Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-02 / 1. szám

PEST, csütörtök január 2-án 1845. lső szám , t.­ call­odóval m­in­den héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 463dik sz. alatti Trattner- Károlyi ház Megjelenik a fa . királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs.főpostahivatal utján történ­elme emeleteben, el­­t­tr­hetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény felvételik s pontosan és jutányosan küt­­öltelik. FOGLALAT. Magyar-és Erdélyország. (k­inev. ’s elő­­lépt.’s névm­. magy. tud. társaság ; legújabb mozgalmaink,folyt.; budapesti napló; akadémiai nagy jutalom megosztatása , gyára­lapító társaság alakítása ; szatmári követjelentő gyűlés , Nagybá­nya vidékén’s Avasságon elhatalmazott rablás ’s öldöklés; b. Vécsey Miklós főispán bucsuvélele Szath­már Adeitől,a’ közmun­­kákruli ujdon törvény félremagyaráztatása ’sz. iparegyesü­leti köz­lemények; honi szobrászat , Mátyás emlékre adakozások.) A­u­s­z­t­r­i­a (nemzetosztályi képviselők az egyetemnél.) Spanyolország (Narvaez , a’ mérsék- ’s progressista pártok ; több rendű uj elfogatás ; Espartero szinleges elvonult­sága.)Anglia (a’ franczia ellenzék és angol politika Francziaor­­szág irányában ; magas rokonok s egy törpe család az angol ud­varnál; Kennedy Kath püspök nyilatkozata a’jótékony alapítvá­nyok ügyében ;­­ Connell ’s Matthew atya ’sat.) Fra­ncziaország (követek gyülöngése Parisban ; Lan­­zel és Du­pin kamrai elnökségük ; Izabella házassága, adomány­­zási kérdés, követváltoztatás , lyoni munkások emlékirata; ma­rokkói békeszerződés és Abdelkader ’sat.) Törö­k­o­r­s­z­á­g (uj vérengzések Albániában ; uj rendő­r­­ségsztambulban ; angol követ fellépése ’sat.) Magyar- és Erdélyország. O cs. ‘s ap. kir. fels. az esztergorm főkáptalanban Miskolczy Márton kanonok's püspököt nagyprépost­tá; Majthényi Antal kanonok ’s püspököt olvasó- ; Németh György kanonokot éneklő­; b. Rudnyánszky Sámuel kanonokot őrkanonokká; Fekete Mihály ka­nonokot ész.Jergamisz györgy-mezei préposttá és szé­kesegyházi főesperessé; Kunst József sz. István esz­­tergom vált prépostjává;Weber József kanonokot hon­­ti; Tóth Imre kanonokot nógrádi, Lipthay Andor kanonokot harsi,’s végre Pryhila Józs kanonokot sas­­vári főesperesekké, a’csanádi székeskáptalanban meg­­ű­ríilt őrkanonokságra Oltványi István kanonokot,Vaj­da Ign. Vidtor Erdélyorszában tábori főpapot pedig a’ károlyvári székes káptalan kanonokjává , méltóztatott kegy. kinevezni. (­ cs. ’s­aj.. kir. fels nyíregyházai evang lelkész Mikuss Sámuel vezetéknevének ,Miklósfy‘ra’, Print­ Ignácz k. kincstári számvevőségi dijnokénak pedig síerczegfyre, változtatását kegy. méltóztatott meg­engedni. — A’ rmgu m. kir. udv. kamara Cséfalvay Barna­bást, az ó-budai praefectoratusnál első írnokká, en­nek helyébe Radler Andrást ugyanott másodirnokká ; Szabó László díjtalan gyakornokot pedig számtartó­­sági írnokká; a’ pesti kir. sóhivatalnál megürült pajta - őrségre pedig Fiby Titusz vágujhelyi sótisztségi gya­kornokot alkalmazd. A’ magyar tudós társaság Midőn valamelly nemzet a’reformok terén tett általányos kísérletek sikerét nem látja azon mérték­ben bekövetkezni, miilyenben azt vérmes reményei­nél fogva fönhangzó ígéretek nyomán elkövetkező­nek erősen Ilivé ’s bizton vára • lejebb ereszkedik fölcsigázott remény-képzetei magasából,’s ott kezdi körül hordozni szemeit, honnan egészen elvonni fi­gyelmét soha nem kell vala, ’s honnan ha elhagyá magát bármi varázsigéretek által kapatni, vágyai teljesülésére számot nem igen tarthat. Leszállónk illyenkor a’ gyakorlati élet mezejére.Vagy is inkább hiúsult reményűik következtében mint szárny­­sze­gettek, kényszerítve vagyunk a’ lejebb bocsátko­­zásra, ’s viszszatérünk a’ honi institutiók körébe, mellyből egy időre kiemelkedve a’ végetlen űrben tapogatózva kalandozónk. De bezzeg illyenkor íin- 11 vá­s izlésü­nk’s elkényeztetett vágyaink adnak is ám dolgot mind magunknak mind a’ fönálló intézetek kezelésére közvetlenül megbízottaknak ; úgy cse­lekszünk mint azon urfiak tenni szoktak, kik min­den szükséges előkészület nélkül merő divat iránti hódolat’s kisszerű h­irszomj által sarkaltatva kül­földre utaztak, megismerék — természetesen a’ ha­zulról vitt költség segitségivel — ennek kényel­meit ’s fölszedve itt ott néhány általányos adatot , miket mellesleg legyen mondva itthon nagy időnye­reséggel’« kevesebb költséggel nagyobb mennyi­ségben megszerezhettek volna, ha mint magától ér­tetik, úgy szeretnének tanulni mint utazni, — haza­tértükkor csak úgy fitymálják az itthon­ ülőket’s már csak azon oknál fogva is, hogy értelmi supre­­matiájokat, ízlésük finomságát és szellemi igényeik magas röptét a‘ hóim maradiakkal éreztessék, itt is ott is kisárnyokat födöznek föl, változtatásokat ter­veznek, elmaradásról szellemszegénységről beszél­nek — ’s utoljára látván mi nagy az utánzók bámész serge, elhitetik magokkal hogy aligha mégis nem­­ragadt rajok — habár tudtokon kívül is — valami, mert különben nem gyakorolnának illy roppant ha­tást a’ nagy tömeg irányában. Ekként vagyunk az olly reformkísérletek után, mellyek néma’ létező hazai formák természetéből fejlettek s igy azokhoz nem is illeszthetők , hanem a’ meglevő honi mellőztével idegen é s távoleső intéz­­mények felületes ismerete által idéztetnek elő. Nem akarom itt mérlegre venni,hány volt azon számtalan politikai reformátor között, kik újabb időben az úgy­nevezett haladás korát teremték — kikre e’ néze­tek inkább vagy kevesbbé nem volnának alkalmaz­hatók ; ezt a’ tapasztalásra hagyom ’s ennek szülő anyjára a’ megvesztegethetlen időre, mert noha nem tartozom azok sorába, kik pusztán ered­mény után szokták mérni a’ cselekvések értékét, és bennem a’ meggyőződés miként a’polit. agitatio terén síkéra’ cselekvő egyedek e’tekintetbeni hivatása’s képes­ségének legcsalhatlanabb ’s legbiztosabb tanujele. Hogy az újnál újabb theoriák üdvöt e’bonra ’s áldást a’ nemzetre nem árasztanak , mutatja a’ mindenna­pi tapasztalás­t e’ tapasztalásra támaszkodva leple­zetlenül ki merem mondani, hogy azok, kik ez uj tanok honunkba­ átültetését m­egkisérték, sőt a’ meghonosítás mellett eddig soha nem ismert értelmi és szellemi kitartással küzdöttenek,nem bírtak a’fö­­nebb érintettem hivatás minden kellékeivel. Tudhat­ták ők, mit szándékoznak, meg lehettek győződve cselekvéseik hasznos sőt szükséges voltáról,’s hogy hazafias akaratjok kétségbe sem vonható, igen jól tudom , de számításaikból felejtenek két első jelen­tésül tényezőt, feledek az erőket számba venni,mik közremunkálása nélkül dugába kelle dőlni legma­­gasztosb terveiknek,másfelől megtán annyira elkor­­hadtnak hivék a’ magyar alkotvány ezredéves épü­letét, hogy az uj eszmék megrohanó csapásai alatt e’ roskadozó institutiók földreh­ullását okvetlenül bekövetkezőnek képzelék. Alkalmasint úgy járt e’ bátor de tapasztalatlan újító sereg,­ mint a harcz tü­­zébe veterán vezér nélkül betörő­­stujoncz csapat, melly ha szétrughatá első megrohanása az ellen tá­bor sorait, képes kivíni a’győzelmet, de ha első he­vében a’ vaskemény phalanxon át nem törhetett, oly­mértékben veszti el önereje ’s képessége iránt a­ si­­kerre elkerülhetlenül megkívánta id bizalmat, milly mértéken fölüli önhittséggel tévé az első megtáma­dást. Egyébiránt forraljon e’ tábor bármit, dolgoz­zék önkárán okulva, czélszerű­bb jobban átgondolt terveken, annyi kétségen kívül igaz, miszerint nemcsak el nem érték nyílt megtámadásuk képzelt következéseit, hanem inkább kényszerítve valának az adott visszavonulási jelre elhagyott táborárkaik közé hanyat-homlok visszasietni. Ezt koránsem azon okból említem, mintha e’ nagyszámú és fiatal erőtől duzzadozó sereg elvesz­tette volna jelentéki súlyát — ők ma biztosabban in­dulhatnak ki a’nyilványos cselekvőség terére mint ez előtt bármikor is , mert egyrészt alkalmok volt megismerni az ellen erők elh­­elyzését, kiszemelni a’ támadásnak legalkalm­asb czélul szolgáló egyes pon­tokat , mint szinte a’ fegyvereket ’s általjában az egész védelmi rendszert, mellyet az ellenfél mind­járt első összeütközéskor használt ’s azóta folyton fejlesztem más részt meg tán tisztában vannak na­gyobb részt az iránt,mi saját hadlábaik szerkezetét ’s benső rendeztetését illeti, látják hol van szükség mindent elárasztó tűzre, ’s ismét hol kell óvakodni a’ szerfölötti tüzeléstől nehogy a’ nagy füst által ön­­látkörük ezt elh­omályositva elősegítsék az ellen ha­dicseleit, sőt tán ennek vezérére játszák a’ hátul—­rók­ ’s mind két ol­dalróli körülkerítést ; szóval ma már tudják, háborúban milly nagy fontosságú sze­repet játszik — főleg a’szellemi ’s értelmi fejlett­ségben minkeg m agyarokat messze meghaladott né­pek részére/*­­ a’ t a c t i c a ,’s mennyire függ vál­lalkozásaik sikere a’ jól választott 111 odor kellő al­kalmazásától — a’ fönebbiek tehát koránsem azon okból mondattak, mintha az egy időre visszavonult tábor jelentéki súlyát elveszettnek lehetne tartani, hanem kivált azért érintetnek általam, mivel ezen útmutatások nyomán megfejthető: miért fordul a’ közfigyelem mindinkább a’ meglevő felé, ’s tömér-­­­dek szerte kalandozás után miért növekszik napról napra azok száma, kiknek tapasztalás igazolta meg­győződésük, miszerint Magyarország fölvirágzá­sa ’s vérünk nem egyedül megmentetése de nagygyá emeltetése okszerűen csak úgy reménylhető , ha a’ hazafias erők nem a’létező alkotványrom­ák sem­mivé tételére, ’s ezek romjain valami nagyszerű új állodalmi szerkezvény létesítésére irányoztatnak, hanem a hazában levő minden értelmi és szellemi súly arra öszpontosul, hogy a’ meglevő kellőleg is­­mertessék,’s ezen alapos ismeret nyomán szüksé­gesül ismert teendők minél biztosabban munkálat­ba vétessenek. A’ hazai institutiók igénylik tehát — általá­nyos kísérleteink szerencsétlen kimenetele után — minden jó hazafi ’s értelmes honpolgár főfigyelmét ; a’ honi intézmények tág mezeje azon tér,m­­e­­l­y­e­n nagy és kicsi erejéhez illő tárgygyal mérkőzhetik , ’s hova ezentúl lépteinket intéznünk törekvésinket irányoznunk kell , minden egyes honfi kiszemelheti itt azon térpontot, mellyen egyedi tehetségeihez ké­pest legnagyobb sikerrel hiszen hatni, tehát azon tárgyakat, mik hozzá legközelebb esnek , miknek ismeretével leginkább bir, mik közül legdusabb ka­mattal használhatja tudománya műveltsége isme­­retei külön ágait. Kísértsük csak meg egyszer ko­molyan az é’ térem­ öszhangzatos működést,’s meg­­látandjuk — ha egyébkint tetteinknél a’ haza szent neve nem ürügy ’s nem minmagunk ’s picziny kö­rünk parányi érdekei a’ fő szempontok cselekvé­seinknél— mennyivel közelebb államiunk a’ siker lehetőségéhez , mennyivel jutunk közelebb a’közös jóllét, nemzeti nagyság’s a’ fölvirágzó hasa esz­ményképeihez. Miután kimondám — kissé tán hosz­­szan ’s tárgyamtól eltérőleg is , mint gondolkodom én teendőink felől, ’s minő fontosságot tulajdonítok én azon honi institutióknak , mik szebb jövőnek biz­tosítékit hordják keblükben, nem fog senki megüt­közni azon , hogy a’ magyar tudományos Akadémia ügyében szót emelek, ’s erőmhöz képest­­igyekszem e’ részben honfitársaim nézeteit e’ 13 éves intézet szerkezetével ’s eddig­i hatásával öszhangzásba hozni. — Nem, tudom, mellyik korszaka az emberi élet­nek, mellyben világos öntudat nélkül ösztönszerü­­leg kívánunk, óhajtunk vágyakodunk, de alig kez­­denek teljesülni vágyaink,már jóllakottság fog el,o­­da hagyjuk az imént még hőn karoltak tárgyakat, sőt ollykor a’ gyönyör fő fokát csak az által érjük el, ha e’ kedvencz­ csecsebecséket tönkre zúztuk , összeromboltuk. Nemzetek nyilványos éltében szin­te vannak korszakok, jóllehet a’ választóvonalakat nem mindig mutathatni ki,sőt az öntudatos létre fej­lődés első stádiumai többnyire olly messze esnek hogy még a’hosszas fürkészés közben edzett törté­­netbuvár szemei is nehezen hatnak azok tévéire, ’s bontakozó cselekvőség nagyobb kisebb gyűrüzeteit fölmutatni nem képesek. Az ifjúkor reménygazdag szaka, a'férfiasság tetterős nyilatkozatai mélyeb­ben vésvék a’nemzetélet eredményemlékeire, hogy­­sely kijelölésüket sikeresen megkísérteni ne lehet­ne, ’s tulajdonképen e' kettő körül forog a’ történet­író nagyszerű működése, e’kettő körül nyílik a’ mező , mellyen a’ nemzet léterének maradandó jelei fölállitvák. Ha igaz, hogy a’ magyar uj életre éb­redett , ’s lerázva hoszas álm­aánsúlya burkait mind­inkább öntudatos életmozgalmakat tanúsít: nem é­­pen lehetlen annak meghatárzása: mennyire köze­lit nemzetünk a’ férfiasság érett korához? Ha e’ kér­dés megoldása tisztán elméleti úton történhetnék , kerülne elég a’ honban , ki ömledező lelkes szónok­lattal megmutassa, miként mi az ifjúság csalódásin túlesve megértünk arra, hogy a’ férfiak sorába föl­vétessünk ; azonban tekintve a’ dolog természetét, könnyen átláthatni hogy e’föladatnak gyakorlati ol­dala is van ’s hogy a’ mindennapi életből merített a­­datok nyomán kell e’ tárgyra nézve az okoskodási fonalat fejleszteni. Nem akarom itt egyenkint föl­számlálni azon tömérdek kísérleteket, miken h­osz­­szas vajúdás közt magunkat eddig is átkü­zdöttük ; ez annak tiszte leend ki egykor Magyarország vagy inkább a’ magyar nemzet történeteit fogja jegyezni; annyit azonban már itt is jó lelkiismerettel ki merek

Next