Ikarus, 1980 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-12 / 1. szám

ÖTSZÁZALÉKOS BÉRFEJLESZTÉS - SAJÁ­T ERŐBŐL Munkánkat ne a múlthoz,­­ a világpiachoz mérjük A pártbizottsági ülésnek is van hangulata. Egy évvel ezelőtt borús volt. Akkor reménytelennek tűnt néhány 1979-ben megoldandó feladat megvalósítása. Sok év után ekkor kellett először szembenézni azzal a ténnyel, hogy a korábbiakhoz, a megszokottakhoz képest kisebb bérfejlesztést, csekélyebb nyereséget és szinte semmiféle fejlesztést nem tervezhetett a vállalat. Most 1980-ban, amikor „megint nehezebb évnek megyünk neki", mégis bizakodóbb volt a január 4-én megtartott kibővített pártbizottsági ülés hangulata. Vajon miért, mi adott erre alapot? Vajon csak az a tény, hogy 1980-ra a vállalat biztosan tervezhet 5 százalékos bérfejlesztést? Ezért is. Másért is. A választ megadja az 1979 év elemzése és az 1980-as tervek vizsgálata. A kibővített pártbizottsági ülésen e témák emzésével az 1980 évre szóló állásfogla­­lásal foglalkozott. Jelen voltak a pártbi­­zttság ülésén: Darvas Dániel, a XVI. kerü­lő pártbizottság titkára, a törzsgyári párt­­üzetőségek, alapszervezetek titkárai, a vál­lat szakigazgatói, a vidéki gyárak gazdasági -politikai vezetői. A napirend előadója Kovács György, a­állalati pártbizottság titkára, a KB 1979 d­ecember 6-i ülésének megállapításai alap­jn előbb a népgazdasági helyzet elemzésév­el foglalkozott, majd pedig az Ikarus vál­lat ötödik ötéves tervének eddigi teljesí­­tsével és az 1979 évi tevékenységgel. Az átékelést és az 1980-as tervek ismertetését is követte. Tizenöten szóltak hozzá és ejtették ki nézeteiket. A vita lezárása után pártbizottság egyhangúan elfogadta azt a állásfoglalást, amelyet lapunk második dalán teljes terjedelmében közlünk. Az ötödik ötéves terv négy évének tény­­­ámai azt mutatják, hogy vállalatunk je­­ntős erőfeszítéseket tesz annak érdeke­in, hogy saját eszközeivel segítse a nép­­szdasági egyensúly javítását. Ezt elsősor­­on nem csak az bizonyítja, hogy négy év­e­ Sp 1200 autóbusszal készítettünk­­,­pet, mint amennyit terveztek. Erre utal­­ is, hogy a többletbuszok nagyobb része­­kés piacokra kerültek. A termelékenység 3 százalékkal nőtt és tekintélyes összeget vetett be a vállalat az állami költségvé­­tsbe. Az állandó önköltség-csökkentés mellett sikerült a tőkés importot a beho­­­tt értéknél nagyobb exporttal ellenőr­­ezni Igaz viszont, hogy különféle és elsősor­­on külső tényezők következtében nem került elérni az ötödik ötéves tervben n­égy évre előírt nyereségtömeget. Ennek advezőtlen hatásai voltak, amelyek első­­orban a fejlesztési és részesedési alapban jentkeztek. H­­a a dolgozók átlagbérét az 1975 évihez viszonyítjuk, akkor az 1979 végére 28,5 százalékos emelkedést mutat. Ez önma­gában szép eredmény, bár a terv ettől többet számolt, az elmúlt év értékeléséből is csak néhány gondolatot ragadhatunk ki. Uta­lunk arra, hogy 1979-ben 78-hoz képest 730 darab autóbusszal többet készítettek el. Jelentősen nőtt a csuklós autóbuszok száma is, közel 600-zal. A termelés növekedése létszámcsök­kenés ellenére következik be. Ez a csökke­nés azonban nem irányítottan, nem a ter­vezettnek megfelelően történt. Nem onnan mentek el az emberek, ahonnan kellett volna. „A műszaki jellegű területeken a csökkenés már veszélyezteti a megfelelő gyártmány és technológiai fejlesztést. Ezeken a helyeken gépesítéssel nem lehet a hiányzó létszámot kiváltani." A vállalat mérlegbeszámolója még nem kész. De az előzetes adatok szerint látható, hogy 60 millió forinttal nagyobb nyeresé­get ért el a vállalat, mint amit tervezett. Ez szép eredmény. Tudnunk kell azonban, hogy azért még ez sem elegendő, hogy megfelelő mértékű érdekeltségi alapokat lehessen képezni. Saját erőnkből keve­sebbet tudunk így beruházni és még az elmúlt évnél is kevesebbet lehet a részese­dési alap terhére kifizetni. — Nyereségtömegünk ilyen módon való alakulásában mondta Kovács György — az 1979. január 1-i szabályzók változásának döntő szerepe van. Szigorúbbak lettek a gazdálkodás feltételei, tovább nőttek a központi elvonások, igen jelentős mérték­ben csökkentette nyereségnövelési lehető­ségeinket a rubelszorzók további csökken­ tfolytatás­a 2. oldalon K­ épek a pártbizottság üléséről Sötétedett A külvárosi villamosmegállóban nyol­­can-tízen toporoghattak. Mellettük a járdán jöttek­­mentek. Ha nappal van, talán szót váltanak egy­mással a villamosra várók. Az újonnan érkezők meg­kérdezik az ottlévőktől, mióta nem jött, hány per­ce ácsorognak a megálló­ban. Most azonban senki sem törődött a másikkal. Nyoma sem volt a szil­veszter előtti nap barát­kozó jó hangulatának. Teljesen váratlanul egy „szilveszteri előzetes" ér­kezett a megállóba. Cikk­­cakkban jött. Betájolta magát, megpróbált fékez­ni, de nyomban egyen­súlyát is vesztette, s begu­rult a sínek közé. Erre megindult a társas élet.­­„Részeg disznó" — mo­rogta valaki. Majd egy sá­­pítozó női hang kontrá­zott: „minek iszik, ha nem bírja". Dörmögő hang folytatta: „te, öre­gem holnap este alva lá­tod a szilveszteri műsort, nincs az az ember, aki életet verne beléd". A csöndes bölcselkedés közben senkinek sem ju­tott eszébe, mi lesz, ha a d­­éci­ között végre jön a villamos. Nap­pal jól látni, hogy a két megálló között kisebb domb emelkedik. De ilyenkor? Nincs az a ve­zető, aki azt a dombot elhagyva képes lefékezni, megelőzni a tragédiát. A várakozók szabályos hátraarcot vágtak, rá sem néztek a sínek között fekvő emberre. Azt sem vették észre, hogy közü­lük valaki lehajolt hozzá, megpróbálta húzogatni az italtól kábult nagy darab embert. Ez azonban egye­dül teljesen reménytelen­nek látszott. S közben a távolban fénycsóva vil­lant. Jött, száguldott a villamos. Egy ember futni kezdett a sínek mellett, s kalapját szünet nélkül lengette a vészesen köze­ledő villamos előtt, az ott álldogáló tömeg ezután már csak azt láthatta, hogy a villamos vezetője vette a jelzést, fényszóró­val világította be maga előtt az utat, a megálló előtt pedig fékezett. Ami­kor kiugrott a fülkéből, nem is a sínek között fek­vő emberhez szaladt elő­ször, hanem visszafelé a kalaplengetőhöz. Csak annyit lehetett látni, át­öleli. — duil — e­niber VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! ■Kórus AZ IKARUS KAROSSZÉRIA-ÉS JÁRMŰGYÁR DOLGOZÓINAK LAPJA VVX/III awfalvam 1 wamn 1QRH janu­ár 10 Munkásgyűléssel kezdtük Növeljük a tőkés exportot, több csuklóst készítünk Lassan hagyománnyá válik, hogy mun­­kásgyűléssel kezdjük az évet, így történt az előző, így az azt megelőző évben, s így az idén is. A törzsgyárban és a vállalat vidéki telephelyein munkásgyűléseket tar­tottak az év első munkanapján. A budapesti gyárban a busz II. új szárnya volt a gyűlés színhelye. Itt köszöntötte a dolgozókat Toldi József vezérigazgató a gazdasági vezetés, a párt és a tömegszerve­zetek nevében. Ezt követő beszámolója az elmúlt év eredményeit és a megkezdett év feladatait foglalta össze. Ebből idézünk most néhány gondolatot: ,,Amikor tavalyi tervünket ismertettük, azt mondtuk, hogy az feszített, de nem elérhetetlen. A közös erőfeszítés most be­bizonyította, hogy egységes akarattal, az egy két pontban túl is teljesíthető A ter­vünkben szereplő 13 500 autóbusszal szemben 13 700 darabot gyártottunk A 40 millió dollár tőkés árbevétellel szemben több, mint 42 millió dollárt sikerült elérni. A tervezett 653 millió forint nyereséggel szemben 710—720 millió forint várható. Nem kevésbé fontos, hogy sikerült a bér­­színvonalat 5 százalékkal emelni és felada­tainkat úgy hajtottuk végre, hogy az év folyamán a dolgozólétszám mintegy 340—350 fővel csökkent." Toldi József vezérigazgató az eredménye­ket méltatva a közös munka jelentőségét hangsúlyozta. Azt, hogy csakis a vezetők és a dolgozó közösségek összefogása, erő­iknek egyesítése, valamint a politikai és társadalmi szervek mozgósító tevékenysége tette lehetővé az eredményes helytállást. Az idei év feladatait így foglalta össze röviden a beszámoló: ,, 1980-ban — mint sokunk előtt már ismert - nem a darab­­szám növelését, hanem a rendelkezésre álló lehetőségek hatékonyabb kihasználását te­kintjük elsődlegesnek A tervezett 13 600 autóbuszból több, mint 3000 csuklóst kell készíteni, a tőkés exportot pedig 25 száza­lékkal tervezzük növelni." ,,Feladataink nem csökkennek — mon­dotta a vezérigazgató. — A nehézségeken továbbra is saját magunknak kell úrrá len­nünk, és gondjainkat ismét csak közös munkával, összefogással kell megoldjuk." Végezetül Toldi József arra hívta föl a figyelmet: szemléletbeli változásra is szük­ség van ahhoz, hogy eleget tehessünk azok­nak a követelményeknek, melyek a nép­­gazdasági egyensúly helyreállítását segítik. ,,Ez alól a feladat alól nem húzhatja ki magát egyetlen vezető, egyetlen brigádtag, egyetlen dolgozó sem. Céltudatosan, a kö­zösség érdekeinek megfelelően kell gazdál­kodjunk minden forinttal és minden perc munkaidővel" — mondotta a vezérigazga­tó. — budai — IRÁNBÓL ÉRKEZTEK Az ABC Városi Autóbusz Társaság igaz­gatójának vezetésével iráni küldöttség járt a törzsgyárban decemberben. A vendége­ket Szegő Sándor kereskedelmi igazgató, Béres Béla, a vevőszolgálati főosztályveze­tője, és Horváth Béla főosztályvezető fo­gadta. Az általános tájékoztató után film­vetítésen, majd gyárlátogatáson vettek részt az irániak. Munkásgyűlés a törzsgyárban Fotó: Wéber PERUI VENDÉGEK A TÖRZSGYÁRBAN Isidoro Gamarra SZOT elnök vezetésével perui szakszervezeti küldöttség járt decem­berben a budapesti gyárban. A perui SZOT elnökét, és titkárát Carlos Rosario Avillát a törzsgyár gazdasági és társadalmi vezetői fogadták. Toldi József vezérigazgató tájé­koztatta a vendéget a gyár életéről és kereskedelmi kapcsolatairól, Kovács György szb-titkár pedig a szakszervezeti tevékenységről. A látogatás délutánján gyári szakszervezeti aktívákkal találkoztak a vendégek. Az eszmecsere előtt Gamarra a perui szakszervezet működéséről, sajátos­ságairól beszélt. JANUÁRBAN 135 KOCSI INDUL Az elmúlt év augusztusában 550 autó­busz szállításáról írtunk alá szerződést Tö­rökországgal. A szerződés úgy szólt: az autóbuszok egy részét 1979-ben, másik részét 1980 első negyedévében szállítjuk. Ami az előző évet illeti, azt teljesítettük. De mi a helyzet az idén szállítandó bu­szokkal? A program szerint januárban 135 autóbusznak kellene útnak indulni. A hí­rek szerint a kocsik egy része már az átadóban van. A török gépkocsivezetők, — akik a buszokat lábon hazaviszik — január tizenhatodikán érkeznek az első kocsikért. MI A HELYZET AZ AMERIKAI ÜZLETTEL? Sokunknak furdalta az oldalát, hogy is, mint is van ez az amerikai üzlet. Mikor szállítunk, mennyit, és hová? Ezekkel a kérdésekkel kerestem föl Bóna Imrét, a kereskedelmi főosztály vezetőjét. A követ­kezőket válaszolta: — Az idén legelőször egy 286-os csuklós készül, amit a májusi BNV-n állítunk ki. A nemzetközi vásár befejeztével — elődjéhez hasonlóan — bemutató körútra indul az USA-ba. — Úgy hallottuk, egy tizenöt darabos szerződés is született... — Igen. Ez a tizenöt 286-os magyar-ame­rikai kooperációban készül. A társvállalat az amerikai Crown-Coach Los Angeles-i cég. A tizenöt autóbusz Luis­ Wille-ben fog üzemelni. A szállítás határideje 1980 de­cember. — Mi a feladata kooperációs partner­nek? — A Los Angeles-i vállalat több apró szerelés mellett az utasüléseket, az üveget és a betegemelő liftet teszi be az autó­­bu­szokba. — Van-e kilátás további üzletre? — Nem akarom elkiabálni, de úgy látszik, hogy jövőre újabb tíz autóbuszt szállítunk az első negyedévben. Ha igaz, ezek a bu­szok San­ Mateo-ban közlekednek majd. Mondom, az üzlet még nem biztos, de valószínű. Bizakodjunk... — K­­anikó — SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK Király Jánost saját kérésére fölmentették a munkaügyi osztály vezetőhelyettesi teen­dőinek ellátása alól Helyére Böröczky Györgynét nevezték ki.­­ A közgazdasági és munkaügyi főosztá­lyon belül létesült időelemző osztályveze­tőjének Bodor Mihályt nevezték ki. A gyártmány kísérleti osztály vezetőhelyette­sévé Téren Ferencet, a sajtoló gyáregység főművezetőjévé Bucséter Józsefet nevez­ték ki.

Next