Ikarus, 1981 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-23 / 1-2. szám

­folytatás az 1. oldalról) területen kedvezőtlen hangulatot teremtet­tek. Az ilyen intézkedésekkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy emberek sorsá­ról döntenek.” A tapasztalatok szerint javítani kell a munkaerőgazdálkodást, korszerűbbé kell tenni. Ne csak megfelelő számú és szak­­képzettségű dolgozó álljon a vállalat ren­delkezésére, hanem ott dolgozzanak, ahol leginkább szükség van rájuk. A beszéde további részében Kovács György az állásfoglalás egyes pontjait in­dokolta. (Az állásfoglalást lapunkban teljes terjedelmében közöljük.) A vitában elsőnek Nagy Gábor gazdasági igazgató kért szót, s a vállalat jövedelem­­politikájáról beszélt. A vállalat 1980-ban is teljesítette azt, amit a jövedelempolitika keretében a dolgozóknak ígért. A tervezett 5 százalékos jövedelem-növekedés helyett 5,3 százalékos az emelkedés. 1979-ben egy főre 50 583 forint átlagjövedelem jutott, 1980-ban 53 267. Tehát teljesítette a válla­lat amit ígért, bár 1980 után most sem fi­zethet év végi nyereségrészesedést. A jöve­delempolitikának eredménye az is, hogy nemcsak a vállalati mutatókat sikerült a tervezett szerint alakítani, hanem azt te­lephelyi bontásban is. Az eredményt na­­gyobbítja az a tény, hogy ezt állami támo­gatás nélkül érte el a vállalat. MIÉRT NEM LEHET ÉV VÉGI NYERESÉGRÉSZESEDÉS? Az év végi részesedésre Nagy Gábor még egyszer visszatért, és választ adott arra a kérdésre, hogy a megnövekedett vállalati nyereség ellenére miért nem lehet mégsem év végi részesedést fizetni. Az indokolás lé­nyege az, hogy: a rendeletek szerint a nye­reségnek egy része a vállalatnál marad, ezt előbb a tartalékalap föltöltésére kell hasz­nálni, a megmaradó részt a fejlesztési alapra lehet használni, és csak ezek után kerülhet sor az év végi nyereségrészesedés­re. A rendelkezésre álló összeg nem fedezi még teljesen a fejlesztési alapokat sem. (Jó azonban tudni, hogy a fejlesztési alapban olyan témák is szerepelnek, amely közvet­lenül a dolgozók munkakörülményeit ja­vítják, szociális, kommunális, munkavédel­mi célokat szolgálnak.) Bizonyára minden­ki megértheti azt is, hogy a népgazdaság költségvetése egyre szigorúbb a vállalatok­kal szemben. A korábbi években a nyere­ség fele maradt a vállalatnál. 1980-ban 42 százaléka, az idén 37 százaléka. Ezért is érthető, hogy a vállalat arra törekszik, hogy bérből biztosítsa dolgozóinak a meg­felelő keresetet, a jó jövedelmi szintet. A gazdasági igazgató részletesen foglalko­zott a vállalat létszámkérdésével. Hivatko­zott különféle aggályokra. Sokakat meg­ijesztettek az előtervek, amelyekben túl­zott létszámcsökkentést láttak. A most be­terjesztett tervszám azt mutatja, hogy nincs aggodalomra ok. A terv szerint az összes vállalati létszám 10 312. Nagy Gá­bor elmondta, hogy a decemberi záró­lét­szám 10 300 volt. Tehát valamivel keve­sebb is, mint amit az egész évre átlagban terveznek. A gyárak helyzetét külön-külön vizsgálva határozottan leszögezte, hogy alaptalanul keltenek rossz hangulatot. Budapesten ugyan a záró­létszáma 30—40 fővel több, mint a tervezett, de akik ebben az évben nyugdíjba mennek, azok 165-en vannak. Azért is alaptalannak tartja a lét­számmal kapcsolatos aggodalmakat, mert hiszen viszonylag igen kis számról van csak szó. Az Ikarusban például 1980-ban 1886 ember lépett be és 2116 lépett ki. E szá­mokat nézve eltörpül a 30—40 emberről folytatott vita. TÖBB JAVASLAT A következő felszólalókra jellemző volt az, amit Somogyi József, a XVI. kerületi pártbizottság első titkára mondott: „Min­degyikben azonos a felelősségérzet és mindegyik saját területének gondjairól szól” Labricz Lőrinc pártvezetőségi titkár töb­bek között a sajtológyáregység helyzeté­nek rendezését sürgette. Az ösztönző bére­zési formák fontosságát hangsúlyozta. Plesz Györgyné, alapszervezeti titkár a visszatérő gondok megoldásáért szólt, kifo­gásolta, hogy alapszervezetének területén az elmúlt évben nem volt egyenletes a ter­helés. Dörnyei Imre alapszervezeti titkár egyetértve a javasolt pártbizottsági állás­­foglalással, hozzátette, hogy legyen követ­kezetes a pártbizottság az ellenőrzésben is. Ördög László, a szegedi pártvezetőség tit­kára értékelte azt a fejlődést, amely a sze­gedi gyárban 1976 január óta tapasztal­ható. Azóta tartoznak az Ikarus vállalat­hoz, termelésük nagymértékben megnőtt, s legújabb beruházásuk a 3-as üzemcsar­nok, amelyet január 4-én vettek át. Németh Ernő alapszervezeti titkár az anyagmozgatás helyzetét elemezte. Fel­hívta a figyelmet, hogy az elmúlt évben kell dolgozni 40—50 tonnával csökkent a külső szállítás­ra fölhasználható tehergépkocsik kapaci­tása. Sürgette, hogy behozott anyagok tá­rolóhelyét fedjék be és ezzel előzzék meg a rozsdásodást. Javasolta, hogy a fenékváza­kat beszállító teherautók,amelyek vissza­felé üresen mennek, vigyék el az üzem­anyag-tartályokat. Ezt a kérdést a Csepel Autógyárral rendezni kell. Kifogásolta, hogy a konténereknek nincs gazdája. Saját dolgozóinak elismerésére elmondta, hogy bár az elmúlt évben 2300 vagon érkezett be, de egy fillér kötbért nem kellett fizet­ni. Javasolta továbbá, hogy kooperációs üzemeknek, vagonon szállítsák el az anya­gokat, úgy sokkal olcsóbb, mint tehergép­kocsin. A számos felszólalóra tekintettel csak említhetjük, hogy Bán László alapszerve­zeti szervezőtitkár az egyedi gyáregység gondjaival foglalkozott. Kelemen Pál, a fe­hérvári gyár főmérnöke az általunk végzett veszteségfeltáró tevékenységet ismertette többek között. Garaba János pb-tag az újí­tómozgalom gondjairól szólt. Schindele Árpád pb-tag a gazdaságpolitikai munka­­bizottság nevében szólt és annak észrevéte­leit ismertette. NAGYOBB ÖSSZHANGOT! Somogyi József, a XVI. kerületi párt­­bizottság első titkára két témát elemzett. Először a pártirányítást, s ezzel kapcsolat­ban megállapította, hogy a vezetők annak érdekében dolgoztak, hogy ez érvényesül­jön. Az eredmények bizonyítanak is. Ez­után még következetesebbnek kell lenni­ük. Foglalkozott a gazdasági vezetők megíté­lésével, ítélete kedvező, de hozzátette, hogy feszítettebb szabályzásra lenne szük­ség, nagyobb összhangra. Úgy készítsék elő a döntést, hogy mindig előre meghallgas­sák és a célnak megnyerjék azokat, akikre vonatkozik a döntés. A szakszervezet és a KISZ fejlődését el­ismerte. A párttagok együttműködését for­mailag kifogástalannak tartotta, tartalmi szempontokból azonban tovább kell javí­tani azért, hogy egy nyelven beszéljenek. Ennek érdekében rendkívül fontos a pon­tos friss információ. Az üzemi demokráci­­ával kapcsolatban is javulást tapasztalt, jó hogy nem új formákat keresnek, hanem a meglévőket igyekeznek minél jobban ki­használni. Hatodik kérdésként a kommunisták pél­damutatását vizsgálta, megállapítva, hogy néhány kivételtől eltekintve valóban pél­dát mutatnak. Utolsó kérdésköre a pb munkastílusa volt, amelyet röviden így fogalmazhatunk meg: megfelelőnek tartja. Temesi Imre, alapszervezeti szervezőtit­kár a fejlesztésekről a beruházás gondjai­ról, a pártalapszervezet irányító tevékeny­ségéről és a nyereségrészesedésről szólt többek között. Katona Sándor, a móri gyár igazgatója a visszavitt kooperációs munkákról szólt, majd arra hívta föl a figyelmet, hogy a stagnáló időszakban fordítson a vállalat nagy gondot az előkészítő munkák fejlesz­tésére és készüljenek föl arra, hogy a hato­dik ötéves terv második felében ismét nö­vekvő termelési feladatokkal kell megbir­kózni Wester Jánosné személyzeti és szociális igazgató a munkaerőgazdálkodás emberi oldalait vizsgálta, s felhívta a figyelmet azokra a fejlesztési munkákra, amelyeket a vállalat a munkakörülmények javítása ér­dekében végzett és végez. Keszthelyi Oszkár, a sajtológyáregység vezetője a termelési egységet érintő bírála­tokra válaszolt. Nagy Sándor az üzemfenn­tartás főosztályvezetője a megnövekedett és drága géppark megfelelő karbantartásá­nak szükségességét hangsúlyozta, ezek fel­tételeinek biztosításáról emelt szót. Toldi József vezérigazgató az elmúlt év eredményeinek rövid felvázolása után a ta­nulságokkal foglalkozott. Az elmúlt idő­szak bebizonyította, hogy csökkent lét­számmal is lehet tervet teljesíteni és stag­náló termelés mellett is nőhet a vállalat nyeresége. Elemezte azokat a hangulati szakaszokat, amelyeket a vállalatnál ta­pasztalni lehetett, így pánikot, amikor csökkent a nyereség, aztán csodavárást, végül pedig azt a nagyon kedvező fordula­tot, amelyet éppen a pártbizottság indított el. A pártbizottsági ülésen fogalmazták meg, csak jobb munkával és több munká­val tudunk magunkon segíteni. Kérdés most az, hogy mindenki tehetsége szerint dolgozott-e. A vezérigazgató felszólalása végén kife­jezte abban való bizalmát, hogy együttes munkával, a vállalat szervezetének tökéle­tesítésével és jobb munkával teljesíteni tudjuk a hatodik ötéves tervet is. Kovács György összefoglalójában javasol­ta, hogy a Németh Ernő által fölvetett kér­déseket a vállalat vezérgazgatója vizsgáltas­sa meg. A vita lezárása után a pártbizottság a ja­vasolt állásfoglalást egyhangúlag elfogadta. — gerendás — A pártbizottság állásfoglalása GAZDASÁGI FELADATOK A vállalat gazdasági vezetése intenzív piackutató munkával biztosítja, hogy a szerződéssel még nem fedezett gyártmányok mielőbb lekötésre kerüljenek. A gyárakban a tervezett létszámok tervszerű és rugalmas munkaerőgazdálkodás eredményeként az adott területek foglalkoztatásának teljes körű biztosításával úgy valósuljon meg, hogy mindenki a képességeinek megfelelő munkaterületen a leghaszno­sabb munkát tudja kifejteni. Tovább kell javítani a termelés egyenletes ütemű és folyamatos munkát biztosító feltételeit. A vállalat minden dolgozója előtt továbbra is kiemelt feladat legyen a gyártmányaink és a munka minőségének fokozása és az önköltség további csökkentése. A fejlesztési tevékenység az adott anyagi források mellett a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa a gyártmány és gyártásfejlesztés folyamatát, az elért műszaki színvonal továbbfejlesztését, a dolgozók munkakörülményeinek javítását. A munka hatékonyságának emelésével, gazdálkodásunk tervszerűségével biztosított legyen a tervben meghatározott mértékben a dolgozók átlagkeresetének növekedése. Ugyanakkor a helyes ösztönzési rendszerrel biztosítani kell, hogy a végzett munka értékmérője a munkában elért teljesítmény legyen. Az elmúlt években — különböző fórumokon is jelzett — a sajtolt alkatrész-ellátásban állandóan visszatérően jelentkező gondok nem kerültek megoldásra annak ellenére, hogy több utasítás és intézkedés született. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a pártbizottság hozzon határozatot, hogy a gazdasági vezetés 1981-ben olyan intézkedéseket tegyen, melyek a sajtolt alkatrésszel való ellátás folyamatos biztosítását megoldják. PÁRTFELADATOK A párttagok példamutató, fegyelmezett munkával, kezdeményezéseikkel segítsék elő a vállalati terv sikeres végrehajtását. A pártszervezetek hathatós politikai munkával segítsék elő a minőségi munka és a munkafegyelem erősítését. A törzsgyár pártvezetőségei úgy fejlesszék a gazdasági munkát segítő tevékenysé­güket, hogy még eredményesebben kapcsolódjanak be és segítsék elő a szakterületek munkáját. Az agitációs és propagandamunka segítse elő, hogy a vállalat dolgozói reálisan ismerjék meg helyzetünket, megértsék, elfogadják és támogassák a terv-célkitűzéseket. Tudatosítani kell, hogy a változó körülményekhez és helyzethez alkalmazkodó vállalati feladatok megoldása minden dolgozó érdeke. KISZ-FELADATOK A KISZ-fiatalok példamutatásukkal, akcióprogramjaikkal segítsék elő a vállalati feladatok megvalósítását. Járjanak élen az új módszerek és eljárások kidolgozásában és bevezetésében, mozgal­maikban kapjon első helyet a munka hatékonyságát javító kezdeményezések. A KISZ-szervezetek mozgósítsák a fiatalokat a munkaverseny-mozgalomban újabb sikerek elérésére. Kapjanak megfelelő segítséget a munkához való beilleszkedésre, és megfelelő felada­tokkal való ellátásra a pályakezdő fiatalok, a fizikai és alkalmazotti területen egyaránt. Szakszervezeti bizottságnak ajánljuk. Kapcsolódjanak a terv céljaihoz, karolják fel a jó kezdeményezéseket, mozgósítsanak annak végrehajtására, a szocialista munkaversenyt igazítsák a változó körülményekhez. Fokozzák részvételüket a mindennapi termelési feladatok szervezésében és ellenőrzé­sében. Munkájukban helyezzék előtérbe a tömegkapcsolatok fontosságát, a szocialista demokrácia fejlesztését, a marxizmus humanista alapállását, emberközpontúságát. „Híven a Magyar Népköztársaság Alkotmányához, törvényeihez” Ha másból nem, abból biztosan tudhat­juk, hogy újra hátunk mögött van egy teljes esztendő, mert a meghívó a XVI. kerületi Mosolygó Antal munkásőr zászlóalj ünnepélyes egységgyűlésére hív. A katonazenekar hangszerein fölcsendül a Himnusz, majd az elnök. Szabó Imre, az EMG pártbizottságának titkára köszönti az elnökségben helyet foglaló vendégeket: Király Andrásnét, a Budapesti Pártbizottság titkárát; Csészék Sándort, a munkásőrség budapesti parancsnokságának helyettesét; Somogyi Józsefet, a XVI. kerületi pártbi­zottság első titkárát és a hazánkban ideig­lenesen tartózkodó déli hadseregcsoport képviselőjét, valamint a munkásőröket és azok hozzátartozóit. Nagy Sándor zászlóaljparancsnok részle­tesen beszámol az egység elmúlt évi mun­kájáról, majd Cseszék Sándor tolmácsolja Borbély Sándornak, a munkásőrség buda­pesti parancsnokának üdvözletét és köszö­netét a sikeres munkáért, hangsúlyozva a kerületi pártbizottság, a pártszervezetek és a hozzátartozók jelentőségét az eredmé­nyek elérésében. S hogy valóban mily sikeres évet zárt a Mosolygó Antal zászlóalj, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy kiváló szintet értek el és ezért oklevelet kaptak. Az eredményességért Nagy Sándor és Somogyi József kitünteté­seket ad át. A zászlóalj alegységek közötti szocialista versenymozgalmában a második század első szakasza Sáry László és Szegedi Béla parancsnokságával első helyezést ért el. A rajok versenyében első lett az első század harmadik szakaszának második raja — parancsnok: Szilágyi József — és a máso­dik század első szakaszának első raja — parancsnok: Sáry Lászlóné. Kiváló parancsnok kitüntetésben részesült: Bányai Lajos, Sáry László, Sáry Lászlóné és Szilágyi József. Kiváló Munkásőr kitün­tetést kapott Bauer János, Garai István, Horváth György, Kárpáti László, Kiss Lajos, Kusnyár Sándor, Németh Imre, Pellei Béla, Szarka András és Nagy Sándor. Ezután újabb kitüntetések átadására kerül sor. Cseszák Sándor Kiváló Parancsnok kitüntetést ad át Nagy Sándor zászlóaljpa­rancsnoknak, Kamhal József parancsnok­helyettesnek, és Cselle Tibor ellátó-helyet­tesnek. A Mosolygó Antal zászlvaj Szállító alegysége pedig elnyerte a Budapesti Pa­rancsnokság „Legjobb Szállító Alegységei" címet. Parancsnokuk: Bányai Lajos. Kettős előrelépés Hívták és kikérték Pázsikné Szilágyi Gabriellát, a törzsgyári óvoda vezetőjét, aki jó egy hónapja már a Fővárosi Pedagó­giai Intézet vezető szakfelügyelője. Négy évvel ezelőtt,­­ mint itt a buda­pesti gyárban az köztudott­­, nehéz körül­mények között vette át az óvoda vezeté­sét. A vállalat vezetősége többek között ezért is kiemelten fontosnak tartotta (és tartja ma is), hogy az óvodát anyagilag és erkölcsileg segítse, s ez szerencsésen páro­sult Pázsikné Szilágyi Gabriella szervező­készségével. Ennek az összmunkának kö­szönhető, hogy a mai kor követelményé­nek megfelelő körülmények között vigyáz­nak a gyermekekre az óvodában és készítik föl őket az iskolára. Az a tény pedig, hogy egy országos intézmény is fölfigyelt a gyer­mekintézmény munkájára, az ott dolgozó pedagógusok és nem pedagógusok tevé­kenységének elismerése is. Jónás Jánosnéval,az új vezető „óvó néni­vel" most ismerkednek a gyermekek és szüleik. Jónásné neve, itt a XVI. kerület­ben, nem ismeretlen. Több esztendeig a Zsenge utcai óvodában volt vezetőhelyet­tes. Hasonló életkorú, mint Pázsikné Szilágyi Gabriella, Jónás Jánosné is peda­gógiai főiskolát végzett. A kettős előrelépéshez sok sikert kívá­nunk és azt a segítségnyújtást, amelyhez a vállalat vezetősége hozzászoktatta az óvodát. A MOZGÁSSÉRÜLTEK JAVÁRA Az 1981-es évet az ENSZ a mozgássérül­tek évének nyilványította, ebből az alka­lomból a gyártmányfejlesztési főosztály Fejlesztési Szocialista Brigádja csatlakozva a Pécsi Sörgyár szocialista brigádjának föl­ajánlásához, vállalja, hogy egy szabad szombaton kommunista műszakot tart a mozgássérültek javára. Egyben fölhívja az Ikarus gyár szocialista és munkabrigádjait, hogy csatlakozzanak a Fejlesztési brigád fölajánlásához. A Mosolygó Antal munkásőr zászlóalj ünnepélyes egységgyűlésen Darvas Dániel, a kerületi pártbizottság titkára is szót kér. Meleg hangon dicsérő szavakkal szól az elvégzett feladatokról, köszöni a munkásőrök áldozatkész, lelkiis­meretes munkáját, szeretettel és tisztelet­tel mond búcsút, a távozóknak és sok sikert kíván az új munkásőröknek. Ezt követően Király Andrásné és Cseszák Sándor a munkásőrségben végzett szolgála­tuk elismeréséül a „Szolgálati Érdem­érem" 20 éves fokozata kitüntetést nyújtja át Bejczi Ferencnek, Kamhal Józsefnek, Komár Jánosnak, Szentesi Lászlónak, Gyenes Istvánnak és Pipa Bélának. A „Szolgálati Érdemérem" 15 éves fokozatú kitüntetést a következő munkásőrök ve­szik át: Bene Lajos, Huták István, Bajta József, Ráski István, Szabados László, Madarász Ferenc, Fábián Gábor, Potyák Józsefné (Eötvös Margit) és Oláh László. A „Szolgálati Érdemérem" 10 éves fokozatú kitüntetést tizen kapják: Antal Géza, Kiss József, Kusnyár Sándor, Máté István, Nyirfás Sándor, Sütő László, ifj. Hankoczi Lajos, Kiss Zoltán, Bátsi István és id. Szentesi László. Tíz leszerelő munkás­őr, a munkásőrségben végzett több évtize­des, illetve több éves áldozatkész szolgála­tuk elismeréséül Munkásőr Emlékérmet és Emléklapot vesz át. Király Andrásné köszöntő szavaiban meg­hatottság bujkál. Beszél az utánpótlás fon­tosságáról, az önkontroll helyességéről, s arról, hogy a leszerelők nem mondanak végleges búcsút a munkásőrségnek. Említi azt is, hogy a Mosolygó Antal zászlóalj többre is képes, hiszen az elkövetkező években az előrelépéshez minőségileg min­denképpen többet kell nyújtani. S elérkezik az egységgyűlés legünnepé­lyesebb pillanata: az új munkásőrök eskü­tétele. Az idős munkásőr Jager Béla átadja a fegyvert a fiatalnak, Vidék Zoltánnak. A Mosolygó Antal zászlóalj januári ünnepélyes egységgyűlése az Internacio­­nálé hangjával ér véget. (Az egységgyűlés­ről lapunk következő számában nagyobb részletességgel számolunk be.) (t.n. a.)

Next