Jó Egészség, 1919 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1919-01-01 / 1. szám
XVII. évfgyára. Budapest, 1019. január 11. Sífer. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, V., Pannónia utca 21. Telefon 53—90. NÉPSZERŰ EGÉSZSÉGÜGYI ÚJSÁG Orvostanárok és gyakorló orvosok közreműködésével szerkesztik Dr. SOMOGYI BÉLA APOR DEZSŐ főszerkesztő felelős szerkesztő Előfizetési ár egy évre............16 kor. Egyes számára 1 korona. Hirdetések díjszabás szerint. A spanyol betegség tanulságai Az öt hónap óta tomboló spanyoljárvány körül tett eddigi tapasztalatokról a következő megállapításokat jegyezzük fel: 1. A járvány késő tavaszszal jutott el hozzánk és csak nyár derekán vált epidémiává. A légzőszervek (orr, garat, légcső, hörgök és tüdő) többé-kevésbé súlyos megbetegedései teremtették meg a betegség komplikált eseteit. Egyéb szervekben való megnyilvánulásai a könnyebb esetek közé tartoztak. 2. A tünetek nagyjából határozott formájú képét mutatják a járványnak. Borzongással, hidegrázással, hőmérsékletemelkedéssel kezdődik, ezt egyénenként változó módon jelentkező, elég súlyos érzések követik: tagfájdalmak, kínzó fejfájások, émelygés, hányás és a betegség többi jeleivel arányban nem álló feltűnő gyengeség, elesettség. A fertőzés módja, hogy a beteg fertőzi az egészséges embert a kilehelt és kiköhögött párában elhelyezkedett bacillusokkal. 3. Az átlagos légzőszervi elváltozások közt a súlyosabb esetek úgy fejlődnek, hogy szervezetünk berendezésénél fogva a bacillusok a garatba, onnan pedig a gégébe és tüdőkbe jutnak. Telepedésük helye szerint így okozhatnak azután garat-, gége-, hörghurutokat és tüdő- meg mellhártyagyulladást. Nem egyszer jön létre a komplikációk révén a gyomor vagy a belek megbetegedése. A legsúlyosabb — de egyúttal ritka — eseteket a szívburoknak, szívbelhártyának, középfülnek és az agyhártyának gyulladása okozza. 4. A járványt okozó bacillust a tudomány határozottan még ma sem ismeri. 5. A védekezés első szabálya a tökéletes tisztaság, a száj és garat gyakori öblítése alkalmas baktériumölő szerekkel, rendszeres életmód, óvakodás a meghűléstől, a vendégeskedés és a tömegek kerülése, az egyszer kiállott A háború sokfajta járványos betegség kitörését és elterjedését mozdította elő. Nemcsak a katonáknak a háborúval összefüggő tömeges vándorlása, nemcsak ilyen alkalmakkor az egészségügyi szabályok figyelmen kívül hagyása — a lakást, táplálkozást, tisztaságot illetőleg, — hanem az otthonmaradt népesség nélkülözése segítették elő a a ragály elterjedését. Igaz, az orvosi tudomány sok tekintetben gátat tudott vetni, a megfigyelő állomások felállításával, a baj behurcolásának, de nem tudta meggátolni azt, hogy az itthoni népesség között — a piszok és nyomor következtében — más fertőző bajok ne keletkezzenek és ne terjedjenek. Ilyen betegség „a járványos kötőhártyagyulladás,amelynek tüneteit, lefolyását pár szóban akarom vázolni. A járványos kötőhártyagyulladás már békében is ismeretes volt; iskolákban, kaszárnyákban lépett fel, szóval zárt helyen, tömeglakásokban, hol nem figyeltek eléggé a hygienikus viszonyokra, az emberek egymást inficiálták. Budapesten körülbelül múlt év nyarán kezdődött a járvány, elég nagy arányokban. Először gyermekeknél, majd munkásoknál lépett fel a baj. Első időben azt gondoltam, hogy cumatikus viszonyokkal függ össze, mert melegség idején kezdődött, de őszszel, mikor az idő hidegre fordult, sem szűnt meg, sőt inkább erősbödött. A járvány másfél év óta folyton tart, néha alább hagy, néha erősbödik. Meg vagyok győződve róla, hogy a járvány terjedése a piszokkal, a háborús nyomorúsággal függ össze, a szappanhiány a legfontosabb tényező. Az emberek nem tudnak tisztálkodni, nem tudják mosni fehérneműiket, de nincs is fehérneműjük; a szappant pedig nem képesek beszerezni, mert nem kapható; amit kapnak drága pénzért, az sem zsírt, sem lúgot nem tartalmaz, csupa homok és gypsz, lehet-e ilyen szappannak desinficiáló és tisztító hatása!? Szomorú látni, mikor egy család összes tagjai — minden kitanítás és figyelmeztetés dacára —■ egymásután megkapják a bajt és az anya kézen vezeti egész családját, 3—4 gyermekét, mindenkinek a szeme fehér, beragadva, teli genynyel, lehorgasztott fővel, kerülve a világosságot, bandukolnak az utcán. A betegséget a szem váladéka terjeszti, tehát contagiózus, direct után jön létre, a váladéknak valamilyen után a szembe a kötőhártyára kell kerülni. Ez megtörténhetik kézfogás, a szemeknek a fertőzött ujjaikkal való érintése, törülközők használata, csókolódzás által. A fertőző anyag, azaz a váladék tartalmazza a kórokozót, a bacillust vagy coccust, mely a fertőzést terjeszti. A váladék legtöbbször a Koch—Weeks által leírt és kitenyésztett bacillusokat tartalmazza, de gyakorta lehet találni benne influenza-bacillusokat, pneumococcusokat, staphylococcusokat. Mindezen kórokozók tenyésztését és szaporodását elősegíti a részok, a nyomoru A járványos szemgyulladásról írta: dr. Fejér Gyula, a Szent Margit-közkórház szemorvosa betegség az eddigi tapasztalatok szerint nem mindig mentesít az újabb fertőzéstől. 6. A gyógyításra speciális gyógyszerünk nincs, a kezelés általános orvosi elvek alapján történik. Nagyon fontos, hogy még a legkisebb esetben is — tehát már az első észrevett jelek után — a beteg ágyba kerüljön, lehetőség szerint elkülönítsék, azonnal orvoshoz forduljanak. 7. A lázmentessé vált beteg, akin azonkívül már a baj egyéb tünetei sem mutatkoznak, néhány napig még okvetlenül jól szellőztetett szobában maradjon. Az idő előtt való fölkelés hajlamossá tesz a visszaesésre és súlyos szivrűködési zavarokat okozhat.