Ikarus, 1980 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-12 / 1. szám

Hárommillió forint lakásvásárlásra ÉPÜL AZ ÚJ ÓVODA - KÉSZ A RENDELŐ A gyár dolgozóinak szociális ellátottságáról, annak fejlődéséről és a további feladatokról tárgyalt a székesfehérvári gyár párt-végrehajtó bizottsága. A szociálpolitika az utóbbi években társadalmunk érdeklődésének előterébe került, hiszen a célok és azok megvalósítása jelentős mértékben befolyásolják a dolgozók jövedelmi helyzetét, életszínvonalát. A társadalmi juttatások ma még nagymértékben kötődnek a végzett munkához. A jó munka eredményeként jelent­kező nyereség nagyobb pénzügyi alapokat teremt a vállalati szociális és kulturális célokra. Kiemelt feladatként említi a beszámoló a lakástámogatást. Az V. ötéves terv idő­szakára a gyár és a városi tanács közötti megállapodás szerint 300 lakás átadása, volt előirányozva, ebből ez ideig 176-ot adtak át. Kamatmentes lakásépítési és la­kásvásárlási kölcsönben 1979. szeptember 30-ig 3 365 900 forint összegében ötvenhét dolgozó részesült. Ebből ötvenkettő fizikai és harminchét 30 éven aluli. A lakáselosz­táskor a fizikaiakon kívül figyelembe vették az egyedülálló, gyermekeiket egyedül nevelő, rossz körülmények között élőkét. Jelenleg a lakásigénylők száma: 239. A kölcsönök és lakások odaítélésének rendje megfelel a VKSZ és a vezérigazgatói utasításnak. Jelenleg készül a lakások elosztását elősegítő pontrendszer. A vb tagjai hozzászólásaikban elmondták, hogy gyárunk dolgozói részére kiosztott lakások száma országos szinten is jónak mondható. Javasolták, hogy a pontrendszer kidolgo­zása után az igénylők is tudjanak róla, mivel növelhetik pontszámaikat. Az üzemegészségügyről szólva a beszá­moló megállapította, hogy az elmúlt öt évben az átalakítások miatt mostoha körülmények között működött az üzem­orvosi rendelőnk. Többszöri határidő­módosítás után 1979 augusztusában elké­szült az új rendelő. Október 15-től mű­ködik a laboratórium, (vércukor-vizsgála­­tot is végeznek) a fogászat, sebészeti, nő­­gyógyászati szakrendelés. Nagy az érdeklő­dés a fizikotherápiás kezelések iránt. Gyá­runkban a táppénzes állományban lévők százaléka évek óta állandó, illetve lassan emelkedik. Döntő többségük gyógyításra szoruló beteg, akik színvonalas betegellá­tást igényelnek. Ugyanakkor vannak visszaélők, akikkkel szemben a jövőben határozottabban kell föllépni. A hozzá­szólók a rendelési idők pontos tartásának ellenőrzésére hívták föl a figyelmet. Gyárvezetésünk már évekkel ezelőtt föl­ismerte, hogy nemcsak szoc­­politika, de egyre inkább munkaerő kérdése is a gyer­mekintézmények biztosítása. 1976-ban hetvenöt férőhelyes volt az óvoda, 1977-ben száztizenhét gyermek befogadá­sára bővült. A városi tanáccsal kötött szer­ződés alapján évenként tíz férőhely felett rendelkezünk, gyermekenként 40 ezer fo­rintért. 1979-ben ismét bővíteni kellett 135 férőhelyre (a valóságban 193 gyermek van elhelyezve). 1977-ben a városi tanács­nak a 200 férőhelyes óvoda építésére 14 milliót, 1978-ban 7 millió forintot utalt át vállalatunk. Az új, clasp-rendszerrel épülő óvoda előreláthatólag 1980. március 31-re készül el. Óvodánkban jelenleg hat csoport működik tizenhét szakképzett óvónővel és nyolc dajkával. Annak ellenére, hogy túl­zsúfolt, a város egyik legjobb intézménye. Szociálpolitikánkhoz tartozik az is, hogy van egy 150 fős II. osztályú munkás­­szállónk, jelenleg 87 lakóval. 1978-ban korszerűsítették a fűtést és leparkettázták a szobákat. A múlt évben szőnyegekkel, függönyökkel, televízióval, háztartási gé­pekkel gyarapodott. A vb. foglalkozott az üzemi étkezte­téssel és az öltözők, mosdók biztosításával Gyárunk dolgozói a SZOT-üdültetés mellett a balatonboglári, lellei, csopaki és zamárdi vállalati üdülőkben is pihenhet­nek, illetve mód van a külföldi csereüdül­tetésre is. Hajdúszoboszlón egész évben működő bérleményben, Agárdon hétvégi pihenési lehetőséggel rendelkezünk. Évente 650—700 dolgozónk veszi igénybe az üdülőket. Szó volt a segélyezésekről, melynek rendszerében az elmúlt évek során válto­zások történtek. Megváltozott a segélyalap képzésének rendszere és ezzel egyidejűleg a szakszervezeti bizalmiak döntési jogkö­rébe került a segélyalapok összegeinek és felhasználásának meghatározása. E válto­zásoknak megfelelően a vállalati szakszer­vezeti bizottság segélyezési szabályzatot készített. Az elmúlt három évben átlagban 1300-an részesültek szociális segélyben, 1979 első felében hétszázan. A segélyezet­tek, mintegy 79,1 százaléka fizikai dolgozó. Minden év augusztusában megtörténik a nagycsaládosok segélyezése. 1979-ben 151 családot 182 400 Ft összegben (1207 Ft/család) segélyezett a gyár szakszervezeti bizottsága. A napirend összegezésekor megállapí­tották, hogy a vb. csak a gyári juttatá­sokkal foglalkozott, de ezenkívül minden dolgozó részesül egyéb szociálpolitikai juttatásokban is, amelyek hatással vannak az életszínvonalra. Egész népgazdaságunk, de a vállalatunk helyzetéből adódóan is nagy erőfeszítéseket kell tenni, hogy ezt szinten tartsuk. A szociális ellátottsággal, annak fejlesztésével politizálni lehet az emberek között. Az emberek zöme ugyanis, csak azt nézi, mi van a „boríték­ban", s nem gondol társadalmunk egyéb, nagy anyagiakat képviselő juttatásaira. A végrehajtó bizottság indokoltnak tartja, hogy a szociális juttatások nagyságrendjeit, irányát, anyagi hatását dolgozzák föl, s ezeket a számadatokat a pártértekezle­teken használják föl. Kérte a vb a szakszervezetet, hogy a segélyezések kérdését, annak működési ta­pasztalatait vizsgálják meg. Hogyan funk­cionál, érdemben kapják-e a dolgozók? A segélyeknek legyen gondoskodás jellege. Javasolták, hogy a következő öt évre is készüljön szociálpolitikai terv. Kovács Edit Már csak néhány hónap van hátra az MSZMP XII. kongresszusáig. A gyárakban az üzemekben hónapok óta készülnek a belpolitikai élet nagy eseményére. Az Ikarus törzsgyárában az elmúlt év novem­berének második felében tartották meg a pártalapszervezetek a beszámoló taggyűlé­seket. Öt hosszú év munkáját értékelték, a XI. kongresszus óta végzett munkáról szól­tak a beszámolók. Az alapszervezetek beszámoló taggyűlé­sének tapasztalatait azóta feldolgozta a gyári pártbizottság PTO Munkabizottsága. A tapasztaltakról készült tájékoztatót pedig a közelmúltban tárgyalta meg a vég­­rehajtó bizottság. Ebből a tájékoztatóból idézünk vissza néhány gondolatot. A PTO Munkabizottság anyaga elsőnek a beszámolókkal foglalkozott. így jellemezte őket: „Általában jól tudták érzékeltetni azt, hogyan illeszkednek az alapszervi helyi tennivalók a párt általános politiká­jába, tevékenységébe." A részletes elem­zésből csak néhány gondolatot emelünk ki. A feladatok elemzése során visszatértek, utaltak az előző beszámoló taggyűlésen elhangzott javaslatokra. Ez hangsúlyozta a beszámoló taggyűlések fontosságát. A be­számolókban fontos helyet kaptak a párt­élet belső kérdései, így: a pártcsoporttevé­­kenység, a taggyűlések szerepe, a pártde­mokrácia, a pártfegyelem, a pártirányítás kérdései, a pártépítés, a munkásőrfelvétel. Ezek közül kiemelkedően jónak ítélték meg a pártépítési tevékenységet, ami a pártmunka színvonalának emelkedését is kifejezi. A pártcsoportok tevékenységéről vala­mennyi alapszervnél megállapították, hogy jelentős mértékben fejlődtek. A bizalmiak munkáját pedig egyre inkább az önállóság jellemzi. Nagy hangsúlyt kaptak a beszá­molókban a gazdasági feladatokkal össze­függő kérdések. Értékelték a cselekvési programok teljesítését, elemezték a helyi gazdasági munkát. Az eredmények érde­kében megjelölték az ezzel­ kapcsolatos mozgalmi feladatokat. Sok szó esett az anyag- és energia­takarékosságról is. Valamennyi beszámoló megemlékezett arról a segítségről, amit a pártbizottság irányítása jelent számukra. Ugyanilyen elismerően említették a pártvezetőségek segítségét is. Az alapszervi taggyűléseken 858 fő vett részt, ez a tagság 87,5 százaléka. A pártélet különböző kérdéseihez 224-en szóltak hozzá. A hozzászólások nem hallgatták el a hibákat sem. Megszüntetésükre legtöbb helyen javaslatot is tettek. A hozzászólók megállapították, hogy általában javult a munkahelyi légkör, a dolgozók jobban kötődnek a vállalathoz. Több helyen is foglalkoztak a vidékről bejáró dolgozók helyzetével, a munkába, a közösségbe való beilleszkedésükkel. A beszámoló taggyűlések végén a vezető­ségek határozati javaslatokat terjesztettek a tagság elé. Figyelemre méltó, hogy vala­mennyi határozat foglalkozik a pártcso­portok munkájának további javításával. A határozatok kitérnek a gazdasági és poli­tikai teendőkre is. Az agitációs és propa­ganda-feladatok közül legtöbb helyen a következő hármat tartották legfonto­sabbnak: csoportos beszélgetések rendsze­ressé tételét, az oktatási munka javítását és az információs munka fejlesztését. Fontos szerepet kaptak a határozatok­ban a pártélettel kapcsolatos feladatok, mint például a pártegység megszilárdítása, a pártfegyelem javítása, a pártépítés, a munkásőrfelvétel. A PTO Munkabizottság így fejezte be a tapasztaltakról szóló tájékoztatót: „A be­számolókban és a hozzászólásokban érzé­kelhető volt, hogy a tagság politikai és műveltségi színvonala emelkedett, az alap­­szervezetek tapasztalatokban gazdagodtak, erősödött ideológiai, politikai és szervezeti egységük." ÖT ÉV MUNKÁJÁ­T ÉR­TÉKEL­TÉK A párt belső életével is sokat foglalkoztak ÖTSZÁZALÉKOS BÉRFEJLESZTÉS - SAJÁT ERŐBŐL Munkánkat ne a múlthoz,­­ a világpiachoz mérjük (folytatás az 1. oldalról) nose. A már említett 60 millió forintos túlteljesítés mögött következetes munka áll. Vállalatunk, várhatóan 1979-ben is tel­jesítette az önköltségcsökkentési tervét. Terven felül növelte a dollár árbevételét annak ellenére, hogy jelentősen csökkent a fizikai és a nem fizikai létszám. Az elmúlt évhez képest mintegy 700 autóbusszal tudta növelni értékesítését vállalatunk. E három alapvető tényező biztosította, hogy eredménytervünket végül is sikerült teljesí­teni. A pártbizottság titkára a vállalati célok meghatározásának legfontosabb szempont­jait a következőképpen fogalmazta meg: — Minden eddiginél fokozottabb mér­tékben hozzá kell járulni a költségvetés egyensúlyának javításához; — a termelési és az értékesítési felada­taink növekedése mellett javítani kell a nettó dollár devizahozamunkat, vagyis a vállalat tiszta dollár árbevételét növelnünk kell 1979-hez képest is;­­ javítanunk kell a rubel és a dollár devizakitermelési mutatókat, hogy az exportunk az eddiginél is gazdaságosabbá váljék; — takarékosabban kell gazdálkodnunk eszközeinkkel, elsősorban forgóeszkö­zeinkkel; — gondoskodnunk kell arról, hogy a vál­lalat dolgozóinak átlagbére az év folyamán is tovább növekedjék." A vitában többen megfogalmazták, hogy 1980-ban a vállalat két fő feladata a gazda­ságosság növelése és a minőség javítása. Abban a vitában, hogy miért nem tervez több autóbuszt az Ikarus, úgy foglaltak állást, hogy a vállalat erőteljes fejlődését most nem a darabszám kell hogy bizto­sítsa, hanem az önköltség csökkentése, a hatékonyság erőteljes növelése. „Szeret­nénk — mondta a vállalat vezérigazgatója —, ha a dolgozók rádöbbennének, hogy a vállalatok dinamikus fejlődését most nem az jelzi, hogy ki mennyivel termel többet. Akkor is fejlődhet egy gyár, ha a termelés mennyiségeit nem növelik." Darvas Dániel, a kerületi pártbizottság titkára fölhívta a figyelmet arra, hogy a kongresszusi irányelvek szerint nincs szük­ség irányváltoztatásra. Ez áll az Ikarus munkájára is. De sok kérdésben szemlélet­­változásra van szükség. Főleg a napi munka gyakorlatában. „Meg kell szokni, hogy az eddig megszerzett életszínvonal­megtartást is eredménynek kell tekinteni. Általában könnyen egyetértenek ezzel az emberek, de amikor saját bérezésükről, munkakörülményeikről, stb. van szó, akkor már nem. Az Ikarus 1980-as beruhá­zási és nyereségterve nem túl lelkesítő. Lelkesedés azonban ahhoz kell, hogy olyan megoldásokat keressenek, és úgy teljesítsék a tervet, hogy meggyorsítsák a fejlesztést és lehetőséget teremtsenek az 5 százaléknál magasabb bérfejlesztésre is." A számos elhangzott gondolat közül még csak néhányat tudunk kiemelni, így például azt, amit Weisz Pál fogalmazott meg: „Tevékenységünket nem mérhetjük a múlthoz, hanem csak a világpiachoz. A világpiacot nem nagyon tudjuk befolyá­solni, de saját munkánkat igen." Kovács György észt-titkár ésszerűbb munkaerő-gazdálkodást sürgetett és szor­galmazta a teljesítményhez kötött bérgaz­dálkodás további kiterjesztését. Ugyan­akkor szót emelt a munkahelyi körülvé­nyek javítása érdekében, szólt például busz­­ helyzetéről. Többen, így Labricz Lőrinc, Khat András, Schindele Árpád szóltak arra hogy teljesítettük ugyan az 1979-es é legfőbb feladatait, de nem szabad elfele­jeni, hogy milyen áron. Sok volt az idege­sedés, kapkodás és az olyan hiba, am jobb szervezéssel, áttekintőbb irányítássá javítani lehetett volna. A vállalatra nehezedő gondokat legél­sebben Sas Sándor fogalmazta meg m­íg azt, hogy keresetre való hivatkozást lépnek ki jól képzett műszakiak. Lé számuk csökkenése miatt romlik a mű­szaki előkészítés, vele együtt a nyerem­gesség, a bér, így tehát:a macska megfogi újfent a farkát. A fölsorolt és a cikkünkben meg nem említett gondok ismeretében és azo ellenére fogalmazhatták meg, hogy a 1980-as év nehezebb ugyan, de tervez­hetőbb és végső soron a vállalat dolgozói múlik, hogy a terveket milyen mértékbe valósítják meg. Tudomásul kell venn hogy segítséget, kívülről, másoktól nem szabad várni. Nem szabad ringatni magun­kat abban, hogy kiemelt jelentőségű gyá vagyunk.­ ­­ Pintér Károly a budapesti üzemfenntartási gyáregység kiváló újítója Fotó:Wéber ♦ A pártbizottság állásfoglalása Az MSZMP Központi Bizottsága 1979. december 6-i ülésén értékelte a népgazda­sági terv 1979 évi várható teljesítését és meghatározta az 1980. évi terv irányelveit. Az Ikarus gyári pártbizottság a határozat szellemének érvényesítése érdekében fogadta el 1980. január 4-én azt az állásfoglalást, mellyel a vállalat 1980-as céljait kívánja segíteni. Az állásfoglalás szövege a következő: ,,A vállalat 1980. évi gazdasági terve és annak végrehajtása különösen nagy­­ jelentőségű, mivel az V. ötéves tervben kitűzött feladatok végrehajtása és az elért * eredmények szolgálnak alapul a VI. ötéves terv indításához. Az 1979. év folyamán­­ pártbizottságunk a munka javítása és fejlesztése érdekében állásfoglalásaiban hatá­­­rozta meg a tennivalókat. A feladatok többségének végrehajtása hosszabb távú * tevékenységet igényel, így a korábbi állásfoglalásainkban hozott irányelvek a továb­­­biakban is élőek. Ezeknek a vállalati munkában 1980-ban is érvényesülniük kell. * A következő célokat tűzzük ki : A TERMELÉSI ÉS KERESKEDELMI FELADATOK VÉGREHAJTÁSÁBAN: * A termelési tervben rögzítettekhez a szerződések időben való megkötéséve­l biztosítani kell a terv stabilitását. * A kereskedelmi munka nyújtson biztos alapot az 1981 éves terv szerződésekkel­­ alátámasztott tervezéséhez. ♦ A programozás valósítsa meg a munkaerő-kapacitást egyenletesen igénybe vevő ♦ vállalati munkamegosztást és a termelőegységek egyenletes terhelését. * Az ütemes termelés és átadás biztosítja egyben a készletszint csökkentését is. * A FEJLESZTŐ TEVÉKENYSÉGBEN: * Az új gyártmány-fejlesztés ütemének gyorsítása biztosítsa a programban szerepű * prototípusoknak és kísérleti autóbuszoknak a kitűzött határidő előtt való elkészí­tését. * A gyártmányfejlesztés teremtse meg a feltételeket a nem rubel elszámolású piacok * szélesítésére és biztosítására a VI. ötéves terv előkészítése időszakában. * Gyártás- és állóeszköz-fejlesztés könnyítse meg a nehéz fizikai, kedvezőtlen­­ körülmények között végzett munkákat, továbbá anyag- és energia-megtakarító tech­­­nológ­iákat vezessen be. * Csökkenteni kell a befejezetlen beruházásokat, az 1979. és 1980. évi szociálpoli- t ti­kai tervben meghatározott feladatokat maradéktalanul teljesíteni kell. * A KD-gyártás termelési feltételeinek fejlesztéséhez a gép és berendezés biztosítása ♦kiemelt beruházási feladat legyen. * Fontos feladat a kutatás és az új típusok konstrukciós vizsgálata, a sajtolás * hegesztés, fényezés technológiájában az automatizálás és robot-technika kísérletei és * alkalmazásának gyakorlati kidolgozása, a szervező tevékenységben az anyag-elszámol- ttatási fegyelem feltételeinek javítása, a termelés-előkészítő folyamat fejlesztése. * ♦ A GAZDÁLKODÁSBAN: ♦ A gyártmányfejlesztésben,termelésben, az anyagfelhasználásban elsőrendű követel ♦ mény a nem rubel elszámolású gyártmányok gazdaságosságának emelése. ♦ A jövedelmek emelkedésében az ösztönzési rendszer hatására mind jobbár­a érvényesüljön a fegyelmezettebb, jobb minőségű munka és a nagyobb teljesítmény ♦ differenciáltan magasabb elismerése. ♦ A munkaerő-gazdálkodással és ösztönzéssel biztosítani kell a kulcsfontossági ♦ munkaterületeken a dolgozók megtartását és a munkaerő-ellátást. ♦ A nem fizikai létszám-csökkentésben a tervszerűség érvényesítése. A készletgazdálkodásban az importkészletek csökkentése. * Az importanyagok takarékosságával elő kell segíteni a nettó devizahozam növelé ♦ Önköltségcsökkentésben kiemelten szerepeljen az anyag- és energia-megtakarítás ♦ és annak végrehajtása, ellenőrzése. A TÁRSADALMI SZERVEK MUNKÁJÁBAN: PÁRTSZERVEK ♦ Gazdaságpolitikánk sikeres megvalósítása döntő részben a helyi gazdasági vezetők­étől függ. Ezért a vezetési színvonal további fejlesztése szükséges. A pártszervezetek ♦ támasszanak szigorúbb követelményeket önmagukkal és a vezetőkkel szemben is. A ♦ magasabb követelmények számonkérése érvényesüljön a kádermunkában. ♦ Politikai munkával segítsük elő a minőségi munka és a munkafegyelem erősítését ♦ ♦ SZAKSZERVEZET. ♦ A munkaverseny és brigádmozgalomban kapjon nagyobb szerepet a közösségei ♦ nevelő tevékenysége, a nehezebb körülmények között való helytállás. A versenymoz ♦ galom vállalásaiban kapjon hangsúlyt a vállalások konkrétsága, elsősorban a minőség ♦ munkavégzés, valamint az anyag-, szerszám- és energia-megtakarítás. ♦ Az elkövetkezendő időszak káder-kiválasztásában biztosítják, hogy a bizalmiak­­ ♦ megnövekedett feladataikat megfelelő szinten tudják ellátni. KISZ ♦ A KISZ-fiatalok járjanak élen a politikai és gazdasági munkában, legyenél ♦ kezdeményezői a magasabb követelményeket igénylő feladatok végrehajtásának." B. A. ♦ **♦*♦*****♦*♦****♦**♦***♦**♦#.♦******♦*****♦♦**■***■<

Next