Ipargazdaság, 1967 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
ipargazdasag * 1 A fiatal közgazdászok társadalmi, anyagi és kulturális problémái LUGOST GIBOR 1966. szeptember 1-én rendezte meg az MTESZ Ipargazdasági Bizottsága a KISZ Központi Bizottság Ifjúmunkás Osztályával együtt a fiatal közgazdászok első országos tanácskozását. A tanácskozást az MTESZ Fiatal Közgazdászok Bizottsága (a továbbiakban FKB) készítette elő és bonyolította le. A tanácskozás — az ország minden részéből összegyűlt — 400 résztvevője megvitatta a fiatal közgazdászok társadalmi, anyagi és kulturális helyzetét. Az FKB, az MTESZ Ipargazdasági Bizottsága és a Fiatal Mérnökök és Közgazdászok Tanácsa (a továbbiakban FMKT) kezdeményezésére jött létre a fiatal közgazdászok azon mind sürgetőbb igényének megfelelően, hogy az egyetemet és közgazdasági technikumot végzettek olyan egyesüléssel rendelkezzenek, amely a tudományos továbbképzés, az aktivizálás és összefogás terén új utakat nyit a fiatal szakemberek számára. Hogy erre a munkára menynyire szükség volt, van és lesz, azt alátámasztották az eddigi tapasztalatok. 1966. február 21-én az 1965. évben végzett iparszakos közgazdászok az FKB rendezte klubnapon kötetlen beszélgetés formájában mondták el véleményüket, tapasztalataikat helyzetükről és az általuk elképzelt perspektívákról. A klubnap iránt jelentős érdeklődés nyilvánult meg, mert azon a meghívott 110 fiatal közgazdász közül 74-en jelentek meg. Jó néhány esetben a hiányzókat vállalataik nem engedték el, mert a fiatal közgazdász összejövetelt „komolytalannak” minősítették. A fiatalok a klubnapon őszintén feltárták problémáikat. Az elhangzottakból és a kiosztott kérdőívek válaszaiból érdekes kép rajzolódott ki. Voltak pozitív és egyben optimista vélemények is, de sajnos volt sok negatívum is, és nem minden alap nélkül. Milyen problémákat vetettek fel a beszélgetés során a fiatal közgazdászok? 1. Munkahelyükön általában nem olyan barátsággal, szeretettel fogadták őket, mint ahogy a fiatal szakemberek támogatásának általános hangoztatása nyomán elvárták volna. 2. A legtöbb helyen nem szakismereteiknek megfelelő munkakörben foglalkoztatják őket. Nem kapnak önálló, lelkesítő feladatokat, ami sokszor kiábrándulttá, fásulttá teszi őket. 3. Nem mindenütt kapják meg a nagyon is szükséges támogatást munkaterületük gyors és alapos megismeréséhez, speciális szakismeretek elsajátításához. 4. Az egyetemen szerzett ismereteiket jórészt alig hasznosítják, mert egyrészt az ott szerzett tudás jelenlegi munkakörükhöz szükségtelen, másrészt tantárgyaik kevés gyakorlati útmutatást tartalmaznak. 5. A munkahelyek vezetői a fiatal közgazdászokkal nem törődnek, sőt nem egy esetben sértő módon lekezelik őket. 6. Hiányzik a fiatal közgazdászok anyagi, erkölcsi megbecsülése. A fiatalok panaszai, sérelmei nyomán önkéntelenül felmerül a kérdés: tudják-e a vállalatok és az intézmények vezetői, mire lehet felhasználni a közgazdászokat? Tudják-e, hogy az új mechanizmus sarokpillére a gazdaságossági szemlélet lesz, és csak az az ipari nagyvállalat, gyár vagy üzem tud majd eredményesen dolgozni, amelyik nemcsak sokat, hanem gazdaságosan is termel? A közgazdász nevében viseli e kívánalmakat, és a jövő szellemi tartalékait pocsékolják el azok a vezetők, akik a fiatal közgazdásznak nagyobb feladatra való felkészülését nem segítik elő, sőt sok helyen kimondottan gátolják. Mit szeret csinálni, mihez van kedve a fiatal közgazdásznak? Minden olyan munkát szívesen ve