Ikarus, 1976 (24. évfolyam, 1-27. szám)
1976-01-02 / 1. szám
AZ EGYÉN SZEREPE Mi a kollektivizmus? A SZOCIALISTA ERKÖLCS lényegéből következnek alapelvei, melyekre az erkölcsi szabályaink épülnek. Melyek ezek az alapelvek? 1. A kollektivizmus, vagyis a közösség érdekeiből való kiindulás cselekedeteink és magatartásunk megválasztásában. 2. A szocialista humanizmus, vagyis a becsületes, alkotó, dolgozó ember tisztelete és szeretete. 3. A szocialista munkafegyelem, vagyis annak jogos igénylése minden munkaképes embertől, hogy szorgalmasan, legjobb tudása szerint dolgozzon. 4. A tettekben megnyilvánuló szocialista hazaszeretet és nemzetköziség. Vagyis hazánk és az emberi haladás ügyének védelmezése, tudatos szolgálata. Ezek az alapelvek szorosan összekapcsolódnak. Most külön és összefoglalásként is a központi alapelvvel, a kollektivizmussal foglalkozunk részletesen. A KOLLEKTIVIZMUS erkölcsi követelményének szilárd feltételeként létezik hazánkban az alapvető termelési eszközök társadalmi tulajdona; egyre jobban kibontakozik a szocialista demokratizmus; általában érvényesül a társadalmi és az egyéni érdek összhangja. A mi társadalmunkban nem fűződik anyagi érdek ahhoz, hogy — mint a kizsákmányolás viszonyai között általánosan jellemző — az emberek elkülönüljenek egymástól. A tőkések rendszerében a társadalom tagjainak egy kisebb része kiváltságos helyzetben van és a dolgozókat csupán saját önző céljai eszközének tartja. Szocializmust építő társadalmunkban viszont minden a közösségért történik és ezért nincs elfogadható indoka az elzárkózásnak, befelé fordulásnak, a csak magunkkal törődésnek. A szocialista erkölcsű ember mindenekelőtt közösségi ember, aki az egész társadalom, a munkahelyi közösség törekvéseiért dolgozva tevékenykedik a saját egyéni boldogulásáért. A szocializmus építése idején ez a természetes erkölcsi magatartás, hiszen maga a társadalom közösségi, a közösséget szolgálja. A társadalom kisebb-nagyobb közösségekből áll. Az egyes ember ezekben tanulja a közösségi érzést és magatartást. A kollektivizmus, mint legfőbb erkölcsi alapelvünk a társadalom életének minden területén egyre inkább érvényesül. Ez megmutatkozik a politikában, a gazdaságban, a termelésben, a társadalmi munkában, a közéleti tevékenységben egyaránt. Közös, tehát kollektív tevékenység a technika, a tudomány, a szellemi kultúra fejlesztése is. A KÖZÖSSÉGI MAGATARTÁSÚ, erkölcsiségű embereket a kölcsönös segítés, együttműködés, az együttérzés, a munkában, tanulásban nehézségekkel küzdő társaik fokozott támogatása, az egymásért tudatosan vállalt felelősség jellemzi. Ennek megnyilvánulásait tapasztalhatjuk nap mint nap vállalatunk szocialista brigádjaiban is, így valósul meg az „egy mindenkiért és mindenki egyért" erkölcsi eszme és felfogás az élet gyakorlatában. Az egyén részese, hozzájárulója a közösség tevékenységének és ennek megfelelően erkölcsi alapja van a közös munka eredményeiből való méltó részesedésre. Ma már mind több dolgozó embernél tapasztalható, hogy felismerte a kollektivizmus szükségességét és helyességét. Ez jellemző vállalatunk dolgozó közösségének tagjaira is. De ennek még tudatosabb követése sorainkban időszerű feladat. Előfordul ugyanis a közösségi érdek esetenkénti figyelmen kívül hagyása, a nemtörődömség, önzés is. A feladatok, a követelmények fokozódnak a termelőmunkában is. Ezeknek csak a közösség erejével, tudásával, még szervezettebb összefogásával tudunk megfelelni. A kollektivizmusból következik, hogy igényesek legyünk önmagunkkal és egymással szemben, idejében és jól végezzük el a feladatainkat, így gondoskodva a többi emberről, akik viszont munkájukkal rólunk gondoskodnak. E felfogás gyakorlati magatartásunkban történő érvényesítése a munkahelyi, vállalati és társadalmi közösséghez való helyes viszonyunkat fogja tükrözni a jövőben is, így szolgálják mások, a közösség boldogságával együtt a saját és családi boldogságunkat. A MŰHELYEN, munkacsoporton, üzemrészen belül, és így tovább, nagy szerep és fokozott felelősség hárul a vezetőkre a közösségi erkölcs fejlődésében. A vezetők személyes példamutatására nagy szükség van ahhoz, hogy az irányításával dolgozó munkahelyi közösség nevelő, segítő, bíráló, ellenőrző szerepe kibontakozzon és mindig érvényesüljön. Ennek érdekében tevékenykednek a párt és társadalmi szervezetek is. Kovács Dénes Két hivatás (Baksa László 42 esztendős, lakatos a fehérvári préslakatosüzemben. Felesége ugyanott, az adagolóban dolgozik. Hétéves fiuk és 17 éves lányuk van. Székesfehérváron saját házukban élnek.) — A gyárban tanultam a szakmát. 1953-ban kerültem ki az üzembe. Mindig az alkatrészgyártásban dolgoztam. Sokfélét csináltam. Most is ezer apró alkatrészt készítünk. Vezeték csőrendszer, padlólemez, meg más lesz belőlük a buszokhoz. Sohasem szégyelltem a szakmámat. Nem dicsérni akarom magamat, elnyertem a Szakma Ifjú Mestere címet. Szeretem a munkámat is. Jól keresek. Többször megkaptam a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Meg vagyok elégedve a helyzetemmel. Szaksa László csoport- és brigádvezető. Az üzem, a gyár egyik legjobb munkacsoportját vezeti. Ősz — munka — politika tömésére alakították meg a József Attila brigádot, amely egymást követően hétszer nyerte el a szocialista címet.) — A munkát megfizetik, és azt becsülettel kell elvégeznünk. Amivel többet teszünk, az a brigádmunka, társadalmi tevékenység. Arra törekedünk, hogy mindenki, s jól hasznosítsa ambícióját, emberi értékeit a közösség, a társadalom javára. Harmincan vagyunk. Jó közösség a miénk. Részt veszünk a közéletben. Szép az üzemünk, jobb körülmények közt dolgozunk, ezért mi is sokat tettünk. A gyár területén látható díszkerítéseket a brigádunk csinálta. A maroshegyi orvosi rendelőhöz esővédő tetőt készítettünk. Dolgoztunk a közeli általános iskolának. Részt vettünk a Vidám Park építésében. Száznál több órát dolgoztam ott. A városi tanácstól a Társadalmi Munkáért kitüntető jelvényt kaptam. (Baksa László pártcsoportbizalmi. Tíz éve tagja és odaadó munkása a pártnak. Mindig végzett pártmunkát, ötödik éve bizalmi. Pártcsoportját a legjobbak közt tartják számon a gyárban.) — Sorkatona időmben kapcsolódtam be a mozgalmi munkába. Aztán a KISZ-ben, a szakszervezetben folytattam a politikai tevékenységet. Több éven át szakszervezeti bizalmi voltam az üzemben. Amióta pedig párttag lettem, igyekeztem még többet tenni a közéletben. Először a szakmában láttam a hivatásomat. Később rájöttem arra, hogy ez nekem nem elég. Van másik hivatás is a számomra: a közéleti munka. A kettőben megtaláltam az igazi élethivatásomat. (Baksa László november 7-e alkalmából megkapta a Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetést.) AZ ÚJ SAJTOLÓGÉP ilincs ennél szebb Egy rövid hír: A székesfehérvári Ikarus gyár kísérleti üzemének három szocialista brigádja, társadalmimunkában, hulladékanyagokból udvari játékokat készített a szabadbattyáni Árpád úti óvodának. Ennyi a hír, de mi van mögötte. Ezt kutattam. • Hufnágel Vincénével beszélgettem, aki a bérosztályon dolgozik. — Úgy kezdődött, hogy felkerestem Smidéliusz Istvánt, a Szamuely szocialista brigád vezetőjét. Tőle érdeklődtem, hogy a szabadbattyáni óvodának lehetne-e játékokat készíteni. Ő azt mondta, hogy beszél a brigádtagokkal, de már most is ígérheti, vállalják a munkát. Másnap örömmel újságolta, hogy csatlakozott hozzájuk az Április 4 és a Május 1 brigád is. Lelkesen álltak neki a munkának, és októberben el is készültek a játékok: körhinta, mászóka, kis létrák, udvari asztalkák, padok. A kisfiam egyik nap azt mondta nekem, hogy: „De jó az a körhinta anyu, olyan jót játszottunk!". Beszéltem az óvoda vezetőivel, s most így az újságon keresztül tolmácsolom köszönetüket. Megköszönték az udvari játékokat a gyár vezetőségének, a brigádoknak és a brigádvezetőknek: Viola Sándornénak, Smidéliusz Istvánnak, Óber Ferencnek. • Szép — szocialista brigádokhoz illő — cselekedet volt ez a munka. Jó és követésre méltó. Segíteni másokon, nincs ennél szebb! S van is érte jutalom: a gyermekek öröme. Varga J. Készülnek a választásra az ifjú kommunisták A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusára készül az Ikarus székesfehérvári gyárának KISZ-szervezete. Az üzemi KISZ-bizottság 1975. december 11-én kibővített ülésen megvitatta és elfogadta a KISZ IX. kongresszusára való felkészülés tervét. A KISZ-alapszervezetek a kongresszusra való készülésben két taggyűlést tartanak. A január 15. és február 5. között tartandó taggyűléseken értékelik az akcióprogram végrehajtását és a KISZ-tagok munkáját, majd megválasztják az alapszervezeti vezetőségeket, küldötteket. A 19 alapszervezetben 107 vezetőségi tagot választanak. A második taggyűléseket február 20-tól március 5-ig tartják; ezeken megvitatják a kongresszusi dokumentumokat, az 1976-77 évi akcióprogramot, valamint megbízatássá emelik az egyéni feladatvállalásokat, és átadják a tagsági igazolványokat. A KISZ-vezetőségek megválasztására március 1-10. között kerül sor. A küldöttgyűléseken beszámolnak a KISZ Vik. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról, az előző választások óta végzett munkáról; megtárgyalják a kongresszusi dokumentumokat, illetve összegezik az alsóbb szintű viták tapasztalatait; megválasztják a KISZ-vezetőségeket, küldötteket. Az eddigi három csúcsvezetőség helyett öt KISZ-vezetőséget választanak. Az üzemi KISZ-bizottságot választó küldöttértekezletet 1976. március 13-án tartják. Ezen 80 küldött képviselheti a tagságot. A küldöttértekezleten 11 tagú KISZ-bizottságot választanak, valamint öt küldöttet a városi KISZ-értekezletre. H. T. A SZOT TAGJA LETT Nagy megtiszteltetés érte a Magyar Szakszervezetek XXIII. kongresszusán az Ikarus dolgozóit. A kétszázhét tagból álló Szakszervezetek Országos Tanácsába Papp Sándor gépészmérnököt, a technológiai és fejlesztési osztály vezetőjét, állami díjasunkat is beválasztották. Papp Sándor tagja a vasasszakszervezet műszaki bizottságának is. GÉPKOCSI ELADÁSOK SVÉDORSZÁGBAN (Automobile International) Svédországban 1975 első felében 135 555 új autót adtak el. Ez 14 254-gyel több mint az előző év megfelelő időszakában volt. A legjobb eladó cégnek a Volvo bizonyult 28 579 darabbal, melyet a 20 711 darabos eladással a Saab követ. A tehergépkocsik eladása 621-gyel nőtt és így 8061-re emelkedett, ugyanakkor az autóbusz eladás 437 darabbal 643-ra csökkent. Személyi változások A székesfehérvári gyár igazgaja 1976. január elsejével — Dvorszky Ferenc géptechnikust fölmentette az I. egység vezetésére kapott megírása alól, és megbízta a fölállító III. gyáregység vezetésével. — Kaiser Tibor gépésztechnik fölmentette a szerelőüzem vezsére kapott megbízatása alól őt nevezte a III. gyáregység más vezetőjévé, gyáregységhez helyettes jogkörrel; — Sebők Pál gépészmérnö fölmentette műszaki-gazda szaktanácsadó munkaköre alól az I. gyáregység vezetőjévé nette ki; — Surdi Miklós gépészmérnö fölmentette műszaki-gazda, szaktanácsadó munkaköre alól az I. gyáregység műszaki vezetővé kinevezte; — Gángó László gépészmérnöt fölmentette a szerszám- és szülékgyártó üzem vezetésére pett megbízatása alól, és kinevte főtechnológussá; — Rák József üzemrendész osztályvezetőt e megbízatása fölmentette, és megbízta a gonoki teendők ellátásával a g' Börgöndi úti telepen. — Nemes Ivánt személyzeti, itatási és szociális vezetővé neve ki. Szerződés Vállalatunk a MOGÜRT-tel dcember 24-én aláírta a következ ötéves tervre szóló együttreési szerződést. A részletek. .. következő lapszámunkban tájékozatjuk olvasóinkat. szemlélés — de kinél a labda ? Sokan szememre vetik, hogy én vagyok az Öreg Állandóan Kritizálónak a fia. Meglehet, ámbár erről nekem saját különbejáratú véleményem van. Aki személy szerint is ismer, az jól tudja, hogy alapjában kedélyes természetű, sőt szocialista rendszerünk iránt fokozottan fogékony lény vagyok. De hogy elméletemet végsőkig ragozzam, egyszerűen ember vagyok, a savanyúrózsiság távol áll tőlem. Mégis a természet bizonyos eseteket illetően roppant epés természetűre formált. Kiváltképpen az okoz mi idegállapotbeli változásokat, ha valamely jogos problémára, (főképpen ha azt valaki nyilvánosság előtt vetette fel), az illetékesek nemhogy a dolog érdeme szerint válaszolnának, hanem ellenkezőleg, el sem ismerik a panasz jogosságát, hanem saját vélt életbölcsességük, valamint saját pajzsuk mögé rejtőzve rendre mindent szépnek, jónak, rózsaszínűnek nyilvánítanak. Nem egy, ezek után nem is engedi a viszont-vitatkozásnak még a lehetőségét sem, mert ők azonnal a személyük elleni közvetlen támadásoknak minősítenek minden bírálatot. Sőt azon nyomban felhangzanak ama láncoknak csörgése, melyekkel a „megtámadott" emberek sietve odakötik magukat fixen alapozott íróasztalaikhoz. Jelszó: „Csak az asztalommal együtt!" Ezekhez hasonló gondolatok árasztottak el, amikor lapunk egy régebbi számában olvastam a fehérvári munkásszálló „rózsás" helyzetéről. Mivel élemedett korom szerint még a harmincon innen vagyok, természetesen bepöccentem, de nem kaptam azonnal a csőre töltött Andaxinos fioláért. De hát a kellően el nem készített étel általában visszakívánkozik. A lap következő számában azután további élményekkel gazdagodtam. Elolvastam a kritikára adott illetékes választ, mely a maga nemében kimerítő volt. De hát mi történt? A munkásszállóra azóta is vannak panaszok, mégpedig nem is kevés. A szociális és jóléti osztály vezetője (egyébként e hangzatos nevű osztály a fehérvári telefonjegyzékben Népjóléti oszt.) valamint a szálló gondnoka egymásnak adogatják a labdát. Hogy mi ennek a selejtező mérkőzésnek a kimenetele, az homályos, de az ügyek megoldásából még nem sokat látunk. Lehetséges az, hogy vannak emberek, akik nem a kellő árnyaltsággal érzékelik változásainkat? Esetleg erre is gondolhatunk, de ne merüljünk annak a problémának a mélyére, miszerint a „munkás van a szállóért, vagy a szálló a munkásért". Ez tyúk-tojás vita. A kultúra szó, helyesebben fogalom mást is takar. De ezt talán Önök ítéljék meg, kedves olvasóim. JESCHITZ ANTAL