Iparrégészeti tájékoztató 2. (1983)

1983-01-00 / 1. szám

MTA VESZPRÉMI AKADÉMIAI BIZOTTSÁG IPAR RÉGÉSZETI MUNKABIZOTTSÁGA I PAKKÉ« É SZ ÉTI TÁJÉKOZ TATÓ II. évf. I.szám Ásatások Mezőnyárádon /Borsod-Abauj-Zemplén me­gye/ egy 13-14. századi edényégetőkemen- cét tárt fel L. Wolf Mária. /MH. 1982. 3. 13. sz./ Árpás határában, a római kori Mursellán eddig 11 edényegetókemencét tárt fel T. Szőnyi Eszter. Ugyanitt a bronzmüvesség emlékei is előkerültek, bronzhulladekok. j. , i. A Győr-Sopron megyei Szakonyban, a Bé­kástó mellett, ahol Nováki Gyula a vas- salaklelóhelyet megtalálta, és Gabler Dé­nes a római villa mellett néhány olvasztó kemence töredékére is rábukkant, 1982-ben Gömöri János 22 vasolvasztókemencét ásott ki, ezek mind a mühelygödör oldalába mé­lyített tipusba tartoznak. Mivel mellfa­lazatok nem kerültek elő,ezeket a nyitott mellel működő "imolai tipus"-ba sorolhat­juk /ahogy ezt a tipust Vastagh Gábor el­nevezte/ . 3 mühelytipust különböztethetünk meg Sza­konyban a kemencék elhelyezkedése alap­ján. Kerámia-töredékek diszitéséből követ­keztetve a szakonyi olvasztótelep a 11. század első felében működhetett. A locsmándi isp£ni vár 4-5 km-re talál­ható Szakonytól, igy ennek szolgáltató faluja lehetett. A felszini salakleletek alapján több mint 100 olvasztókemencét tételezhetünk fel Szakonyban. Az olvasz­tás idején itt élt népesség temetője /52 sit I. István és Salamon pénzével datál­va, elég sok vastárggyal/ az olvasztó­teleptől 1 km-re került elő 1971-ben. Ta­lán ebben a temetőben nyugodtak a kohá­szok is. Gabler D. jó érzékkel datálta a 2 kemencetöredéket az Árpád-korba és az un. keletmagyarországi tipusba. /Az á- satásról a Kohászat 1983. évi egyik szá­mában jelenik meg ismertetés, nyomás a- latt./ 1983. jan. Bánki Zsuzsanna /István király Muzeum, Székesfehérvár/ T982-ben újra feltárta a gorsiumi kemencét, amely körül a koráb­bi feltárásnál mintegy mázsányi vassala­kot találtak. A kemence erős, szürke ki­égést nem mutatott, csak pirosra van ég­ve. Egyelőre még nem lehet pontosan tud­ni, hogy kovácstüzhely volt-e, vagy eset­leg egy olvasztókemence maradványa. A 18. századi téglaégető-kemencék helyé­inek megállapítása Hevesen. /Megjegyzés Major Jeni dolgozatához./ Heves településcsoport általános ren­dezési terve. Vizsgálat és városépitési koncepció. BME Városépitési Tanszék 1982. Sokszorosította a MN Térképészeti In­tézete . Településtörténeti áttekintés: Dr. Major Jenő: Heves 56 . o. Az 1550 évi török adóösszeirás alapján megállapítja, hogy a 139 összeirt háztar­tásnak egy negyedét iparosok teszik ki /31 iparos, 3 deák/. A főtéren vagy an­nak közelében lehetett többek között, Kovács Márton, Fazekas Máté telke. 59. o. A 18. századi Heves térképén, a maiÍPető- fi utcában jelöli a "Német sort". /8. szám/ és a földesúri /9/ téglavetőt an­nak közelében. A Széchenyi - Dobő-Petőfi utcák között kialakuló tömb eredeti alakja 3 szöga- laku volt, amelynek nyugati oldalán ál­lott a téglaégető. Ennek maradványait é- pitkezés során megbolygatták, Szedlák György helyi építész közlése szerint. Megjegyezzük, hogy Soós Imre: Heves me­gye benépesülése a török hódoltság után, Eger 1955. 49. leírja hogy "1712 óta ész­revétlenül szivárogtak be német iparo­sok Frankfurt környékéről és a birodalom egyéb területeiről. A német családok szá­ma 1730-ban 21, ezek előbb téglaégetésből igyekeztek keresethez jutni, majd ráad­ták magukat a földművelésre."

Next

/
Thumbnails
Contents