Ipargazdaság, 1996 (48. évfolyam, 3-12. szám)
1996-03-01 / 3-4. szám
Technológiák és versenyképesség Ma már közhely, hogy azok az országok voltak képesek az elmúlt 20-30 év nagy gazdasági kihívásaira megfelelő választ adni s a társadalom anyagi, szellemi fejlődését, az élet minőségét megőrizni és emelni, amelyek a technológiai forradalom vezető vagy legalábbis az élvonalat követő erői voltak. Bizonyosra vehető, hogy a következő évtizedekben is a haladás kulcseleme lesz a kreatív tudásra alapozott technikai haladás, különösen az „információs társadalom" eljövetelekor. A technológiák új, globális forradalma alapvető változásokat eredményez mind a gazdasági és társadalmi, mind a magánéletben. Ma a világon csak néhány nagy, gazdag ország képes a technológiai fejlesztések teljes (vagy széles) körével foglalkozni. A legtöbb ország (egyedül vagy esetleg másokkal közösen) keresi a fenntartható fejlődés lehetőségeit, azokat a területeket (réseket), kitörési pontokat, ahol képességeik, tradícióik és pénzügyi lehetőségeik alapján a gazdaságukat, technológiáikat versenyképessé tudják tenni saját fejlesztéssel vagy vásárolt ismeretekkel. E stratégiai területek (technológiai, fejlesztési prioritások, súlypontok) feltárása, kiválasztása, a lehetőségek, adottságok, szükségletek feltárása, stratégiai javaslatok kimunkálása körültekintő, tudományos igényű, szakszerű értékelést igényel. A gazdaságpolitikai döntéshozók - elsősorban a kormányzat - súlyos felelőssége, hogy az éles nemzetközi technológiai verseny közepette miként választják ki (vagy egyáltalán keresik-e) ezeket a területeket és technológiákat, illetve az állam fejlesztésre szánt korlátos eszközeit milyen megalapozottsággal és hatékonysággal használják fel. A fejlett piacgazdálkodó országok a „szabad verseny" hirdetése mellett kormányszinten szervezett, tudatos előretekintő, tervező tevékenységet is folytatnak a technológiai fejlődésből adódó nemzeti fejlesztési stratégiák kialakítására és a technológiák versenyképességének javítására. E tevékenység ma már az egyes országok szintjén is túlnőtt. A globális technológiai verseny ugyanis valójában már a nagy régiók (a triád: EU, Ázsia és Észak-Amerika) között folyik. Az Európa Parlament pl. 1995-ben elemezte ezt a kérdést és a Stratégiai Technológiákról* hozott 1070. sz. határozatában ad iránymutatást az európai térség országainak versenyképességük lehetséges fejlesztési irányaira. Az EU szintjén pedig most van előkészületben egy nagy, tudományos igényű vizsgálat (science foresight), melyben a tudomány és a technológiák 10-15 éves fejlődésére alapozva értékelik az unió jövőbeni versenyképességét. Az előrejelzési tevékenység szakmai, módszertani fejlesztésére, az ismeretek cseréjére, az e téren elmaradottabb országok felzárkóztatására ma már nagy nemzetközi szervezetek működnek. Ezek közül feltétlenül megemlítendő az ENSZ támogatásával létrejött Technológia Előrejelző és Értékelő Intézetek Nemzetközi Szövetsége (International Association for Technology Assessment and Forecasting Institutions, IATAFI), melynek legfelsőbb irányító testületében hazánk is képviselteti magát. A stratégiai technológiák keresése, előrejelzése a NATO számára is létfontosságú. E hatalmas szervezetnek az ismert politikai és katonai dimenziója mellett ugyanis van egy harmadik dimenziója is. Ez pedig a tudományos programok támogatása abból a célból, hogy a tagállamok időben felismerhessék és megválaszolhassák a technológiai kihívásokat. Ennek jegyében került sor Budapesten az OMFB-ben, a múlt évben a NATO és a IATAFI közös tudományos ülésére, mely jó lehetőséget adott hazánknak is az előrejelző/tervező tevékenység fontosságának újrafelismeréséhez. A technológiai fejlesztés állami támogatása során gyakran felmerül a kérdés, hova helyezzék a súlypontot, az elmaradókat, a verseny veszteseit segítsék-e inkább vagy pedig a verseny reménybeli győzteseit, tehát azokat a termelőket támogassák, akik képesek vagy képessé tehetők a világfejlődéssel való lépéstartásra. Az előbbi esetben a foglalkoztatás, a szociálpolitikai és belpolitikai szempontok állnak előtérben, a második esetben a gazdasági fejlődés húzóerejét, a korszerű technológia gyorsított meghonosítását, fejlesztését preferálják. A kérdés így is megfogalmazható: vajon a defenzív, vagy az offenzív technológiapolitika ígér a nemzetgazdaság számára nagyobb előnyt, hosszú távon kisebb kockázatot. A gyakorlatban, a fejlett ipari országokban a fenti két irányzat kombinációja érvényesül. A kulcstechnológiák, a kulcsiparágak (űrkutatás, repülőgépipar, új anyagok előállítása, telekommunikáció és ennek elágazásai) élveznek kiemelt állami táma DR. LÁSZLÓ TIBOR Technológia-előrejelzés, versenyképességünk javítására - OMFB program a modernizáció megalapozására - a főosztályvezető, Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Ismertetését lásd az OMFB Attaséi és Információs Osztálya hasonló című kiadványában. Budapest, 1996. A tudományos tanácskozást az Innovációs Kutató Központ szervezte.