Jelenkor, 2004. július-december (47. évfolyam, 7-12. szám)

2004-07-01 / 7-8. szám - Konrád György: Ha megkérdezik

MAKONRAD GYÖRGY Ha megkérdezik Ha megkérdezik, hogy van, Kalligaro általában azt mondja, hogy jól, néha meg odáig vetemedik, hogy azt mondja, nagyon jól, elvégre a puszta tény, hogy még él, és méghozzá különösebb testi fájdalmak nélkül, hálára kötelezi a sorssal szemben. Gyermekkorában a kertben, a baromfiketrec előtt álldogálva, fültanúja volt egy párbeszédnek. Az egyik kakas a másik hogylétéről érdeklődött. A kérdezett azt mondta: boldog, hogy ízletes, morzsolt kukoricát kapott, és hogy nappal a ketrec előtt kapirgálhat. A másik keserűen felkacagott: „És azt nem láttad, hogy a húgunkat a szakácsnő kivette közülünk, és elvágta a nyakát?" „Az én nyakam nincsen elvágva, de úgy látom a tiéd sem" - mondta a boldog, epikureus kakas, de sehogy sem tudott megegyezni tragikus szemléletű barátjával. Kalligaróhoz fordultak, akkor még nem járt iskolába, és még értette a barom­finép beszédét, nemkülönben a kecskéét és a gólyáét is. Uraim - mondta az öt­éves békebíró -, az eset, amelynek önök mind a ketten szemtanúi voltak, meg­esett. Testvérhúguk ígéretes életének egy könyörtelen konyhakés vetett véget. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy darabig még képesek vagyunk továbbélni a hozzánk tartozók halála után. Úgy hallottam, némelyik kakas szép kort él meg, aminek örülök, mivelhogy a kínai asztrológia szerint a kakas évében születtem, vagyis mondhatni, rokonok vagyunk. De hogy önökből, kedves uraim, előbb­­utóbb finom kakasleves lesz, netán fehérborral egy kissé megbolondítva, afelől nincsen kétségem. Egyikük azonban túl fogja élni, és - ahogy illik - meg fogja gyászolni a másikat. A két kakas nyomban azon tanakodott, hogy ki lesz az első és ki a második. Ezen majdnem összevesztek, mert mind a kettő második akart lenni. Aztán to­vább kapirgáltak, és a szemük okos bánattal volt tele.

Next