Műszaki Egyetem - A Jövő Mérnöke, 1953 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1953-02-13 / 1. szám

HARCOS EGYETEMI LAPÉRT A Politikai Bizottság 1952. tj­­emberi határozata értel­­mében jelent meg m­a a Bu­­v... pesti Műszaki Egyetem és Építőipari Műszaki Egyetem közös lapja. Lapunk megjele­nése annak a szerető gondos­kodásnak megnyilvánulása, vid­­ei pártunk, elsősorban­­ősi elvtárs foglalkozik szocializmust építő hazánk új értelmiségével, egyetemi hallgatóinkkal. Ezt a gondos­kodást éreztük a­ felszabadu­lás óta a kommunista párt, majd a Magyar Dolgozók Pártja harcában. A párt se­gítségével teremtettük meg annak lehetőségét, hogy a fasiszták álta­l szétdúlt, rom­la­zzá vátloztatott Mű­szaki Egyetemen megindul­­ha­­t az élet. A párt volt az, a­­ki biztosította az egyetemi oktatás továbbfejlesztését és megmutatta az utat szá­munkra a felmerülő nehéz­ségek elhárítására. Rákosi elvtárs szerető gon­doskodása megnyilvánult ab­ban is, hogy 1952. május 9- én meglátogatta a Műszaki Egyetemet, elbeszélgetett az­­éyetem professzoraival, hall­gatóival é­s tanácsaival mesz­­szemenő segítséget adott munkánkhoz. A Politikai Bi­­zo­ttság legutóbbi határoza­ta rámutatott elsősorban az egyetemi párt- és DISZ szer­vezetek munkájának alap­vető manyásságaira, utat mu­tatott ezeknek a hibáknak ki­­,,vonására. A határozat min­den szava a Műszaki Egye­temekhez szól. A félévi vizs­gák eredménye, bár bizonyos fejlődést mutat az előző évekhez viszonyítva, azt is megmutatja, hogy munkánk­ban még jelentős lemaradás­a. Az a fejlődés, amit el­értünk, nem áll arányban az ő politikai életében vég­­i­ement nagy fejlődéssel és közel sem elégíti ki az előt­úrni-­ álló követelményeket. A legnagyobb hiba még mindig azon a területen van, hogy egyetemi ifjúságunk egy része elpuhult, a nehéz­ség­­­től meghátrál, hiány­zik belőlük a munka szere­ted a felelősségérzet,, az áldozatkészség. Így fordult elő azután az, hogy a II. éves mérnököknél több mint 50 hallgató nem vizsgázha­tott kémiából félévi fegyel­mezetlen munkája következ­tében. Ugyancsak ezt bizo­nyítja az a 60 III. éves mér­nökhallgató, akik a rajzbe­adások elmulasztása miatt én utóvizsgára kény­­szer­ültek. Nem egy esetben egy­etér­i hallgatóink állás­foglalása a rendeletekhez, kormányhatározatokhoz nem A­ vizsgák meg­­­­ erősen elha­­lt a hangulat, a n­ő­­het ennyi idő lev­izsgázni. A tu­­­aj - ;ppenni indok, azonban ,H h­gy egyesek ké­­vontok hangozta- i ' akartak decem­­bl­ an . vizsgákon meg­ái,­­ akkor előbb i a az egyetemre is- rautazni, a hibák alapvető oka? orban az, hogy egye­­.:á .- s DISZ-szerveze­­pci ': vcai felvilágosító /enge. A munká­éi .^mutatkozott az az op­­po­­nizmus, amire Farkas Mihály elvtárs, a DISZ első országos értekezletén felhív­­a a figyelmünket: Nyugod­­t tűrjük, hogy egyetemi­­ hallgatóink között egyesek a kispolgári önzés, a kozmo­polita, jampec viselkedés szellemét terjesszék. Ezeket az embereket nem kíséri a becsületesen, keményen dol­gozó többség megvetése, ha­nem körülöttük „szimpati­záló tömeg” alakul ki nem egy esetben. Dömötör Béla, III. éves építészhallgató há­­nya­veti fegyelmezetlen ma­gatartását még DISZ funk­cionáriusok is kézlegyintés­sel fogadják, hogy „Dömötö­rön nem lehet változtatni”. Ugyanekkor ez a Dömötör a vizsgán tanúsított magatar­tásával, szerzett utóvizsgái tömegével az évfolyam, a tanulócsoport és a diákott­hon fegyelmét zülleszti. Nem jutottunk túl Szabó Ljubomir kozmopolita magatartása megállapításán sem. Eltűr­jük, hogy nyugati folyóira­tok terjesztésével a szocia­lista-realista építészettel szembeni álláspontot terjesz­­sze, anélkül, hogy ezért bár­ki is a hallgatóság becsüle­tes többségét mozgósította volna Szabó Ljubomir ma­gatartásának megbélyegzé­sére. A párt, a dolgozó nép­­ ránk bízta, hogy a fiatalok l­egjobbjaibóól a szocializmus építésének vezető műszaki kádereit képezzük ki. Ahhoz, hogy ezt a feladatot sikere­sen tudjuk végrehajtani, meg kell teremteni az egyetemi tanszemélyzet, párt- és DISZ- szervezetek legszorosabb együttműködését. Arra­­ kell nevelni hallgatóinkat, hogy dolgozó népünk kemény, ál­dozatos munkával teremti meg azokat a lehetőségeket, amik elősegítik az egyetemi hallgatók tanulását. Meg kell mutatnunk azt, hogy a hallgató édesapja, édesany­ja, testvérei, minden egyes munkás, a parasztság milliói teremtik meg a lehetőségét az ösztöndíjaknak, a diák­otthonok fenntartásának, a jegyzeteknek, az egyetem újabb és újabb épületekkel való bővítésének stb. Éppen ezért az egyetemi hallgatók előtt tisztán kell, hogy áll­jon, hogy az építésnek nehéz­ségei is vannak és, hogy ezeknek a nehézségeknek le­küzdése elsősorban az ő fe­gyelmezett, rendszeres tanul­mányi munkájuktól függ. Ezeket a feladatokat vala­mennyi párt- és DISZ-szer­­vezetünk, egész tanszemély­zetünknek nap mind nap meg kell magyarázni. Csak úgy tudjuk a hibákat kijavítani, ha megszilárdítjuk párt- és DISZ-szervezeteink felvilágosító munkáját és egész egyetemünk ügyévé tesszük a politikai nevelő­munkát. Ennek a lapnak az a feladata, hogy harcos bíráló­ja legyen munkánknak, bát­ran tárja fel a hibákat, első­sorban támaszkodjon arra a túlnyomó többségre, akik­­ szívükön viselik az egyetemi­­ oktatás­i és tanulmányi mun­­í­ka ügyét. Váljon a toll fegy­verével a szocializmust épí­tő új értelmiség nevelését végző harcossá. M MŰ­­S­Z­A­K EGYETEM A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM ÉS AZ ÉPÍTŐIPARI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÁRA 40 FILLÉR­­ , TERVSZERŰ TANULÁ ÉS A SIKERES VIZSGÁK ALAPJA A 319. tankör vizsgái tükrében Tanulókörünk az I. félév első hónapjában tanulmányi­lag nagyon­ rosszul állít, amit a rossz zárthelyi eredmények is híven visszatükröztek. Ek­kor a tanköri­ háromszög el­határozta, hogy ezen az álla­poton változtatni kell­. Munkai­­értekezleten keményen meg­bíráltuk azokat az elvtársi­kat, akik hanyagok és nem járnak be órákra. Ugyan­akkor létrehoztuk a ta­nulópárokat is. Ezeket a tanulópárokat rendszeresen ellenőriztük. A csoportos tanulásnak meg is lett az eredménye, mert egy­másután írtuk a jó zárthelyi­ket, egyben elértük azt is, hogy a tanulókör rátért a rendszeres, folyamatos tanu­lásra. A tanulópárok természete­sen a vizsgaidőszakban is működtek, így pl. Budai— Bodó tanulópár, Halász­—Vízi tanulópár stb. Sorolhatnám fel az egyes tanulópárokat, akik nagyon komolyan készül­nek fel az egyes vizsgákra. Bodó elvtársnak pl. ta­valy 4 u. v.-ja vett, most pedig szép eredményeket ért el, (vízüzemtanból 4-est). Bánfi elvtársnak 2 u. v.-ja volt tavaly,­ most egy sincsen, és eredményei jók és közepesek. Évközben nagy gondot for­dítottunk a traarxizny folya­matos jegyzetelésre, tanulás­ra. A tanulópárokat tesztel­­tük a párttagok között, akik rendszeresen ellenőrizték a tanulást. A fentiekből láthatjátok elvtársak, hogyha a tanköri háromszög a párttagokkal kar­öltve végzi munkáját, és kéz­­bentartja a tankör vezetését, akkor minden hibáit fel lehet számolni Menzáinkról Kellemes meglepetés érte a hallgatókat, kik az új félév megkezdésekor az első taní­tási nap után a régi menzák helyett újonnan berendezett menzán fogyasztották el ebédjüket. Megszűnt a sor­­banállás, a hallgatók leülnek a jólfűtött helyiség szépen megterített, virággal díszített asztalaihoz s a pincér elv­társak feltálalják az ízletes ebédet. Ugyanis minőségi változás is történt. Az ételt nem hosszú szállítás után kapják meg, hanem a hely­színen főzik. Az új menzák kényelmét él­vező hallgatók látják, hogy ez az intézkedés is tanulmá­nyi munkájuk megkönnyíté­sét célozza, ezt bizonyítja, hogy a „panaszkönyv” már több köszönetet és dicséretet tartalmaz, mint panaszt. Az Építőipari­­ Egyetem hallgatói még a régi menzá­kon étkeznek, de rövidesen ők is új menzákat kapnak. A mérnökkar menzáin nehéz­ségeket és sorbanállást okoz, hogy a hallgatók egyidőben végeznek. A torlódást tan­rendváltozással lehetne meg­oldani. Természetesen a hall­gatók fegyelmezett viselke­dése is nagymértékben eny­hítené a helyzetet. A párt és a kormányzat ezen újabb gondoskodása is ösztönözze jobb tanulmányi eredmények elérésére a hall- 1953. FEBRUÁR 13. Az új párttagsági könyv Ételünkben több olyan ese­mény van­, ami arra késztet bennünket, hogy számot ves­sünk eddigi munkánkkal, és erőt gyűjtsünk új, nagyobb feladatok megoldásához. Ilyen esemény volt egye­temi tanulmányaink kezdette. De nekünk, párttagoknak, az új tagkönyvek kiosztása jelen­tette azt, amikor alapos vizs­gálat tárgyává tettük ered­ményeinket és hiányosságain­kat. Az ünnepi taggyűlésünk azokban a napokban folyt le, amikor az egyetemen először számoltunk be eddigi mun­kánkról. Konkrét­ számok bi­zonyítják, hogy hol végeztünk jó munkát, és mulasztottuk el kötelességeinket. Viasztak ered­ményeink. Sok elvitársunk szép eredményeket ért , el. Segítette a gyengébbeket, lel­kesítette a csüggedőket, akik megijedtek a nehézségektől és abba akarták hagyni tanul­mányaikat. " Harcoltunk a fe­gyelem megszilárdításáért, a kommunist­ák példa mu­t­ad­ó" magatartás­áért. Itt, máz­ új tagkönyvek ki­­osztásánál azonban a hiányos­ságoknak nagyobb súlya van, mint más alkalommal. Most nagyobb súllyal hangzik: «... azon leszek, hogy mind­ezeken változtatok, hibáimat felszámolóim. » Vannak hibáink bőven. A párt tagjai között is sok az utó­vizsgások száma. Bizony nem érdemel dícsére­tet Sulyok elvtárs, aki ki­tűnően végezte el a szakérett­ségit, és­ most több tárgyból elégtelent szerzett. Matemati­kából sem dicsekedhetünk « eredményeinkkel­. Az év­folyam átlaga 2,77, és alig van tiámulókör, ahol a 3-as átlagon valamivel felül kerül­tek. Többen nem látják, hogy a párttagság kötelezettségek­kel jár, hogy mi nemcsak magunk, hanem az egész év­folyam munkájáért felelősek vagyunk. Ezt érezte Bojtor János elv­társ is, aki annak idején munkahelyén jó munkát vég­zett, és itt lemaradt. Hozzá­szólásában ezt mondotta: «Szégyenlem, hogy kommu­nista­ létemre elégtelenre vizs­gáztam több tárgyból. Minden erőmmel azon teszek, hogy volt munkatársaim ne szégyen­­­kezzenek miattam.» Ezt többen te érezték, és m­eg is foga­dták, hogy ezek után alaposan m munkához lát­nak. " , Az új tagkönyvek kiosztása fel keltett, hogy rázza azokat az elvtársaikat is, akik párt­­munkájukat a tagsági díj ki­fizetésében és a taggyűlésen való megjelenéssel már ki­­g­erí­tettnek látták, azokat, akik elnézték a fegyelem lazítóinak a munkáját, és csukott szemmel és fü­ll mentek el az ellenséges meg­nyilvánulások mellett Az új t­agkönyv mind a jól dolgozó elvtársakat, mind a lemaradókat arra ösztönzi, hogy közösen kijavítva­ a hibákat, harcot indítsunk pártszervezetünk megerősíté­séért, a jobb tanulmányi ered­ményekért. Zsarnóczai József gépész i/b. évf.­ ­ Gáspár Ágnes 1. éves gépészhallgató írja párttag­sági könyvéről: «Új erőt adott nekem, ha arra az előlegezett biztomra gondoltam, amellyel az elvtársak engem az üzem­ből a szakérettségire küldtek. Eszembe jutott, hogy ezek az elvtársiak most az üzemekben és gyárakban helyettünk és érettünk is dolgoznak, helyet­tünk és érettünk gyártanak még több és több traktort szivattyút és turbinát, hogy mi itt az egyetemen nyugod­tan tanulhassunk. Üzemeink számítanak ránk és rossz?-, várnak bennünket. Ez arra kötelez bennünket, hogy a tudás maximumá­t sajátítsuk el, melyhez az egyetem egész szervezete, a tanulmányi osz­tályon és a tanszékeken ke­resztül minden segítséget megad nekünk. Miért sok a bukás a 130-as tanulókörben? A tanulókör félévi munká­ját tükrözi a vizsgák ered­ménye. A 130-­ais tankör a fél­évben nem dolgozott jól, azért van matematikáiból 9, ábrá­zolóból és géptanból 4 n. v. A párt- és a DISZ-csoport rosszul vezette­­a tankört, felelőtlenül végezte munká­ját. Megszervezték ugyan a tanulópároka­t, de nem ellen­őrizték azokat, így a tanuló­párok nem működtek. Hibás ebben Patyi­ Csaba elvtárs, tanik­örvezető, aki maga is utóvizsgát szerzett matemati­kából, Pók László elvtárs, pártbizalmi és Lőrincz Béla DISZ-felelős. A fió tanulók, mint Lőrincz elvtárs, Váradi és Veres elv­társaik, nem segítették a gyen­gébb tanulókat. Különösen súlyos hibát követett el Lőrincz elvtárs, mert mint DISZ- felel­ő­s­nek, jó példával kellett volna elől járni. A tankör többi jó tanulója is, néhány kivétellel, rosszul értelmezte a «segítsük egy­mást» jelszót, mert a jó tanu­lót segítették. A párttagok sem, jártaik élen. Bella Ernő matematiká­ból, ábrázolóból szerzett utó­vizsgát, Tenki György mate­matikából utóvizsgát szerzett, és egy vizsgán nem jelent meg. Az elvtársak így értel­mezik a «példamutatást». Szabó Antal és Katzeus István elvtársak voltak a tan­körben az egyedüliek, akik komolyam vették az elvtársi segítségnyújtást. Főként Kat­zeus elvtárs volt az, aki iga­zán, szívből segített minden­kinek. Az első­ félév hibáin okulva, a 130-a­s tanulókör java meg munkáját és zárkózz -­ fel a­ legjobb tanulókörö­k sorai közé. -- *:*«-:*•:* *:* *:• *‡ *‡ *‡ *‡ *:• *:* *:* -† *:- - ■ Február 1 Budafok. Az éj jótékony leple borul rá a házra, tél fagyától az ablakon megdermed a könnyű pára, nyomor nyomát leplezi a szégyenkező háznak fala, néhány árva kenyérmorzsát altatgat üres asztala. Ablak alatt duhajoknak vad zaja töri a csendet, néhány «testvér» sétál haza, idézve a «szittya» rendet. Sötét borul Budafokra, zord éjtszaka az országra,­­ ám a kopár kecskeólban fellobban a hajnal lángja. Halkan kattog csak a kis gép, vastag pokróc fojtja zaját. Kint két elvtárs sétál fel-le, őrizve a ház ajtaját. A bentiek áhítattal csodálnak egy fehér lapot: ez az első, vele népünk új, biztos iránytűt kapott. Horthy-ország halál csendje, szétzilálva, megtépázva, repked a lap kézről kézre, rejtegetik házról házra. Erőt ad a csüggedtnek, terjesztői hőssé válnak, harcosokat szül és nevel szép jövőnek, küzdő mának. Ezer kopó tépi haját, felforgatnak minden követ, de hasztalan minden hajsza, egyik példányt másik követ- Rózsa Ferenc megtört testét Havi villanya tépi, rázza, de a lelke meg nem hajlik, nincs hóhér, ki leigázza. Rákosinak drága hangja hirdeti, pusztul a német, igazára tanítja a leigázott magyar népet. Elégetik, mindhiába, ezt a lapot tűz nem bántja, tűz ez maga. Fáklyafénynek gyújtotta a bátrak pártja. Megvilágít minden árnyat, múltat vágyó gonosz férget, épít jövőt, meleget ad, ellenséget perzsel, éget. Új országunk igaz tükre, boldog jövőnk csillan benne. Hangja eszme-zűrzavarban jó útra visz, nem pihenve. Egybeölel falut, várost, gyárat, földet, egyetemet, érezheted, hogy munkádban együtt harcol, épít­heted. Terveinknek szervezője, békénk védő őrfegyvere, új kultúránk hirdetője, a százezreknek a kenyere. Lap születik. Egyetemünk víg élete pezseg benne. Azt szeretnénk, ha az új lap olyan harcos, merész lenne, nehéz, de szép napjainkról adna olyan igaz képet, mint nagymultú Példaképe. Kövesse a Szabad Népet! N. G. IV. m. b.

Next