Ikarus, 1974 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-03 / 1. szám
Béremelést • Kérnek a műszaki előkészítőknek Ülést tartott a vszt december 14-én. Első napirendi pontként személyi ügyekről döntöttek, második pontként elfogadták az 1974. évi költségvetést, s végül Bálin Sándor bérfelelős beszámolója alapján megvitatták a rétegpolitikai intézkedések hatását, s a következő időszak feladatait. Egészségi állapota miatt felmentették funkciójából és oszt-tagsága alól Czut Mihályt, az egyedi gyáregység tiszb titkárát. Helyette Bibók Józsefet kooptálták titkárnak és a tanácsba is. Egyéb elfoglaltsága miatt felmentését kérte Harami Rezső, a számvizsgáló bizottság elnöke és Czene József a bizottság tagja. Helyettük Németh József, a munkaügyi osztály dolgozója lett az elnök, Németh Jánosné pénzügyi csoportvezető az új tag. Balla Károlyt más társadalmi elfoglaltsága miatt mentettékfel a tt bizottságban betöltött funkciójából. Helyette Varga Rókus munkaerő-gazdálkodót bízták meg a nyugdíjas bizottság vezetésével. Piros Józsefné gazdasági felelős előterjesztése alapján vitatták meg az 1974. évi költségvetést. A beszámoló hangsúlyozta, hogy a szervezettségi verseny eredményeként jelentősen nőtt a szakszervezeti tagok száma és javult a tagdíjmorál. A törzsgyárban például 96,1 százalék a szervezettség. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a szakszervezeti költségvetés 1973-ra tervezett 736 ezer forint bevételével szemben 1974-re 862 ezer forintot terveznek. Az idén is jóval több volt a bevétel. A vállalat is jelentős összeggel támogatta a szakszervezetet. Ezt az összeget főleg segélyezésre használták. A tervezettnél közel 16 ezer forinttal több temetkezési, 79 ezerrel több rendkívüli 6 ezerrel több nyugdíjas segélyt adtak. S még egy érdekes adat: vállalatunknál mindössze 361 dolgozó nem szakszervezeti tag. (Ezen az ülésen csak a vszb költségvetését tárgyalták. A fehérvári és a pusztavámi tervek a helyi tszt, illetve vszb hatáskörébe tartoznak). Balla Sándor bérfelelős szóbeli tájékoztatást tartott, az 1973. évi anyagi ösztönzési terv végrehajtásáról , az eredményeikről és a hűhókról. Ez a téma már szerepelt a vszíb október 4-i ülésén, mégis sokan hozzászóltak. Szinte valamennyien a műszaki előkészítő szervek dolgozóinak béremelését sürgették. Amint többek között Nagy Gábor gazdasági igazgató felszólalásából is kiderült, 1974- ben a gazdasági vezetés és a szakszervezet közösen dolgozzák ki e réteg bérfejlesztésének elveit. Ezzel azonban nem zárul le a folyamat, hiszen állandóan figyelemmel kísérik a jövedelmek alakulását, s mindig újabb és újabb — bár egyre kisebb — aránytalanságokat kell kiküszöbölni. A megtett intézkedések és javaslatok, valamint a műhelybizottságok munkájának állandó figyelemmel kísérése a bérbizottság jó munkáját dicsérik. Ugyanakkor vannak még időnként olyan jelenségek, hogy a műhelybizottsági bérfelelős az egyetértését kifejező aláírása után megkéri a vszb-t vagy a bérbizottságot, emeljenek vétót az intézkedés ellen. Az ilyen jelenségeket meg kell szüntetni. A legjobb szakmunkások Ellenlábas vagy segítség Szokatlan kezdeményezés: a fehérvári II-es gyáregység önálló műszaki fejlesztési csoportot hozott létre. Mi volt az előzménye, és a célja ennek a lépésnek, kiik a csoport tagjai és miilyen feladatokat végeznek? Ezekre a kérdésekre kerestem választ Pakodi Ferencnél, a gyáregység vezetőjénél. Év eleje óta, februártól sikerült megvalósítanunk a dekádiütemes termelést — mondta a gyáregységvezető. — Eredményeink alapján elhatároztuk, hogy tovább lépünk. Az ütemesség tartása mellett a minőség javítását is célul tűztük ki. Ehhez pedig két utat választottunk: a jobb munkaszervezést és az önálló műszaki fejlesztési csoport megalakítását. — Kik alkotják a csoportot? A 12 fős higiád a legjobb, legsokoldalúbb szakmunkásokból áll. Minden tagjára bátran lehet önálló, egyedi feladatokat bízni. — Nem veszi el ez a csoport a műszaki fejlesztésben illetékes szervek kenyerét? — A brigád a technológiával és a szerszámüzemmel együttműködve dolgozik. A legsürgősebb, helyi gondokat oldják meg a gyakorlatban. Munkájukkal időt, adminisztrációt takarítanak meg, és nem vonják el a központi szerveket a más területeken jelentkező esetleg fontosabb feladatoktól. — Mi tartozik a brigád tevékenységi körébe? — A technológiai fejlesztés segítése, készülékek, sablonok, etalonok gyártása, üzemi berendezések készítése. Sokat köszönhetünk nekik a minőség javulásában. Például nagyrészt az ő érdemük, hogy a homlokfal-gyártásnál 70—80 százalékos méretpontosság javulást értünk el. Az oldalváz-gyártás fázisait rajz után ellenőrizték. Mesterdarabokat készítettek. Ezzel a munkával a meosoknak, technológusoknak, szerkesztőknek segítettek. A csoport megalakulásakor sokan ellenezték létrejöttét. Úgy vélték, a már meglévő szerveknek lesznek az ellenlábasai. Azóta kiderült: a műszaki fejlesztés tervszerű előre programozott központi tevékenységét, jól kiegészítheti, egy a helyi feladatokat rugalmasan megoldó brigád. S ha a munkájukat összehangoltan végzik, ez a gyár és a gyáregység javát egyaránt szolgálja. 2 IKARUS 1974. január 3. Merjenek dönteni Az újítók és feltalálók tanácskozásán Karászy György vezérigazgató-helyettes többek között megállapította: szomorú és a vállalat számára sok kellemetlenséget okoz egyes elbírálók helytelen magatartása. Személyes indulatok és a felszínesség diktálja néhány ember véleményét, mely nagyon sok esetben a bírósághoz vezeti az igazát kereső és segíteni akaró újítót. S a bíróság többnyire az újítónak ad igazat. — Tegyük hozzá, nem részrehajlóan. Több hozzászóló szerint az elbíráló nem is bánja a határozatot, sőt örül neki, hiszen döntöttek helyette, nem az övé a felelősség. Az újító meg bosszankodik, káromkodik, s ötleteit megtartja jobb napokra. Igen, ezek is emberek. Szidják a bürokratákat, akik természetesen másutt dolgoznak, s emberséget kérnek, követelnek önmagukkal szemben. Olyan zászlót lobogtatva indulnak csatára, melyre nagy betűkkel írták: a felelősök vállaljanak felelősséget a döntéseikért, s merjenek is dönteni! A mi újítóink se kérnek többet, csak ezt. Akit azért állítottak a posztjára, hogy segítse az új gondolatot, merjen, sőt tekintse kötelességének az emberi segítést. Higgyék el, nem csökkenti a tekintélyüket. Érdemes, ha megnézik, meglátják A fiatal mérnökök, közgazdászok és technikusok részére meghirdetett pályázatra 11 dolgozat érkezett be. A témák iránti érdeklődő gazdasági vezetők részére a KISZ- bizottság szívesen átadja elolvasásra az alábbi szakdolgozatokat. Farkas László (3-as gyáregység, technológia): 200-as családi egységesített ülések forgácsolt tételeinek automata esztergára történő feldolgozása és összehasonlítása a csúcsesztergán történt gyártással. Strehmayer János (termelési, központ)...Optimális ,sorozatnagyság számításának módszere, alkalmazási lehettősége a sajtolóüzemben, előreszelt egység kiszolgálás Horváth Béla (busz II gyáregység): Szerelővonali, alkatrész, kereskedelmi áru és racionalizálása. Borka Attiláné, Németh Sándor (technológiai fejlesztési osztály): Az Ikarus 200- as család oldaloszlopainak véglezárása ponthegesztéssel. Szél Bálint (3-as gyáregység): Hidraulikus ajtómozgatás. Mihály Károly, Török László (3-as gyáregység, technológia): A 200-as autóbuszcsalád városi típusú autóbuszainak (260, 260) ujtasajtóinak gyártása a 3-as gyáregységben zárt rendszerben. Szél Bálint (3-as gyáregység) : Ikarus-Spania vázszerkezetének szilárdsági számítása. Viola László (technológia): Egy. szerkezeti egyszerűsítés az Ikarus 200-as „homokfal’-on. Bodnár József (technológia): Az Ikarus 200-as típusú autóbuszcsalád felszerszámozottságának helyzete és változása az optimális típusváltási időszakok feltárása. Vámos Péter (busz II): Az autóbusz II. gyáregység szerelővonalát kiszolgáló rendszer főbb kérdései. Lacsny Bálint (szerszámgyáregység) : Műanyag melegalakító szerszámok korszerű készítési módszerei. FIZETÉSKOR Az előkészítésen múlik A műszaki ellenőrzésről szóló 18/1973. számú vezérigazgatói utasításban többek között szerepel egy olyan mondat is, hogy „az anyagvagy alkatrészhiány kizáró tényező”. Ez arra vonatkozik, hogy csak kész, teljes egységeket és autóbuszt lehet minőségi átvételre felajánlani. Ez a mondat azonban nagy felelősséget ró nemcsak a meó, hanem az előkészítő szervek dolgozóira is. Csak azt az alkatrészt lehet beépíteni, amelyet időben elkészítettek, vagy behoztak a raktárba, így elsősorban az előkészítésen múlik, megtarthatja-e a meo főosztály a vezérigazgatói utasítást. Villanyszerelő Öt éve dolgozik vállalatunknál Koncz Péterné a szerelőüzemben villanyszerelő. Szorgalmas, ügyes munkásnő. BÉKE a világgal magunkkal Béke. Mennyit halljuk, olvassuk manapság ezt a szót De hiszen mi békében élünk — mondhatja az olvasó. Igen. Nem kell rettegnünk a fegyverek zajától. De vajon csak fegyverrel lehet sebet ütni embertársainkon? Nem sebez-e az intrika, a „mószerolás”, nem sértjük-e meg naponta apróságok miatt vagy éppen nemtörődömségből egymást? Nem mondjuk-e meggondolatlanul lenéző kézlegyintéssel: „ugyan, a fehérváriak” vagy „mit vársz a pestiektől?” Pedig valamennyien egy vállalat azonos jogokkal és kötelességekkel bíró dolgozói vagyunk. A közelmúltban egyik főosztályunk dolgozójával beszélgettem. Elmesélte, hogy hetekig küldözgettek egy aktát irodáról irodára, senki se akadt, aki felelősséget mert volna vállalni az aláírásért. Mindenki attól félt, hátha megfúrják. Sajnos idegesek vagyunk, s féltjük a pozíciónkat. Még akkor is, ha csupán egy aránylag könnyebben végezhető, vagy begyakorlott munka vállalásairól lenne szó. A szokatlan, eddig ismeretlen munka jó végzése több energiát, türelmet igényel. Ez természetes. A technikai haladással lépést kell tartanunk, s a közös, nagy feladatokat közösen, egymást segítve kell megoldanunk. Az se szégyen, ha valaki nehezebben „rázódik be” vagy esetleg hibát vét. Ha felismeri, s kijavítja, legközelebb már nem fogja elkövetni. Az igazán jó eredmények eléréséhez azonban épp úgy mint az egész világon — békére van szükség. Békére a világgal és békére önmagunkkal. — .. — NE VÁRJÁK MEG... A vszt december 14-i ülésén Szlankó János tiktár a műhelybizottságok és a bizalmiak egyre növekvő feladatairól beszélt. Többek között hangsúlyozta, hogy ezeknek az embereknek teljes felelősséggel kell képviselniük a szakszervezetet munkatársaik körében. Nem elég ma már ha egy bizalmi kiosztja a bélyegeket és ezzel befejezettnek tekinti a tényekedését, vagy elintézi az éppen hozzá érkező segélykérelmeket. Ismerjék munkatársaikat, azok egyéni, családi gondjait, s ha úgy látják, hogy az illető rászorul, ne várják meg mígsegélyt kér, ők maguk javasolják a támogatást. Ezzel méltán nő a tekintélyük, s a szakszervezeti bizottság munkáját is nagyban megkönnyítenék. Ma már — az előző évekkel szemben — nem az a fő gond, mit osszunk szét, hanem inkább az, hogyan és kinek? S ez a munka valóban rátermett, tenni akaró bizalmiakat, műhelybizottsági tagokat igényel. Moszkvában a húszezredik A Szovjetunió majdnem minden városában, Moszkvától Murmanszkig, Kijevtől Vlagyivosztokig megtalálhatók az Ikarus autóbuszok, több ezer darab üzemel belőlük. Pontosabban kereken húszezer. A jubileumi húszezredik autóbuszt gyárunk vezérigazgatója, Toldi József november 15-én adta át ünnepélyes keretek között Moszkvában a megrendelőnek, Petrov elvtársnak, az Avtoexport külkereskedelmi vállalat elnökének. Az ünnepség után Rappay Gyula nagykövet fogadást adott a megjelentek tiszteletére, mely meleg, baráti légkörben zajlott le. Ennyi a hír. S mennyi minden van mögötte. Több mint 17 év telt el azóta, hogy elkészültek az első Ikarus gyártmányú autóbuszok a Szovjetuniónak. S az első buszokat követték a többiek. A szovjet utasok, üzemeltetők egyre inkább megkedvelték gyártmányainkat. Autóbuszaink megbízhatóságukkal, gyorsaságukkal, komfortjukkal megalapozott hírnevet, megbecsülést vívtak ki. S ez a húszezredik autóbusz átadásánál is érezhető volt. A szovjet vendégek nagy megelégedéssel nyilatkoztak gyárunk termékeiről. A szovjet televízió két ízben is beszámolt az Ikarus gyár sikereiről, bemutatva egyidejűleg a jubileumi húszezrediket. De abban, hogy eddig a jubileumig eljuthattunk nagy szerepet játszott a szovjet —magyar autóipari együttműködés is, mely már a busz első lépéseitől a tervezőasztaltól segíti, követi gyártmányainkat egészen a sorozatgyártásig. Azt, hogy gyárunk jelenleg mind mennyiségileg, mind minőségileg ki tudja elégíteni a piac igényeit, csak a szovjet—magyar együttműködéssel tudjuk elérni. Ez az együttműködés tovább bővül, szélesedik, s ez nagyon lényeges, hiszen vállalatunk számára az alapvető, legnagyobb piacot továbbra is a Szovjetunió jelenti. Következő cikkemben a szovjet piac különlegességeivel, szovjet vevőszolgálatunk munkájával ismertetem meg az olvasókat. Solti László Moszkvai vevőszolgálat