Jelenkor, 1942 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1942-01-01 / 1. szám
Ára 20 fillér JFIf MOTOR Felelős szerkesztő: KATONA JENŐ Szerkesztőbizottság: Almásy József, Horváth Sándor O. P., Molnár Kálmán, Szekfűt Gyula A tartalomból: Serédi Jusztinián bíboros hercegprímási felelősségről JUHÁSZ GYULA verse: Katona József sírjára Szent Bernát ujjongása Jézus nevére HERCES LÓNYAY ELEMÉRNÉ: Szabó Vendel BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS két verse: Haza, Európa Keresztényszocializmus és munkáskamara VÉGH GYÖRGY verse: Egy hősi halottra SZÍNHÁZ — KÖNYVEK Zord Idők: Az Antibolsevista Kiállítás — A Kúria ítélete egy plágiumpörben — Nyilas képviselő és a „közgazdasági tevékenység“ — Katona Józsefről — A magyar nyelv szépségéért — A színi kritika és ellenségei BAJCSY - ZSILINSZKY ENDRE : Szellem és politika ARANY JÁNOS verse: Év kezdetén Japán és a Csendes óceán A távolkeleti háború lelki okai FRANCOIS MAURIAC levelezőlapja: Az Újévről REMÉNYIK SÁNDOR verse: Nagy magyar télben... IV. évf. 1. szám A MAGYAR ÁLLAMESZME ÉS A KERESZTÉNYSÉG Irta: ALMÁSY JÓZSEF A magyar állameszmét Szent István uralkodásának és alkotásainak szelleméből vezetjük le. Kétségtelenül tudatosan és nagyon is jól megfontoltan keresztény államot akart szervezni az első magyar király, ez tetteiből és Szent Imre herceghez írt Intelmekből teljes biztossággal állapítható meg. Tettei közt a legtanulságosabb a mi gondolatmenetünk számára az, hogy a pápától kért koronát, a pápai tekintélyre akarta építeni a maga királyságának, uralmának tekintélyét. Nem befelé volt szüksége erre a tekintélyi igazolásra. Árpád vérének elég tekintélye volt odahaza, ha mégis hiányzott valami belőle, azt elintézte ő egyedül is, otthon, karddal, Koppány, Ajtony, Thorizóba esetei ezt mutatják. De éppen azon akart változtatni, hogy ne legyen kénytelen kifelé is, nemzetközi relációkban is karddal biztosítani a nemzet jogainak elismerését, azaz a nemzet tekintélyét. Árpád óta ugyanis ez volt a helyzet. Ment egy ideig, később mindig bizonytalanabbul, Augsburg, Lech-mező nagy, megdöbbentő intelmek voltak. Kialakulóban volt már a Respublica Christiana, a keresztény nemzetek szolidaritása, máig is a legtökéletesebb nemzetközi rend, reménytelen vállalkozásnak látszott egyedül, karddal biztosítani egy nemzet jogait, a nemzet tekintélyét. Már világosan felismerhetők voltak azonban Szent István korában a német császári törekvések is, az investitura harc körvonalai. Látható volt már, hogy a császárok nem igen tudnak ellenállni a kísértésnek, ami a római császári hatalom példájában rejtőzött. Az Egyházra és a kisebb nemzetekre egyformán vonatkoztak ezek a hatalmi törekvések. Magyarországra nézve már Szent István életében, de főleg Péterrel, Aba Sámuellel kapcsolatban ugyancsak félreismerhetetlenül megnyilatkoztak. Mikor Szent István a pápától kért koronát, ezzel a császárok felé, a német felé is, a byzánci felé is. a nemzet, a magyar állam függetlenségét hangsúlyozta. Elutasította magától a ghibellin kereszténységet, azaz azt a régi római mintára torzított kereszténységet mely öncélúságát, függetlenségét vesztve a császári hatalomban, a császári hatalomért és e császári hatalom által létezik, abban valósul és tetőzik és megszűnik az Egyház „societas perfecta“ a maga tökéletességének elérésében semmi más közösségre rá sem szoruló jellege. Ebben az időben, mikor a császári törekvések, a pápaság és a császári hatalomfelfogás ellentétei már nyilvánvalóak voltak. a nagy küzdelem előestéjén a pápa mellé állni és tőle kérni tekintélyi igazolást, ez a császár felé tüntetésnek számít, tüntető állásfoglalásnak mindkét vonatkozásban: a nemzeti függetlenség mellett, hogy a magyar állam egyenlőjogú tagja akar lenni a Respublica Christiana-nak, csak szellemi hatalmat ismer el maga fölött és egyszersmind határozott kifejezése annak is, hogy a pápai hatalomelméletet fogadja el és a keresztény vallás szempontjait semmiféle érdekhez nem hajlandó idomítani, hanem az államhatalmat is a vallás által tanított emberi rendeltetés egyik eszközének tekinti. A magyar állam ezek szerint alakult is ki. Az első századokban nem ismert soha előbbrevaló, fontosabb igényt, érdeket vagy szempontot, mint az Egyház, a keresztény tanítás szempontjait. A renaissance-szellem hatására is csak annyi történt, hogy titokban, erőltetett értelmezések által leplezve, a gyakorlatban változott meg a sorrend, a praecedencia: evilági célok előzték meg a lélek igényeit, sőt szolgálatukra szorították. Csak a felvilágosodás evilági szelleme vetette fel a kérdést a tudományban és a közvéleményben is, de a gyakorlatban Magyarországon nem történt meg a fordulat most sem: a katolikus dinasztia egyikmásik uralkodója hajlott ugyan a laicizálódás, az evilági szabadkőműves gondolkozás felé, de családi tradíciói erősebbeknek bizonyultak s megint csak leplezve, letagadva, erőszakolt kompromisszumokban érvényesült az új értékelés. A felvilágosodás gondolatvilágának elterjedéséig tehát kétségbevonhatatlanul keresztény szellemű közösség maradt a magyar állam. Volt korszak, amikor őszintébben, mélyebben érezte át ezt a szellemet a nemzet és élete is teljes összhangban volt vele. jöttek azután idők, mikor kevésbbé volt népszerű a kereszténység, az életet nem tudta egészen átjárni és meghatározni, mert az érzés vagy 1942. január 1