Ipargazdaság, 1984 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Az ipar és az élelmiszergazdaság az ezredfordulóig LÉVAI TAMÁS-BÉRES LÁSZLÓ* A hosszú távú tervezés keretében elkészültek az egyes népgazdasági ágak fejlesztési koncepciójára vonatkozó javaslatok. Kidolgozásúik egyidőben, egymással párhuzamosan folyt. ]gy még nem volt lehetőség a koncepciók ütköztetésére, összehango­lására. Az ágazati összefoglaló koncepciók elkészülte és vitája után, a tervezés soron levő szakaszában fo­lyik a koncepciók egymással — valamint a nép­gazdaság egészének fejlődésére vonatkozó hipoté­zissel való összehangolása. Tanulmányunk az ipari, valamint az élelmiszer- és erdőgazdasági koncepciók öszzehangolásában az ipar és az élelmiszer-gazdaság szakembereinek részvételével végzett munka eddigi eredményeiről ad kiépet. I. A kapcsolatok köre, tartalma Az ipari háttér Az élelmiszer-gazdaság gyors ütemű fejlődésé­vel párhuzamosan az elmúlt évtizedben a hazai ipari háttér fejlesztése is meggyorsult, azonban sem választékban, sem minőségben nem tudott lépést tartani az igényekkel. Az ipar (a követke­zőkben iparon az építőanyag- és élelmiszeripar nélküli ipart értjük) a 70-es években az élelmiszer- gazdaság mennyiségi igényeit ip változó mérték­ben elégítette ki. ]gy például nitrogén műtrágyából teljes egészé­ben, foszfor műtrágyából jelentős részben járult hozzá a szükségletek kielégítéséhez. Ugyanakkor a növényvédő szerek gyártásának fejlesztése kés­ve indult, de ezt követően a termelés gyors ütem­ben emelkedett. Az élelmiszer-gazdasági gépgyár­tás fejlesztése csak a 70-es évek második felében gyorsult fel, késéssel bár, de követte a szükségle­tek növekedését; a gépek egy része azonban kor­szerűtlen. A csomagolószer-gyártás iá fejlődött, a szükségletek növekedése azonban meghaladt a be­lépő kapacitásáok mértékét. Az import ma is je­lentős. Az ipari háttér fejlesztése a KGST-országok kö­zötti együttműködés szempontjából is kedvező volt. A szocialista viszonylatú import — a szako­sítási és az agrokémiai egyezmények eredménye­képpen — erőteljesen növekedett és ezzel egyide­jűleg a mezőgazdasági gépek, valamint a vegy­ipari termékek exportlehetőségei is bővültek mind a rubel, mind a konvertibilis elszámolású területeken. A konvertibilis elszámolású import azonban — az ipari háttér fejlődése ellenére — a mezőgazdasági termelő felhasználásban és az élel­miszeriparban továbbra is számottevő maradt. * Ipari Minisztérium A kapcsolatrendszer főbb jellemzői — A mezőgazdaság gépesítésével és kemizálásá- val, a termelési rendszerek kialakulásával, továb­bá az élelmiszeripar fejlesztésével az ipari termé­kek iránti igények mennyiségben, választékban és minőségiben erőteljesen növekedtek. Tiz év alatt az ipari eredetű eszközök és anyagok értéke a me­zőgazdaság termelő felhasználásában kétszeresére emelkedett és részaránya megközelítette a 65%-ot. Az élelmiszeripar netto anyagköltségében az ipari eredetű termékek részaránya 42%.. A két népgazdasági ág kölcsönös kapcsolatára jellemző, hogy 1981-ben az élelmiszer-gazdaság mintegy 87 Md Ft értékű ipari terméket használt fel (az importtal együtt), és az ipar 21 Md Ft ér­tékű mezőgazclasági terméket dolgozott fel az év folyamán. Az ipar jelenleg az extern értékesítés közel ötödrészét az élelmiszer-termelésben, az ahhoz kap­csolódó exportban realizálja. Az élelmiszer-gazda­ság legnagyobb szállítója a kőolajfeldolgozást is magában foglaló vegyipar, az értékesítésiben közel 60'°/(r-ban részesedik. A gépipar és a csomagoló­szereket gyártó iparágak részesedése az értékesí­tésiből li5.—115%-ot képvisel. — A népgazdaság fejlődésévé! összhangban az együttműködés területei a két népgazdasági ág mlajdinjem mindén területére kiterjedtek. Az egy­szerű kereskedelmi kapcsolatokon kívül az együtt­működés új, korszerű formái is kialakultuk (ter­melési kooperációk, társulások stb.), A mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékeny­ségében egyre jelentősébb az ipari tevékenység. Jelenleg az üzemek már fontos szerepet játszanak a gépipari háttér fejlesztésében, a vegyipari és könnyűipari feldolgozó tevékenységiben. — A kapcsolatok ma már nemcsak a termelési tevékenységben bővülnek, hanem olyan területe­ken is, mint például az energiatakarékosság, kö­zös kutatások végzése, környezetvédelmi feladatok összehangolása stb. II. Az élelmiszer-gazdaság igényei A távlati tervezési munka keretében az ipar és az élelmiszer-gazdaság, valamint az erdőgazdaság hosszú távú koncepciói, mint már említettük — egyidejűleg készülték el. Az egyidejűség miatt indokolt a koncepciókat összevetni, az azokban foglalt célokat, feltételeket, kölcsönhatásokat vizsgálni és az esetleges ellent­mondásokat feloldani. Az összehasonlítást az Ipari Minisztérium és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakértői közösen végezték. Az egybevetés megmutatta, hogy az ipar és az élelmiszergazdaság távlati célkitűzései között nincs ellentmondás. Az ipar törekszik az élelmiszer- gazdaság növekvő szükségleteit nagyobb mérték­ben, magasabb minőségi színvonalon ’és bővülő választékban hazai termékekből kielégíteni. Hi­szen általában is elsődleges célkitűzése, hogy olyan gépeket, berendezéseket, vegyipari termékeket stb. fejlesszen ki, amelyek korszerűek és kielégítik IPARGAZDASÁG 1 1984. január

Next

/
Thumbnails
Contents