Jó Egészség, 1919 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1919-01-01 / 1. szám
2. oldal ság által okozott antihygienikus viszonyok. A betegség tünetei a következők: a szemhéjak duzzanata, bőgenyes, ezafatos váladék, a szemhéjak kötőhártyájának pirossága, duzzanata, sok véraláfutásos pettyek a szemteke kötőhártyája alatt. A szemhéjak reggelenként betapadnak, a látás napközben akadályozva van részint a szemhéjjak duzzanata és ezáltal okozott kellemetlen érzés által, részint a szem előtt úszkáló cafatok által. Néha a szaruhártyákban is léphetnek fel finom pontszerű beszüremkedések, melyek a látást zavarják és részbeni munkaképtelenséget okoznak. A betegség tartama 2—3 hét, de eltarthat 6 hétig is, míg az összes tünetek visszafejlődnek és az egyén újra munkaképes lesz. Olyan elváltozások, melyek munkaképességcsökkenést okozhatnak, nem szoktak visszamaradni a betegség után. Mint már említettem, e betegség már régóta ismeretes, kis körzetekben 10-20 egyénre átterjedve szokott fellépni, de hogy járványszerűig terjedjen és sok ezer ember szemét megfertőzze, azt a háborús nyomorúságos viszonyokkal lehet magyarázni. A háború okozta piszok, az embereknek antihygienikus és antisociális élete, melyben testüket megfelelő módon tisztán tartani nem tudták, azaz sem fehérneművel, sem szappannal nem rendelkeztek — mindezen körülmények voltak okozói és terjesztői e járványos kötőhártyagyulladásnak. Tartsuk magunkat tisztán, ne nyúljunk soha kezünkkel a szemhez. Legyen külön törülközőnk, zsebkendőnk és ágyneműnk. Ezen egyszerű rendszabályok sokfajta fertőző betegségtől fognak megóvni. Egy híres statisztikus azt mondta, hogy egy nemzet kulturális fokát abból lehet és kell megítélni, mennyi a szappan fogyasztása, — ezen axióma helyességét és érvényességét a háború tartamára függesszük fel, mert a szappan a háztartásban ritka kincs volt és azt kellő mennyiségben csak a gazdag ember tudta beszerezni. Adja Isten, hogy ezen áldatlan viszonyok — az emberiség üdvére — mihamarabb megváltozzanak ! A Jó Egészség közleményei a sajtóban. A Virradat egész terjedelmében vezető helyen közölte főszerkesztőnknek Legyen igazság és lesz egészség! című cikkét, amely a forradalmi egészségügy programmjáról szólt és kormánykörökben is nagy feltűnést keltett. A Neues Politisches Volksblatt a spanyol betegség újabb gyógyítómódjának ismertetését fordította le németre a Jó Egészség-ből, hogy a maga olvasóival is közölhesse. JÓ EGÉSZSÉG A fekete himlő írta: dr. Rohrböck József budapesti egyetemi tanársegéd Évszázadok óta időnkint óriási pusztítást vitt véghez az emberiség közt a himlő, más néven fekete himlő (variola). Ősi hazája némelyek szerint Kína, mások szerint Közép-Afrika volt. Európában először Kr. u. VI. században lépett föl, mikor egész országok lakóit megtizedelte. Azóta hol itt, hol ott lépett fel s mindenütt óriás pusztítást vitt végbe. Legnagyobb kiterjedést a XVIII. században ért el, mikor évente átlag 30,000 ember esett áldozatul. Nálunk legutóbb a háború alatt ütötte föl fejét, de hála az erélyes óvóintézkedéseknek, elég hamar sikerült csirájában elfojtani. Nem szabad összetéveszteni a bárányhimlővel, ezzel a majdnem teljesen ártatlan gyermekbetegséggel, melylyel a név és a tünetek némi hasonlóságán kívül semmiféle összefüggése vagy rokonsága nincs. Ezzel szemben a himlő mindig igen súlyos lefolyású betegség, mely ha nem is végződik mindig halálosan, de csúnya hegeket, vakságot stb. hagy maga után. Rázó hideggel, magas lázzal kezdődik (39—40'); a beteg gyönge, feje fáj, szédül, végtagjai nehezek, étvágytalan, kereszttája fáj. A harmadik napon a láz csökken, de ezzel egyidőben a bőrön számos apró, kissé viszkető petty lép fel, ezek mindjobban elszaporodnak, úgy, hogy végül az egész testet ellepik, annyira, hogy akár össze is folynak, mikor is, különösen pár nappal később, az egész test mint egy pergament maszkkal bevontnak látszik. Ugyanekkor a száj, orr, szem nyálkahártyáján is hasonló piros foltocskák képződnek, melyek kellemetlen kaparó, viszkető érzést, fényiszonyt okoznak. A pettyek közepén 2—3 nap múlva apró hólyagocskák képződnek, melyeknek eleinte víztiszta tartalma újabb 2—3 nap múlva megzavarodik, elgenynyed, ezzel egyidőben a hőmérsék újból emelkedik akár 40°-ig is, a beteg delirál. Körülbelül a betegség 10-dik napjától a hólyagcsák megnyílnak, tartalmuk a bőrön elömlik, a hólyagok beszáradnak, a hőmérsék csökken, s így a 3-ik hét körül megkezdődik a feketére száradt pörkök leválása, mely szintén eltart 2—3 hétig. Az egész betegség tehát körülbelül 5 hétig tart. A levált pörkök helyén kisebb-nagyobb barnás heg marad, melyek idővel elhalványulnak, öszszehúzódnak. Néha, különösen súlyos esetekben, a kiütésekben apró kis vérzések vannak, melyek beszáradván a pörköknek intensivebb feketés színt adnak (fekete himlő). A kórjóslat gyermekeknél és öregeknél rosszabb, mint középkorúaknál. Súlyos tünetek rosszabb lefolyásra engednek következtetni, mint enyhén kezdődő betegség. Olyanoknál, akik oltva voltak, még ha régebben is, enyhébb, mint olyanoknál, kik beoltva nem voltak. A himlő kórokozója ismeretlen. Anynyi bizonyos, hogy a himlőhólyag tartalma élő szervezet bőrébe juttatva ott hasonló elváltozást okoz. Csakhogy a kiterjedt, univerzális himlőhólyagcsáinak tartalma (az ú. n. nyirok) egy állat bőrébe juttatva ott csak egyetlen hólyagcsákból álló fészket okoz, az ebből vett nyirok hasonló módon az emberbe visszavive, szintén csak helybeli elváltozást idéz elő, így tehát állatpassage által a himlőnek egy lényegesen legyengített módosulását van módunkban előidézni. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a himlő elleni védőoltás is ezen alapszik. A himlő rendkívül fertőző betegség. A hólyagcsák, azok tartalma, a pörkölt, az összes váladékok (köpet, verejték, vizelet, bélsár) a vér, mind tartalmazzák e betegség kórokozóját, melyek hónapokig, esetleg évekig is fertőzőképesek és még a fertőtlenítő szereknek is makacsul ellenállnak. A beteg ruháiról, fehérneműiről, ágyneműiről a kórokozó a vele közvetlenül érintkezők bőrén, haján, ruháin megtapad és így egy harmadik személyre is átvihető. Ezenkívül a köhögés, mozgás stb által a csirák a levegőbe jutnak és lassan-lassan a falakra, padlóra, bútorokra stb. leülepednek s igy az ily levegő belégzése, a tárgyak érintése is előidézheti a betegséget. Sőt az ily szobákat szellőzve a szél a csirákat akár néhány száz méternyire is elviheti. A fertőzés kapuja ismeretlen, valószínűleg a bőrön át, a sérült felszínről, ezenkívül a légző- és emésztőszervek nyálkahártyájáról is történhetik. A hajlamosság embernél igen nagy. Független a kortól (magzatok lezajlott himlővel születhetnek), de egyszeri kiállása újabb fertőzés ellen mentesít. Fertőz a lappangási időtől a pörkök leválásáig. Legfertőzőbb a hólyagcsák képződése és a pörkösödés ideje alatt. A lappangási időszak 10—13 nap. A már kitört betegség ellen sajnos nincs módunkban mit tenni. A betegség feltartózhatatlanul folyik le, mi csak a beteget igyekszünk oly kedvező viszonyok közé hozni, hogy szervezete a betegség romboló hatásának ellen tudjon állni. Tiszta, jól szellőzött szoba, testi lelki nygalom, a kínzó viszketés enyhítése, fölfekvések gyógyítgatása, a szív és idegrendszer jó karban tartása, erőteljes táplálás az, amivel ilyen szerencsétlen betegen segíthetünk. Mindennél sokkal nagyobb jelentőségű a baj tovaterjedésének megakályozása, mit tényleg hosszas próbálkozás 1. szám.