Jelenkor, 1939 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1939-10-01 / 1. szám
1939. október 11. évf. 1. szám INDULÁSRA Írta: KATONA JENŐ Mint Cyrus fia ajkán akkor szakadt fel a szó a nyelvét bilincselő némaságból, amikor szeretett szülőjét végveszélyben látta, mi is most szólalunk meg megértő, hű, bátor, baráti szívek felé. Megszólalunk egyre sötétebb napokban, amikor a világ kizökkent eresztékeiből és a kárhozatos kor nem tudja visszatolni azt. Megindultak újra, fekete betűk, megindultak nagy szeretetből és halálos elszántságból. Megindultok a nagy viharban imbolygó fényetekkel, mely kicsiny talán, de nem lopott fény. Nem lapvállalkozás vagytok elsősorban, de újra revelálódó gondolat, ügy és elszánás. Hirdetitek, hogy a kozmosz törvénye nem az éjszaka s ha ma az is borul a világra, várjátok és munkáljátok a virradatot. Kicsiny, kevés helyet mondhattok magatokénak, de ő kevés papírt, míg tollat fog kezünk, azért és csak azért szántja, amit lelkiismeretünk parancsol. S ha e hely idővel csak annyi lenne, amennyin sírunkat megáshatjuk, inkább választjuk a becsületes véget, mint a becstelen megalkuvást. De hiszünk a munka, a kötelességteljesítés, a küzdelem értelmében. Hisszük, hogy érdemes munkálni a magyar önismeretet, — mely a végzet parancsa és melynek híjával veszti el az egyéneket és népeket, — a helyes helyzetismeretet, a hozzáméltó helytállást és önfeláldozást, ha kell. A népfelejtő nemzetmentés és a nemzetrontó népámítás közepette a magyar függetlenség, szabadság, lelki és társadalmi önkormányzat ügyét egybekapcsoljuk a szociális igazság és haladás ügyével. Nem engedhetjük, hogy, mint történelmünk legszomorúbb napjaiban, e kettő meghasadjon, hanem azt akarjuk, hogy konkrété is, itt és most egybeforrjon. S amint a népeket megrostáló idő nem virtuális vágyaik, hanem valóságuk szerint ítéli meg őket, akként hisszük, hogy a nemzetrontó irányok leküzdése nem puszta ellentmondáson, hanem azok erkölcsi és társadalmi legyőzésén, vagy, ha lehet, meggyőzésén, de mindenképpen a teljes igazság megvalósításán múlik. Irodalmi, történelmi, szellemi és erkölcsi megalapozását akarjuk adni annak a politikai harcnak, melyet barátaink és bajtársaink másutt, más eszközökkel, de ugyanazon akarattal és elszántsággal harcolnak. Tudjuk azt, hogy magyarnak lenni nem merő adottság, hanem nehéz és szent feladat. A legnemesebb történeti tradíciók talaján valósítva e feladatot, számbavesszük erőinket és felmutatjuk eszményeinket. Újra és újra láttatjuk ez emberi és magyar munka értékrendszerét, azokat az ideálokat, amelyek egy minden földi valóságnál valóbb topos noétosban élnek, hatnak, sugároznak, büntetnek és jutalmaznak, elevenítenek, de ölni is tudnak. Egy nép eszményeivel áll vagy bukik s a haza akkor vész el, amikor utolsó hű fia lelkében is feladja. Mi, bár edzettük valóságérzékünket a Principe és Discorsi szerzőjének olvastán, soha nem tartoztunk azok közé, akik csak a nagy firenzei mellékmondatait tanulták meg. Az adott szó szentsége, a lelkiismeret parancsának föltétlen követése nélkül nincs hit és harc és hazug és múlandó minden győzelem. Nincs más alap számunkra, mint ami vettetett és ez a mi Urunk Jézus Krisztus. Az Evangélium Krisztus arca Ára 20 fillér Szerkesztőbizottság: Horváth Sándor O. P., Molnár Kálmán, Szekfű Gyula Tartalomból: SZEKFŰ GYULA: A kísértésben HORVÁTH SÁNDOR O. P.: Átértékelés vagy megvilágítás PETHŐ SÁNDOR: Levél a szerkesztőhöz ALHÁSSY JÓZSEF: A magyar katolicizmus útja LENDVAI ISTVÁN: A vérmítosz Egerszalókról nézve GOGOLÁK LAJOS: Európai szellem — európai válság SZABÓ ZOLTÁN: Szeptemberi napló FERDINÁNDY MIHÁLY: Olasz notesz ZORD IDŐK SZÍNHÁZ, KÖNYVEK SZERKESZTŐI ÜZENETEK Felelős szerkesztő: KATONA JENő