Ipargazdaság, 1967 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
gét, amelynek konstruktív, produktív jellege van. A legtöbben elmondták, hogy nem válogatni akarnak a munkában, hanem olyan feladatokra várnak, amelyek tanulmányaik hasznosítását, ambícióik kielégítését jelentik. Klubnapunkat követően néhány nappal rendezték meg az országos üzemszervezési tanácskozást. Iparágak, intézmények vezetői panaszolták, hogy kevés az üzemszervező, és emiatt megfelelő, szakképzett szervezők és utánpótlás hiányában nem tudják feladataikat megoldani. Véleményem szerint a közgazdász a kellő gyakorlat megszerzése után üzemszervezési munkakör betöltésére messzemenően alkalmas. Az üzemszervezés ugyanis olyan komplex feladat, amelyet eredményesen műszakiak, közgazdászok, ergonómusok tudnak közös munkában elvégezni. A klubnapon megjelent fiatal közgazdászok elmondták, hogy egyikőjüket sem állították be üzemszervezőnek, pedig ezt az önálló kezdeményezést igénylő munkát szívesen végeznék. A fiatalok jelentős része több mint fél éves tevékenység után is számológépek mellett dolgozik, számsorokat ad össze, rubrikákat tölt ki, és saját üzeméből, intézményéből csak azt látja, ahová először leültették őt. A fiatalok semmilyen munkát nem becsülnek le. Megértik, hogy a sablonos munkaterületeket is meg kell ismerni, hogy később átfogóan szemlélni és irányítani tudják az egyes területeket, de pazarlásnak tartják, ha okleveles közgazdászokkal olyan munkát végeztetnek tartósan, amit 8 általános iskolával vagy érettségivel is el lehet látni. Hátrányos a fiatal közgazdászok számára, hogy gyakorta olyan munkakörben kénytelenek elhelyezkedni, amely távol esik a tanultaktól. Persze mindent meg lehet tanulni — különösen, ha kedvet keltenek hozzá —, de jó lenne, ha itt is érvényesülne a közismert mondás közgazdasági változata, hogy megfelelő szakról megfelelő helyre kerüljenek a fiatalok. Ehhez azonban több bizalmat kellene előlegezni, és több tanulási lehetőséget biztosítani a fiataloknak. Az erkölcsi megbecsüléssel és az anyagi ösztönzéssel kapcsolatban kevésbé saját tapasztalataikról, mint inkább a vállalataiknál uralkodó állapotokról tudtak a fiatalok beszámolni. Szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy a közgazdászok hátrányban vannak a műszakiakkal szemben. Még azonos munkakör és gyakorlat esetén is a közgazdászok kisebb fizetést kapnak a mérnököknél (pl. üzemszervezőként). Ez a tény azt a szemléletet tükrözi, hogy a közgazdasági diploma kevesebbet ér más egyetemek diplomáinál. A felsorolt panaszokkal, hiányosságokkal szemben viszont voltak örvendetes pozitívumok és bátorítóan jó példák is. Néhány textilgyárban és élelmiszeripari üzemben az előbbiekkel ellentétes jelenségek is tapasztalhatók. Karácsonyi Kálmánné elmondotta, hogy a Pamutfonóipari Vállalatnál szívélyesen, barátsággal fogadták a fiatalokat. Mindjárt belépésükkor bemutatták őket a vállalat vezetőinek, végigvezették az egész üzemen, és mindenütt bátorító szavakat, buzdítást hallottak. Munkaterületük megismerése szervezetten folyt. Írásbeli programot kaptak kézhez, amely tartalmazta feladataikat, és a szükséges ismeretek elsajátításának módját. Krasznay Judit, a Hűtőipari Országos Vállalat fiatal közgazdásza is büszkén, megelégedetten beszél munkájáról, amelyet megbecsülnek és minden vonatkozásban támogatnak. Az országos vállalat vezérigazgatója — aki maga is közgazdász —, személyesen érdeklődik munkája felől. Ц A jó és rossz példák azt mutatják, hogy túlnyo-I mórészt a vezetőtől függ a fiatal közgazdászok meg- s becsülése és megfelelő munkakörbe való állítása. Az ankét természetszerűleg csak a tavaly végzett fiatalok problémáit tárta fel, de ezek a problémák nagyjából és egészében magában foglalják valamennyi fiatal közgazdász problémáját. Ezt a tényt egyébként számos, a fiatalokkal folytatott beszélgetés is megerősítette. A textilipari FKB két ízben is végzett felmérést az iparukban dolgozó fiatal közgazdászok helyzetéről, és tapasztalataik az előbb elmondottakat teljes egészében alátámasztották. A kedvezőtlen kép láttán javaslatot tettek a televíziónak is, hogy készítsenek a fiatalok helyzetéről dokumentumfilmet. A film elkészült és „Oklevél az íróasztalban” címmel be is mutatták. A film egyértelműen dokumentálta a bizottság megállapításait, hiszen bemutatott egyetemi diplomával rendelkező gépkocsivezetőt, és megmutatta annak a fiatalnak rögös, de egyben rendkívül rövid útját is, amely a diploma kézhezvételétől a „Matróz- I . csárda” felszolgálói teendőinek ellátásáig tartott. Az okok? A már ismertetettek: nem kellő megbecsülés, a nem kielégítő fizetés, a fiatalok vélt, vagy jogos kilátástalansága a közgazdasági munka területén. A probléma véleményünk szerint súlyosabb annál, mintsem hogy egy előadással vagy egy filmemel el lehessen intézni. Ugyanis a közgazdasági munka még mindig nincs nálunk a helyére téve. Nincs sehol rögzítve az, hogy tulajdonképpen mi is tekinthető közgazdasági munkának, mely munka- s, körök betöltéséhez szükséges az egyetemen elsajátított tudásanyag. Az első kezdeményezések a probléma megoldására az MTESZ Ipargazdasági Bizottsága részéről már megtörténtek. Az Ipargazdasági Bizottság széleskörű felmérés alapján, a probléma hosszas tanulmányozása után rögzítette azokat a munkaköröket, amelyeknek ellátása közgazdasági egyetemi végzettség nélkül a megnövekedett igények figyelembevételével nem képzelhető el. Ennek alapján várjuk, hogy ez a javaslat törvényerőre emelkedve szabályozza és tegye helyére a közgazdászokat. Az új gazdasági mechanizmusban fokozott mértékben van szükség a közgazdász szakemberek munkájára, de ehhez az előfeltételeket, a tanulási, továbbfejlődési lehetőségeket már most biztosítani kell számukra. Hogy e téren még mennyi hiányosság van, azt nagyon jól mutatják az iparvállalatok fiatal közgazdászainak a kiküldött kérdőívekre adott válaszai. 1 2 * IPARGAZDASÁG