Jó Egészség, 1920 (19. évfolyam, 7-15. szám)

1920-08-01 / 11. szám

tötte el azt, hogy mily betegséggel van dolgunk. A betegség természetének korai eldöntése, nemcsak a beteg, hanem a hozzátartozók és mindnyájunk ér­deke. Legjobb példa erre a tüdővész (gümőkór) és ennek elterjedése körül szerzett tapasztalatok. Ugyanis még nem is oly régen azt hitték, hogy e betegség örökölhető, azaz a gyermek örökli szüleitől. Holott a tény az, hogy a betegség nem örökölhető, csak legfeljebb az arra való hajlam. Ugyancsak még nemrég az volt a vélemény, hogy nem gyógyítható, holott a tény az, hogy igenis gyó­­gyítható, ha korán látunk hozzá. Ehhez pedig szükséges, hogy korán ismerjük fel a betegséget. Ha tehát korán állapítjuk meg a különben egészségesnek látszó ember köpetében a gümőkór bacillusát, akkor nemcsak az élete menthető meg az illetőnek, de ami a fő, meg­akadályozható az, h­ogy köpete to­vább terjessze a kórságot, a család­ját, ismerőseit és má­sokat fertőz­hesse. Hallottunk már a hastífuszról is, erről a hetekig tartó veszedelmes betegségről, melynek baktériumai a belekbe fészkelik be magukat és a már fennjáró, gyógyultnak tekinthető, foglalkozásához visszatért munka­képes egyén beleiben még mindig jelen lehetnek úgy, hogy a kiürített bélsár terve van velük és a késő óvintézkedés hiányában a bélsár tovább terjesztheti a betegséget. Az ily esetekben a gyógyulás után hosz­­szabb ideig a bélsár vizsgálatával döntjük el, hogy bacillust hordoz-e még az illető, azaz fertőzésre képes-e még ? Vannak oly betegségek is, melyek­nél a betegség természetét a vér­­vizsgálattal állapítjuk meg, azaz a vérben keressük a betegséget okozó baktériumokat és éppen így végez­hetünk vizsgálatot azon célból, hogy megállapítást nyerjen az, hogy az egyént gyógyultnak­­ tekinthetjük-e vagy sem. Például szolgáljon a váltó­­láz, mely a fertőző betegségek ama csoportjába tartozik, melynél a fer­tőzést okozó baktériumot egy szu­­nyogfajta oltja be az emberbe és a vérben, — különösen a vörös vérsej­tekben — millió és millió számra szaporodnak fel. Az így fertőzött egyént a fertőzés után egy pár nap múlva a hideg rázza, majd igen magas — néha 41'’-ig emelkedő — láz fogja meg. Pár óráig tartó láz után bő iz­zadás mellett a test hőmérséke leszáll, a láz megszűnik. Sajátságos jelensége e betegségnek, hogy köz­vetlen a lázroham előtt és alatt a váltólázát okozó u. n. Laverán féle plazmódium a vérben kimutatható. "Igen gyakran u. n. állatkisérletre van a tudománynak szüksége, hogy az emberiség érdekében következ­tetéseket vonhasson le; pl. beteg embertől vett vérrel ojtanak, fertőznek egy majmot, vagy más alkalmas állatot, amely tényleg m­eg is beteg­szik. A tudós most már a beteg állat vérét veszi vizsgálat alá és tanul­mányozza, hogy megállapítsa, hogy ugyanezek a baktériumok vannak-e az állatnál is jelen, mint az embernél, akinek vérevei oltották be, továbbá azt, hogyan viselkedik az állat és hogyan a baktérium bizonyos eljárás vagy gyógyszer bevétele után. Ily állatkísérleteknél a gyógyszerek ha­tását igen szigorú megfigyeléssel állapítják meg és ha ezen hatás eredménye kedvező az állatnál, akkor kezdődik igen gondos átszámítással az embereken való tanulmányozás. dvsb. 3 Magyar-Olasz Bank Ítészvény­tár­saság Budapest, V. ker., Nádor­ utca 16. sz. Alaptőke 360.000.000 E. Tarta­léktőke 263.000. OOO­K-

Next