Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)
1848-01-02 / 1. szám
PEST vasárnap január 2-ánJELENKOR. Megjelenik :’ Társalkodóval minden héten négyszer; i. 1. ,V Jelenkor vasárnap, kedden és csütörtökön; ,V Társalkodó pedig pénteken, mindegyik minden ízben egyegy ivén. Klefizettietni tielyben ? szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első emeletében, egyebütt pedig minden királyi posta hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan küzöltetik. Isii szám 1848. 100 L A L A T. Magyarország és Erdély. (Hivatal- megüresülés. Éhnyomort elhárító törvények. — Országgyűlés: kerületi tanácskozások a nemzetiség ügyében, országos ülés; az úrbéri örökváltságról szóló határzat meghitelesitése. Budapesti napló. Törvényhatóságok. Szepes, Szabolcs. Abaujmegyék közgyűlései) Külföld. (Amerika, Schweiz, Olaszország.) Értesítő: MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Bánságban a’ családi ker. úrbéri mérnöki állomás Osuczky József halála által ürességbe jött. Éhnyomort elhárító törvények. (Füzér a’ törvénytudományból). Láttuk, — pedig már több ízben az éhnyomort leg— rémítőbb alakjában, és nem ok nélkül félhetni attól, hogy az emberi nemnek e’rettentő ellensége jövő tavaszkor’s ezentúl alighanem gyakrabban meg fog jelenni közlünk. Ez inditá hazánk számos törvényhatóságit olly utasítások adására, mik szerint országgyűlési követeik e’ fenyegető veszély ellen czélszerű törvényeket kieszközleni igyekezzenek. Minden elíítt, ki a’ körűlé történőket éber figyelemmel kiséri, világos, hogy a’ közöttünk mutatkozó élmyomornak leginkább három fő kútfeje van: lső túlnépesedés; 2ik szeszégetés; 3ik gabonávali uzsoráskodás. Lássuk azokat egyenként. Hogy a’ túlnépesedés ’s a’ vagyontalan proletariusok szüntelen szaporodása az európai közállományokat veszélylyel fenyegeti, és ha bizonyos fokozatát eléri,mulhatlanúl a’ vagyontalanok résziről háborút idézend elő a’ vagyonosak ellen, azt a’ statusférfiak mind inkább által kezdék látni és Sonnenfels boldogtalan, ’s még azonkívül félre is értett állítása, ki a’ népesség előmozdítását a’ politikai elvek élere állitá, napról napra kevesebb párthívet számlál. Mert hogy a’ népes közállomány egyszersmind hatalmasb és boldogabb is, az csak akkor és annyiban áll, midőn és a’ mennyiben egyszersmind a’ népnek minden szükséges kellőleg födözvék; ellenben, népesség jóllét nélkül, nem szerencse, hanem teher a’ közállományra nézve. Azonban Magyarország, egészben véve, tulnépesitve nincsen; de a’ török háborúk következtében igen is tulnépesittetvék annak némelly, kivált éjszaki terméketlenebb vidékei. Uten tehát a’ feladat nem az, mint Némethen némelly közállományiban, hogy a’ népesség fölöslegének országbeli kiköltözése könnyittessék, hanem az, hogy azon fölösleg a’ tulnépesitett vidékekből másokba szállíttassák, mellyek még kellő népszámban szűkölködnek. ’S itt mindjárt a’ pusztáknak (törvényeinkben annyiszor sürgetett) benépesittetése tűnik fel, mellyben a’ királyi kincstár mehetne főleg jó példával előre. De mivel a’ felföldi tótok nagyon ragaszkodnak honi földeikhez, és más melegebb éghajlat alatt fekvő, roszszabb vízzel és más élelmiszerekkel élő vidékeken nehezen acclimatizáltatnak, oda nem a’ férfikor már elért, vagy túl is hahaladott embereit kell költöztetni, hanem a’ serdülő nemzedéket. Erre pedig hathatós mód lenne: a’ házasságot senkinek meg nem engedni, a’ ki meg nem mutathatja: 1) Vagy azt, hogy mesterséget tanult, mellynek tízesével egy családot táplálhat. 2) Vagy azt, hogy születéshelyén legalább Vi úrbéri téleknyi ingatlan földet bir, vagy szülési halála után kétségtelenül biránd; vagy: 3) Végre azt, hogy a’ hazának valamelly néptelenebb megyéjében lakosul, (habár mint házatlan zsellér vagy napszámos is) befogadtatott ’s lakását ott veendi, így a’ házasodni kívánó ifjuság önként oda fog szivárogni, a’ napszámosból pedig idővel földbirtokos leend. Azt fogják némellyek mondani, hogy kegyetlenség a’ nősülést eltiltani, ’s hogy illy törvény erkölcstelenségre, törvénytelen gyermekek szaporodására’s te’s. vezetend.Ámde miért volna kegyetlenség egy fiatal, tapasztalás nélküli embert attól tartóztatni viszsza, mitől, ha esze volna, önként tartózkodnék? És ha egy olly törvény után néhány törvénytelen gyermekkel több születnék is, ezek száma mégis hasonlíthatatlanul kevesebb lesz azon szerencsétlen gyermekek számánál,kiket vagyontalan és munkátlan proletariusok, bár törvényes házasságban nemzenek, ’s miután, szennyben, éhségben, meztelenségben töltöttek néhány évet, ’s koldulás által testileg lelkileg végkép megromoltak, kínos éltöket éhhalállal végzik be. — Látni kell ezt, és a’ ki látja ’s a’ nép között él, nem fogja e’ képet túlzottnak tartani. — Sokan gyárak állithatásától reménylenek orvoslást; de ez magában csak palliativ’s ideiglenes volna, mert a’ gyárrendszer természetében fekszik, hogy ezreket kevés dúsgazdag gyártulajdonos önkényétől vagy bukásától tesz függőkké és mivel a’ gyártulajdonos érdeke mindig azt kívánja, hogy minél csekélyebb munkabért fizessen, a’ concurrentia pedig a’ munkabért annál alább csökkenti, mennél inkább szaporodik a’ munkások osztálya, innét van, hogy a’ gyári munkás vagyont ritkán vagy sohasem szerezhet, hanem csak egyik napról a’ másikra él; ’s igy a’ gyárak szaporittatása végre is nem csökkenti,hanem szaporítja a’ vagyontalan proletariusok számát, és nagyobbitja a’ veszélyt a’ helyett, hogy elhárítaná. Példa erre Anglia ’s mindazon tartomány,hol a’ gyárrendszer túlzásig vizetett.— Ha ezzel öszszevetjük azon ellenkező rendszert, melly szerint a’ kézmüvek nem gyárilag, hanem független és saját kézre dolgozó mesterek által készíttetnek, kik szorgalmak által vagyont is szerezhetnek, és igy a’ proletariusi osztályból sokkal könnyebben kiemelkedhetnek, mint a’ gyárakban dolgozók, utoljára is azon eredményre jutunk, hogy: 1) Gyárakat leginkább csak ollyféle áruk előállítására üdvös létesíteni, mellyek készítése nagyobb forgalmi tőkét (Betriebskapital) kíván; a’ többit egyes mesterekre bízván. Ide vág a’ ezéhek rendeztetési vagy eltöröltetési kérdése,mert a’ politikai igazságok nem fonalként hanem minden oldalra terjedő hálóként függnek öszsze) de ennek vitatása mostani feladatunk körén túl fekszik. 2) Kívánatos ugyan, hogy a’ belfogyasztásra szükséges kézmüvek itthon készíttessenek, de nem annyira tanácsos a’ nép élelmezését azon gyár- vagy kézmüvek külföldre való kivitelétől föltételezni; mert igaz marad mindig, kivált bonunkban, hogy minden eszközök közül, mellyekre egy közállomány jóllétét és fenmaradását építhetni, legbiztosabb az eke, és a’ nagy költő mondása szerint: „Wohl dem Volk, das ihm vertraut!“ Az előállott és fájdalom! valószínűleg még többször beköszöntendő éhnyomor második fő kútfejének mondám: a’ korlátlan szesz égetést. Nem szándékom itt a’ pálinkairás erkölcsi és diaetetikai kártékonyságát előadni, hanem a’ szeszgyáraknak csupán azon oldalát veszem szemügyre, melly szerint azt, mit a’ jóltevő természet emberi eledelre szánt, nem mondom épen méregkészitésre, de minden esetre olly italt készítésre használ, melly nélkül az emberi nem bízvást ellehetne. Mondják, hogy ezt korlátozni annyi lenne, mint a’ tulajdonjogot megsérteni. De a’polgári társaságban kor láttan jog nem létezik; minden jognak, következéskép a’ tulajdoni jognak gyakorlása is csak azon föltétel alatt engedtetik meg, hogy a’ társaság ártalmára ne legyen. És méltán: mert miután a’ közállománynak köszönhetjük minden jogaink ótalmát, melly nélkül azokat épen nem gyakorolhatnék, bizonyosan ezen utalom viszonzásául tartozunk a’nözállománynak azzal, hogy olly jog gyakorlásával hagyjunk fel,melly amannak világos ártalmára van. ’S igy valamint nem szabad tulajdon házát felgyújtani, puskaport készíteni, vagy nagyobb mennyiségben házánál tartani, mérges anyagokat, éretlen gyümölcsöt, döglött állatok húsát árulni, ólomczukros bort mérni ’szer., úgy bizonyosan nem lehet szabad a’ szeszégetést korlátlanul űzni olly időben, midőn az arra fordítandó termesztvények a’ nép élelmére szükségesek. Lehetetlen, hogy a’ nagy szeszgyárak tulajdonosai azt át ne lássák, lehetetlen által nem látniok azt is, miszerint magokra nézve is véletlenül jobb lenne a’ szeszégetésből háramló anyagi haszonnak némi részét nélkülözni, és ez által az éhnyomort megelőzni, mint akkor, midőn ez már beállott, éhenhalással küzdő jobbágyaik fölsegéllésére, ama hasznot tán tetemesen fölülmúló, és mégis sikerellen, pénzöszvegeket áldozni. Miért nem hagynak hát fel illy időben a’ szeszégetéssel? Azért, mert mindenikök azt mondja: Ha én felhagyok vele, csak magamat fosztom meg egy jövedelemtől, és a’ közönséget még sem hárítom el, mert szomszédim mind folytatják az égetést, és igy az én jövedelmem csak az ő zsebeikbe foly, éhnyomorral küzdő jobbágyim pedig nyakamon maradnak. Itten tehát egyenesen a’ törvényhozás tiszte közbe lépni, és egyedül tőle várható az orvoslás. Olly törvényre van t. i. szükség, melly jelentkező éhnyomor esetében, midőn ez csak az ország némelly részeiben mutatkozik, az illető megyéknek, midőn pedig általányos, a’ helytartó tanácsnak megadná azon jogot, hogy a’ szeszégetést akár egészen eltilthassa, akár bizonyos korlátok közé szoríthassa. Hisz ez több izben, p. p. 1817. évben már meg is történt, a’ nélkül hogy a’ tulajdonjog megsértése miatt feljajdultunk volna. Mondják ugyan, hogy a’ szeszégetés eltiltatása a’ mezei gazdaságra kártékonyan fog hatni, mennyiben a’ nélkül a* 1 2 3 szükséges trágyát előteremteni nem lehet. De ez balvélemény. Értekező ismert több nagyobb és fussebb gazdaságot, mellyek minden szeszegetés nélkül,(mert hála istennek, még illyenek is vannak!) és még is a’ legjobb sikerrel folytattatnak, a’ takarmánynövényeknek (Futterkräuter) termesztése az amazoktól reméllt trágyát bőven pótolván ki,’s még e’ fölött azon megbecsülhetetlen előnnyel is bírván, hogy a’ takarmánynövények, na viritás elölt kaszásatnak le, a’ föld erejét ki nem szíják, hanem azt még javítják. Mennyi trágya vész el az által, hogy a’ marha éjjel nappal szerte kalandoz a’ legelőkön! Istállózás uraim! (Stallfütterung) ’s trágyátok elég lesz. — Hasonlag, mint a’ szeszégetéssel, vagyunk a’ gabnávali uzsoráskodással is. A’ kereskedést, igy szólnak sokan, akadályozni nem kell. Nem ám, rendszerinti körülmények alatt, de bezzeg szükséges rendkívüli időben. ’S ha köz tekintetből kötelezni lehet a’tőkepénzest, hogy száztól hatnál több kamatot ne vegyen, miért ne a’ kereskedőt is, hogy rendkívüli ínség idején bizonyos mennyiségű nyereséggel elégedjék meg ? Azonban nem kívánnék félre értetni. A’ termesztőt, ki ön tenesztvényét eladja, kár lenne korlátozni; hadd élvezze ő a’ drágaságnak reáháramló hasznát, hisz ő azt verítékével megérdemlette,’s különben is a’ termesztők magok egyedül drágaságot soha sem idézhetnek elő, miután azok igenigen nagy többségének mindig pénzre van szüksége, és igy termesztvényeket eladni kénytelenek lévén, drágaságra nem várhatnak. De az éhnyomort előidézhetik a’ nagy gabnakereskedők vagy részvényes társaságok, kik roppant tőkével bírván, nagy mennyiségeket vásárolhatnak öszsze, és mivel számra csak kevesen vannak, könnyen öszsze is beszélhetnek, hogy gabnájokon túl nem adnak, míg csak annak ára bizonyos fokra nem hág. Illy nemű embereken a’ történet minden korszakaiban a’ nép átka feküdt, ’s azok szívtelen nyereségvágyát zabolázni szükséges. Pedig ez igen könnyű olly egyszerű törvény által,melly a’ terv.hatóságokat felhatalmazná, mihelyest hogy a’ gabona ára bizonyos fokot elért, az illy kereskedők által felhalmozott gabonamennyiségek lefoglalására, természetesen nem ingyen, hanem olly ár-lefizetés mellett, melly a’ kereskedőnek méltányos nyereséget biztosítson. Sőt e’ nyereség nagyobb legyen száztól hatnál azon oknál fogva, hogy a’ kereskedő pénzét bizonytalan nyereség fejében koczkáztatta. E’ törvénynek azon különös jó tulajdonsága lenne, hogy azt soha sem kellene végrehajtani, mivel már maga illy törvény létezése, annak alkalmazására elhárítana minden alkalmat. Mert a’ kereskedők, látván a’ gabona folyó árát a’ törvényjelölte fokhoz közeledni, sietnének inkább önként túladni felhalmozott gabonájokon, mintsem bevárnák a’ megye árszabását. De kérdés: igazságos lenne e az ollyan törvény? Észjogilag bizonyosan, mert a’ suum cuique szabály megtartatnék, a’ kereskedő nemcsak befektetett pénzét, hanem az illő nyereséget is megkapandván; ez tehát nem lenne más, mint bármelly más kisajátítás (expropriatio),mellyet a’ közállomány czéljára minden törvényhozás szabadnak tart, természetesen illő kárpótlás mellett. De positiv törvényünk is megengedik az úgynevezett első szükségü czikkek árszabását, pedig hol lehet elsőbb szükségü czikk a’ gabonánál, főkép uralkodó éhnyomor idején? Fabriczy Sámuel. Országgyűlés, XXIX. kerületi ülés, dec. 21-én. Elnökök: Jóny Vincze (Szepes) Csúzy Pál (Zala); jegyző: Szabó Miklós; tárgy: magyar nyelv: Jóny V. elnök: Mára lévén kitűzve a’ magyar nyelv és nemzetiség tárgyában tett indítvány feletti tanácskozás, felhíja szóló a’ érdeket annak tárgyalására. Szabó M. jegyző, felolvassa múlt országgyűlésen a’ magyar nyelv és nemzetiség tárgyában kelt felirási és t.javaslatot, nemkülönben az 1844. 2. t.czikket. A’ felolvasott t.javaslat szerint ezentúl a’ törvényhozási, országlási, ’s egyéb hivataloskodási nyelv kizárólag a’magyar leend, mint szinte a’közoktatási is; és csak Pozsega, Verőcze és Szerémmegyékre és a’ tengermellékre szabatik bizonyos határidő, mellyen túl köteleztetnek csak a’magyar nyelvet kizárólag használni; Horvátországra nézve pedig csak annyiban terjesztetik ki ezen törvény, mennyiben Horvátország ’s annak törvényhatóságai ’s itélőszékei a’ törvényhozással, kormánynyal ’s magyarországi törvényhatóságokkal, törvény- ’s más itélőszékekkel érintkezésbe jönének.