Ikarus, 1977 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-14 / 1. szám

Rengeteg kérdés hangzott el a vállalat ifjúsági parla­mentjén. A válaszok közlését e lapszámunkban is foly­tatjuk. A tanulás szabályai Nagy Ferenc, a budapesti gyártmányfejlesztési fő­osztály dolgozója szóvátette, hogy a gyár szakember­­igényeit szolgáló oktatási tevékenységet és a tovább­tanulni szándékozók törekvéseit körültekintőbb elő­készítő munkával kellene összhangba hozni. „Tagadha­tatlan, hogy a budapesti gyár oktatási osztálya és a dolgozók között többször volt nézeteltérés. Sokan sé­relmesnek találták azokat a feltételeket, amelyeket az osztály kiszabott. A jogokat és kedvezményeket ren­delet és kollektív szerződés szabályozza, a kötelessé­geket azonban semmi, itt egyéni elbírálás történik. Olyan rendszert kellene írásban lefektetni, amelynek megalkotásakor rögzíteni kellene a vállalt kötelezettsé­geket is. Nyelvoktatásunk is igen rosszul megy. Nagy­arányú lemorzsolódás jellemzi a tanfolyamokat.” Wester Jánosné személyzeti és szociális igazgató válasza: Az említett problémát mi magunk is észleltük. Éppen ezért a személyzeti és oktatási szakterület 1977 évi cselekvési programjában az alábbi feladatokat hatá­roztuk meg: ki kell dolgozni a tanulmányi szerződések megkötésének vállalati egységes rendszerét, ami lehe­tővé teszi - a vállalat érdekeinek érvényesítése mellett - a dolgozók tanulási igényeinek a lehető legnagyobb fokú kielégítését. Ez meg fogja könnyíteni az esetleges vitás ügyek rendezését is. A munkának felelőse a személyzeti főosztályvezető, határideje a vállalati kollektív szerződés 1977 évi módosítása. E témával kapcsolatos észrevételek és javaslatok összegyűjtését már az ifjúsági parlament előkészítése során megkezdtük, így ma már kész javaslatunk is van a szabályozás egyes tartalmi, elvi kérdéseire is. A tár­gyalási anyag elkészülte után szeretnénk azt a KISZ-szervezettel, illetve az FMKT-val véleményez­tetni, hiszen a továbbtanulással kapcsolatos gondok és igények elsősorban az ifjúság körében jelentkeznek. Nagy Ferenc másik észrevétele a vállalatunknál folyó nyelvoktatás hatékonyságát bírálja. Az oktatási to­vábbképzési és közművelődési tanács hatáskörében kívánunk már 1977 elején ez ügyben intézkedéseket hozni. Felülvizsgálják a gyakornoki munkát Imre Miklós, a budapesti gyárfejlesztési és beruhá­zási főosztály műszaki fiataljainak küldötte a pálya­kezdő, felsőfokú végzettségű fiatal szakemberek hat­hónapos gyakornoki programjának felülvizsgálására tett javaslatot. Wester Jánosné személyzeti és szociális igazgató válasza A fent említett cselekvési programban a követ­kezők találhatók: felül kell vizsgálni a felsőfokú szak­­képesítéssel rendelkező pályakezdők fogadására és fog­lalkoztatására kialakított ügyrendet. Ezzel összefüggés­ben ki kell alakítani a telephelyi pályaválasztási felelő­sök tevékenységi körét, vonzó formában kell összeállí­tani a fiatal szakemberek fogadását biztosító pályázati felhívásokat. A KISZ-bizottság FMKT aktíváival kö­zösen ki kell alakítani a hathónapos gyakornoki foglal­koztatás új rendszerét. E munkának felelőse a személy­zeti főosztályvezető, határideje 1977 első negyedév. A fentiek mellett érvényre szeretnék juttatni azt a törekvést is, hogy a gazdasági vezetők minősítésekor a jövőben rendszeresen értékeljék az ifjúsággal való törő­dést, a pályakezdő fiatalok beilleszkedését segítő veze­tői tevékenységet. Az FMKT-ra vár a tervelő elkészítése Dobányi Imre, a budapesti szerszámgyáregység dol­gozója a következőket mondotta: „A sajtolóból javí­tásra átkerülő szerszámokat nem mossák le. Olajosak, zsírosak. Ennek a problémának megoldását már régóta ígérgetik, de még a mai napig sem történt semmi. Ez továbbra is balesetveszélyt jelent és rossz munkakörül­ményeket teremt az ott dolgozók számára. Kérjük az illetékes vezetőket, hogy ezt a gondot valamilyen for­mában oldják meg.” Karászy György vezérigazgató-helyettes válasza: A beruházási és gyárfejlesztési főosztály a javításra, fel­újításra kerülő szerszámok tisztítására központi mosó­állomást tervezett. Az eredeti tervek szerint ennek 1974-ig el kellett volna készülni. A tervek már koráb­ban elkészültek, a zsűrizéskor azonban nem fogadták el. A berendezések gyártására és szállítására vonatkozó szerződési kötelezettségét a Hajtómű és Felvonógyár egyoldalúan felbontotta. E kérdésben jelenleg bírósági eljárás folyik. A tárgyalások alapján arra lehet következtetni, hogy az említett cég a kivitelezést nem fogja vállalni. Annak érdekében, hogy a szerszámok mosása megol­dódjék, ezt mint feladatot meghirdettük az 1976-os újítási feladattervben. Megoldás nem érkezett. A jelenleg folyamatban levő gyárfejlesztési felada­tok fontossági sorrenden megelőzik a szerszámosokét, így várható, hogy megvalósítása 1977-ben is elmarad. Leggyorsabb megoldásnak a saját tervezés és kivite­lezés látszik, ezért az idén a tervezést az FMKT részére feladatul tűzzük ki. Imre Miklós tolmácsolta a fiatal műszakiak azon igényét, hogy fokozottabban vonják be őket az alkotó, tervezőmunkába és az átlagosnál magasabb színvonalat elérő megoldásokat „nívódíjban” részesítsék. Karászy György vezérigazgató-helyettes válasza: A felszólaló által említett gondok csak részben helyt­állóak. Megoldható — nem megoldható Több feladatot Válaszok a fiatalok kérdéseire Egyrészt azért, mert az újítási feladattervben közel 50 olyan feladat szerepel, melyeknek megoldása alapos műszaki felkészültséget igényel. Ebbe a munkába a fiatal műszakiak egyénileg is bekapcsolódhatnak. Más­részt azért, mert a KISZ által szervezett FMKT ver­senymozgalom a fiatalok által tetszés szerint bővít­hető. Annak érdekében, hogy az ifjú műszakiak és köz­gazdászok alkotó­készségét jobban kibontakoztat­hassuk, tervbe vettük a célfeladatok megoldását szer­ződéses módon. Az említett központi szerszámmosó jó példának szolgálhat. Technológiájának, tervdokumen­tációjának elkészítésével egy csoportot lehet megbízni és szerződésben rögzíteni a műszaki követelményeket és a megoldásért járó anyagi ellenszolgáltatást. Nívódíj alapítását hasznosnak és színvonalemelőnek tartjuk. A nívódíj szabályzatának kidolgozásával Mády Jenőt, Pláveczky Gábort és Urszin Jánost bízzuk meg. Alapvető szempont, hogy a jutalmazási keret, ne a pré­miumkeret terhére történjen. A nívódíj létrehozása azonban önmagában nem len­díti föl az alkotó kedvet. Feltétlenül szükséges az alko­tók nagyobb anyagi és erkölcsi elismerése is. Csendesebb busz, erősebb motor Molnár Lajos, a budapesti egyedi gyáregységtől ér­kezett. Panaszkodott a 200-as családnál előforduló műszaki problémákra, a zajos differenciálműre, a len­­gőtengely-merevtengely kérdésre, a sebességváltó átté­­telezésre, a­ motor alacsony teljesítményére, a kocsi­testek gyakori beázására. Érdeklődött a 200-as család továbbfejlesztési lehetőségeiről. Karászy György vezérigazgató-helyettes válasza: a merevtengely vagy lengőtengely fejlesztésének gondja megoldódik a 7,2 tonnás teherbírású mellsőhíd kifej­lesztésével, a kísérletek alapjául szolgáló tíz darab mell­sőhíd 1977 első félévében elkészül. A differenciálmű zajszintjének csökkentése érde­kében öntött kivitelű házakat terveznek. A Magyar Vagon és Gépgyár célul tűzte ki, hogy 1980-ig a zaj­szintet 85 decibelre, 1980 után pedig 80 decibelre csökkenti. A sebességváltó áttételezési gondjai a ZF váltó gyártásával megoldódna. 1977-ben 200 darabot készít a Csepel Autógyár, 1978-ban körülbelül 800-1000 darab gyártása várható. A Magyar Vagon és Gépgyárral folytatott tárgya­lások eredményeként 1977-re kifejlesztik a 220 lóerős motort, 1978-ra pedig 270 LE teljesítményű alap­motor várható. 1980-ra a MAN-cég segítségével olyan 250 LE-s alapmotort terveznek, amely feltöltve a 300 LE teljesítményt is eléri. A kocsitestek beázása alapvetően a technológiai fegyelem megsértéséből származtak. A hiba felszámolá­sára már korábban intézkedtünk. A 200-as család továbbfejlesztése az AUTOKUT közreműködésével beindult. Elsősorban az aggregá­torok korszerűsítése és teljesítménynövelése a cél. Ezen túlmenően üzembiztonság növelése, valamint az ergonómiai követelmények (zajszint, szellőzés, fűtés, légkondicionálás, utaskényelem) kielégítése sem elha­nyagolható szempont. Molnár Lajosnak az egyedi gyáregységben előállí­tott gyártmányok jövőjét tudakoló kérdésére Karászy György a következőket válaszolta: Az egyedi gyáregységben készülő autóbuszok mintegy 90-95 százaléka tőkéspiacra készül és speciális igényeket elégít ki. Ha ezeket megfelelő minőségben tudjuk elkészíteni, a jelenlegi piac megtartható, sőt kis mértékben tovább is növelhető. Nem kell megújítani az újítási versenyt Riba Tibor, a székesfehérvári technológia küldötte az újításokkal kapcsolatban tett javaslatot „A jelenlegi újítási szervezetet nem tartom alkalmasnak arra, hogy az újítómozgalmat gyorsítsa és az újításokat jól bírálja el. Hosszú az átfutási idő és sokszor a jó ötletek csak későn kerülnek megvalósításra. Javaslatot teszek a gyárvezetésnek, hogy vezessük be a névtelen számok­kal jelzett elbírálásos rendszert. Javaslom, hogy a vállalatvezetés egy olyan újítási versenyrendszert vezessen be, melyben pontokat ad­nak az újításokért, figyelembe véve, hogy milyen jel­legű az újítás és amikor egy bizonyos szintet elért a versenyző, akkor kellene jutalmat, vagy újítójelvényt adni számára. Karászy György vezérigazgató-helyettes válasza: Az újítási pályázatok átfutási idejének megrövidítése lé­nyegében azon múlik, hogy az egyes véleményezők tartsák be az újítási szabályzatban előírt hatnapos véle­ményezés időt. Az átfutási időt az is hosszabbítja, hogy elfogadás után nem lehet azonnal bevezetni, mivel a gyártásra is föl kell készülni, esetleg szerszá­mozni is kell, ezen kívül az újítás előtti raktárkészlet­nek is el kell fogyni. A gyártást nem lehet hetenként megváltoztatni, mert ez a begyakorlottságból származó előnyök csökkenését eredményezné. Ezért a vezér­­igazgató utasítással szabályozta évenként egy alkalom­ra az újítások bevezetésének időpontját. A számozott rendszerű újítási javaslatok elbírálása évekkel ezelőtt már működött. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy az esetek nagyobb részében az elbírálók igényelték az újító személyének megisme­­­rését is.. Ezért nem látszik célszerűnek ennek a rend­szernek a visszaállítása. A folyamatos újítási verseny­mozgalom bevezetésének nincs értelme, hiszen a ver­senymozgalomtól függetlenül is, állandóan lehet újítást beadni. Bármikor vizsgálható Ricz Gyula, a budapesti fényezőüzem dolgozója a BUDALAKK által gyártott festékek folyamatos labor­­vizsgálatát kérte, hogy ne fordulhasson többé elő olyan eset, hogy csak a nyolcvanadik autóbusznál derül ki: a festék használhatatlan. Karászy György vezérigazgató-helyettes válasza: A BUDALAKK-tól festék szállítmányok vizsgálata folya­matosan történik. Hosszabb tárolási idő előfordulhat, aminek az eredménye a festék minőségének romlása. Ennek következtében a felhasználhatóság bizonytalan, a busz II üzemvezetőinek lehetőségük van arra, hogy a felhasználás előtt újra vizsgáltassák a festéket. Panamai ifjúsági küldöttség látogatta meg budapesti gyárunkat. A vendégek megismerkedtek KISZ-szerve­­zetünk munkájával és gyárlátogatáson vettek részt. (Fotó: ifj. Schreiter) Küszöbön az utasajtó Mordik István (Székesfehérvár) átadóüzem és Palló Sándor (Székesfehérvár) lemezes üzem azután érdek­lődtek, hogy mikor történik meg a 255-ös és 256-os típusok utasajtóinak fölszerszámozása? Karászy György vezérigazgató-helyettes válasza: A 255-ös és 256-os típusoknál az egységesen felhasznál­ható utasajtók felszerszámozása folyamatban van. A tervek szerint a szerszámok 1979-ig elkészülnek. Öltözőépület a nyereségből Bacsa Mihály (Budapest) anyagellátási főosztály mondta: „A központi raktárak szociális létesítményei nem kielégítőek, sok helyen nincsenek központi öltö­zők és egyéb melegedő helyiségek. Rendelkezik-e a vállalat a szükséges beruházáshoz pénzzel és ha igen, mikor kezdődik az építkezés?" Karászy György vezérigazgató-helyettes válasza: A szociális létesítményeket magába foglaló épület külső és belső építészeti tervei elkészültek. A kivitelezés költségigénye körülbelül 10-12 millió forint. Az ötö­dik ötéves terv kivitelezési programjában anyagi erő­források hiánya miatt nem kerülhetett be. A vállalat felső vezetői mérlegelték a kivitelezés szükségességét és úgy döntöttek, hogy az ötödik ötéves terv termelési programjának túlteljesítéséből származó többletnyere­ségből megépítik a szociális létesítményeket tartalma­zó épületet. Ennek feltétele tehát a tervek túltelje­sítése. Nem lesz garázs Bacsa Mihály másik kérdése az anyagmozgatás javí­tására, bővítésére vonatkozott. Elmondta, hogy az erő­gépek fedett tárolása a mai napig nincs megoldva, a gépek ki vannak téve az időjárás viszontagságainak és így nagymértékben romlik a készültségi fokuk. Karászy György vezérigazgató-helyettes válasza: A gépek tárolására 1977/78 évre nem születik megoldás. Az ötödik ötéves tervben sem szerepel garázs építése mivel a rendelkezésre álló anyagiakat a termelési foly­mat azon területeire kell fordítani, ahol szűk kereszt­­metszet vagy korszerűtlen gyártás van. Kik utazzanak külföldre? Várhegyi László (Budapest) kísérleti üzem: „Véle­ményem szerint nem megfelelő körültekintéssel választják ki az illetékes szervek a külföldi utazásra javasoltak személyét. Nem mindig az utazik tesztelés­re, aki leginkább ismeri a kocsikat. A venezuelai méré­seknél megfigyelhető volt, hogy nem olyan személy utazik külföldre, aki itthon is hasonló feladatokat lát el Aki utazott, nem volt mérő szakember.” Várhegyi László a továbbiakban megkérdezte, hogy kötelesek-e a külföldről visszatérők beszámolni az ott végzett munkájukról. Kérte, hogy a külföldi kikülde­tésekről megfelelő időben tájékoztassák a kísérleti üzem dolgozóit Karászy György vezérigazgató-helyettes válasza. A külföldi műszaki bemutatókra a kiküldendő szakembe­rek kiválasztása több szempont alapján történik. Nyelvtudás és szakmai rátermettség az elsők közöt szerepel. Nem mindig olyan a feladat, hogy igényelne méréshez értő szakembert. Ez volt jellemző a finn kocsik esetében. A venezuelai mérésekhez olyan szak­embert kellett választani, aki ért a méréshez, beszél angolul vagy spanyolul és tud, illetve joga van autó­buszt vezetni. Ilyen szakember nincs a mérőcsoport tagjai között. Ezért olyan személyt küldtünk ki, aki rendelkezik ezekkel a feltételekkel. Az utazások szükségességét mindig a feladat hatá­rozza meg. A kísérleti üzemből akkor utaztatunk szak­embert, ha a feladat mérésekkel egybekötött vagy a kocsi olyan új műszaki berendezésekkel rendelkezik, amelyet a kísérleti üzemben dolgozók ismernek. Ezen kívül olyan esetekben amikor új piacokon az autóbusz műszaki tulajdonságait kell bemutatni. Természetesen itt is azok kerülnek előbb és többször sorra, akik meg­felelő nyelvtudással rendelkeznek. Ha az elmúlt évek külföldi kiküldetéseiről statisz­tikai kimutatást készítenénk, ez bizonyítaná, hogy a műszaki szervek részéről is csaknem annyi külföldi utazás történik, mint a kereskedelmi szervek részéről. A kísérleti üzem dolgozóinak elsőrendű feladata a műszaki fejlesztési tervek alapján megtervezett buszok kivitelezése és ezek műszaki tulajdonságainak beméré­se. Ha a feladat úgy kívánja meg, hogy a mérést külföl­dön kell végezni, akkor jogosan utaznak az ezzel fog­lalkozó munkatársak. A tapasztalatokról elsősorban az úti jelentésekben számolnak be a kiküldöttek, de beszámolnak saját gaz­dasági vezetőiknek is. Ezek a tapasztalatok - ha olyan jellegűek - természetesen felhasználhatók saját mun­katerületükön is. Nem előnyös az információk eljutta­tása olyan szervekhez, amelyeknek nincs közük ezek­hez a tapasztalatokhoz. Kultúrház?_ Uszoda! Szántó Sándor, a pusztavámi gy­áregység fiatal dol­gozója az iránt érdeklődött, hogy Pusztavámon létesít­­hető-e művelődési otthon? Karászy György vezérigazgató-helyettes válasza: Az ötödik ötéves terv költségvetésében nem szerepel. A Pusztavámon dolgozók nagyobb része Móron lakik, ott pedig van elég művelődési lehetőség, művelődési köz­pont, amellyel vállalatunknak jó a kapcsolata. A ven­déglők és klubok számát nem szükséges szaporítani, helyette a KISZ-kongresszuson elhangzott javaslatok szerint a sportolási lehetőségek javításához járulunk hozzá, például fedett tornacsarnokkal vagy uszodával.

Next