Ipargazdaság, 1967 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

gét, amelynek konstruktív, produktív jellege van. A legtöbben elmondták, hogy nem válogatni akar­nak a munkában, hanem olyan feladatokra várnak, amelyek tanulmányaik hasznosítását, ambícióik ki­elégítését jelentik. Klubnapunkat követően néhány nappal ren­dezték meg az országos üzemszervezési tanácsko­zást. Iparágak, intézmények vezetői panaszolták, hogy kevés az üzemszervező, és emiatt megfelelő, szakképzett szervezők és utánpótlás hiányában nem tudják feladataikat megoldani. Véleményem szerint a közgazdász a kellő gyakorlat megszerzése után üzemszervezési munkakör betöltésére messzemenő­en alkalmas. Az üzemszervezés ugyanis olyan komplex feladat, amelyet eredményesen műszakiak, közgazdászok, ergonómusok tudnak közös munká­ban elvégezni. A klubnapon megjelent fiatal köz­gazdászok elmondták, hogy egyikőjüket sem állítot­ták be üzemszervezőnek, pedig ezt az önálló kezde­ményezést igénylő munkát szívesen végeznék. A fiatalok jelentős része több mint fél éves te­vékenység után is számológépek mellett dolgozik, számsorokat ad össze, rubrikákat tölt ki, és saját üzeméből, intézményéből csak azt látja, ahová elő­ször leültették őt. A fiatalok semmilyen munkát nem becsülnek le. Megértik, hogy a sablonos munkaterületeket is meg kell ismerni, hogy később átfogóan szemlélni és irányítani tudják az egyes területeket, de pazar­lásnak tartják, ha okleveles közgazdászokkal olyan munkát végeztetnek tartósan, amit 8 általános is­kolával vagy érettségivel is el lehet látni. Hátrányos a fiatal közgazdászok számára, hogy gyakorta olyan munkakörben kénytelenek elhelyez­kedni, amely távol esik a tanultaktól. Persze min­dent meg lehet tanulni — különösen, ha kedvet kel­tenek hozzá —, de jó lenne, ha itt is érvényesülne a közismert mondás közgazdasági változata, hogy megfelelő szakról megfelelő helyre kerüljenek a fia­talok. Ehhez azonban több bizalmat kellene előlegez­ni, és több tanulási lehetőséget biztosítani a fiata­loknak. Az erkölcsi megbecsüléssel és az anyagi ösz­tönzéssel kapcsolatban kevésbé saját tapasztalataik­ról, mint inkább a vállalataiknál uralkodó állapo­tokról tudtak a fiatalok beszámolni. Szinte egyön­tetű volt a vélemény, hogy a közgazdászok hátrány­ban vannak a műszakiakkal szemben. Még azonos munkakör és gyakorlat esetén is a közgazdászok kisebb fizetést kapnak a mérnököknél (pl. üzem­szervezőként). Ez a tény azt a szemléletet tükrözi, hogy a közgazdasági diploma kevesebbet ér más egyetemek diplomáinál. A felsorolt panaszokkal, hiányosságokkal szem­ben viszont voltak örvendetes pozitívumok és báto­rítóan jó példák is. Néhány textilgyárban és élelmi­­szeripari üzemben az előbbiekkel ellentétes jelensé­gek is tapasztalhatók. Karácsonyi Kálmánné elmon­dotta, hogy a Pamutfonóipari Vállalatnál szívélye­sen, barátsággal fogadták a fiatalokat. Mindjárt belépésükkor bemutatták őket a vállalat vezetőinek, végigvezették az egész üzemen, és mindenütt báto­rító szavakat, buzdítást hallottak. Munkaterületük megismerése szervezetten folyt. Írásbeli programot kaptak kézhez, amely tartalmazta feladataikat, és a szükséges ismeretek elsajátításának módját. Krasznay Judit, a Hűtőipari Országos Vállalat fiatal közgazdásza is büszkén, megelégedetten be­szél munkájáról, amelyet megbecsülnek és minden vonatkozásban támogatnak. Az országos vállalat vezérigazgatója — aki maga is közgazdász —, sze­mélyesen érdeklődik munkája felől. Ц A jó és rossz példák azt mutatják, hogy túlnyo-I mórészt a vezetőtől függ a fiatal közgazdászok meg- s becsülése és megfelelő munkakörbe való állítása. Az ankét természetszerűleg csak a tavaly vég­zett fiatalok problémáit tárta fel, de ezek a problé­mák nagyjából és egészében magában foglalják va­lamennyi fiatal közgazdász problémáját. Ezt a tényt egyébként számos, a fiatalokkal folytatott beszélgetés is megerősítette. A textilipari FKB két ízben is végzett felmé­rést az iparukban dolgozó fiatal közgazdászok hely­zetéről, és tapasztalataik az előbb elmondottakat teljes egészében alátámasztották. A kedvezőtlen kép láttán javaslatot tettek a televíziónak is, hogy ké­szítsenek a fiatalok helyzetéről dokumentumfilmet. A film elkészült és „Oklevél az íróasztalban” cím­mel be is mutatták. A film egyértelműen dokumentálta a bizottság megállapításait, hiszen bemutatott egyetemi diplo­­­m­ával rendelkező gépkocsivezetőt, és megmutatta­­ annak a fiatalnak rögös, de egyben rendkívül rövid­­ útját is, amely a diploma kézhezvételétől a „Matróz- I . csárda” felszolgálói teendőinek ellátásáig tartott.­­ Az okok? A már ismertetettek: nem kellő megbe­csülés, a nem kielégítő fizetés, a fiatalok vélt, vagy jogos kilátástalansága a közgazdasági munka terü­letén. A probléma véleményünk szerint súlyosabb an­nál, mintsem hogy egy előadással vagy egy film­emel el lehessen intézni. Ugyanis a közgazdasági munka még mindig nincs nálunk a helyére téve. Nincs sehol rögzítve az, hogy tulajdonképpen mi is tekinthető közgazdasági munkának, mely munka- s, körök betöltéséhez szükséges az egyetemen elsajá­tított tudásanyag. Az első kezdeményezések a probléma megoldá­sára az MTESZ Ipargazdasági Bizottsága részéről már megtörténtek. Az Ipargazdasági Bizottság szé­leskörű felmérés alapján, a probléma hosszas tanul­mányozása után rögzítette azokat a munkaköröket, amelyeknek ellátása közgazdasági egyetemi vég­zettség nélkül a megnövekedett igények figyelembe­vételével nem képzelhető el. Ennek alapján várjuk, hogy ez a javaslat tör­vényerőre emelkedve szabályozza és tegye helyére a közgazdászokat. Az új gazdasági mechanizmusban fokozott mér­tékben van szükség a közgazdász szakemberek munkájára, de ehhez az előfeltételeket, a tanulási, továbbfejlődési lehetőségeket már most biztosítani kell számukra. Hogy e téren még mennyi hiányos­ság van, azt nagyon jól mutatják az iparvállalatok fiatal közgazdászainak a kiküldött kérdőívekre adott válaszai. 1­ 2 * IPARGAZDASÁG

Next