Ikarus, 1973 (21. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-04 / 1. szám

s A KISZ-munka eredménye Az összefogás ereje Marad­t feladat az új évre is Év vége , év eleje. Ez az az idő, amikor felmérjük az az elmúlt évben végzett munka eredményét és az előttünk álló év feladatait. Számot vetnek tevékenységükről a gazda­sági vezetők, de a társadalmi és tömegszervezetek is. Milyen évre tekinthet vissza az Ikarus Kilián György KISZ-szervezete? — ezt a kérdést tettük fel Végvári József KISZ-titkárnak. — Programokban gazdag évet zártunk. De eredményeink nem mindig számokban jelentkeznek. Azt a fejlődést, mely az emberek gondolkodásában, az ifjúsági mozgalomhoz fűződő viszonyában lejátszódott, különösen jelentős eredménynek könyveljük el. A változások számtalan, látszólag apró jelenségben mu­tatkoznak meg. Részese a pártalapszervezet­i titkár, aki ra­gaszkodik ahhoz, hogy a fiatalokat be kell vonni a döntések meghozatalába. Hozzájárul a változásokhoz az a gazdasági vezető, aki szívén viseli, hogy a hozzá kerülő fiatalok minél előbb bekapcsolódjanak a mozgalomba. És benne van azok­nak a munkásoknak a lelkesedése is, akik a melléjük beosz­tott fiatalok nevelését szívügyüknek tekintik. — Milyen erőtartalékai vannak KISZ-szervezetünknek az elmúlt év tapasztalatai alapján? — A szervezet fejlődésének alapvető feltétele, hogy a fia­talok többsége, ma már érzi a közösség erejét, él az összefo­gásból származó lehetőségekkel. — Ezt már példákkal is tudjuk bizonyítani? — Természetesen. A fiatalok az elmúlt évben az ösz­­szefogás számos szép példáját mutatták. A KISZ Budapesti Bizottsága is elismeréssel nyilatkozott kommunista műszak­jaink sikeréről. De volt az elmúlt év programjában közös színházlátogatás, készítettek rokkant­kocsit egy volt gyári dolgozónak, és Moszkvában is szép sikert aratott a működő autóbuszmodell, melyet a mi fiataljaink készítettek. — Ezek az eredmények azt jelentik, hogy a KISZ-bi­­zottság elégedett a végzett munkával? — Az eredményeknek feltétlenül örülünk. De megelége­dettek sohasem lehetünk. Sok gondot ebben az évben sem tudtunk megoldani. Kevés fiatalt mozgatnak meg a szakmai versenyek, nem alakult még ki a vállalati fiatalok törzsgárdája az ifjúsági klubban, nem voltunk elég igényesek a klubdélutánok szín­vonalával. Maradt feladat bőven az új évre is. — Mi az elmúlt év legfontosabb tanulsága? —­Egy régi igazság: néhány ember vagy egy irányító tes­tület munkája önmagában soha sem lehet eredményes, így van ez a mi mozgalmunkban is. A meghatározó szerep mindig azoké a fiataloké, akik a feladatokat végrehajtják. Ezért az Ikarus KISZ-bizottsága nevében ezúton is meg­köszönöm valamennyi lány és fiú lelkiismeretes munkáját. Köszönjük a társadalmi szervezetek aktivistáinak és a gaz­dasági vezetőknek a segítségét is. Kívánunk az új évben jó egészséget és sok sikert a közös munkában. .. .Harminc jelentkező SZÁMÍTHATNAK RÁJUK A gyár profiljának szem előtt tartásával indította el az 1973-as egyéni versenyfor­mákat a fehérvári KISZ-bi­­zottság. A feltételek kiírásá­nál nem feledkeztek meg a betanított és segédmunkások­ról sem. „Kiváló Ifjú Szak­munkás” és a „Szakma Ifjú Mestere” címért versenyez­hetnek a lakatosok és hegesz­tők, a „Kiváló Ifjú Munkás”­­ért a betanított és segédmun­kások. A decemberi KISZ vb ülé­sen értékelték a jelentkezé­seket. Eszerint 18-an vetél­kednek a Szakma Ifjú Meste­re címért. 10 lakatos és 8 he­gesztő. A Kiváló Ifjú Szak­munkásért 7 lakatos és 3 he­gesztő, összesen 11-en jelent­keztek a karosszéria, 8-an a préslakatos és 9-en a kísérle­ti üzemből. Ketten akarnak Kiváló Ifjú Munkások lenni. Egyik a kísérleti, másik a festőüzem betanított munká­sa. Kedvezőnek ítélik a 30 je­lentkezőt, mégis elgondol­kodtató hogy az AGFOR- szállítás, a forgácsoló és az asztalos KI­SZ-szer­vezetekből egyetlen jelentkező sem akadt. Lehet, hogy bővíteni kellett volna a szakmák körét? A forgácsolóüzemben szak­mai versenyt indított a KISZ-alapszervezet és a gaz­dasági vezetés. Eszerint el­képzelhető, hogy valóban ke­veslik a fiatalok a két szak­mát. A „hazai" vetélkedőkön kí­vül szeptember 22-23-án részt vettek a közúti jármű­program szakmai versenyén­ is. A 13 gyár 23 versenyzője közül Szalai Mihály az első. Etl József a 17. helyen vég­zett. Összesen 8840 óra társa­dalmi munkát végeztek a gyár KISZ-fiataljai. Részt vettek a vasúti rakodóterü­let felújításában, raktárt ren­deztek, 3 autóbuszt építettek, pótalkatrészt gyártottak. Mindenütt megjelentek, ahol szükség volt rájuk. S hogy mennyire anyagiasak: mind­össze 480 órát fizetett ki a vállalat az alapszervezetek­nek 8 forintos órabérrel. 1973-ban az „Irány Berlin — irány a VIT” akcióban két pótkocsit készítenek a zánkai úttörővárosnak. Szétszednek és hulladékként értékesíte­nek egy K­—114-es autóbuszt. Ebben az évben már há­romezer autóbuszt kell gyár­tania Fehérvárnak. A társa­dalmi és gazdasági vezetők joggal várják a fiatalok se­gítségét is. Felkészültek a feladatra, mindig és minden­ben számíthat rájuk a gyár.. Programos Kamarás István gép mellett kezdte a sajtolóüzemben, 1959- ben. Később diszpécser lett, majd programos. Elvégezte közben a technikumot, jelen­leg 9 ember munkáját irányít­ja. Körültekintő, lelkiismere­tes csoportvezető. A második lépcső a hideg technológia Elkezdték a pusztavámi fejlesztés második lépcsője feladatainak­ megvalósítását. Ez az úgynevezett „hideg technológia” fejlesztése. A technológiai fejlesztési osztály megrendelte a gyár­­fejlesztési és beruházási fő­osztálytól a kettős ülés gyár­tásához szükséges székláb és konzolhegesztő, valamint az ü­lésláb és talphegesztő cél­gépeket. NEM ALKU TÁRGYA a polgári védelmi kötelezettség Egy kis beszélgetésre hív­tuk meg a polgári védelmi műszaki egység parancsno­kait Bolla Bélát és Pukler Lajost, hogy az eltelt három év munkájáról tájékozód­junk, miután a teljes átszer­vezés és a parancsnokok ki­képzése megtörtént. Milyen­nek látták a feladatokat? — A kiadott rend­eletek ér­telmében — mondja Pukler Lajos parancsnok — a szigo­rú megkötöttségek figyelem­­bevételével valóban nehéz helyzetben vagyunk. Legfon­tosabb feladatunk, hogy az állománytábla élő legyen. Ez közösségi munkát igényel. A munkaerőhullámzás is meg­nehezíti munkánkat. Hogyan képzeli az elkö­vetkező feladatokat megolda­ni? — A beosztott állomány ok­tatása és az egyéni felelős­ség kialakítása nem lesz egyszerű. A polgári védelmi kötelezettség nem lehet egyé­ni elképzelés és alku tárgya. Ezt mindenkinek tudo­másul kell venni? — Igen. Törvény szabta fe­­lelősségrevonás nélkül is. Re­méljük, ezt is meg tudjuk ér­tetni a dolgozókkal. Egyértelműen ki lehet je­lenteni, hogy a közösségi munka közelebb hozza az embereket egymáshoz? — Kétségtelen. A kiképzé­sek alkalmával, az oktatáso­kon és a szakmai megbeszé­léseken közelebbről megis­merjük egymást. Könnyeb­ben átérezzük az együttmű­ködés jelentőségét. Bolla Béla műszaki veze­tő, szintén egységparancsnok, milyennek látja a polgári vé­delmi munkát? — A vállalatnál a polgári védelmi munkát egyes gaz­dasági vezetők egyelőre még egy szükséges rossznak tart­ják. Nagyon nagy tévedésben vannak, ha ezt a feladatot lebecsülik. Nagy kérdés, mi­ként kell védekeznünk, hogy élhessünk és dolgozhassunk. Ez nem mehet spontán, ha­nem szervezetten, okosan, előrelátóan. Ha a polgári vé­delmi oktatások megtörtén­tek, akkor minden családban akad egy fő, aki szükség ese­tén megvédheti családját. Mi a véleménye a polgári védelem munkájáról országos viszonylatban? — A polgári védelmi mun­ka összessége a tiszai árvíz esetében is megnyilvánult. Százezer ember kitelepítése nem kis munka volt. Meg­győzni mindenkit, hogy az otthonát miért kell elhagy­nia. Láttam a polgári védel­mi szervek munkáját az ár­víz, belvíz és elemi csapás esetén. A népgazdaság szá­mára is nagyon szükséges feladatot lát el háború ese­tén. A második világháború tapasztalatai bebizonyították, hogy a belülről történő men­téseknek nagyon kis esélyei vannak. A kívülről történő mentés a legfontosabb. Ezért hoztak létre többszörös mű­szaki mentőzászlóaljat, hogy elég hathatós segítséget le­hessen biztosítani. Az egységen belül mi az, ami m­enleg a legfontosabb feladat? — 1973-ban beindul a be-­­osztot­t­ kiképzés. Az egység beosztott állományát az egy­­ségnarancsdokok képzik ki saját hatáskörükben. Az elő­adók már megkapták az anyagot. Perényiné GÉPÉSZMÉRNÖK Nem sokkal több mint egy éve dolgozik a szerkesztésben Andrejkovics Paine gépészmenök. A járművek futó berende­zésével foglalkozik. Nemcsak a szakmában igazodott el ha­mar, hanem könnyen beilleszkedett osztályának közösségé­be is. Osztályvezetője szorgalmas, példamutató fiatalnak tart­ja. IKARUS Jubileum jegyében a jobb eredmények Száza­­gy­űlést tartottak a munkásőrök Századgyűlést tartottak vállalatunk munkasörei de­cember 14-én. Az évzáró fog­lalkozáson részt vett és fel­szólalt Nagy Sándor zászló­aljparancsnok is. Az értékelést Pintér László század­parancsnok tartotta. Elmondta többek között, hogy a munkásőrök 72,2 szá­zaléka párttag. Sokan előbb léptek be a munkásőrségbe, s ez­ a közösség formálta őket igazi kommunistává. A párt­­alapszervezetek segítségének köszönhető, hogy tovább nő a munkásőrök száma. Nem­csak pótolják a leszerelőket és tartalékállományba vonu­lókat, hanem az „újoncok” száma jóval meghaladja a távozókét. Jó és egyre szorosabb kap­csolat alakul ki a gyári párt­­bizottság és a századparancs­nokság között. Ennek egyik biztosítékaként idézte Pintér László Pósa György párttit­kár szavait: „a munkásőrök előtt mindig nyitva áll­ a pártbizottság ajtaja”. A párt­­alapszervezeti vezetőségek és titkárok kiemelt feladatává vált, hogy megfelelően fog­lalkozzanak a munkásőrök gondjainak orvoslásával. Ez a segítség már 1972-ben is éreztette jó hatását az egy­ség munkájában. Kiváló ered­ményt értek el a lövészeten és jó felkészülés után jól si­került az őszi nagygyakorlat is, önálló feladatokat hajtot­tak végre a szakaszok és ra­jok. Ehhez biztosítani kellett a parancsnokok megfelelő szakmai képzettségét. Ezt a különböző szintű parancsno­kok több lépcsős továbbkép­zésével értéke el, mely 1973- ban is folytatódik. De nem­csak a parancsnokok, a be­osztottak is tanulnak. 70—7­3 százalékuk politikai oktatás­ra jár. A többiek nagy része különböző állami oktatásban vesz részt. Az emberekkel való fog­lalkozás jó példájaként em­lítette, hogy az első szakasz első raja rajgyűlést is tar­tott, ahol a kisebb közösség és az egyének gondjait be­szélték meg. E kiképzési év a jubileum, a munkásőrség megalakul­á­sának 15. évfordulója jegyé­ben zajlott. Részben ez is segítette a munkásőröket e jó eredmények elérésében. Végül bejelentette a szo­cialista versenyértékelés eredményét. A hozzászólók főleg szak­mai kérdésekről, szervezeti, belső problémákról beszéltek. Nagy Sándor zászlóaljpa­rancsnok elmondta, hogy a század munkája javult ebben az évben. Ugyanakkor meg­jegyezte: időnként előfordul, hogy valamelyik gazdasági vezető nem szívesen engedi el munkásőr beosztottját a foglalkozásra. Tudomásul kell venni végre, hogy ezzel a gazdasági vezető nem tesz szívességet senkinek. A párt és kormány határozata biz­tosítja a munkásőrök részvé­telét a különböző foglalkozá­sokon, még munkaidő alatt is. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy a munkásőrök­nek példát kell mutatniuk a munkahelyükön és a magán­életükben egyaránt. Bejelen­tette azt is, hogy a zászló­alj 3. lett a peremkerületek szocialista versenyében. A gyűlés végén kiosztották a zászlóal­jparancsnoki dicsé­rő okleveleket és a tárgyju­talmakat. Dicséretet kapott Vrszin János, Mihálka Fri­gyes, Ligás József és Kiss József. Tárgyjutalomban ré­szesült Tóth József, Herczeg Ferenc, Gábris Ottó és Zsí­ros László. 1973. január 4. KÖZÖSEN A KISZ-SZF­L Az Ikarus KISZ-bizottság december 16-án vitatta meg a szakszervezeti bizottsággal kötendő együttműködési szer­ződés tervezetét az 1973-tól 1975-ig terjedő időszakra. A szerződés részletes, gya­korlati kérdéseket érintő pontjai a X. kongresszus és az ifjúsági törvény szellemé­ben születtek. Célja a szak­­szervezeti és a KISZ-bizott­­ság hatékonyabb együttmű­ködésének segítése. Az együttműködési szerző­dés tervezete hat főterület­re osztotta a közös feladato­kat: az eszmei-politikai ne­­velőmunka, a termelőmunka segítése, érdekvédelmi tevé­kenység, egészségvédelem, szociális-kulturális tevékeny­ség, szervezeti együttműkö­dés. A tervezetet a KISZ vb az Illésen született kiegészíté­sekkel, módosításokkal elfo­gadta és a szakszervezeti bi­zottsághoz továbbította. Hasonló szerződés született az ifjúság körében végzendő munkáról Fehérváron is az ottani KISZ-szervezet, szak­­szervezet és a gazdasági ve­zetőség között. Kezdődik a kiképzés Az egészségügyiek kivéte­lével befejeződött a polgári védelmi egységparancsnokok általános és szakmai kikép­zése. Januárra ebből is mind­össze 3 foglalkozás maradt, melyet a hónap végén befe­jeznek. Ezzel lehetővé vált, hogy az egységparancsnok önállóan irányítsa a beosz­tottak 1973 február végén kezdődő általános kiképzését. A terv szerint jövőre (1974- ben) elkezdődik a beosztottak szakkiképzése is. Módosították a szerződést Ülést tartottak a közúti járműprogram végrehajtásában résztvevő vállalatok vezérigazgatói december 5-én. E SZESZ (Szocialista Együttműködési Szerződés) tárgyalással új ala­pokra helyezték a 14 vállalat közös tevékenységét. Meghatá­rozták a gazdasági és társadalmi szervek feladatait az egyes vállalatoknál, a szakbizottságokban és az országos szintű el­lenőrzésben. A járműprogram végrehajtásának most kezdődő második szakaszában az előzőnél is nagyobb feladat hárul a vállalatokra, ami még nagyobb helytállást, tudatosságot kö­vetel minden résztvevőtől. Toldi József, vállalatunk vezérigazgatója hozzászólásában a következőket mondta: „Helyesnek tartom, hogy a szerződésmódosítási tervezet az eredetinél sokkal pontosabban fogalmazza meg az együtt­működésben résztvevő vállalatok feladatait... Igen célszerű kezdeményezés, hogy szélesebb hatáskört, feladatot és így fe­lelősséget is ír elő a KGM a közúti jármű­ főosztályának és bekapcsolja a tevékenységbe az AUTOKUT-nál kialakuló új szervet. Jó ez azért, mert lesz gazdája ennek a fontos témának, és a KGM segítségével ki lehet küszöbölni a párhuzamossá­gokat. Így a SZESZ munkáját a legfontosabb témákra lehet kon­centrálni, ki lehet választani azokat a feladatokat, melyek végrehajtását sajátos eszközeivel a legjobban tudja segíteni. Nagyobb gondot fordít a vállalatok kétoldalú kapcsolatára, ezzel közelebb viszi a gazdasági együttműködéshez.” A vezérigazgatói megbízottak összefogásával, és a vezér­­igazgatói tanácskozások lebonyolításával az ikarusi megbí­zottat, Székely Lászlót bízták meg. Ő egyben az anyagellátási és termelési bizottság vezetője is. Időközben — november elsejétől — a budapesti gyár termelési főosztályvezetője. Ezért Toldi József javasolta, hogy — a Lenin Kohászati Művek előterjesztésével egye­értésben — válasszanak társelnököt a tanácskozások előkészítésére. (Az ülés előtt a KISZ KB összehívta az érintett vállala­tok KISZ-titkárait és közösen megvitatták az általuk előter­jesztett anyagot. Vállalták többek között, hogy rendszeres és folyamatos kapcsolatot tartanak a társadalmi szervek a vál­lalaton belül és a vállalatok között. Munka­versenyét szerveznek a kormányprogram végrehajtására, s politikai tevékenységük­kel segítik a termelékenyebb, gazdaságosabb munkavégzést. Az utóbbi feladat új pont az együttműködési szerződésben. Szintén most jelentkezik először a több vállalat szakemberei­ből álló komplex brigád szervezésének gondolata is. Kicserélik a szocialista munkaversenyben és a brigád­mozgalomban szerzett tapasztalataikat, s a program végrehaj­tásának érdekében felhasználják és tovább szélesítik az üzemi demokráciát. Ehhez természetesen elengedhetetlen a dolgozók még jobb, pontosabb és időben történő tájékoztatása).

Next