Jövő, 1921. február-március (1. évfolyam, 1-31. szám)

1921-02-23 / 1. szám

6 I nemzetközi szocialista konferencia. A tanácskozások e£sö napja. — Adler Frigyes beszéde. 1914 augusztusában Bécs munkás­­sá­ga láza-­ készülődéssel várta, hogy a szocializmushoz való hűségének mele­gével és szeretetével fogadhassa, ked­lére ölelhesse az egész Internacionále kongresszusát. 1921-ben - hét keserves esztendő leforgása után — ennek a hű­séges, kitartó munkásságnak még min­dig csak olyan nemzetközi értekezlet üdvözlésére nyílik alkalma, amelyről a régi Internationaléhoz tartozott pártok­nak csaknem a fele hiányzik. 1914-ben a véres világháború uralkodó erői min­den más frontáttörést megelőzve a szo­cializmusért harcoló munkásosztály nem­zetközi frontját törték át és a legször­­­nyűbb pusztítást vitték végbe annak szellemi és anyagi birtokterületein. Ez a legfőbb és legmélyebb oka annak, hogy igazi seregszemlére a világ pro­­letárságának Koppenhága óta — a leg­utóbbi nemzetközi szocialista kongresszus óta — nem volt alkalma .Zimmerwald, Kienthal, Stockholm, Bern, Moszkva, ismét Bern, majd most megint Wien : mindmegannyi csak rövid megállóhelye maradt annak a kálváriás útnak, ame­lyen a világ munkássága szétrombolt és összetört egysége helyreállításának eszközeit és módjait keresi. Ha ezt az eddigi fájó eredménytelenséget be­valljuk, mint ahogy tagadása nem volna egyéb gyáva dőreségnél, okunk van-e a szomorú kétségbeesésre? Okunk van-e arra a föltevésre hogy a­­nemzetközi szocialisták ku­darca", az elveknek, a végcélok­nak kudarca, okunk van-e a föl­tevésre, hogy az eddigi eredménytelen­ség egyének tehetetlenségén vagy pláne árulásán múllott? Ha vizsgálódásunkban a történtek fölött történeti hűséggel és megvesztegethe­tetlen igazságszeretettel sorrendet tar­tunk, akkor a kérdésre a leghatározot­tabb nemmel felelhetünk. A világ sora 1914-nek végletes augusztusa óta bizonyára máskép alakult volna, ha az elvek szeretete és a háború kitöréséig megszervezett, munkást­ömegek idealiz­musa és akarata elegendő erőt jelen­tettek volna szemben azokkal az erők­kel, amelyek a szerb ultimátum meg­szövegezése és elküldése óta az emberi­ség sorsát a valóságban vjm^. .karmaik jJj&zfttt tartottákJ Ha a munkásság'*'' híHítfru'-rgRjtr'1 kfíyagi és szeli­mi hoi del zóival, a szervezett imperializ­­m­us­sal és a szervezett kleri­i­­kalizmussal egyenértékű erői­két tudott volna szembeszegezni, akkor­ ma a „második" vagy a „harmadik"« vagy a „kétés feles" Internationale de-il­­yett minden bizonnyal itt állna a világ munkásságának egységes nemzeti­­­közi szervezete. Ezeknek az erőviszonyai­nak az ismerete, helyes mérlegelése és a­ szükséges — a ma még h­iányzó — erőknek i­s megszerzése : ez a sorskérdése m&­svi-f­­ lág munkásságának fisipon feti *"Tí/Térnék" itt követett el szinte kivétel nélkül minden ország proletársága hibákat; ha a munkásosz­­tályt vésszel és pusztulással fenyegető ellentétek és széthúzások a veszedelem­nek ezt a színtjét meg tudják kerülni, ekkor, de csakis akkor lesz és lehet újból egységes a világ munkásmozgalma. Az erőmennyiségnek és a lehetősé­geknek az egyes országokban való kü­lön­­bözősége okozta a proletárság vi­lágfrontján a legtragikusabb egyenet­lenséget és azt a bomlást, amely már eddig is az európai reakció számos csatanyerését vonta maga után. A má­sodik Internacionálé a háború után ott kezdte munkáját, hogy ezekre az egyes országokban való külömbségekra rámu­­tatott és ezek számára, illetve az ezek­ből folyó harci taktikai külömbözőségek számára megértést követelt. Ennek az irányzatnak a legsze­nvedélye­­sebb képviselje Kari Kautsky volt, a régi Internacionálének olyan di­csőséges munkása, akit elvfeladással vádolni — igen enyhén szólva — vét­kes, gyerekes dőreség. K.­fsky egyik leg­utóbbi könyvét is a Ti­ik Internacionále időszerű átalakítása és kifejlesztése gon­dolatának szentelte. A munkásosztály világfrontjának olyan tábora, mint a hatalmas angol mun­káspárt annyira maszáévá tette Kautzky fölfogásait, hogy a Il­ik Internacionálé további vezetését maga vette kezébe. Viszont Moszkva — a szociális forradalmi harcoknak másik gyapontja — ennek a föntebb jelzett egyeztetési munkának fékezhetetlen vé­resen gyülölködő ellensége. A wieni konferencia tervezői és egybehívói lehető és rövidebb útnak ítélik az élő N­-ik Internacionálé halottányilvánítását és a különböző proletár­pártoknak ezen az úton való egyesítését. Becsületes törek­vésükben egyetlen pillanatig sem kétel­kedünk, de abban, hogy valóban a rövi­debb utat választották-e, abban igeni­s kételkednünk kell. Hogy tehát törek­vésük — a proletárpártok egyesítése — sikerrel fog-e járni, ez­ — ma már nem a wieni konferencia kezdeménye­zőin múlik, hanem az egyes országok pártjainak lehetőségein és helyzetén. Bichinger Manó A konferencia első napja. - A Jsiyá tudósítójától. - Bee*, februs? 22. Zsúfolt karzatok, zugó, zsongó terem, vi­dám­­nők, villogó, értelmet és világgyúrű harcokra elszánt készséget sugárzó szemek, feltűnően kevés nő küldött: — ezek az első impressziók. Majd az, hogy a teremben levő magyar­okat minden nem­zetbeli küldöttek szinte tüntető szeretettel és megelégedéssel sietnek üdvözölni. A vendégek sorában Ille Bach­in­­er­­nek különösen bőven jut ki az üdvözlésekből. Mintha valamennyien a letiport és szinte meg­semmisített magyar munkás mozgalomnak akar­nának rajta keresztül néhány biztató, lelkesítő, rokonszenvező szót küldeni. Pont 4 órakor hirtelen csönd váltja föl zúgást és az elnöki emelvényt Ledebour, Longwat, Wilheid és Grimm foga­dják el. Taps és zúgó éljenzés közepett — az elnöki megnyitó után —, Adler Trigges lép az előadói emelvényre és bejelenti, hogy a tanácskozást a berni értekezleten választott bizottság nevében hívták össze. Visszapillant a Béreben terveiést 1914. évben megtartani szándékolt nemzetközi kongreszusra, amelyet a világ proletáriátusa oly nagy lelkesedéssel várt. 1914. júliusában a nemzetközi kon­gruens alkotó tevékenysége helyett Bécelim az imperializmus romboló erői kezdték meg átkos tevékenységüket, amellyel szétrombolták a világ békéjét és a proletariátus inter­­­nacionáléját. — Ha a véres dátumra emlékezünk — mondotta —, lehetetlen elsősorban meg nem emlékeznünk szerb elvtársainkról, akikhez elő­ször küldte el a demarchát az imperialista őrület ée akik a háború elejétől kezdve em­berségesen megállták helyüket mint proletárok. Ma más viszonyok között ül össze e tanács­kozás, mint aminek között az 1914. évi kon­­greszus összeült volna. Ma is a kényszertől hajtva, keserűen komoly időkben, a gyors siker minden reménye nélkül jött össze e tanácskozáson a világ proletárságának körül­belül harmadrésze. — Mert nem Int­er­nációnál# e tanácskozás. Első fe­ldat konstatálni, hogy ez az összejövetel nem is kívánja az internacionálét reprezentálni. Ma n­i­n­c­s a világ proletárságának interna­­cionáléja! És hiába vindikálja magának ezt akár Moszkva, akár Genf, ezek is­­poly távol állanak attól, hogy a világ proletárságá­nak osztatlan egységét képvi­seljék, mint ahogy távol állunk tőle mi is. Centrumnak neveznek minket gúnyosan. Valóban szeretném, ha centrum volnánk. Egyaránt távol a naiv türelmetlen­­ség és a hitetlen kétkedés politikájától, távol attól az álmodozástól, hogy a forradalomért való vágyakozás már maga a forradalom si­kere ée távol attól a minden boldogságot a reformokban látó hit ellenségtől, melynek az a felfogása, hogy a forradalom nem is lehetséges. Amit ezen a tanácskozáson megbeszélünk, azt csak a felelősség súlyos átél­ése és a világproletáriátus helyzetének komoly mérle­gelése alapján beszélhetjük meg. A világ proletárságának a helyzete sokh­elyt bekövet­­k­ezett Irkáé következtében igen súlyos : ha visszatekintünk az elmúlt két esztendő nehézségeire, meg kell állapítanunk, hogy nehézségeink nagy részét főképen Moszkva szállította. Nem kívánok Moszkvával a saját tám­yában polemizálni, jobban akarom őket megérteni, mint ahogy ők akarják a mi hely­zetünket megérteni. De meg kell állapítanom, hogyha ebben az or­szágban és ebben a városban Moszkvának sokszor megkísérelt módszere győzött volna, akkor itt ma nem a „Nemzetközi munkaközös­ség konferenciája" tanácskoznék, hanem az ellenforradalmi burzsoá­zia regimentjeinek diktatúrája parancsolna. — Szokás lett újabban a FI. internacio­­nále felett kaszárnyastilusban gyalázkodni. És ez a kaszár­nyastilus a vörös hadsereg kaszár­nyáiban sem­mit, mint amilyen volt az im­­peralista hadsereg kaszárnyáiban. Ha itt élesen el is választjuk magunkat a II. intereseso­­nálétól, nem személyek vádolásával és nem moszkvai stílusban kívánjuk ezt tenni, hanem történelmi szemmel vizsgálván az eseményeket és a proletariátus helyzetét, jóhiszemű harcot akarunk folytatni az ellen az internacionálé ellen, amelynek szellemét egykor Robéi As Jaurés proletárbékepolitikája irányította. — Nehéz a mi konferenciánk helyzete. Nehéz megállapítandó politikai taktikája, mert a világ proletár­pártjaiban még nem ment egészen végbe az a tisztulási folyamat, amely az egyes pártokat történelmi hivatásuk magas­latára emelte volna. föl­­im nem akarunk moszkvai sablonizálást, hanem tanácskozásunk­kal, — személyi harcok helyett — eszközt akarunk teremteni arra, hogy a proletárság fölépítendő internacionáléja megnyilatkozhas­sék. Munkaközösséget akarunk teremteni, oly munkaközösséget, amelyben a kisebbség szo­lidáris legyen a többség határozataival. És csupán munkaközösséget akarunk teremteni­­mert abban­­a véleményben vaszvnak, hogy internacionálé alapításának még nem érkezett el az ideje. Ha pedig Moszkva régi reakciós recept szerint azt az álláspontot képviseli, hogy: „oszd részekre, hogy uralkodhass a tömegen*, akkor mi Mari Károllyal azt­ feleljük neki: „Egyesülj, hogy győzhessél !* Adler szavai után a francia delegáció nevében Longuet üdvözölte a tanácskozást, meghatva vet vissza­pillantást 1814-re, amikor Jaurés nemzetközi békepolitikájával idekészült Sajnos, akkor a kapitalizmus erős volt és sikerült megaka­dályoznia Jaurés nemzetközi békepolitikájának érvényesülését. Akkor még volt egységes inter­­nacionálé, ma nincs. A helyzet sokkal súlyo­sabb, mint akkor volt. Sem Genf, sem Moszkva nem képviseli az egész proletariátust. Amíg több inter­­nacionálé van, addig nincs is in­­ternacionálé. Az a kaszárnyaszellem, amelyet Moszkva bolsevista sovinisztáival és anarchistáival akar a világra kényszeríteni, az egész világ munkásságában föl kell hogy éb­ressze a vágyat, hogy visszatérhessen az 1898. évi párisi internacionálé szelleméhez, Jaurés, Bebel és Adler szelleméhez. Reumáim Bécs szocialista polgármestere szólalt föl ezután és a proletár Bécs, az éhező és iizó Bécs nevében üdvözölte a kongreszust, amely mai nyomorát, emelkedő halálozási arány­­számát, tönkretett iparát, kétségbeejtő hely­zetben sínylődő mű­vészetét és tudományát annak a Habsburg imperializ­musnak köszön­heti, amelyet a proletáröntudat és a forra­dalom remélhetőleg örök időkre elsöpört a helyéről. A szerb küldöttek nevében Topalovics javasolta, hogy az egybehívó bizottságok s tanácskozás válassza meg a munkaközösség állandó vezetőségévé és egyben köszönetet mon­dott Adler üdvözlő szavaiért, amelyekre a szerb proletariátus mindig büszke lesz, mert oly férfi szájából hangzottak el, ki forradal­már voltát élete cselekedeteivel bizonyította, be. Topalovics javaslatának elfogadása után megválasztották a bizottságokat és a tanács­kozást az elnök, másnap délelőtt­­­,10-re ham lazította el JÖVŐ Szerda, 1921 február 38 Angol tárgyalások Oroszországgal. Moszkva, február 22. (Szikratárirat.) Az angol minisztertanács elhatározta, hogy Oroszországgal a kereskedelmi forgalom fel­vétele kérdésében újra tárgyalásokba bocsát­kozik.­­ Korlátozzák az amerikai bevándorlást. Washington, február 32. A sze­nátus nagy többséggel fogadta el a be­vándorlás korlátozására vonatkozó tör­vényjavaslatot Központ: Bécs I., Schottengrosse Sír Telefon 4908/Vill„STRECO“ Fióktelep: Budapest, VI., Podmaniczky­ u. 16 .: Telefon 6327 a kereskedelmi és áruforgalmi betéti társaság Távirati dm: Streco, Wien Külön osztályok: Vegyiszerek Mezőgazdasági termékek Gyarmatáruk Élelmiszerek Rizsbehozatal Bor Távirati dm: Streco, Budapest Építőanyagok Kiviteli* és iparcikkek Közvetlen behozatal Transitó áruk állandó raktára ADOLF STERN, szállítási irodája Nemzetközi szállitások. Killen összej­öttetés tif M­agyarország, Jugoszlávia, Lengyelország és Románia f­elé V­iesi I., leraertorgasse 4 — Fióküzlet: Zagreb, Radnicky del. 23­0. J. Pipersberg szőrmeháza

Next