Ikarus, 1982 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-21 / 1-2. szám

így kellett élnem... KKMRt. kemény tölgyként. Amikor szerdán reggel fél hétre nem érkezett be az irodájába, a titkárnője rosszat sejtett. Ilyen még nem fordult elő, hogy a maga által meghatározott időbeosztást nem tartotta volna. Néhány nap múlva, közvetlenül a ka­rácsonyi ünnepek előtt az orvos már reménykedni kezdett: lehet, hogy sike­rül megbirkózni a szívével. Nem így történt. Nem dolgoztunk a két ünnep között, mégis rohamosan terjedt a dermesztő hír: Csamba Gusztáv termelési igazgató 58 éves korában elhunyt. Ez egyszer, akarata nem győzte le a testét. Pedig sokszor uralta önmagát. „Nekem ezt meg kell tennem" — mondogatta gyakran önmagának. Bi­zonyítani akart és kellett újra és újra. Talán ezért éreztük keménynek, szinte robosztusan erősnek, elzárkózottnak, elszánt harcosnak, makacsul küzdő em­bernek. A társadalom a szerszámkészítő laka­tosból máról-holnapra minisztériumi főelőadóvá emelte, majd később igazga­tóvá. (Munkás igazgatóvá 1953-ban a győri Célgépgyárban.) S ettől kezdve bőven volt mivel megküzdenie, volt alkalma bizonyítani, így többek között az Autó és Traktoripari Tröszt keres­kedelmi főosztályvezetőjeként, az Ikarus kereskedelmi főosztályvezető­jeként, s 1971-től a vállalat igazgatója­ként. Nem láttam egyenruhában, (pedig 1957-től munkásőr volt), de úgy érez­tem illik rá. Tekintete gyakran volt ellentmondást nem tűrő, határozott. De csak a látszat volt ilyen egyszerű , egysíkú. Hangjában sokszor feszült az indulat. A cigarettacsikkek szétmorzso­lód­tak ujjainak nyomása alatt. A legha­ragosabb pillanatban is azonban nyílt és tiszta volt a tekintete. Nyugal­masabb percekben pedig — az egyéb­ként a maga belső világát elzáró ember — kereste szavakkal, mosollyal az utat a másik emberhez. Szelíden és érzé­kenyen várta a barátságos visszajelzést. Embersége emberségre, közvetlensége közvetlenségre és bizalomra vágyott. Egyéniségének kiteljesülését felada­tainak megvalósításában látta: „Csak a gyár... a gyár... a gyár... volt az élete". Az élete: magas feszültséggel föltöltött, folytonos küzdelem. A napról napra újjászülető termelési akadályok között néha dühödten vagy­­ elcsigázottan mondta: „az Ikarusban meg lehet őrülni". De azért minden reggel fél hétkor újra kezdte a napi küzdelmet. Személyes érdemeit munkájában és társadalmi tevékenységében elért ered­ményeit hogyan is lehetne fölmérni? ! Érzékeltetnek ebből valamit a nagy­számú kitüntetések, melyek között van: Munkás-Paraszt Hatalomért emlék­érem, Munka Érdemérem, Munka Ér­demrend, Közbiztonsági Érem... Az elismerések valóban csak jelzések, de a gyümölcs benne rejlik a nagy egészben: a társadalomban a vállalat életében, különösen az Ikarus elmúlt tíz évében, a termelés fölfutásában... Olyan magától értetődő egyszerű­séggel fogalmazta meg újra és újra éle­tében: Ide állítottak, ezt kell csinál­nom, ez a dolgom. Ez a dolgom. És a dolga most átcsapott a feje fölött. Bár az maga alá soha nem gyűr­hette. ÉRDEKEK ÉS ÜTKÖZŐPONTOK Közösen tervezni?! (Folytatás az 1. oldalról) közös gondok megoldását? - kérdeztem Horváth Bélától. — Hát nem könnyíti meg az biztos — mondja. — Gyakorlatilag, aki kimegy Csepelre, annak egy munkanapja „elve­szett". Telefonon nem lehet mindent elin­tézni. No persze ez nem azért van, mert a tervezés itt, a gyártás ott folyik. Egysze­rűen a termék bonyolult, ami a kapcsolat­­tartás munkamennyiségében is jelentkezik. Törőcsik László: — Mindig azok veszik föl a kapcsolatot egymással, akik el tudják intézni a felada­tot Jó baráti viszony van közöttünk, a nehézségekben is mindig a megoldást ke­ressük. ÁTGYŰRŰZTETÉS — Gondolom az újítások elfogadásakor, kifizetésekor az egyik vállalattól a másik­hoz küldésekor elég sok nehézségük lehet? — kérdeztem Királyföldi Istvánt, a Csepel Autógyár autóbusz osztályának vezetőjét. — Fantasztikus mennyiségű újítás érkezik hozzánk — válaszol Királyföldi István. — Az első állomás mi vagyunk, ha jónak ítéljük meg, tovább küldjük az Ikarusba. Általában elfogadják a javasla­tainkat, csak a bevezetés körül vannak nehézségeink. Horváth Béla főosztályvezető más akadá­lyokat is lát: — Az világos, hogy annak kell jóváhagyni az újítást, ahol a konstrukciót csinálták. Csak az a vitás, ki fizessen? Hiszen a Csepelnek hasznot hozó újításért nem kel­lene nekünk fizetni — és viszont. Ami itt hoz hasznot, azt Csepelen fizessék ki? Ebből már volt néhány félreértés — ami egyébként nem csoda. — Az együttműködés másik sarkalatos vitapontja a konstrukciós változtatások át­­gyűrűztetése a rendszeren. Ezt hogyan látja? kérdeztem Törőcsik László főkonst­ruktőrt. — A mi rendszerünkön jelenleg elég kö­rülményes egy-egy ilyen változtatás átfut­tatása, legalább egy hónapot vesz igénybe. Ez alatt az idő alatt legalább ezer fenékváz elhagyja a gyárkaput. Ezt még tovább bo­nyolítja az anyagbeszerzés. Szóval a soro­zatgyártásba beavatkozni nem könnyű. A terveink szerint ez az átfutási idő hamaro­san lényegesen le fog rövidülni. Folyamat­ban van a számítógépes nyilvántartó rend­szerünk kialakítása, ezzel az érdekeltek egyszerre kapják majd meg a változtatásról szóló információt. Horváth Béla gyártmányfejlesztési fő­osztályvezető: — A számítógép belépésével együttműkö­désünk egyszerűbb, gyorsabb lesz. Ehhez persze a két feldolgozási rendszert össze kell hangolni. —révész— Czombe Gusztáv termelési igézgető temetése Mit tett a gyár a közművelődésért? Megváltozott feladatok a munkaversenyben Az év utolsó napjaiban ülést tartott a fehérvári gyár párt-végrehajtó bizottsága. Tárgyalták a pártszervezetek közművelődést irányító és ellenőrző tevékenységét, a gyári értelmiség részvételét a közművelődési munkában, a vb határozatok végrehajtá­sát és a szocialista munkaverseny-mozgalom helyzetét. Az üzemi pártbizottság mellett működő közművelődési munkabizottság ellenőrizte a határozat időarányos végrehajtását. Meg­állapította, hogy nem minden alapszer­vezet készített saját területére szóló intéz­kedési tervet. Ennek ellenére valamennyi pártvezetőség és alapszervezet foglalkozott a közművelődéssel és annak részterüle­teivel, szerves része lett a pártmunka egé­szének. Az alapszervezetek vezetőségének jelen­tős része végrehajtotta a határozat azon pontját, mely szerint a vezetőség egy tagját meg kellett bízni a művelődéspolitikai munka irányításával, ellenőrzésével. A munkabizottság tájékoztatója szólt a közművelődési hónapok szervezéséről, programjairól, a szocialista brigádok és a területek dolgozóinak részvételéről, vala­mint a Gárdonyi Géza Művelődési Ház segítő munkájáról. A közművelődési hóna­pok lehetőséget adnak, feltételt biztosí­tanak a vállalások jobb teljesítéséhez. Ezeket a rendezvényeket várják a szo­cialista brigádok. A közművelődési hónap napjai változatos, színes programot adók, melyen jól érzik magukat a résztvevők. Előrelépés tapasztalható a szakmai és általános műveltséget adó iskolákra való irányításban. Tudatosság jelei mutatkoz­nak a szakmai jellegű tanfolyamokra tör­ténő beiskolázásban is. Ennek ellenére ta­pasztalható még, hogy a tanulni szándé­kozók jelentkezési lapját a gazdasági terü­letek vezetői szinte szűrés nélkül aláírják, továbbtanulásukat támogatják, így azután előfordul, hogy nem a gyári érdekeknek megfelelően szerzik meg a második vagy harmadik képesítésüket. A gyári párt-végrehajtó bizottság 1980. szeptember 4-i ülésén állást foglalt a gyári értelmiség közművelődési munkába tör­ténő bevonásáról. Ennek — és az 1979-es közművelődési vb határozat — hatására a pártszervezetek és a gazdasági vezetők fi­gyelme élénkebben irányul e rétegre. Egyes alapszervezetek vizsgálták a terüle­tükön dolgozó értelmiségiek élet- és mun­kakörülményeit, részvételüket a közműve­lődésben, a közéletben. A vb megállapí­totta, hogy az elmúlt időszakban megélén­kült a közművelődési feladatokkal való foglalkozás. A gyár öt éven át végzett közművelődési munkájáért elismeréseket kapott, megyei szinten is az élvonalban van. A további munka eredményesebb végrehajtása érde­kében — az ide vonatkozó határozat és állásfoglalás érvényben hagyásával — a vég­rehajtó bizottság feladatokat határozott meg. Második napirendként előterjesztett be­számoló megállapította, hogy a megvál­tozott feladatok a munkaverseny-moz­galom irányításában és szervezésében új módszereket követel. Új versenyformaként jelentkezik az Ikarus négy telephelye kö­zötti verseny is. A különböző kitüntetések ezentúl csak előzetes pályázatok alapján érhetők el. A fehérvári gyárban 223 szocialista bri­gádban 3313 brigádtag tevékenykedik, a szervezettség 89 százalékos. A hármas jel­szóban összegződő tevékenységben sok gondot jelent a személyre szóló feladatok lebontását akadályozó tervcímzettség. A legtartalmasabb vállalások a szocialista mó­don dolgozni jelszó köré csoportosíthatók. Néhány példa erre: 1981-ben 159 470 tár­sadalmi munkaórát vállaltak brigádtag­jaink, s ebből már az első háromnegyed évben 125 200 órát teljesítettek. Rend­szeresen támogatnak iskolákat, gyermek­­intézményeket, idős dolgozókat, segítik egymás egyéni és gyári munkáját. Dicsé­retes eredményeket értek el a mozgássé­rültek megsegítésében. A végrehajtó bizottság és a beszámoló is hangsúlyozta, hogy a szocialista verseny­mozgalom eredményességét nagymérték­ben segítette a pártszervezetek rendszeres - sokszor pártcsoportokig lemenő — a cé­lokat helyesen meghatározó, irányító, elle­nőrző munkája, a párttagság egyéni példa­­mutatása, valamint a szakszervezet fela­datokra mozgósító tevékenysége. A nö­vekvő feladatok megkövetelik, hogy a bri­gádvállalások személyekre lebontva, igé­nyesebben készüljenek. Fejlődjön jobban a munkaversenyben élenjárók elismerése, népszerűsítése. Kovács Edit Női foci Móron Azt hiszem nem mondok újat, mikor a sport élettani szerepét emlegetem. Az is közhelyszámba megy, hogy a tömegsport kedvezően hat az egészségre, a munkára, s a gondolkodásra. Nem minden esetben igényel óriási beruházásokat, hisz futni, kocogni szinte bármikor és bárhol lehet. Ennek ellenére mégis inkább helyben topogunk, üldögélünk... Éppen ezért örvendetes, hogy az Ikarus Móri gyárában föllendülőben van a tömeg­sport. Már hagyományai vannak a heti „asszony"-tornának. Csütörtökön délután bárki tornázhat, szakképzett felügyeletet biztosítanak. A gyár nődolgozói élnek is ezzel a lehetőséggel. Nagyszerűen sikerült a közelmúltban megrendezett teremfoci villámtorna. A szer­vezők bevonták a nőket is, így nagy létszámot mozgósítottak. Elsőként a lányok­­asszonyok rangadó számba illő összecsapása zajlott le. Ezt követte a női-nőtlen mérkőzéssorozat. Az első alkalommal kiírt kupát az asszonyok, illetve a nők csapata nyerte. Mindezzel még nincs vége, hisz 1982 januárjában megkezdődnek az üzemi teremfoci bajnokságok. A rendezők kérik a szocialista brigádokat, hogy minél több csapattal vegyenek részt a tornán. A móri November 7 téri Általános Iskola tornaterme hetente a sportolni vágyók rendelkezésére áll. (Sz. S.) Tv, rádió, kis konyha Elkészült az új üdülő Még tél van, csikorgó, kemény, hideg, de tudjuk, hogy az idén is lesz nyár. Sok napfénnyel, pihenéssel, szórakozással. Az elmúlt évben csaknem 1200-an élvezhették a vállalati üdülők áldásait. Boglárlellén 745-ben, Csopakon 188-an, és Hévízen 260-an tölthették szabadságuk egy részét családostól a vízpartnál, hegyvidéken vagy gyógyvíz mellett. Ki mit kívánt, kinek hova jutott hely. Mert tény és való, hogy minden évben nem jut mindenkinek lehetőség, hogy vállalati üdülőben nyaraljon. Az idén azonban új üdülővel gyarapszunk. Balatonfüreden fölépült és átadás előtt áll a 60 egyszobás és 2 két szobás, turnusonként 260 dolgozónak helyet biztosító üdülő. A három egységből álló épület középső része téliesített, így egész évben alkalmas lesz vendégek fogadására. A szállodaszerűen berendezett szobák minden bizonnyal megnyerik majd az ott lakók tetszését. Valamennyi szobához kis előtér, garzonkonyha, és fürdő­szoba tartozik és a fölszerelés értékét ugyancsak valamennyi szobában televízióval, rádióval és hűtőgéppel növelték. Üröm az örömben azonban, hogy egyelőre mindenki maga kell, hogy gondoskodjon élelemről, amíg a központi konyha és ebédlő nem készül el. Tudjuk, hogy ez sokak számára nem örömteli, de azért reméljük, hogy a nyár szépségeiből ez a kis bosszúság nem von le túl sokat. Egyébként a konyhákat már föl is szerelték a főzéshez szükséges valamennyi edénnyel. Ami pedig a szezonra való fölkészülést illeti. Valamennyi üdülőben fölmérték azokat a tennivalókat, amelyeket nyitásig el kell végezni, hogy azután egész nyáron ne legyen fönnakadás. A tatarozással, javításokkal egész biztosan nem lesz gond. Bogláron viszont régi probléma, hogy az üdülő mögötti ifjúsági táborba a nyaralókon, pihenőkön keresztül vezet csak út. Gyakran motorral, kerékpárral is zavarják az üdülők nyugalmát. Remélhe­tőleg már az idén megszűnik ez az áldatlan állapot és kijelölik a táborba vezető új utat. Ugyanitt a hagyományoknak megfelelően az óvónők az idén is felügyelni fognak a kicsikre. És még valami. A vállalat nagyon sokat tesz azért, hogy dolgozóinak kényelmét a lehetőségeken belül egyre növekvő színvonalon biztosítsa. Az Ikarus erre még az országos átlagnál is többet fordít, de ha nem tenné ezt akkor is érvényes lenne, amit ezúttal szükséges megemlíteni. A beutaltak igen gyakran nem vigyáznak az üdülök felszerelésére. Összetört hinták, székek, széttépett játékok, eltűnt evőeszközök jelzik egy-egy turnus elutazását. A pótlás minden esetben az üdülők fejlesztésére fordítható pénzből történik. Végső soron tehát saját magukat károsítják meg azok, akik túlzottan fesztelenül élvezik a nyár szépségeit. —cka— e­lőtt A Tekintély lassan ereszkedett erődítésformájú íróasztalához. Szinte hihetetlen, de megtörtént: ebben a kérdésben neki egyedül kell döntenie! Nem tanácsot adni, nem kioktatni, fölényesen megmagyarázni a nyilvánvalót és elsiklani a lényeges mellett. Nem. Egyértelműen, félreérthetetlenül igent vagy nemet kell mondania! No, de ki viseli a felelősséget? — kezdte a töprengést magában a jól bevált formákkal, de egy szárcsak rájött, felesleges figyelmeztetést intéznie önmagához — hiszen a felelősség is rá hárul. — Istenem­­ sóhajtott föl — hát ezt érdemlem ennyi szorgos munkával eltöltött esztendő utáni... és elmélázott a sors kiismerhetetlensége fölött. De végül is ki kell mondania, sőt leírnia a végzetes szót: igen vagy nem? Micsoda felelőtlenség, csak így minden előkészítés nélkül az embert ilyen óriási föladat elé állítani! — háborodott föl a Tekintély — aztán két hét szabadsága ment. —révész—

Next