Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-01-02 / 1. szám
PEST, csütörtök január 2-án 1845. lső szám , t. callodóval minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 463dik sz. alatti Trattner- Károlyi ház Megjelenik a fa . királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs.főpostahivatal utján történelme emeleteben, elttrhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény felvételik s pontosan és jutányosan kütöltelik. FOGLALAT. Magyar-és Erdélyország. (kinev. ’s előlépt.’s névm. magy. tud. társaság ; legújabb mozgalmaink,folyt.; budapesti napló; akadémiai nagy jutalom megosztatása , gyáralapító társaság alakítása ; szatmári követjelentő gyűlés , Nagybánya vidékén’s Avasságon elhatalmazott rablás ’s öldöklés; b. Vécsey Miklós főispán bucsuvélele Szathmár Adeitől,a’ közmunkákruli ujdon törvény félremagyaráztatása ’sz. iparegyesületi közlemények; honi szobrászat , Mátyás emlékre adakozások.) Ausztria (nemzetosztályi képviselők az egyetemnél.) Spanyolország (Narvaez , a’ mérsék- ’s progressista pártok ; több rendű uj elfogatás ; Espartero szinleges elvonultsága.)Anglia (a’ franczia ellenzék és angol politika Francziaország irányában ; magas rokonok s egy törpe család az angol udvarnál; Kennedy Kath püspök nyilatkozata a’jótékony alapítványok ügyében ; Connell ’s Matthew atya ’sat.) Francziaország (követek gyülöngése Parisban ; Lanzel és Dupin kamrai elnökségük ; Izabella házassága, adományzási kérdés, követváltoztatás , lyoni munkások emlékirata; marokkói békeszerződés és Abdelkader ’sat.) Törökország (uj vérengzések Albániában ; uj rendőrségsztambulban ; angol követ fellépése ’sat.) Magyar- és Erdélyország. O cs. ‘s ap. kir. fels. az esztergorm főkáptalanban Miskolczy Márton kanonok's püspököt nagypréposttá; Majthényi Antal kanonok ’s püspököt olvasó- ; Németh György kanonokot éneklő; b. Rudnyánszky Sámuel kanonokot őrkanonokká; Fekete Mihály kanonokot ész.Jergamisz györgy-mezei préposttá és székesegyházi főesperessé; Kunst József sz. István esztergom vált prépostjává;Weber József kanonokot honti; Tóth Imre kanonokot nógrádi, Lipthay Andor kanonokot harsi,’s végre Pryhila Józs kanonokot sasvári főesperesekké, a’csanádi székeskáptalanban megűríilt őrkanonokságra Oltványi István kanonokot,Vajda Ign. Vidtor Erdélyorszában tábori főpapot pedig a’ károlyvári székes káptalan kanonokjává , méltóztatott kegy. kinevezni. ( cs. ’saj.. kir. fels nyíregyházai evang lelkész Mikuss Sámuel vezetéknevének ,Miklósfy‘ra’, Print Ignácz k. kincstári számvevőségi dijnokénak pedig síerczegfyre, változtatását kegy. méltóztatott megengedni. — A’ rmgu m. kir. udv. kamara Cséfalvay Barnabást, az ó-budai praefectoratusnál első írnokká, ennek helyébe Radler Andrást ugyanott másodirnokká ; Szabó László díjtalan gyakornokot pedig számtartósági írnokká; a’ pesti kir. sóhivatalnál megürült pajta - őrségre pedig Fiby Titusz vágujhelyi sótisztségi gyakornokot alkalmazd. A’ magyar tudós társaság Midőn valamelly nemzet a’reformok terén tett általányos kísérletek sikerét nem látja azon mértékben bekövetkezni, miilyenben azt vérmes reményeinél fogva fönhangzó ígéretek nyomán elkövetkezőnek erősen Ilivé ’s bizton vára • lejebb ereszkedik fölcsigázott remény-képzetei magasából,’s ott kezdi körül hordozni szemeit, honnan egészen elvonni figyelmét soha nem kell vala, ’s honnan ha elhagyá magát bármi varázsigéretek által kapatni, vágyai teljesülésére számot nem igen tarthat. Leszállónk illyenkor a’ gyakorlati élet mezejére.Vagy is inkább hiúsult reményűik következtében mint szárnyszegettek, kényszerítve vagyunk a’ lejebb bocsátkozásra, ’s viszszatérünk a’ honi institutiók körébe, mellyből egy időre kiemelkedve a’ végetlen űrben tapogatózva kalandozónk. De bezzeg illyenkor íin- 11 vás izlésünk’s elkényeztetett vágyaink adnak is ám dolgot mind magunknak mind a’ fönálló intézetek kezelésére közvetlenül megbízottaknak ; úgy cselekszünk mint azon urfiak tenni szoktak, kik minden szükséges előkészület nélkül merő divat iránti hódolat’s kisszerű hirszomj által sarkaltatva külföldre utaztak, megismerék — természetesen a’ hazulról vitt költség segitségivel — ennek kényelmeit ’s fölszedve itt ott néhány általányos adatot , miket mellesleg legyen mondva itthon nagy időnyereséggel’« kevesebb költséggel nagyobb mennyiségben megszerezhettek volna, ha mint magától értetik, úgy szeretnének tanulni mint utazni, — hazatértükkor csak úgy fitymálják az itthon ülőket’s már csak azon oknál fogva is, hogy értelmi suprematiájokat, ízlésük finomságát és szellemi igényeik magas röptét a‘ hóim maradiakkal éreztessék, itt is ott is kisárnyokat födöznek föl, változtatásokat terveznek, elmaradásról szellemszegénységről beszélnek — ’s utoljára látván mi nagy az utánzók bámész serge, elhitetik magokkal hogy aligha mégis nemragadt rajok — habár tudtokon kívül is — valami, mert különben nem gyakorolnának illy roppant hatást a’ nagy tömeg irányában. Ekként vagyunk az olly reformkísérletek után, mellyek néma’ létező hazai formák természetéből fejlettek s igy azokhoz nem is illeszthetők , hanem a’ meglevő honi mellőztével idegen é s távoleső intézmények felületes ismerete által idéztetnek elő. Nem akarom itt mérlegre venni,hány volt azon számtalan politikai reformátor között, kik újabb időben az úgynevezett haladás korát teremték — kikre e’ nézetek inkább vagy kevesbbé nem volnának alkalmazhatók ; ezt a’ tapasztalásra hagyom ’s ennek szülő anyjára a’ megvesztegethetlen időre, mert noha nem tartozom azok sorába, kik pusztán eredmény után szokták mérni a’ cselekvések értékét, és bennem a’ meggyőződés miként a’polit. agitatio terén síkéra’ cselekvő egyedek e’tekintetbeni hivatása’s képességének legcsalhatlanabb ’s legbiztosabb tanujele. Hogy az újnál újabb theoriák üdvöt e’bonra ’s áldást a’ nemzetre nem árasztanak , mutatja a’ mindennapi tapasztalást e’ tapasztalásra támaszkodva leplezetlenül ki merem mondani, hogy azok, kik ez uj tanok honunkba átültetését megkisérték, sőt a’ meghonosítás mellett eddig soha nem ismert értelmi és szellemi kitartással küzdöttenek,nem bírtak a’fönebb érintettem hivatás minden kellékeivel. Tudhatták ők, mit szándékoznak, meg lehettek győződve cselekvéseik hasznos sőt szükséges voltáról,’s hogy hazafias akaratjok kétségbe sem vonható, igen jól tudom , de számításaikból felejtenek két első jelentésül tényezőt, feledek az erőket számba venni,mik közremunkálása nélkül dugába kelle dőlni legmagasztosb terveiknek,másfelől megtán annyira elkorhadtnak hivék a’ magyar alkotvány ezredéves épületét, hogy az uj eszmék megrohanó csapásai alatt e’ roskadozó institutiók földrehullását okvetlenül bekövetkezőnek képzelék. Alkalmasint úgy járt e’ bátor de tapasztalatlan újító sereg, mint a harcz tüzébe veterán vezér nélkül betörőstujoncz csapat, melly ha szétrughatá első megrohanása az ellen tábor sorait, képes kivíni a’győzelmet, de ha első hevében a’ vaskemény phalanxon át nem törhetett, olymértékben veszti el önereje ’s képessége iránt a sikerre elkerülhetlenül megkívánta id bizalmat, milly mértéken fölüli önhittséggel tévé az első megtámadást. Egyébiránt forraljon e’ tábor bármit, dolgozzék önkárán okulva, czélszerűbb jobban átgondolt terveken, annyi kétségen kívül igaz, miszerint nemcsak el nem érték nyílt megtámadásuk képzelt következéseit, hanem inkább kényszerítve valának az adott visszavonulási jelre elhagyott táborárkaik közé hanyat-homlok visszasietni. Ezt koránsem azon okból említem, mintha e’ nagyszámú és fiatal erőtől duzzadozó sereg elvesztette volna jelentéki súlyát — ők ma biztosabban indulhatnak ki a’nyilványos cselekvőség terére mint ez előtt bármikor is , mert egyrészt alkalmok volt megismerni az ellen erők elhelyzését, kiszemelni a’ támadásnak legalkalmasb czélul szolgáló egyes pontokat , mint szinte a’ fegyvereket ’s általjában az egész védelmi rendszert, mellyet az ellenfél mindjárt első összeütközéskor használt ’s azóta folyton fejlesztem más részt meg tán tisztában vannak nagyobb részt az iránt,mi saját hadlábaik szerkezetét ’s benső rendeztetését illeti, látják hol van szükség mindent elárasztó tűzre, ’s ismét hol kell óvakodni a’ szerfölötti tüzeléstől nehogy a’ nagy füst által önlátkörük ezt elhomályositva elősegítsék az ellen hadicseleit, sőt tán ennek vezérére játszák a’ hátul—rók ’s mind két oldalróli körülkerítést ; szóval ma már tudják, háborúban milly nagy fontosságú szerepet játszik — főleg a’szellemi ’s értelmi fejlettségben minkeg m agyarokat messze meghaladott népek részére/* a’ t a c t i c a ,’s mennyire függ vállalkozásaik sikere a’ jól választott 111 odor kellő alkalmazásától — a’ fönebbiek tehát koránsem azon okból mondattak, mintha az egy időre visszavonult tábor jelentéki súlyát elveszettnek lehetne tartani, hanem kivált azért érintetnek általam, mivel ezen útmutatások nyomán megfejthető: miért fordul a’ közfigyelem mindinkább a’ meglevő felé, ’s tömér-dek szerte kalandozás után miért növekszik napról napra azok száma, kiknek tapasztalás igazolta meggyőződésük, miszerint Magyarország fölvirágzása ’s vérünk nem egyedül megmentetése de nagygyá emeltetése okszerűen csak úgy reménylhető , ha a’ hazafias erők nem a’létező alkotványromák semmivé tételére, ’s ezek romjain valami nagyszerű új állodalmi szerkezvény létesítésére irányoztatnak, hanem a hazában levő minden értelmi és szellemi súly arra öszpontosul, hogy a’ meglevő kellőleg ismertessék,’s ezen alapos ismeret nyomán szükségesül ismert teendők minél biztosabban munkálatba vétessenek. A’ hazai institutiók igénylik tehát — általányos kísérleteink szerencsétlen kimenetele után — minden jó hazafi ’s értelmes honpolgár főfigyelmét ; a’ honi intézmények tág mezeje azon tér,melyen nagy és kicsi erejéhez illő tárgygyal mérkőzhetik , ’s hova ezentúl lépteinket intéznünk törekvésinket irányoznunk kell , minden egyes honfi kiszemelheti itt azon térpontot, mellyen egyedi tehetségeihez képest legnagyobb sikerrel hiszen hatni, tehát azon tárgyakat, mik hozzá legközelebb esnek , miknek ismeretével leginkább bir, mik közül legdusabb kamattal használhatja tudománya műveltsége ismeretei külön ágait. Kísértsük csak meg egyszer komolyan az é’ térem öszhangzatos működést,’s meglátandjuk — ha egyébkint tetteinknél a’ haza szent neve nem ürügy ’s nem minmagunk ’s picziny körünk parányi érdekei a’ fő szempontok cselekvéseinknél— mennyivel közelebb államiunk a’ siker lehetőségéhez , mennyivel jutunk közelebb a’közös jóllét, nemzeti nagyság’s a’ fölvirágzó hasa eszményképeihez. Miután kimondám — kissé tán hoszszan ’s tárgyamtól eltérőleg is , mint gondolkodom én teendőink felől, ’s minő fontosságot tulajdonítok én azon honi institutióknak , mik szebb jövőnek biztosítékit hordják keblükben, nem fog senki megütközni azon , hogy a’ magyar tudományos Akadémia ügyében szót emelek, ’s erőmhöz képestigyekszem e’ részben honfitársaim nézeteit e’ 13 éves intézet szerkezetével ’s eddigi hatásával öszhangzásba hozni. — Nem, tudom, mellyik korszaka az emberi életnek, mellyben világos öntudat nélkül ösztönszerüleg kívánunk, óhajtunk vágyakodunk, de alig kezdenek teljesülni vágyaink,már jóllakottság fog el,oda hagyjuk az imént még hőn karoltak tárgyakat, sőt ollykor a’ gyönyör fő fokát csak az által érjük el, ha e’ kedvencz csecsebecséket tönkre zúztuk , összeromboltuk. Nemzetek nyilványos éltében szinte vannak korszakok, jóllehet a’ választóvonalakat nem mindig mutathatni ki,sőt az öntudatos létre fejlődés első stádiumai többnyire olly messze esnek hogy még a’hosszas fürkészés közben edzett történetbuvár szemei is nehezen hatnak azok tévéire, ’s bontakozó cselekvőség nagyobb kisebb gyűrüzeteit fölmutatni nem képesek. Az ifjúkor reménygazdag szaka, a'férfiasság tetterős nyilatkozatai mélyebben vésvék a’nemzetélet eredményemlékeire, hogysely kijelölésüket sikeresen megkísérteni ne lehetne, ’s tulajdonképen e' kettő körül forog a’ történetíró nagyszerű működése, e’kettő körül nyílik a’ mező , mellyen a’ nemzet léterének maradandó jelei fölállitvák. Ha igaz, hogy a’ magyar uj életre ébredett , ’s lerázva hoszas álmaánsúlya burkait mindinkább öntudatos életmozgalmakat tanúsít: nem épen lehetlen annak meghatárzása: mennyire közelit nemzetünk a’ férfiasság érett korához? Ha e’ kérdés megoldása tisztán elméleti úton történhetnék , kerülne elég a’ honban , ki ömledező lelkes szónoklattal megmutassa, miként mi az ifjúság csalódásin túlesve megértünk arra, hogy a’ férfiak sorába fölvétessünk ; azonban tekintve a’ dolog természetét, könnyen átláthatni hogy e’föladatnak gyakorlati oldala is van ’s hogy a’ mindennapi életből merített adatok nyomán kell e’ tárgyra nézve az okoskodási fonalat fejleszteni. Nem akarom itt egyenkint fölszámlálni azon tömérdek kísérleteket, miken hoszszas vajúdás közt magunkat eddig is átküzdöttük ; ez annak tiszte leend ki egykor Magyarország vagy inkább a’ magyar nemzet történeteit fogja jegyezni; annyit azonban már itt is jó lelkiismerettel ki merek