Ipargazdaság, 1984 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
Az ipar és az élelmiszergazdaság az ezredfordulóig LÉVAI TAMÁS-BÉRES LÁSZLÓ* A hosszú távú tervezés keretében elkészültek az egyes népgazdasági ágak fejlesztési koncepciójára vonatkozó javaslatok. Kidolgozásaik egyidőben, egymással párhuzamosan folyt. Így még nem volt lehetőség a koncepciók ütköztetésére, összehangolására. Az ágazati összefoglaló koncepciók elkészülte és vitája után, a tervezés soron levő szakaszában folyik a koncepciók egymással , valamint a népgazdaság egészének fejlődésére vonatkozó hipotézissel való összehangolása. Tanulmányunk az ipari, valamint az élelmiszer- és erdőgazdasági koncepciók összehangolásában az ipar és az élelmiszer-gazdaság szakembereinek részvételével végzett munka eddigi eredményeiről ad képet. I. A kapcsolatok köre, tartalma Az ipari háttér Az élelmiszer-gazdaság gyors ütemű fejlődésével párhuzamosan az elmúlt évtizedben a hazai ipari háttér fejlesztése is meggyorsult, azonban sem választékban, sem minőségben nem tudott lépést tartani az igényekkel. Az ipar (a következőkben iparon az építőanyag- és élelmiszeripar nélküli ipart értjük) a 70-es években az élelmiszergazdaság mennyiségi igényeit is változó mértékben elégítette ki. Így például nitrogén műtrágyából teljes egészében, foszfor műtrágyából jelentős részben járult hozzá a szükségletek kielégítéséhez. Ugyanakkor a növényvédő szerek gyártásának fejlesztése késve indult, de ezt követően a termelés gyors ütemben emelkedett. Az élelmiszer-gazdasági gépgyártás fejlesztése csak a 70-es évek második felében gyorsult fel, késéssel bár, de követte a szükségletek növekedését; a gépek egy része azonban korszerűtlen. A csomagolószer-gyártás is fejlődött, a szükségletek növekedése azonban meghaladta belépő kapacitások mértékét. Az import ma is jelentős. Az ipari háttér fejlesztése a KGST-országok közötti együttműködés szempontjából is kedvező volt. A szocialista viszonylatú import — a szakosítási és az agrokémiai egyezmények eredményeképpen — erőteljesen növekedett és ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági gépek, valamint a vegyipari termékek exportlehetőségei is bővültek mind a rubel, mind a konvertibilis elszámolású területeken. A konvertibilis elszámolású import azonban — az ipari háttér fejlődése ellenére — a mezőgazdasági termelő felhasználásban és az élelmiszeriparban továbbra is számottevő maradt. A kapcsolatrendszer főbb jellemzői — A mezőgazdaság gépesítésével és kemizálásával, a termelési rendszerek kialakulásával, továbbá az élelmiszeripar fejlesztésével az ipari termékek iránti igények mennyiségben, választékban és minőségiben erőteljesen növekedtek. Tíz év alatt az ipari eredetű eszközök és anyagok értéke a mezőgazdaság termelő felhasználásában kétszeresére emelkedett és részaránya megközelítette a 65%-ot. Az élelmiszeripar nettó anyagköltségében az ipari eredetű termékek részaránya 42%.. A két népgazdasági ág kölcsönös kapcsolatára jellemző, hogy 1981-ben az élelmiszer-gazdaság mintegy 87 Md Ft értékű ipari terméket használt fel (az importtal együtt), és az ipar 21 Md Ft értékű mezőgazdasági terméket dolgozott fel az év folyamán. Az ipar jelenleg az extern értékesítés közel ötödrészét az élelmiszer-termelésben, az ahhoz kapcsolódó exportban realizálja. Az élelmiszer-gazdaság legnagyobb szállítója a kőolajfeldolgozást is magában foglaló vegyipar, az értékesítésiben közel 60 °/t-ban részesedik. A gépipar és a csomagolószereket gyártó iparágak részesedése az értékesítésiből 11b.—115%-ot képvisel. — A népgazdaság fejlődésével összhangban az együttműködés területei a két népgazdasági ág mlajd insem minden területére kiterjedtek. Az egyszerű kereskedelmi kapcsolatokon kívül az együttműködés új, korszerű formái is kialakultak (termelési kooperációk, társulások stb.). A mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységében egyre jelentősebb az ipari tevékenység. Jelenleg az üzemek már fontos szerepet játszanak a gépipari háttér fejlesztésében, a vegyipari és könnyűipari feldolgozó tevékenységiben. A kapcsolatok ma már nemcsak a termelési tevékenységben bővülnek, hanem olyan területeken is, mint például az energiatakarékosság, közös kutatások végzése, környezetvédelmi feladatok összehangolása stb. II. Az élelmiszer-gazdaság igényei A távlati tervezési munka keretében az ipar és az élelmiszer-gazdaság, valamint az erdőgazdaság hosszú távú koncepciói, mint már említettük — egyidejűleg készültek el. Az egyidejűség miatt indokolt a koncepciókat összevetni, az azokban foglalt célokat, feltételeket, kölcsönhatásokat vizsgálni és az esetleges ellentmondásokat feloldani. Az összehasonlítást az Ipari Minisztérium és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakértői közösen végezték. Az egybevetés megmutatta, hogy az ipar és az élelmiszergazdaság távlati célkitűzései között nincs ellentmondás. Az ipar törekszik az élelmiszergazdaság növekvő szükségleteit nagyobb mértékben, magasabb minőségi színvonalonés bővülő választékban hazai termékekből kielégíteni. Hiszen általában is elsődleges célkitűzése, hogy olyan gépeket, berendezéseket, vegyipari termékeket stb. fejlesszen ki, amelyek korszerűek és kielégítik IPARGAZDASÁG 1 * Ipari Minisztérium 1984. január