Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-09-16 / 74. szám

szék megalázó állására száll alá, melly az ország szentségében megsértett törvényszolgáltatása om­­ladványin alapszik. ’S e’ nyomom helyzetbe ’s állapotba minden pillantásban eljuthat a’ kormány ön­kényes szeszélyü vádtétele által, mig a’britt lordház csupán ’s egyedül az alsóház vádtételére változik po­litikai törvényszékké, az amerikai tanács szinte csak a’ képviselőház vádjára, melly csak statustiszt­­viselőket vádol, az amerikai tanács pedig politi­kai tehetetlenségnél egyéb büntetést nem szab , a’ tett dolgot mindig az esküttszék bírálván. A’ pakrkamara már úgy is eléggé elgyöngült, elég veszteséget szenvede. Tagjaiban megcsonkítva, életi szakadékától (a’ származékosság, Erblichkeit) megfosztva, ’s épen most kitűzve peczézve olly pör­­ben, melly idegen vala előtte,’s mellyet szerencsét­lenül toltak rá, meg kell azt végre kímélni mél­tóságában, különben elsülyed. Álló sajtó-törvény­szék, mellyet a’ szüntelenül zavart párthullámok csapdoznak, csak hamar tehetlenségbe fog me­rülni. Akkor a’ kikiáltott, elméltatlanított, ’s po­litikai halál érte partkamara csak választás által fog újra föléledhetni. Választható pairkamara tehát a’ törvény mulhatlan következése. Jól van! De bár csak ne ezen úton jutnánk oda! ’s ha való­ban oda jutunk, akkor a’ választott pairekből ál­landó kamara bizonnyal nem fog az esküttszék kifosztatása által gazdagulni akarni! (Nagy benyo­más.) Tudom , nagy a’ gonosz, melly környez be­nőnket,’s panaszlom azt többekkel; keressük föl oka­it, ’s fel fogjuk találni, ’s ha nem olly könnyen találandjuk fel is a’ gyógyszert, legalább óva­kodunk , nehogy a’ gonosz sulyositását gyógy­­eszköznek vegyük. Távol legyen tőlem azon gon­dolat, hogy a’ gonosz rajzolgatásával mintegy diadalt ülljek. Végellen az; de nem is tegnap vagy tegnapelőtti vagy három év előtti, mint hinni látszanak, ’s egyedül a’ sajtó szabadossá­gában fekszik e? Elég öreg vagyok nyíltan meg­mondhatnom, mit gondolok ’s mit láttam. Ötven év óta nyittatott meg az erkölcstelenség nagy isko­lája , m­ellynek tanjai (doctrine) hatalmasbak va­lamennyi nyilványos lapokénál, ’s az egész világon viszhangoznak. Ezen iskolát az esemény­ek ké­pezik, mellyek úgy szólván szünetlenül fejletlének szemeink előtt. Tekintsük csak által az első re­­volutio napjait: October Gát; augustus 16ét; január 31ét; május 31 ét; Fructidor 18át; Bru­­maire 18kát. Itt megállapodom. — Mit látunk a’ revolutiók e’ hosszú sorában? Az erőszak ’s ha­talom győzelmét a’ megállapított renden ; ’s pe­dig olly tanok segítségével, mellyek e’ győzedel­­met még törvényszeríték. Mi engedelmeskedtünk az erőszak ránk rakta uraságnak egymásután; megünneplők egymásután a’ legkülönfélébb tano­kat , mellyek tiszteletbe jövének. A’ tisztelet ki­aludt, mondják! Lelkem mélyében fájlalom azt de mit tiszteltek ötven év óta? A’ hit feldúla­­tott! Egyik hét a’ másikat semmité meg, egyik a’ másikat dönté halomra. E’ próba az emberiség­re nézve igen igen kemény volt’s ez megdőlt alatta, így az uraság legmélyebb alapjától fosztatott meg, ’s üldöztetett, mint erőszaknak kitűzött marta­lék, mellyre a’ legroszabb szenvedélyek csap­kodnak.— ’S ezért minden vesztve volna? Nem, Isten nem vonta még el kezét, a’ saját képére teremtett embert nem méltatlanította el; az er­kölcsi érzés, mellyet vezérül ada neki, ’s melly nagyságát teszi, nincs kiirtva, nem is lehet kiirtva belőle. Benne, ’s egyedül benne a’ gyógyszer, mellyet kerestek. Azon gyógyeszközök pedig, mel­­lyekröl a’ tanácselnök­ ura olly bizodalommal szólt tegnap, ’s mellyekben én csak a’ jóérzelmű de in­gerlett férfi csalódását látom, csak a’ kétségbeesés cselekvései, mellynek értelmét szükségével együtt el látszattunk veszteni; pedig ez annyi fárad­ságon , fájdalmon ’s véren vásároltatott meg! Én el­vetem e’ szomorú eszközöket, elutalom magam­tól ama’ törvényhozói találmányokat, mellyekböl álnokság lehet, az erőszaknak e’ testvére, az er­kölcstelenség ama’ második iskolája. Legyen több bizodalmunk országunkba’s adjuk meg neki a’tisz­teletet, melly illeti őt! Uraságtok ez országban végetlenül sok nemes érzelmet találnak; fordul­junk ezekhez; meg fognak ezek bennünket hall­gatni, ’s válaszolandanak. (Zajos kitörése a’ tet­szésnek az ellenzési oldalról.) Gyakoroljunk nyíltságot, egyenességet, lélekismeretesen osz­tott jogot’s józanul alkalmazott kegyelmet. Ha re­­volutio ez, az ország megköszönendi azt nekünk, ’s a’ gondviselés megáldandja fáradságunkat ! “ E’ beszédet hosszantartó zajos tetszés meg taps kö­­­veté a’ legszélső padokon. Midőn a’ szónok a’ szó­széket elhagyja , számos követ elébe siet, ’s kéz­ szoritva kíván neki a’ szép beszédhez sze­rencsét. Az elnök megjegyzi : Duchesne urnak (valami gyönge minis­teri követ) van szava. Nagy kaczaj. Thiers fölkel, hogy e’jeles beszéd ha­tását gyöngítse, de ismét leül, mintha nem tud­ná magát elszánni, mit tegyen. Végre Broglie, Guizot, Duvergier de Hauranne ’s többek ismé­telt unszolására megindul, ’s a’ szószékbe lép, de több elmúlik tiz percznél, míg a’ csönd an­nyira helyre áll, hogy szólhasson. Végre csak­ugyan megszólal, ’s megczáfolni igyekszik Ro­­ger-Collard imént hallott előadását. — SPANYOLORSZÁG. Egy bayonnei levél aug. 2-éről Catalonia je­len állapotjáról igy elmélkedik: Itt csak liberáli­sok és carlositák közt van harcz, a’ krisztinapárti juste­ millen semmi részt nem vesz abban. Olly nép, melly felsőségét ablakon hányja ki ’s tisztviselőit

Next