Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-09-16 / 74. szám

vessék félre. Felszámlálja ezután azokat, mellyek az első, úgyszinte mellyek véleménye szerint a’ 2 dik osztályba tartoznak. Sir R. Peel faluról visz­­szatért, ’s megjelent az ülésben, mellynek meg­­nyittatása előtt a’ külministerségben mintegy 200 ministeri alsóházi tag tanácskozott a’ szükséges rendszabályokról, mellyeknél fogva békés kime­nése legyen e’ vitás dolognak. A’ Times azzal tá­mogatja a’ felsőház által uj indítványokkal elnyo­­moritott törvényjavaslatot, hogy minden okos em­ber általlátja, mikép valami még is jobb mint sem­mi. Gyönyörű gyám­ok! — Az alsóházban aug. 28án bizonyos Thomson sajnát fejezé ki azon, hogy a’ kereskedői viszo­nyok Anglia ’s Francziaország közt a’ franczia ka­marák vonakodása miatt nem juthattak szabadel­­műbb alapokra, mihez képest azt határozd az an­gol kormány Francziaország ellen, hogy mindazon esetben visszatolással fog élni, mellyekben a’ fran­czia kormány az angol árukra magasb beviteli vá­mot ró , mint más országokból szállított hasonló czikkelyekre. Általjában véve a’ franczia kormány nem legőszintébb szövetségese Angliának. — Az alsóház ülésére aug. 31 én nyugtalanul várt a’kö­zönség. A’ szónok már 3 órakor székébe ült ’s 6 óráig a’ ház folyvást kérelmekkel foglalkozott, mellyekben 2000—3000ig terjedő aláírók kemé­nyen ellenmondottak a’ felsőház által tett indítvá­nyoknak, ’s azt sürgetők: vetné el azokat az al­sóház. Néhány kérelmet meg ellenkező értelemben Sir R. Peel ’s a’ pártjabeliek nyújtottak be, azt kí­vánván, hogy az alsóház a’ törvényhozás másik ága mellé rendelt hatalomhoz ne nyúljon. A’ vita élénk volt ugyan, de nem olly mérges, mint hinni lehetett volna. Nemours­ég kíséretestül ’s néhány más úrral a’karzat jeles idegenek számára szánt ré­szén már kora délesti órákban foglalt helyet. A’ ház asztalára tett utolsó kérelmek nyugtalanul fo­gadtatnak, ’s a’J. Russell lord után kiáltás elnyomá azokat, kik megjegyzéseket szándékozának azok­ról tenni. Végre jelenti a’speaker, hogy a’ belmi­­nisternek van szava. (A’ figyelem általányos moz­gása.) A’ új lord fölkel ’s mondja: A’ nyugtalan­ságnak nem élénk érzése nélkül készülök, urak, a’ lordok háza által a’ községi törvényjavaslatba szőtt indítványokat a’ ház vizsgálata elé terjeszteni, úgy vélem, urak, itt nem csak arról van szó, mint közönségesen, ha valljon a’ másik ház által tett mó­dosítások jöke vagy roszak, hanem e’ kérdésnél sok­kal fontosb és általhatóbb tekintetek jőnek szemügy­re. A’ számos kérelem, mellyekrűl értesitteténk, olly kérelmek, mellyek valamennyien számos igen lisztes aláírással födvék ’s oda mutatnak , hogy a’ bennünket elfoglaló kérdés a’ nemzet valamennyi osztályai közt élénk izgást okozott. („Oh! oh­a az ellenző padokon, harsogó tetszés a’ministeri olda­lon.) Azt mutatják, hogy aggodalom, ’s több mint közönséges aggodalom uralkodik, melly attól tart, hogy a’ lordok háza által a’ községi törvényjavasla­ton tett másitásokban valamikép megegyezü­nk,s ez­­által az alsóházat, annak bélyegét’s hatalmát, mint a’ népi érdek képviselőjét, koczkáztatjuk. Még egyszer urak, az izgás nagyi, ’s majd nem közös a’népben, ’s habár megvallom is, hogy az némelly indítvány jelentőségére, ’s értékére nézve előttem túlzottnak látszik is, de még sem átallom kimondani, hogy ezen izgást jobbadán azon mód okozta, mellyel... (itt dörgő tetszéskiáltás vágott a’ minister szavába, úgy hogy végszavait a’karzaton nem lehete hallani, sem érteni). Én meg vagyok győződve úgymond a’ ns. lord továbbá, hogy ha minden a’ rendes törvény­­hozás útján ment volna; ha a’ lordok háza, az ezen ház által mind a’ három rendű olvasás alatt szava­zás nélkül elfogadott törvényjavaslatban, csak o­ly módosításokra korlátkozott volna, mellyek annak hi­ányai javítására látszottak szükségeseknek; ha, mondom, a’ másik ház illy úton járt volna, meg vagyok győződve, hogy az ország értelme való­ban egészen más volna, mint most. De, urak, fáj­lalva mondom, hogy ámbár a’­­törvényjavaslatnak a’ másik ház elé nyuttatásakor nem jelentkezett ál­talányos ellenzés a’ javaslat elve ellen, a’ ni lordok még is olly lealacsonyító véleményeket nyilatkoz­tattak ki e’ ház, e’rendszabály ’s nép ellen, melly­nek javára czéloz az, hogy az országnak termé­szetesen élénk elkeserülést kelle értenie. Ezen el­­keserültség tízszeresen növekedett, midőn a’ lordok háza egy gentlemant idéze korláti elé, ’s elszivelte,­­félbenszakasztás az ellenző fél részéről, ’s „rend­re! rendre!ó kiáltozás, tetszés a’ministeri oldalon­ ’s elszivelte, mondom, hogy az, a’ helyett hogy küldési jogainak védelmére szorította volna beszédét, inkább e’ tisztes ház ellen olly szenvedélyes és sértő kiejtésekkel élt, minőket semmi parliamentgyűlés­­nek, melly saját méltóságát tiszteli,korláti előtt meg­engednie nem kellene (tetszés). Én részemről a’ felsöházat e’ teremben megsértetni nem engedném. Altaltért a’ minister ezután a’ czikkelyekre, mellye­­ket a’ felsőház módosítás gyanánt a’ javaslatba in­dítványul aggatott, ’s elfogadott. Két osztályba rendezi azokat, az elsőbe ollyakat,mellyeket az al­sóház elfogadhat,a’másodikba pedig ollyakat,melly­e­­ket félrevetni javasol. Elfogadhatónak állítja mind­azon indítványt, mellyek a’ törvényjavaslat elvét nem másítják meg; elvetendőknek azokat, mellyek azt megmásítanák; ide tartozóknak monda: az eddigi községi tanácsnokok föltétlen megtartatását; a’felhatalmazó czikkelyt(kit lehessen t. i.a’ tanácsba megválasztani) a’szakadékosak jogai ’s névszerint parliamentválasztási joguk megtartatását; az angol egyház tagjai előjogát a’ dissenterek fölött. Oha­­­tását fejezé ki egyszersmind, bár az országos fa-

Next