Ikarus, 1983 (31. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-20 / 1. szám

„Van tehát értelme : a mi­­nkának”!^— (folytatás az 1. oldalról) mértékű műszaki színvonal emelést kell szolgálni. — Szükséges a rugalmas munkaerőgazdál­kodás, a munka hatékonyságának növe­lése, az ösztönzés hatékonyságának foko­zása és az átlagkereset növelése. — Kiemelt feladat a készletekkel, a föl nem osztott költségekkel való takarékos­ság, az önköltség csökkentése különös te­kintettel az anyag — ezen belül az import — az energiaköltségekkel való takarékos­ság. A beszámoló részletesen foglalkozott a vállalat szociális fejlesztési tervével, az üzemi demokráciával, külön elemezte a párttagok, a pártszervezetek, valamint a gazdasági vezetők feladatait. Kovács György beszámolóját hozzászólá­sok követték. A beszámolóhoz tizenhatan szóltak hozzá, mégpedig: Weisz Pál, Benik István, Labricz Lőrinc, Somogyi Gábor, Balla Károly, Katona Sándor, Ördög László, Rónai H. László, Kalotai László, Ben­ke Valéria, Kovács György (vszb), Wester Já­­nosné, Nagy Gábor, Kelemen Pál, Molnár Ferenc, Pethe Béla. Tekintettel arra, hogy a hozzászólásokra lapzártánk után került sor, most csak Benke Valéria gondolatait vázoljuk. Benke Valéria, a politikai bizottság tagja, először az MSZMP KB üzenetét adta át. Tolmácsolta a párt Ikarus iránti megbecsü­lését, és azt a várakozását, melyet az ilyen nagy vállalattal szemben támaszt. Ezután az ország helyzetét elemezte. Többek kö­zött azt mondta: törekednünk kell arra, hogy teljesítmények nélkül ne nőjjenek a bérek és így ne kelljen a teljesítmény nélkül kiáramló bért áremelkedéssel ellen­súlyozni. Vajon tudjuk-e tartani a XII. pártkong­resszus céljait. Amikor az emberek erről beszélnek, akkor csak az éle*...—vanajra gondolnak. A kongresszus által kitűzött célok között azonban nem ez szerepel az első helyen, hanem a gazdasági egyensúly. Az életszínvonallal kapcsolatos kérdések a belpolitikai élet lényeges részei és ame­­l­yeívonai hélyzetünkkel szoros kap­csolatban vannak. Mik is ezzel kapcsolat­ban a kilátások? Van-e esélyünk az élet­­színvonal megőrzésére? 1983-ban csök­ken. Talán a fogyasztás is. A fogyasztás csekély csökkenését el tudjuk viselni. Azt a célt azonban tartjuk, hogy az életszínvona­lat megőrizzük, ha nem is minden időben és minden vonatkozásban. A megőrzés programja megvalósulhat, hiszen az idei lemaradásunkat képesek vagyunk 1985-ig pótolni. A politikusok többféle variáció figyelembevételével dolgoznak, amikor a jövőről van szó. Még ha a rosszabb változat valósul is meg, akkor se engedjük, hogy olyan tényezők romoljanak, amelyek a távlatokat szolgálják. A csökkenést csak olyan fogyasztásban szabad tervezni, amit hat hónapon belül újra pótolni lehet. Amit nem lehet, azt továbbra is az első helyre kell sorolni. Ezek: a lakás, a gyermek- és oktatási intézmények fejlesztése. Amikor az emberek az életszínvonalról beszélnek, igen ritkán értékelik ehhez a nálunk lévő lét- és jövőbiztonságot, és a teljes foglalkoztatottságot. Pedig ezek is ide tartoznak. A teljes foglalkoztatottság mellett gond ugyan a hatékony foglalkoz­tatás, és van, aki szerint ezen munkanélkü­liséggel lehet segíteni, de a politika nem ezt vallja. Fönntartja a teljes foglalkozta­tottságot Az viszont igaz, hogy a teljes foglalkoztatottság nem a vállalatok felada­ta. Magyarországon az elosztási rendszernek két ága van, az egyik a munka szerinti, a másik a szociálpolitikai elosztás. Az első­ben a teljesítményekhez kell igazodni, a másodikban a cél nem változott: a gyerme­kek és az idősek helyzetét folyton javítani kell. Benke Valéria foglalkozott a világ gazda­sági válságával és annak hatásával is. A tanulságot ezzel kapcsolatban abban össze­gezte: a jelenlegi nagyon mély, akut válság­hír, aZ is eredmény, hogy talpon marad­tunk A párt gazdaságirányító és ellenőrző te­vékenységével kapcsolatban két intelmet mondott el: ellenőrzés címén ne rakja­nak béklyót a kezdeményezőkre. Vegyék figyelembe, hogy aki a rosszat jóra fordít­ja, az is zavarokat okoz. Ehhez is türelem­re van szükség. A második intelme, hogy támogatás címen ne védjék meg azo­kat a vezetőket, akiknek irányító munkája már nem elég a mai követelményekhez. Befejezésül szólt a jövőnkről is. Többek között, hogy a népgazdaságnak van lehető­sége az adósságok ledolgozására, a további növekedés előkészítésére. A jelenlegi évek semmiképpen sem a kivárás évei. Csele­kedni kell. — gerendás — Mi épül a Centenárium és­­Z­áp.d vezér lakótelepen? Küldöttgyá­­ért tartott az elmúlt év vé­gén az „Összefogás" Lakásszövetkezet. A küldöttgyűlés témái közül néhány közvet­lenül érinti a budapesti gyár több dolgozó­ját. Ezért röviden beszámolunk róla. A Centenárium lakótelep I. ütemében a lakások építése befejeződött. Jelenleg az N—1. épület befejező munkái folynak, ahol SZTK rendelő, ABC áruház, biszt«­^ és egy ál­­szolgáltató üzem*«' működnek majd. A műszaki ■'*'jal még ez évben meg­kezdődik^ a8 a belső berendezés és a meg­nyitás csak jövő év tavaszán várható. Ké­szül ez óvoda és a bölcsöde is. Az óvoda átadását tavaszra, a bölcsődét jövő őszre tervezik, így a jövő év végéig az I. ütem területén minden építkezés befejeződik. Átadtál­ a IL ütem K—II. épületének la­kásait, s a tervek ■ Megtörténik a J—épület műszaki átadása is az idén. A lakásszövetkezet szerint lehetséges, hogy egy vagy két lépcsőház már ebben az év­ben költözhet. Befejeződött az épület blokkszerelése, de • kapacitáshiány miatt jelentősebb előrehaladás csak akkor várható i|d az n_|_ épület szolgáltató üz­­letei, valamint a J—II. épület átadása befe­jeződött. Az F-II. épület folytatásának időpontja még mindig bizonytalan. Ennek oka a kivi­telező létszámhiánya, valamint az, hogy még mindig nem készült el a költségvetés. A kivitelezővel történt legutóbbi megbe­szélésen elhangzott a javaslat: készítsenek olyan költségvetést, ami lehetővé teszi a befejező munkák — festő, mázoló, burkoló — kisiparosokkal vagy saját erővel történő elvégzését. Az Ond vezér lakótelep III. ütemében a 18—19—20. számú épületek blokkszerelése még ez évben befejeződik, a nyílt—’ beépítése és a belső vél'’--' — *arök Dedia meal-»-- .araiak fölhúzása P8d,fl --‘»odik. A 21. számú épület szerződéskötésével szinté­ gond van. Itt is olyan költségvetés^ k^r a lakásszövetkezet, ami elő*^'tti a befejező munka elvégzését, » az építkezés megkezdését. Az óvodával szemben felépülő szolgál­tató létesítmény ABC, fodrász, patyolat — kiviteli tervei elkészültek. A kijelölt kivite­lező azonban a szerződéskötéstől visszalé­pett. Most új kivitelezőt keresnek. Az építési árak gyors változása, emelke­dése miatt egyre nehezebb a fizetőképes tagság biztosítása. Fölmerült egy olyan el­képzelés, hogy a további épületeket ház­gyári építkezéssel kell megoldani. Ez azt jelentené, hogy az árak már a jövő évben 14—15 000 forint/m2 körül alakulnak. A lehetőségeket tárgyalják, de a magasabb árak nem érintik azokat az épületeket, melyek kivitelezését már korábban meg­rendelték. A boríték tartalma kiengesztelte a feleségeket Robbanásig feszült volt a levegő az üzemvezető irodájában. Decemberben szinte minden reggel egymás torkának ug­rottak a fehérvári gyár átadó üzemében. Karácsonykor és a két ünnep között pedig egyszerűen életveszélyes lett volna gyufát gyújtani Simon István szobájában, mert szikrázott a levegő. Januárban, amikor ezekről beszél­gettünk ugyanez az iroda már nyugodtabb képet mutatott, kipihentebben, kicsit ta­lán elégedetten is nyilatkoztak a dolgozók, vezetők, szocialista brigádok.­­ A feladat olyan lehetetlennek tűnt, én magam sem gondoltam, hogy sikerülni fog. Sokszor volt úgy, hogy egyszerre ki sem mertem mondani munkatársaim előtt a hátralévő darabszámot, csak típusokat so­roltam. Ennyi kocsit, mint az utolsó hó­napban még sohasem gyártottunk, decem­berre hétszázhatvan jutott. — mondta Simon István, az átadó üzem vezetője. — Az utolsó huszonöt kuvaitival 27-én reggel indultak el az NSZK-beli kikötőbe. Hát ez egy mozgalmas hajnal volt. Elrom­lott három kocsinak a sebváltója. Az ágy­ból cincáltuk ki egymást, „mindenki a fe­délzetre!" Matern Vilmos és Fülöp Gyula elektromos szerelőknek köszönhető, hogy ezek a kocsik is rendben elindulhattak. — vette át a szót Reppmann István üzem­vezető-helyettes. — Ezt az utolsó negyedévet nem szeret­ném mégegyszer végigcsinálni — szólt közbe Kalmár Ferenc művezető. — Gör­csös kapkodás ment és néha úgy tűnt, mintha mi nem akartunk volna beállni a sorba. Pedig, dolgozóink is megértették a rendkívüli helyzetet. Végig velünk dolgoz­tak. Kényszeríteni nem lehetett volna őket, csak kérhettünk tőlük. Decem­berre már amúgy is fáradtak voltak. Novák Tibor a futós csoport dr. Münnich Ferenc Szocialista brigádjá­nak vezetője így fogalmazott: — Meg kellett győzni az embereket, sok­szor nyíltan el kellett mondani miről van szó: a tervről, a jövő évi munkánkról, a megrendelésekről, a megélhetésünkről. No meg, a „mundér" becsületét is védeni kel­lett. Az én brigádom 95%-a állandóan tal­pon volt. Éjjel futáspróbán, nappal az üzemben. Amikor végeztünk, besegítet­tünk a végátadásnak. A brigád Terk­,c£K­ataczer Attila, Kiss Tibor, Guber János, Papp Lajos alkották, de a többiek is na­gyon szorgalmasan dolgoztak. A Farkas Gyula vezette Bánki Donát Szocialista Brigád (végátadás) tagjainak 70—80%-a is dolgozott a két ünnep kö­zött. — Az utolsó negyedben minden szom­bat-vasárnap bent voltunk. Elfáradtunk. Sok mérgelődés, bosszankodás. Néha egy­mást is megsértettük, pedig mindenki egyet akart. Megcsinálni, teljesíteni. A két ünnep között már kínunkban egymáson nevettünk, amikor a konténerekben búj­­káltunk, üléseket dugásztunk. A brigá­dommal meg vagyok elégedve, azt nyújtot­ták, amit várunk tőlük. Ki kell emelni az irodista lányokat, akik segítettek a kárpi­tozásban, az ablakok tisztításában, a ko­csik takarításában. Külön kell említeni Baumann János, Simon János, Kertai István és Boór János munkáját. A tepaszra is állandóan érkezett munkáskéz, a külön­böző szocialista brigádoktól. Legtöbb se­gítséget a fényező üzemből kaptuk, ők a két ünnep között is velünk dolgoztak. A beszélgetés végére tréfálkozásra for­dult a szó. Elmesélték, hogy az állandóan túlórázók feleségei elválással fenyegetőz­tek, meg olyan megjegyzéseket tettek, hogy „döntsd el végre az Ikarust, vagy en­gem vettél feleségül? " Szerencsére ezeket nem gondolták komolyan, és a fizetési bo­rítékok tartalma kiengesztelte a felesége­ket is. Annyit tettek még hozzá a beszélgetés végén, hogy ennél is jobban kell a jövőben differenciálni a bérekkel, bár ez a mostani megközelítően jól sikerült. És még vala­mit: több és még őszintébb tájékoztatást várnak a felsőbb vezetéstől, különösen ilyen rendkívüli helyzetben. Különösen el­várják azok a középvezetők és közösségek, akik már bizonyítottak, akiknek áldozatos munkája kulcs volt a tervteljesítéshez. Kovács Edit Egy bizalmi naplója Szabadságra megy a gyár?! A 18. és a 19. lap következik. Négy hete hagytuk abba. Folytatjuk a naplóírást. Legéndi Istvánné szakszervezeti bizalmi, a szerelő gyáregység szerelő üzemében so­rolja. December 15 és január 2 között: — Még gondolatban sem volt kedve lejegyezni e napok eseményeit. Legendinével együtt nagyon sokan szeretnék elfelejteni azt a hajrát, amely december 23-ig tartott: a nyújtott mUSzal«oj«at a di-ilir,-»*' '-’bCu szombatokat. Néha arra sem jutott idő, hogy tisztességesen levegőt vegyenek. De­cember huszonharmadika nevezhető a leg­csöndesebb napnak. Kicsit korábban abba­hagyták a munkát. Takarítottak, majd kö­vetkezett a munkásgyűlés, amelyből egy szót sem értettek. Bedöglött a mikrofon, de hogy ez csak a „hallgatóság" vette ész­re, kicsit furcsállották. Ilyesmire még nem volt példa. Január 3. — Kipihenten kezdték az év első munkanapját. Aránylag zökkenők nél­kül folyt a szerelés. A nap röpgyűléssel ért véget: bejelentették, hogy megérkeztek az idegen munkaerők, elkezdenek dolgozni. Január 4. — Legéndiné kérte, hogy a cso­portja tanulmányozza a külföldi üdülési le­hetőségeket. Többen azt mondták, hogy másnap válaszolnak. Senki sem jelentke­zett. Néhányan megjegyezték: sok az egy­személyes beutaló, férj, feleség nélkül nem jó üdülni. Január 5. — Megkapták véleményezésre a budapesti gyár 1983-as tervét. Nem -n­a­gyen tudtak mit hozzá tenni. Csoporton belül úgy vélekednek: a jelenleginél több autóbusz is készíthető, de csak abban az esetben, ha minden anyag rendelkezésre áll. Január 6—7. — A tervezett autóbuszok elkészültek. Mindenki figyeli a vendég munkaerők beilleszkedését. Január 10—11. — Egymástól kérdez­getik: hány nap nyereséget fizet a vállalat? Mikor emelik az órabéreket? Mikor veze­tik be a vonal­pótlékot? A hivatalos állás­pont egyelőre ismeretlen. Bencze Sándor főbizalmi kérésére Legéndiné megkérdezte csoportjától: mit szólnának hozzá, ha július 18-tól kéthetes szabadságra menne a gyár? A fiatalok azért nem újonganak érte, mert elmenne vele az összes szabad­ságuk, az idősebbek pedig attól — nem mehetni--■ • —. «ártanék, ...un­ok beutalóval üdülni. — dunajcsik­i. — A mi gyári Don Juanunk is szeretnivaló. Azért mert jóképű, azért mert föl kell rá nézni, te­hát szép szál fiú. A szeme nevetős, a hangja fülbe­mászó. Munkahelyén pe­dig időmilliomos. Elfo­gyott a munkája, amit még nem vettek észre. És az életben szörnyen csa­lódott. Elhagyta a fele­sége. Egyedül él és társat keres. Amerre csak jár, min­denütt keresi Főként facér lányok és elvált asszonyok fölébe súgja: „amióta magát ismerem, nem alszom, ha egy kicsit elszundítok, önről álmo­dom.” Az ilyen és ha­sonló mondatoktól nem­csak azok olvadnak el, akikhez szól, hanem azok is, akik távolról hallgat­ják, látják, ahogyan mondja. Ja, igaz is, a mi Don Juanunk fő vadászterü­lete az irodákban föllel­hető szép, elvált asszo­nyok, megingatható ifjú asszonyok és lányok. A szóbeszéd szerint ostrom­lásukra hajlandó heteket is fordítani Aztán, ha to­vábbra is csak „álmodni kell’ a kiszemelt hölgy­ről, újabb irodában tűnik föl a gyári Don Juan. Igen, kedves hölgyek. Ti, akik bezártan dolgoz­tok az irodákban, nem láthatjátok, hogy ez a daliás regény hol jár, ami­kor ti az önköltség, a ta­karékosság, és a nyereség számításába mélyedtek. Azt sem tudjátok, hogy nem ti vagytok az egyet­lenek, akikre igézően néz, a fölébe súgja: „megta­nulnék még fényképezni is, hogy szépségét meg­örökítsem..." -d.i- Ál#*/*#!" Kanadai miniszterek a budapesti gyárban Kanadai miniszteri küldöttség látogatott a budapesti gyárba január elején. G. Regan külkereskedelmi miniszter és C. Charland külkereskedelmi miniszterhelyettes T. Arcand kanadai budapesti nagykövet társa­ságában érkezett. A küldöttséget Ardó Pál, a Mogürt vezérigazgató-helyettese kísérte. A budapesti gyárban Nagy Gábor vezér­­igazgató, Kalotai László termelési és keres­kedelmi igazgató, Horváth Béla műszaki igazgató és Rácz András, a gyártmányfej­lesztési főosztály vezetője fogadta a kül­döttséget. Egy kis félreértés — Hol a Micike? — kérdezte egy este játék közben kétéves lányom. Ki lehet az a Micike? — töprengtem magamban, de sür­gette a választ. — Ő is otthon van az anyukájával. — Micsinál? — hangzott az újabb kiván­csi kérdés. — Biztosan játszik a babáival, mint te. — Micike beteg — közölte komolyan — megütötte a lábát. Ismeretlenül is nagyon sajnáltam Micikét. Csak arra nem tudtam sehogy rájönni, melyik kislányt becézik így a bölcsődében. A rejtély két nap múlva megoldódott. Sietősen vetkőztettem a böl­csőde átadó helyiségében, amikor nyílt az ajtó. Lányom örömmel fölkiáltott: — Itt a Micike — s egy pufók barna kisfiúra mutatott. (A kisfiút Misikének hívják). — b —

Next