Jelenkor, 2008. január-június (51. évfolyam, 1-6. szám)

2008-01-01 / 1. szám - Kukorelly Endre: Ezer és 3

KUKORELLY ENDRE / ■Ezer és 3 i*C Nem volt semmi szokatlan és különös benne, mégis mindenki furcsállotta. (Kitty és Dolly Levinnél) Ha a komputeren erősen fölnagyítom a fényképet, sötétebb, világos, fekete, csaknem feke­te, szürke, fehér négyzetecskékre osztja a képernyőt. Már 400%-nál is, ennél erősebben nagyítva pedig a négyzeteken kívül végképp nem felismerhető semmi. Egy földút keresz­teződésénél két asszony, földig érő ruhában, fiatal, szép mellű, meg egy talán valamivel idősebb, összecsukott napernyővel a jobb kezében. Tudják, hogy valaki fotózza őket, még­hozzá Levin az, a fiatalabbik nő férje. Nem azért álltak oda, előbb még hevesen tiltakoztak is, szabadkoztak, igazán nem szeretik, ha lefényképezik őket, inkább ne, jaj, ne, nem úgy öltöztek, a frizurájukat se tudják itt ilyen hirtelen megigazítani, szokásos női kifogások. Persze úgy vannak öltözve, ők mindig úgy öltöznek, a frizurával sincs gond, ilyenekben nem tévednek, ám ezt csak úgy mondom, igazából nem látom jól őket, nem megfelelő a kép felbontása. Az arcuk végképp nem kivehető, szépek-e vagy csúfak, akárhogy nagyít­­gatok, akárhogy meresztem is a szemem. Katja Scserbackaja és nővére, Darja Alekszand­­rovna, Sztyepan Arkagyics Oblonszkij felesége, úgy látszik, soha nem fogom megtudni, milyenek voltak. Egy ragyogó fiatal lány, meg egy hervadásnak indult idősebb, Kitty és Dása, Konsztantyin Levin földbirtokán. Darja Alekszandrovna a nyarat gyerekei­vel együtt a húgánál, Kittynél töltötte Pokrovszkojében. A saját birtoka közelé­ben, ahol viszont a ház időközben egészen összedőlt, és Levin meg a felesége rá­beszélték, hogy töltse náluk a nyarat. Darjának hat gyereke van, legalábbis a 143. oldalon, mert a 2. fejezetben még öt élő és két halott gyerek anyja. Normális, úgynevezett szép gyerekek, olykor összeverekszenek, nem különösebben foglalkozik velük az író. Lel­kesednek Annáért, aki a nagynénjü­k, a könyv elején mindenképp lelkesedtek, szinte sze­relmesek voltak belé, most, alig egy év múlva talán meg sem ismernék már. Nem esik róla szó, főleg nem a gyerekek előtt, Anna kényes, sőt fájó téma, amióta belépett a képbe Vronszkij, méghozzá úgy, ahogy­ először Kittyt szédítette el, aztán egyszerre csak ez a viszonya vagy mije Annával, vagy Annának vele, hagyjuk. A fényképen két orosz arisz­tokrata hölgy, testvérek, állnak egymásba karolva egy földúton, némiképp megadó test­tartással, háttérben fasor, égbolt, mezők, nyári táj. Itt kaszálhatott versenyt a parasztocs­­káival Levin, mikor még boldogtalan volt, mivel Kitty kikosarazta, és az is megfordult a fejében, hogy feleségül vesz egy takaros parasztlányt. Mikor végül Kitty a menyasszonya lett, átadta neki a naplóját. Azt gondolta ugyanis, illetve úgy tudta, nem lehet köztük ti­tok. Fogalma sem volt róla, hogy csakis a titok segít, más nem, hogy ha valami elromlik két ember között, azzal megszűnik a titok, és ez maga a romlás. Levin, Tolsztoj szerint, eleve úgy írta a naplót, leendő menyasszonyának. Ezzel a szándékkal, majdani meny­asszonyára gondolva. Hogy az majd lássa őt, ahogy van, lásson át rajta, ismerje meg, is­merje félre, ki tudja, miket gondolhatott erről az egészről. Az, hogy miket, tehát volta­­ k

Next