Ipargazdaság, 1974 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
A szocialista gazdaságpolitika és vállalatvezetés* DRECIN JÓZSEF** Bevezetésképpen a téma jellegével kapcsolatos nézeteim néhány elvi vonatkozását szeretném öszszefoglalni. Ezek a következők: A lényeget a népgazdaság irányítási szférájában, a vezetés és irányítás központi és vállalati szintje között kialakult munkamegosztásban látom. Ennek a munkamegosztásnak a specifikus mechanizmusát a hatékonyságra törekvés különböző vezetésirányítási szintjeinek érdekkapcsolatai motiválják. A témának ily módon szükségképpen van egy tervezési-módszertani oldala és van egy érdekeltségi viszonyokkal foglalkozó oldala. A vállalatra ható gazdaságpolitikai tényezők Úgy gondolom továbbá, hogy a gazdaságpolitika és a vállalatvezetés közötti kapcsolatok dialektikus kölcsönhatásban érvényesülnek. Azonban elsősorban a vállalatra ható gazdaságpolitikai tényezőkkel foglalkozom. A szocialista gazdaságpolitikának három általános érvényű szerepét tartom kiemelkedően fontosnak: belsőnek, hogy megfogalmazza a világ- és a nemzeti gazdaság általános (politikai és gazdasági) fejlődési törvényszerűségéből a változások irányára levonható következtetéseket és reális célokat, majd megfelelő transzmissziókon, mechanizmusokon keresztül a vállalati törekvéseket e célok szolgálatába állítja;• továbbá, hogy a gazdasági egységek tevékenységében a hatékonyságot növelő érdekeltséget, ösztönzési és irányítási rendszert alakít ki; — végül azt a szerepét, hogy megteremti a dolgozók számára a szociális biztonság és az életszínvonal-emelkedés állandóságát. E három szerepből az első kettő közvetve a társadalmi munka hatékonyságához kapcsolható, amely kiegészül a vállalatvezetés önálló iniciatíváin alapuló hatékonyságjavító lehetőségeivel. A gazdaságpolitika és a vállalati vezetés kapcsolatainak alapvető kérdése voltaképpen úgy összehangolni a kettőt, hogy a vállalatvezetési magatartások, illetve a dolgozók vállalati keretekben folyó tevékenysége összességében a társadalmi-gazdasági fejlődés optimális eredményét adja.Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy a társadalmi fejlődés anyagi alapjai közvetlenül a vállalatok eredményes gazdálkodásából erednek.) Dialektikus kölcsönhatások A gazdasági hatékonyságot a vállalati egységekben folyó munkával realizáljuk, de az ott folyó munka eredménye alapvetően mégis két körülmény dialektikus kölcsönhatásától függ: egyrészt milyen a gazdaságpolitika és hogyan képes kifejteni hatását, másrészt milyen minőségű a közvetlen vállalati vezetés, milyen hatásuk van a szuverén vállalati döntéseknek a társadalom fejlődésére. A dialektikus kölcsönhatások természetesen nemcsak harmóniát, hanem ellentmondásokat is tartalmaznak, amelyek egy-egy adott tervciklusban többnyire csak részben oldhatók meg, ezért a gazdaságpolitikában szükségképpen nagy súlyt kap a távlati célrendszer, amely az orientációs irányokat és a megvalósulás legfontosabb útvonalait, módszereit tartalmazza. Jelentősége vállalati szempontból az, hogy a vállalati kollektívák megismerik a távlati társadalmi célokat és rövidebb távú cselekvéseik eredményei bizonyos fokig ezzel is ellenőrizhetők. Néhány példát szeretnék felhasználni ennek alátámasztására. Manapság már széles körök előtt nyilvánvaló, hogy gazdasági fejlődésünk külső és belső körülményei átalakulóban vannak. A változásoknak megfelelően gazdaságpolitikánk igazodni fog például ahhoz a körülményhez, hogy a társadalom produktív munkaidőalapja nem lesz növelhető, emellett a nemzetközi verseny fokozódni fog, miközben gazdaságunk „nyíltsága” növekszik. Ezek együttvéve új helyzetet teremtenek. Az adott munkaerő-potenciál és a nemzetközi verseny gazdaságpolitikánkban előtérbe állítja a technikai kultúra gyors fejlesztésének feladatát, s a gazdaság valamennyi minőségi elemét támogató eszközök megszervezését. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a következő évtized a magyar gazdaság olyan fejlődési szakasza kell legyen, amelyben a termelés, a gazdálkodás minőségi elemeinek teljesen át kell venni a fejlődés hajtóerejének szerepét. Ezzel kapcsolatosan a tervezésnek még pontosan fel kell derítenie, hogy e minőségi elemek a mi viszonyaink között milyen konkrét feladatokban fogalmazódnak meg. Bizonyos azonban, hogy ez a hajtóerő csak a technikai fejlődésre alapozott szerkezeti változásokkal együtt érvényesülhet. Amennyiben gazdasági növekedésünk tényezői között egyre fokozódó szerepet játszanak olyan értéknövelő minőségi tényezők, mint a szerkezeti fejlődés — és az ezzel járó technikai fejlődés — gazdaságpolitikánkban választ kell adni arra a kérdésre, hogy milyen strukturális változásokra kell . * A „Korszerűen szervezett és vezetett vállalat" című konferencián, Pécsett elhangzott előadás alapján. ** Országos Tervhivatal