Ikarus, 1979 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-12 / 1. szám
A tanácselnök bókja: Az autóbuszok minden kiskapunál megállnak Az orrunkig sem látunk. Tejszerű köd gomolyog előttünk. Amikor helyenként kitisztul, merően nézzük a keskeny bekötőutat. Aggodalomra azonban nincs okunk. Tompos Pál gépkocsivezető biztos kézzel kormányozza a „munkásjáratú" autóbuszt. Most azonban nem becskeiek nógrádkövesdiek foglalnak helyet az üléseken, hanem egy hosszú nevű bizottság hét tagja, így nevezik őket: a vidékről bejáró dolgozók helyzetének javításával foglalkozó munkabizottság. Útra pedig azért keltek — immáron harmadszorra —, hogy egy pártbizottsági, határozat megvalósulását előkészítsék, partnereket keressenek hozzá. A HOSSZÚ NEVŰ BIZOTTSÁG Bartos Pál, Becske — Nógrádkövesd község közös tanácselnöke fogadja a bizottságot. Érkezésükről tudott, ezért mindjárt a közepébe vághatnak. Átszaladt néhány percre Manda Kálmánná, a könyvtár vezetője is. (Általános iskolai tanítónő, órája volt éppen.) Sajnos felnőtt esti iskola nincs. (Később a tanács elnöke mondta: semmi akadálya, hogy legyen.) Évente ötezer forintot költenek új könyvekre. Sok a régi olvasnivaló. Látogatóik főként iskolások, gyermekek... A TIT előadásokra húsz-huszonöten mennek. Ez elég szép. (Becske 900 lelket számlál.) — Ellátogatunk azokba a községekbe, ahonnan ötvennél többen járnak dolgozni az Ikarusba — ismerteti a célt Grebicsei Istvánná, a munkabizottság vezetője. (Becskéről hetvenen jönnek naponta.) — Azok akik járathoz kötöttek, önhibájukon kívül, sok mindenből kimaradnak. Mit lehetne tenni, hogy ők is tanuljanak? Szakmát tanuljanak? Ugyanolyan értékű és rangú emberek legyenek mint a helyben dolgozó pesti ikarusosok? Elhangzik a válaszmondat: egyet akar a gyár és a tanács. Ahhoz például, hogy a nyolc általánost nem végzetteket hozzásegítsék a tanuláshoz, az alapvető tárgyi és személyi, feltételek adottak. Helyben! Lehetne hetedik és nyolcadik osztályt szervezni? — Lehetne-e szakmásító tanfolyamot tartani? Ennek sincs akadálya. Ez utóbbi nem is egészen új dolog. A székhely községben 1977-ben huszonnyolcan vettek át szakmunkásbizonyítványt. Kernács Mihályné (az oktatási osztály előadója) fölajánlja: a szaktanfolyamokra előadókat küldenének. — Szívesen vennénk! — Mit tudnak az Ikarusról? — kérdezi Balla József, a vszt termelési felelőse. Földerül a tanácselnök: — Jó hírű cég. Azok, akik ott dolgoznak, megtalálják számításukat. Munkásaikat pedig úgy szállítják, hogy az autóbuszaik minden kiskapunál megállnak. — Januárban vagy februárban kijönnénk tanácsülésre vagy falugyűlésre — néz kérdően Vadász Judit, a vállalati pártbizottság ágit. prop. titkára Bartos Pál tanácselnökre. BECSKEI GYEREKEK A vendéglátó szerencsés gondolatnak tartja: meghívás a válasza. Itt, Becskén pártoktatás is folyik. Este fél hétkor kezdődnek a szemináriumok... Vadász Judit újabb ajánlatát, a nyolcadik osztályosok pályaválasztásának segítését, ugyancsak örömmel fogadta az elnök. (Lehet, hogy az itt dolgozó becskei szülők rövidesen munkahelyükön találkoznak nyolcadikos gyermekeikkel? ) Jó volt hallani: társadalmi munkában utakat, járdákat építenek, kegyeleti parkot gondoznak. Igaz, még nem nagy a tolongás a társadalmi munkáért, de nem lehetetlen, hogy az eddigi építők között becskei ikarusosok is voltak. Ádám Ödön, a KISZ-bizottság képviselője is választ kap: Becskén ifjúsági klub működik. Tévé és magnótulajdonosok. A szervezeti élet jobb is lehetne. Aztán gondolkodóba is eshet Ádám Ödön: itt a gyárban meg kell keresni azokat a fiatalokat, akik jól dolgoznak, szavuk, tekintélyük van. Ők sokat segíthetnének, hogy a klubban szervezettebb élet legyen. Bizony, a becskei közéletben sok az azonos arc — ezt kapja válaszul Balla József. Ki tudja, hány rátermett dolgozik a gyárban, akikkel változhatna (javulhatna) a közéleti élet, a közéleti „kép"? Ezért a kinőtt becskei tanácsháza épületében elkezdődött valami... Február végén, március elején a gyárban folytatódik. Bartos Pál tanácselnök ismerkedik a gyárral, a közös tennivalókkal. Deme Ottó, bizottsági tag (ő felelős a munkások szállításáért, de se itt, sem máshol nem panaszkodtak) visszafelé is mondta: kár hogy korábbi útjaikat nem láthattuk. — Miről maradtunk le? — Erről már Grebicser Istvánnét, a szociálpolitikai osztály előadóját, a munkabizottság vezetőjét kérdeztük. AZ ÚRI KERÍTÉS — Gyömrőn és Úriban jártunk. Úriban már ismerősként fogadtak bennünket. Az ottani óvodának egyszer kerítést készítettek. A gyárnak annyiban volt köze hozzá, hogy a nálunk dolgozó és Úriban lakó Nagy Gábor (szerviz műhely) szorgalmazta. A hulladékanyagot a gyár adta hozzá, az avatásra meghívást kapott. Itt különben ugyanúgy lehetőség van a szakmunkásképzésre, mint Becskén. Utánpótlásra is számíthatunk, az iskolások szintén gyárlátogatásra jönnek. Gyömrőn is nagy örömmel fogadtak bennünket. Büszkék arra, hogy 53 lakosuk a mi dolgozóink. Bár a pártbizottság elé terjesztett anyag sokoldalúan bemutatta, elemezte a vidékről bejáró dolgozók körülményeit, a pártalapszervezetek külön napirendként foglalkoztak ezzel, hogyan lehetne röviden e látogatások célját megfogalmazni? — A pártbizottság fölmérése alapján kettős a feladatunk — válaszolta Grebicseiné — előbb talán egy két számot. Vidékről összesen 917-en járnak bedolgozni. Mi azokba a községekbe mentünk, ahonnan ötvennél többen jönnek: Kállóra, Becskére, Héhalomra, Gyömrőre, Úriba és Vanyarcra. Egyik célunk: megismerni a községek életét, kulturális oktatási lehetőségeit a másik: bennünket is ismerjenek meg, a mi lehetőségeinket is vegyék számba. Egyelőre addig jutottunk, hogy látjuk: a községek tanácsházainak kapui nyitva állnak előttünk, ők ugyanazt akarják amit mi, a félúton, az utazás miatt elvesző emberek nem kallódhatnak el a két végcél között. Vagy itt, vagy helyben módot és lehetőséget kell adni a tanuláshoz, a szakma megszerzéséhez. Nemcsak a több pénz, a fizetés miatt, hanem a nagyobb önbecsülésért is. A munkásjáratokon újjáválasztották a kocsibizalmiakat. Egyelőre buszonként egy-egy ember szaladgál, intézkedik a többiek érdekében - d. i. — 56 OLVASÓ – 144 KÖNYV Csak három-négy „vadonatúj" könyvkölcsönző járt január 2-án a Művelődési Központ szakszervezeti könyvtárában, a többiek (ötvenketten) csak megújították tagságukat. A szokás ugyanis, hogy minden olvasó az új évben új számmal és új kartonnal indul. A könyvtárosok elégedettek voltak az 1979-es év első napjának forgalmával. Hét gyerek és negyvenkilenc felnőtt olvasó összesen száznegyvennégy kötet könyvet kölcsönzött. állatom! így búcsúztam el az első találkozásnál. Pedig Boda Iván jóindulatúan figyelmeztetett: jól gondoljam meg, írok-e róla, mert amiket ő mondani fog az sokaknak nem lesz ínyére. Fölkerestem őt másodszor is A szekrényekkel, vastag függönnyel lekerített teremrészben. Mert irodának ezt nem merném nevezni Első látásra az embernek a bábszínház kulisszája jut eszébe, s nem az, hogy innen sokmilliós értékű szellemi termék kerül ki. Itt dolgozik a háromfős értékelemző csoport, Boda Iván csoportvezetővel az élen, aki emellett műszaki tanácsadóként is közreműködik. — Tudja kit tesznek ma műszaki tanácsadónak? — kezdte megint ő a kérdezést. — Megbukott osztályvezetőket. Vagyis, ez az állás egy párnázott süllyesztő. Na, félre ne értsen, az enyém nem az. Én vagyok az egyedüli programmal bíró tanácsadó. Méghozzá éves programmal. Hosszú út vezetett az értékelemző csoportig. S hogy töretlen volt, azt nem lehet mondani. A húszéves — akkor még feketébb és dúsabb hajú — fiatalember szerkesztői széket kapott a gyártmányfejlesztési osztályon. Nyolc év elteltével csoportvezető lett, majd megbízott osztályvezető. De a kinevezés három évig váratott magára. — Az, hogy én ilyen funkciót töltöttem be, nem az én okosságomat bizonyítja, hanem azt a szomorú tényt, hogy nem volt alkalmasabb ember . Én azt hallottam, sokan ellenezték a maga osztályvezetőségét. — Tiszta sor. Senki nem szereti, ha az ő környezetéből kiemelnek valakit Pedig nem volt az rossz osztály, higgje el Nem lehetett az, ha csak úgy melléktermékként a napi munka mellett megszületett a 270-es autóbusz És azt nemcsak úgy hívták, valóban az is volt biztonsági autóbusz Négyen csináltak az osztályról Az újság cikkek, a kiállítások vendégkönyveinek bejegyzései a jövő autóbuszaként emlegették Csak egy valakinek nem tetszett És ez a valaki sajnos éppen az én főnököm volt. Takarékra is rakta hamarosan. Vele együtt engem. — Úgy tudom, nehéz embernek tartották magát. Meg valahogy a módszereivel sem értettek egyet. — Attól tartok a főnökeimnek voltam nehéz ember Engem piszkáltak a hülyeségek Engem piszkált az, hogy az emberekről úgy beszéltek, mint a tárgyakról. Engem piszkált, ha egy asszony azért kapott fizetésemelést, mert jó volt a melle. A módszereim? Megpróbáltam megvalósítani azt, hogy aki dolgozik, az kapjon pénzt. Nem pofapénzt. Hanem munkája után. Kitaláltam azt, hogy minden reggel negyed tízkor végigmegyek a termen, s akit öt napon át a táblája felé fordulva találok, annak csekket adok. (Akkoriban csekkel lehetett jutalmazni.) Tudom, hogy ez valahol sántít De furcsa módon, éppen azoknak nem tetszett, akik akkor a vasárnapi meccs eredményeiről vagy a kőpúder hatékonyságáról beszélgettek - Mi történt azután? Inkább először arról, mi történt közben Azt mondták, ha már osztályvezető vagyok, tanuljak. Igazat adtam. Harminchat éves fejjel elkezdtem a marxista egyetemet Akkor már kinézett az értékelemzés. Hogy majd azt fogom csinálni. Éppen ezért, szakosítót politikai gazdaságtanból akartam tenni. De érdekes módon arra már nem javasoltak. — Mit gondol, miért szüntették meg azt az osztályt, amit vezetett? — Tudja, és olyan voltam, mint a túlkoros tanuló az iskolában. Aki vakaródzik a magyarázat alatt. Azért vakaródzik, mert unja. Hát átteszik gyorsan másik osztályba, hogy ne zavarja a tanítást. Kellemetlen voltam. Sok embernek most is kellemetlen vagyok, mert nem szeretem becsomagolni a mondanivalómat. — És hogyan boldogul itt, az értékelemzési csoportnál? — Eladom magam 4800 forintért. Lehet, hogy én vagyok ilyen buta, de azt tudom, hogy ebben a beosztásban ilyen kevés fizetés még egy nincs. Ez jelenti az anyagi elismerésemet. Az erkölcsit maga is látja. Ez itt körben az „irodánk". Szép ugye? Nem telik külön szobára. De még telefonra sem. Ami most van, azt úgy loptam. Igen! Én loptam és illegálisan rákötöttem egy telefonvezetékre. De nehogy azt higyje, hogy le vagyok hervadva. Mert nagyon sok pozitívuma is volt az itt eltöltött éveknek. Itt tanultam meg látni és nemcsak nézni. Különben, fél évvel ezelőtt hívtak a meóba osztályvezetőnek. Nem mentem. Úgy éreztem, itt többet tudnék tenni. Illetve teszek is. Nem tehetek róla, hogy nem kell. — Ezt hogy érti? — Hát megvalósítják? Nem. Vagyis, lehet, hogy nem is kell értékelemzés. Az biztos, hogy figyelembe nem veszik. — De hát akkor mi történik a javaslatokkal? — Ez hivatalból nem érdekel. Nem szeretem beleütni más dolgába az orrom. Nem kopoghatok be, hogy megkérdezzem: ülni tetszik rajta vagy repülőt csinált belőle? Sértődött, kesernyés embernek találtam. Meg egy kicsit pesszimistának is. Tiltakozott. Realistának mondja magát. De vonalasnak nem. Az bántja, hogy oda sem figyelnek a csoport javaslataira. Attól rosszkedvű, hogy tudja: ráfordítás nélkül is gazdagabbak lehetnénk, ha rájuk figyelnének. A jövővel biztattam, hiszen alig múlt negyvenéves. Gúnyosan nevetett. — Nincs nekem rangkórságom! Az én karrierem csúcsa tudja mi lesz? Az, ha egyszer sikerül úgy megsértődnöm, hogy elmenjek camion sofőrnek. Budai Anikó DÜLŐÚTON J'Cétanw than aagifok • SZABADBATTYÁNBÓL POLGÁRDIBA Falufelelős a „kapocs”- Tíz perccel későbbi járatok -Lesz utánpótlás -Megállók sűrítése - Zene kellene! Már hagyományos nálunk - pedig itt a városban nem sok üzem, teszik, hogy időnként székesfehérvári gyárunk vezetői lakóhelyükön találkoznak bejáró dolgozóinkkal. Gondos szervezés, előkészítés előzte meg azt a fórum-sorozatot, amely december 18- án kezdődött Szabadbattyán községben és 19-én folytatódott Polgárdiban. A márciusig tartó beszélgetések során kilenc község bejáró dolgozóival, politikai, tanácsi és társadalmi vezetőivel találkozik a gyárvezetés. A munkahelyen kívül is törődni kell dolgozóinkkal, hiszen a több mint négyezer főt foglalkoztató nagyüzemünk fele bejáró munkás. A rendszeres kapcsolat 1974 óta tart, s ezalatt szorosabbá fonódott. Egyik-másik községgel, így Szabadbattyánnal szocialista szerződést is kötöttünk. A fórumok közötti időszakokban a falufelelősök látják el a „kapocs" szerepét. Rajtuk keresztül jut el dolgozóink kérése a gyárvezetéshez és viszont. Olyan kérdések fogalmazódtak itt meg, amelyeket nem lehet sem munkásgyűléseken, sem termelési tanácskozásokon megvitatni. A kérdéseket napokkal előbb juttatták el a szervezőkhöz. A cél, hogy egyre szorosabb kapcsolat alakuljon ki azokkal a községekkel, amelyek a gyár vonzáskörzetébe tartoznak. Szabadbattyánban december 19- én tartották a fórumot. Fázósan húztuk össze magunkat a nem éppen meleg művelődési ház nagytermében. Gondoltuk, majd a „forró" kérdések felmelegítenek bennünket Kicsit várni kellett, amíg dolgozóink összejöttek. (Talán a faluban zajló tüdőszűrés, talán az ünnep előtti hangulat befolyásolta őket? ) Lényeg: a fórum elérte célját. Fülöp József, a község tanácselnöke tájékoztatást adott a falu életéről, terveiről. Elismeréssel szólt arról, hogy a gyár munkásjáratokat állított be, s ezzel nemcsak a saját dolgozóin, hanem a többi utason is segítettek. Nagy a faluban a forgalom, naponta 122 autóbusz megy keresztül rajta, de a kulturált, kényelmes utazás még így sem valósulhatott meg. Gyárunk három szocialista brigádjával 1980-ig tervezett szocialista szerződése van a községnek. Mintegy tíz hozzászólás volt, de egy hozzászóló több kérdést is tett föl. Egyöntetű kérés volt, hogy legalább tíz perccel később induljanak a munkásjáratok, mert korán beérnek a munkahelyükre. A kérést orvosolják, nincs akadálya, hogy később induljanak. A köszség ezüst jelvénnyel kitüntetett daloscsoportja a fellépéseikhez ruhát kíván vásárolni, ehhez kérték a gyár segítségét. Felajánlották szereplésüket a gyári ünnepségeken. Több szülő érdeklődött a gyárunkban tanulható szakmák iránt. Nemes Iván személyzeti szociális osztályvezető elmondta: karosszéria-lakatos, hegesztő, fényező, gépi forgácsoló szakmák sajátíthatók el gyárunkban. Ettől az évtől kezdve tanulmányi szerződést is kötnek a szakmunkástanulókkal. Ösztöndíjat is kapnak, tanulmányi eredményüktől függően. Kiss Ernő iskolaigazgató elmondta, hogy jó a kapcsolat az Ikarusszal, a szülők szívesen adják gyermekeiket tanulni a gyárba. Lesz utánpótlás. A közeljövőben gyárlátogatást szerveznek a szabadbattyáni iskolások. A helyi MHSZ lövész szakosztálya segítséget kért a gyártól egy fedett lőtér kialakításában. A válasz: semmi akadálya nincs, olyan anyagokkal, amelyeket a gyár már nem tud használni. Sok kérdést intéztek a tanácselnökhöz. Lesz-e strand, vezetékes gáz a községben? Mikor lesz tornaterem, napközi otthon, politechnikai terem? A fórum után a teremben és a folyosókon kötetlen beszélgetés alakult ki a dolgozók, a község és a gyár képviselői között. Polgárdiban már negyed órával a kezdés előtt gyülekeztek a művelődési házban az érdeklődők. Mire hat óra lett, majdnem tele volt a moziterem. A sok előre leadott kérdés is jelezte, mozgalmas fórum lesz. Így is volt, este fél tízig tartott. Talán ha nem sürgeti dolgozóinkat a reggel 6 órai munkakezdés, a korán kelés még sokáig maradtunk volna. Sok, eddig tisztázatlan kérdés került nyugvópontra, így a folyamatos üzemben dolgozók szabad szombati és vasárnapi utaztatása, a megállóhelyek sűrítése, a szobati műszak utáni két autóút biztosítása. Lehetséges e, hogy a kommunista műszakok bérét a Polgárdiról bejárók arányában a községi tanács kapja meg? Válasz: erre nincs mód, a kommunista műszakokat a megyei PB-vel egyetértésben szervezik és meghatározott célra utalják az összeget, így például szolidaritási alap, VIT- alap, stb. Talán nem is lenne helyes, mert ha minden község ezt kérné , szétforgácsolódna ez az összeg, s nem érné el a célját. — Kevés a hírközlő eszköz a gyáron belül, illetve ami megvan, nem működik hatékonyan. Sűrűbben kellene műsort sugároznia, pl. szórakoztató zenét a műszakok kezdésekor, befejezésekor, ebédidő alatt. Válasz: a kéréssel egyetértünk, intézkedni fogunk a sajtó- és stúdió bizottság felé. Mikor lesz Fülére gyári munkásjárat? Összegyűjtjük az onni járók névsorát és ha lehetséges meg fogjuk oldani. Szakmai jellegű kérdések is szóba kerültek, így a pótalkatrészekre vonatkozó norma megállapítás és az AVIA autóbuszok alkatrészgondjai. Valósággal záporoztak a kérdések Disznósi János tanácstitkár felé, mikor kap a „mostoha gyermekként" kezelt Munkácsylakótelep aszfalt burkolatot? Mikor nem lehet telefonálni Polgárdiból? Mikor oldják meg a hús-, a zöldségellátást a községben? Miért nem lehet péksüteményt kapni? A végén már szinte egymás szavába vágva kérdeztek és feleltek a résztvevők. Amit itt helyben nem tudtak megválaszolni, azt az ünnepek utáni napokban a falufelelősökön keresztül válaszolták meg a bejáró dolgozóknak. Kovács Edit KISZBIZOTTSÁGI Székesfehérvári gyárunk KISZ- bizottsága december 22-én ülést tartott. Napirendre került az 1979 évi tavaszi KISZ-választásokra való fölkészülés és a termelőmunka néhány fő kérdése. FORTUNA MÁTYÁSFÖLDÖN Az év első lottósorsorsolását az Ikarus művelődési központban tartották meg január 5-én. Az 1. hét nyerőszámait — 34, 37, 60, 64, 78 — kerületi lakosok húzták ki.