Jövő, 1921. február-március (1. évfolyam, 1-31. szám)
1921-02-23 / 1. szám
6 I nemzetközi szocialista konferencia. A tanácskozások e£sö napja. — Adler Frigyes beszéde. 1914 augusztusában Bécs munkássága láza- készülődéssel várta, hogy a szocializmushoz való hűségének melegével és szeretetével fogadhassa, kedlére ölelhesse az egész Internacionále kongresszusát. 1921-ben - hét keserves esztendő leforgása után — ennek a hűséges, kitartó munkásságnak még mindig csak olyan nemzetközi értekezlet üdvözlésére nyílik alkalma, amelyről a régi Internationaléhoz tartozott pártoknak csaknem a fele hiányzik. 1914-ben a véres világháború uralkodó erői minden más frontáttörést megelőzve a szocializmusért harcoló munkásosztály nemzetközi frontját törték át és a legszörnyűbb pusztítást vitték végbe annak szellemi és anyagi birtokterületein. Ez a legfőbb és legmélyebb oka annak, hogy igazi seregszemlére a világ proletárságának Koppenhága óta — a legutóbbi nemzetközi szocialista kongresszus óta — nem volt alkalma .Zimmerwald, Kienthal, Stockholm, Bern, Moszkva, ismét Bern, majd most megint Wien : mindmegannyi csak rövid megállóhelye maradt annak a kálváriás útnak, amelyen a világ munkássága szétrombolt és összetört egysége helyreállításának eszközeit és módjait keresi. Ha ezt az eddigi fájó eredménytelenséget bevalljuk, mint ahogy tagadása nem volna egyéb gyáva dőreségnél, okunk van-e a szomorú kétségbeesésre? Okunk van-e arra a föltevésre hogy anemzetközi szocialisták kudarca", az elveknek, a végcéloknak kudarca, okunk van-e a föltevésre, hogy az eddigi eredménytelenség egyének tehetetlenségén vagy pláne árulásán múllott? Ha vizsgálódásunkban a történtek fölött történeti hűséggel és megvesztegethetetlen igazságszeretettel sorrendet tartunk, akkor a kérdésre a leghatározottabb nemmel felelhetünk. A világ sora 1914-nek végletes augusztusa óta bizonyára máskép alakult volna, ha az elvek szeretete és a háború kitöréséig megszervezett, munkástömegek idealizmusa és akarata elegendő erőt jelentettek volna szemben azokkal az erőkkel, amelyek a szerb ultimátum megszövegezése és elküldése óta az emberiség sorsát a valóságban vjm^. .karmaik jJj&zfttt tartottákJ Ha a munkásság'*'' híHítfru'-rgRjtr'1 kfíyagi és szelimi hoi del zóival, a szervezett imperializmussal és a szervezett kleriikalizmussal egyenértékű erőikét tudott volna szembeszegezni, akkor ma a „második" vagy a „harmadik"« vagy a „kétés feles" Internationale de-ilyett minden bizonnyal itt állna a világ munkásságának egységes nemzetiközi szervezete. Ezeknek az erőviszonyainak az ismerete, helyes mérlegelése és a szükséges — a ma még hiányzó — erőknek is megszerzése : ez a sorskérdése m&svi-f lág munkásságának fisipon feti *"Tí/Térnék" itt követett el szinte kivétel nélkül minden ország proletársága hibákat; ha a munkásosztályt vésszel és pusztulással fenyegető ellentétek és széthúzások a veszedelemnek ezt a színtjét meg tudják kerülni, ekkor, de csakis akkor lesz és lehet újból egységes a világ munkásmozgalma. Az erőmennyiségnek és a lehetőségeknek az egyes országokban való különbözősége okozta a proletárság világfrontján a legtragikusabb egyenetlenséget és azt a bomlást, amely már eddig is az európai reakció számos csatanyerését vonta maga után. A második Internacionálé a háború után ott kezdte munkáját, hogy ezekre az egyes országokban való külömbségekra rámutatott és ezek számára, illetve az ezekből folyó harci taktikai külömbözőségek számára megértést követelt. Ennek az irányzatnak a legszenvedélyesebb képviselje Kari Kautsky volt, a régi Internacionálének olyan dicsőséges munkása, akit elvfeladással vádolni — igen enyhén szólva — vétkes, gyerekes dőreség. K.fsky egyik legutóbbi könyvét is a Tiik Internacionále időszerű átalakítása és kifejlesztése gondolatának szentelte. A munkásosztály világfrontjának olyan tábora, mint a hatalmas angol munkáspárt annyira maszáévá tette Kautzky fölfogásait, hogy a Ilik Internacionálé további vezetését maga vette kezébe. Viszont Moszkva — a szociális forradalmi harcoknak másik gyapontja — ennek a föntebb jelzett egyeztetési munkának fékezhetetlen véresen gyülölködő ellensége. A wieni konferencia tervezői és egybehívói lehető és rövidebb útnak ítélik az élő N-ik Internacionálé halottányilvánítását és a különböző proletárpártoknak ezen az úton való egyesítését. Becsületes törekvésükben egyetlen pillanatig sem kételkedünk, de abban, hogy valóban a rövidebb utat választották-e, abban igenis kételkednünk kell. Hogy tehát törekvésük — a proletárpártok egyesítése — sikerrel fog-e járni, ez — ma már nem a wieni konferencia kezdeményezőin múlik, hanem az egyes országok pártjainak lehetőségein és helyzetén. Bichinger Manó A konferencia első napja. - A Jsiyá tudósítójától. - Bee*, februs? 22. Zsúfolt karzatok, zugó, zsongó terem, vidámnők, villogó, értelmet és világgyúrű harcokra elszánt készséget sugárzó szemek, feltűnően kevés nő küldött: — ezek az első impressziók. Majd az, hogy a teremben levő magyarokat minden nemzetbeli küldöttek szinte tüntető szeretettel és megelégedéssel sietnek üdvözölni. A vendégek sorában Ille Bachinernek különösen bőven jut ki az üdvözlésekből. Mintha valamennyien a letiport és szinte megsemmisített magyar munkás mozgalomnak akarnának rajta keresztül néhány biztató, lelkesítő, rokonszenvező szót küldeni. Pont 4 órakor hirtelen csönd váltja föl zúgást és az elnöki emelvényt Ledebour, Longwat, Wilheid és Grimm fogadják el. Taps és zúgó éljenzés közepett — az elnöki megnyitó után —, Adler Trigges lép az előadói emelvényre és bejelenti, hogy a tanácskozást a berni értekezleten választott bizottság nevében hívták össze. Visszapillant a Béreben terveiést 1914. évben megtartani szándékolt nemzetközi kongreszusra, amelyet a világ proletáriátusa oly nagy lelkesedéssel várt. 1914. júliusában a nemzetközi kongruens alkotó tevékenysége helyett Bécelim az imperializmus romboló erői kezdték meg átkos tevékenységüket, amellyel szétrombolták a világ békéjét és a proletariátus internacionáléját. — Ha a véres dátumra emlékezünk — mondotta —, lehetetlen elsősorban meg nem emlékeznünk szerb elvtársainkról, akikhez először küldte el a demarchát az imperialista őrület ée akik a háború elejétől kezdve emberségesen megállták helyüket mint proletárok. Ma más viszonyok között ül össze e tanácskozás, mint aminek között az 1914. évi kongreszus összeült volna. Ma is a kényszertől hajtva, keserűen komoly időkben, a gyors siker minden reménye nélkül jött össze e tanácskozáson a világ proletárságának körülbelül harmadrésze. — Mert nem Internációnál# e tanácskozás. Első feldat konstatálni, hogy ez az összejövetel nem is kívánja az internacionálét reprezentálni. Ma nincs a világ proletárságának internacionáléja! És hiába vindikálja magának ezt akár Moszkva, akár Genf, ezek ispoly távol állanak attól, hogy a világ proletárságának osztatlan egységét képviseljék, mint ahogy távol állunk tőle mi is. Centrumnak neveznek minket gúnyosan. Valóban szeretném, ha centrum volnánk. Egyaránt távol a naiv türelmetlenség és a hitetlen kétkedés politikájától, távol attól az álmodozástól, hogy a forradalomért való vágyakozás már maga a forradalom sikere ée távol attól a minden boldogságot a reformokban látó hit ellenségtől, melynek az a felfogása, hogy a forradalom nem is lehetséges. Amit ezen a tanácskozáson megbeszélünk, azt csak a felelősség súlyos átélése és a világproletáriátus helyzetének komoly mérlegelése alapján beszélhetjük meg. A világ proletárságának a helyzete sokhelyt bekövetkezett Irkáé következtében igen súlyos : ha visszatekintünk az elmúlt két esztendő nehézségeire, meg kell állapítanunk, hogy nehézségeink nagy részét főképen Moszkva szállította. Nem kívánok Moszkvával a saját támyában polemizálni, jobban akarom őket megérteni, mint ahogy ők akarják a mi helyzetünket megérteni. De meg kell állapítanom, hogyha ebben az országban és ebben a városban Moszkvának sokszor megkísérelt módszere győzött volna, akkor itt ma nem a „Nemzetközi munkaközösség konferenciája" tanácskoznék, hanem az ellenforradalmi burzsoázia regimentjeinek diktatúrája parancsolna. — Szokás lett újabban a FI. internacionále felett kaszárnyastilusban gyalázkodni. És ez a kaszárnyastilus a vörös hadsereg kaszárnyáiban semmit, mint amilyen volt az imperalista hadsereg kaszárnyáiban. Ha itt élesen el is választjuk magunkat a II. interesesonálétól, nem személyek vádolásával és nem moszkvai stílusban kívánjuk ezt tenni, hanem történelmi szemmel vizsgálván az eseményeket és a proletariátus helyzetét, jóhiszemű harcot akarunk folytatni az ellen az internacionálé ellen, amelynek szellemét egykor Robéi As Jaurés proletárbékepolitikája irányította. — Nehéz a mi konferenciánk helyzete. Nehéz megállapítandó politikai taktikája, mert a világ proletárpártjaiban még nem ment egészen végbe az a tisztulási folyamat, amely az egyes pártokat történelmi hivatásuk magaslatára emelte volna. fölim nem akarunk moszkvai sablonizálást, hanem tanácskozásunkkal, — személyi harcok helyett — eszközt akarunk teremteni arra, hogy a proletárság fölépítendő internacionáléja megnyilatkozhassék. Munkaközösséget akarunk teremteni, oly munkaközösséget, amelyben a kisebbség szolidáris legyen a többség határozataival. És csupán munkaközösséget akarunk teremtenimert abbana véleményben vaszvnak, hogy internacionálé alapításának még nem érkezett el az ideje. Ha pedig Moszkva régi reakciós recept szerint azt az álláspontot képviseli, hogy: „oszd részekre, hogy uralkodhass a tömegen*, akkor mi Mari Károllyal azt feleljük neki: „Egyesülj, hogy győzhessél !* Adler szavai után a francia delegáció nevében Longuet üdvözölte a tanácskozást, meghatva vet visszapillantást 1814-re, amikor Jaurés nemzetközi békepolitikájával idekészült Sajnos, akkor a kapitalizmus erős volt és sikerült megakadályoznia Jaurés nemzetközi békepolitikájának érvényesülését. Akkor még volt egységes internacionálé, ma nincs. A helyzet sokkal súlyosabb, mint akkor volt. Sem Genf, sem Moszkva nem képviseli az egész proletariátust. Amíg több internacionálé van, addig nincs is internacionálé. Az a kaszárnyaszellem, amelyet Moszkva bolsevista sovinisztáival és anarchistáival akar a világra kényszeríteni, az egész világ munkásságában föl kell hogy ébressze a vágyat, hogy visszatérhessen az 1898. évi párisi internacionálé szelleméhez, Jaurés, Bebel és Adler szelleméhez. Reumáim Bécs szocialista polgármestere szólalt föl ezután és a proletár Bécs, az éhező és iizó Bécs nevében üdvözölte a kongreszust, amely mai nyomorát, emelkedő halálozási arányszámát, tönkretett iparát, kétségbeejtő helyzetben sínylődő művészetét és tudományát annak a Habsburg imperializmusnak köszönheti, amelyet a proletáröntudat és a forradalom remélhetőleg örök időkre elsöpört a helyéről. A szerb küldöttek nevében Topalovics javasolta, hogy az egybehívó bizottságok s tanácskozás válassza meg a munkaközösség állandó vezetőségévé és egyben köszönetet mondott Adler üdvözlő szavaiért, amelyekre a szerb proletariátus mindig büszke lesz, mert oly férfi szájából hangzottak el, ki forradalmár voltát élete cselekedeteivel bizonyította, be. Topalovics javaslatának elfogadása után megválasztották a bizottságokat és a tanácskozást az elnök, másnap délelőtt,10-re ham lazította el JÖVŐ Szerda, 1921 február 38 Angol tárgyalások Oroszországgal. Moszkva, február 22. (Szikratárirat.) Az angol minisztertanács elhatározta, hogy Oroszországgal a kereskedelmi forgalom felvétele kérdésében újra tárgyalásokba bocsátkozik. Korlátozzák az amerikai bevándorlást. Washington, február 32. A szenátus nagy többséggel fogadta el a bevándorlás korlátozására vonatkozó törvényjavaslatot Központ: Bécs I., Schottengrosse Sír Telefon 4908/Vill„STRECO“ Fióktelep: Budapest, VI., Podmaniczky u. 16 .: Telefon 6327 a kereskedelmi és áruforgalmi betéti társaság Távirati dm: Streco, Wien Külön osztályok: Vegyiszerek Mezőgazdasági termékek Gyarmatáruk Élelmiszerek Rizsbehozatal Bor Távirati dm: Streco, Budapest Építőanyagok Kiviteli* és iparcikkek Közvetlen behozatal Transitó áruk állandó raktára ADOLF STERN, szállítási irodája Nemzetközi szállitások. Killen összejöttetés tif Magyarország, Jugoszlávia, Lengyelország és Románia felé Viesi I., leraertorgasse 4 — Fióküzlet: Zagreb, Radnicky del. 230. J. Pipersberg szőrmeháza