Műszaki Egyetem - A Jövő Mérnöke, 1953 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1953-02-13 / 1. szám

t Pártunk az elmúlt hónapok során több alkalommal külö­nös szeretettel, és éppen ezért nagyon keményen bírálta egyetemi ifjúságunk, egyetemi DISZ szervezeteink munká­ját. A Központi Vezetőség júniusi határozata az új parancsnoki kar nevelésének megjavítása érdekében fel­adatul tűzte elénk: még job­ban kell segíteni a tanulmányi színvonal emelését, és fel kell számolni a politikai munká­ban tapasztalható elmaradást. A Műszaki és az Építőipari Műszaki Egyetem hallgatói­­többsége megértette és lelke­sedéssel fogadta a párt utasí­tásait. Az elmúlt félévben a DISZ szervezetek jelentős kezdeti eredményeket értek el, különösen a tanulással közvetlenül összefüggő fel­adatok megoldásában. A fél­év utolsó két hónapjában utólánom felére csokiként a késők száma, a csoportok tagjai sok évfolyamon fel­keresték a hiányzókat,­ élesen megbírálták az órák alatt rendetlenkedőket. A vizsga­­időszak folyamán a DISZ szervezetek, különösen a gé­pész- és mérnök­ kar aktivis­tái sikerrel népszerűsítették a jó eredményt elért hallga­tókat, és kipellengérezték a rosszul vizsgázókat. Szinte minden csoportban azonnal felkeresték a vizsgáktól távol­maradt diákokat. A vegyész­mérnöki kar DISZ csoportjai­nak nagy része a vizsgák után röpgyűléseket tartott, ahol értékelték az eddigi eredmé­nyeket, és megbeszélték, ho­gyan készülnek fel a tagok a következő vizsgára. K­omoly lépés volt elsőre a diákok­ politikai nevelése te­ns, a DISZ politikai órák be­vezetése, amelyek keretében a dal­ok 60—65 százaléka lelkesen tanulmányozta Sztá­lin elvtárs krogresszusi beszé­dét december hó folyamán. Ezek a kezdeményezéseik­­­lagyinai­ut'­­­a félév­ jobb eredménnyel­­ zárult, mint a múlt év hasonló­­időszaka, még a viszonylag legrosszabb eredményt elért mérnök­karon is. Azonban­­a múlt félévben tapasztalt kétségtelen javulás megállapítása mellett ki kell hangsúlyozni, hogy még na­gyon komoly bajok vannak egyetemünkön. Több évfolyam­­on minden negyedik, sőt sok helyen, minden harmadik hallgatót eltarsítottatta­k utóvizs­gára. Már a tanév elején jelentős a hiányzók száma. Reggel 8 óra után többszáz későn jövő fut, vagy éppen sétál a Bud­afoki­ úton. Ismét «divatba jött» az órák alatti fegyelmezetlenség, regény­­olvasás, kötés stb. Ellenséges nézeteket: »Minek a mér­nöknek a marxizmus», vagy a »honvédtiszti pálya nem nyújt lehetőséget szakmai fejlődésre» stb. minden különösebb akadály nél­kül terjeszthetnek az egye­temen még megbúvó reakciós, amerikiabarát, osztályidegen elemek, pedig ennek veszélyé­re a párthatározatok ismétel­ten felhívták a DISZ szerve­zetek figyelmét. Mi az oka ezeknek a hibák­nak? «A baj az, elvtársiak, hogy a határozat közül sok az elvont szóbeszéd és kevés —­ vajmi kevés még — a tett!» — állapította meg Farkas Mihály elvtárs a DISZ I. Or­szágos Értekezletén, és külön kiemelte: «Ami az egyetemeken és főiskolákon végzett Dísz­munkát illeti, itt az a baj, hogy a DISZ szervezetekben erős opportunista jelenségek mutatkoznak.» A DISZ I. Országos Érte­kezlete után egyetemünk DISZ aktivistái lelkesen határozták el, hogy támaszkodva a fiata­lok többségére, amely szívvel­­léh­eseket akarja építeni, s ha kell, megvédeni hazánkat — teljesítik pártunknak adott szavukat: megvívják a csatát a reakciós kisebbség ellen. Azonban az aktívraülés után — «itt vannak a vizsgák» jel­szót hangoztatva­­— a DISZ vezetők megf­­éedikeztek ar­ról, hogy ia harc a csoportok­ban dől el. s a «szempontok Ezért tori'‘m­i»-', .41 meg i-. gy az új . glása »»-m vTfft jOiíÁj ííxz, előbbi .h*1. Ezért sürgősen változtatni kell. IjlSZ .sz­ervezeteinknek, a csoportok vezetőinek első fel­adata tehát, hogy a párt út­mutatásai szellemébe­n — sza­kítva a bürokratikus «szem­pontozással»— vonják maguk köré a harcos DISZ-tagokét és kérlelhetetlenül lépjenek fel az «ideológiák» terjesztői­vel, a lógósokkal, későkkel, hiányzókkal, a patópálokkal szemben. A hallgatók politikai neve­lése terén egyik legfontosabb tennivaló a politikai órák jó előkészítése és Moly­tartása. Minden DISZ-vezető köteles­sége, hogy a meggyőzés esz­közével biztosítsa­ a DISZ- tagok részvételét és eredmé­nyes szereplését, február hó­n­ap folyamán Rákosi elvtárs országgyűlési beszédének ki­váló feldolgozását. A DISZ további feladata, hogy rendszeresen foglalkoz­zon az utóvizsgává® rendel­kező fia­tall­okkal. DISZ akti­vistáink és a jó tan­uló DISZ- isták naponta keressék fel az elmaradt hallgatókat, és biz­tosítsák számukra a szüksé­ges segítséget, serkentsék őket, hogy utóvizsgájukat határ­időre letegyék. Természetesen ezek a DISZ szervezetteknek csak a legfontosabb és leg­sürgetőbb tennivalói. Számos feladatot kell végrehajtani a fiatalok testedzésének, szabad­idejük hasznos kihasználásá­nak, szórakozásuknak meg­szervezésével kapcsolatban, nem utolsó sorban: teljes rendet kell teremteni a diák­otthonokban. «Pártunk elvárja — mon­dotta Farkas elvtárs a DISZ I. Országos Értekezletén —,­ hogy a szocializmus építése roh­almcsapata megtisztelő cí­mét munkásifjúságunk, s a DISZ vezetése alatt 1953-ban végérvényesen elnyerje. El­érkezett az ideje annak, hogy munkásifjúságiunk aranybetű­­vel írja, be nevét első ötéves tervünk megvalósításába.» A jövő terveinek tervezői és parancsnok­ai, egyetemi ifjúságunk, becsületbeli ügye, hogy felzárkózom a munkás­fiatalok mellé. Ennek egyik előfeltétele: harcos DISZ szer­vezetek és csoportok kialakí­tása minden évfolyamon! Harcos DISZ szervezeteket! A szakszervezeti bizottság nevében köszöntöm újonnan induló lapunk olvasóit. Abban a munkában, am­ely­­yel a Műszaki Egyetem a szocializmus építésében részt vesz, tevékeny részt kér ma­gának a Műszaki Egyetem Szakszervezetének tagsága is. Célunk az, hogy úgy végez­zük el kiszabott feladatainkat, hogy a fejlődés az oktatási munkában is lépést tartson az általános fejlődéssel. A szak­­szervezet tagsága világosam látja ezt a célt és ennek el­érésére támogatja az egyetem vezetőségét. Hogyan kívánja a szakszer­vezet, az oktatás munkáját elősegíteni? Elsősorban azzal, hogy tár­sadalmi úton ellenőrzi az állami rendeletek végrehaj­tását. Közismert tény, hogy e­n a téren még hiányossá­gok vannak, márpedig a leg­kiválóbban kidolgozott ren­deletet sem követheti megfe­lelő eredmény, ha végrehaj­tásáról idejében nem gondos­­koodunk. A szakszervezet bi­­­­mi hálózata , melynek tagjai ott vannak az egyetem minden tanszékén, minden műhelyében, kell, hogy ébe­ren ügyeljen az állami rende­knek pontos végrehajtására. De közvetlen feladatai is vannak a szakszervezetnek a oktatás megjavítása terén. Tevékeny részt kell vennie a jó oktatási­ módszerek kiala­kításában és továbbfejlesztésé­ben . Meg kell szervezni­­a ta­pas­ztalatcserét a rokon tár­gyakat­­oktató tanszékek kö­zött, össze kell hoznia a ki­váló középiskolas tanárokat az egyetem professzoraival, hogy együtt megtárgyalhas­sák, miként lehetne eltűntet­ni azt az­­előadási anyagban és­­módszerekben mutatkozó lépcsőt, mely még ma is meg­van az egyetem és a közép­iskolák között, s melynek le­küzdése oly sok nehézség elé állítja hallgatóinkat. A mi feladatunk a legjobb oktatóknak és módszereiknek népszerűsítése is. A tanusítmányi eredménye­ket azonban nemcsak egye­temünk oktatóinak munkája határozza meg, az eredmé­nyek visszatükrözik a többi dolgozó munkáját is. Nem kö­­zönbös tehát az, hogy ezek hogyan végzik munkájukat. Szakmai és ideológiai tovább­képzésükkel támogatja a szakszervezet ezt a munkát és azzall, hogy igyekszik ki­alakítani olyan légkört, amelyben mindenki elítéli a rosszul, hanyagul dolgozót. A nagy célnak — a kiváló mérnökök képzésének — tá­mogatását azonban csak úgy érhetjük el, ha a Műszaki Egyetem pártbizottságának irányításával és a DISZ bi­zottsággal szorosan együtt­működve haladunk a felada­tok megvalósítása útján. En­nek az együttműködésnek ki­építése Szakszervezetünk egyik legsürgősebb és legfon­tosabb feladata. Kozmann György ❖ ! MŰSZAKI EGYETE­M Hallottad-e... . .. hogy Londonban az Unity színházban Kossuth emlékünnepséget rendezett az Angol Magyar Baráti Társa­ság, melyen a külföldi követ­ségek és a sajtó nagy szám­mal képviseltették magukat. Az ünnepségen Max Morris ismert angol publicista mél­tatta Kossuth történelmi nagyságát és politikai pálya­futását. ... hogy Svédországban a Svéd—Magyar Társaság ki­adta svéd nyelven Móricz Zsigmond hét novelláját. A kötet bevezetőjében ismerte­tik Móricz Zsigmond életét és munkásságát. ... hogy a nálunk is nagy sikerrel bemutatott „Foster ezredes bűnösnek vallja ma­gát” című darabot, Phenjan­­ban bemutatta az Állami Drámai Színház. A színmű, mely Koreában játszódik, nagy sikert aratott. A folyamatos tanulásról Oltay Károly egyetemi tanár A folyamatos tanulásra való nevelés az egyetemi fel­adatok közé tartozik, mert nálunk a hallgatóságnak még mindig van egy része, amely nem tudja értékelni azt a ki­váló és szerencsés helyzetet, hogy egy, a kormány által gazdagon felszerelt egyete­men, megélhetési gondoktól mentesen képezheti magát a mérnöki pályára. Az egyetemi tanszemélyzet első feladata, hogy minden hallgatóban tudatossá tegye, nemcsak magának, de a kö­zösségnek is tartozik a min­den erőből való tanulással. Ez a tudatosság egyúttal a nemzet kultúrfokára is jel­lemző, mert ez a nagy kul­túrájú nemzetek fiaiban teljes mértékben megvan. Ha lát­ják, hogy a kormányzat mi­lyen nagy súlyt helyez az egyetemek létesítésére és fej­lesztésére, ha látják, hogy a hallgatóságot mennyire segí­tik abban, hogy zavartalanul, gondok nélkül tanulhasson, akkor csak a műveletlenek azok, akik nem értik meg a kormány nemes és hazafias törekvését. Akik a szovjet egyeteme­ket tanulmányozták, legfőbb benyomásukként azt hozták magukkal, hogy ott az egye­temi hallgatók teljesen át­érzik a tanulás fontosságát, s teljes erejükkel igyekeznek a választott tudományt elsajá­títani. Nálunk, ahol­ egy évfo­lyamban csak 30­-40 hallga­tó van, ahol tehát­­ profesz­­szor minden hallgatót név szerint ismer, s velük sze­mély szerint foglalkozhat, ott könnyű feladat , folyamatos tanulás eredményes propagá­lása. De nehéz a helyzet olyankor, amikor 300, vagy ennél több hallgató van egy évfolyamban. Ilyenkor a ta­nulókörön keresztül kell el­végezni a folyamatos tanulás elvetérztését, minden tan­értó­­kört a tanszemélyzet egy tag­jára kell bízni, s módot kell adni arra, hogy hetenként legalább 2 órán keresztül foglalkozhasson a hozzá be­osztott hallgatókkal. Ahol műszergyakorlatok vannak, (mint nálam a geo­déziai oktatásban), ott még kisebb — 4—6 létszámú — csoportokban lehet elvégezni az ellenőrzést, vagyis meg lehet valósítani azt, hogy minden hallgató, minden hé­ten számot adjon tanulásá­nak eredményeiről. A geodéziai tanszék 1951/ 52. tanévben kezdte meg a folyamatos tanulás, hogy úgy mondjam, kikényszeríté­sét. Az akkor szerzett ta­pasztalatokat felhasználtuk az 1952/53. tanév első fél­évében. A tanszemélyzet minden tagja dícséretreméltó módon igyekezett a legjobb eredményeket elérni, mert be­csület­ ügyüknek tekintették a kísérlet sikerét. A tanszéknek a II. éves mér­nökhallgatók részére elő­adott Geodézia I. évfolyam­ban 331 hallgatója volt. A tanterem kicsi volta miatt két műszakban (parallel elő­adásban) tartották az elő­adásokat. Műszergyakor­latra heti két óra állott ren­delkezésre. A hallgatóság 12 tanulókörre volt osztva, ezek létszáma 28 körül volt. A tanszemélyzet 1 docensből, 2 adjunktusból, 7 tanársegéd­ből és 4 demonstrátorból ál­lott. Egy délutánra két tanuló­kört osztottunk be (mintegy 56-os létszámmal) s azokból 5—6 létszámú kisebb csopor­tot alakítottunk. Ezeket egy­­egy adjunktus, illetve tanár­segéd vezette. A kis alcso­portok először egy órán át műszergyakorlatokat végez­tek, a második óra pedig be­számoló volt az előző heti munkásságukról. Ennek ke­retében mindenki bemutatta előadási jegyzetét, a tanárse­géd kikérdezte az arra a hét­re feladott előadási anyagot, esetleg abból gyors írásbelit kellett írni. Ha az anyaggal kapcsolatosan kérdéseik vol­tak, azokat is megbeszélték. Az óra végén megkapták azo­kat a kérdéseket, amelyekre a jövő héten kellett felelniük. Nagyon fontos a jegyzetké­szítés kérdése, illetve annak bemutatása és felülvizsgálá­sa, mert az hétről-hétre kény­Az egyéni foglalkozás ered­ményezte azt, hogy a félév­végi vizsgáknak kivétel nél­kül mindenki nekiment (ez már tavaly is így volt), hogy a bukások száma felére csök­kent, s hogy nagyon szépen emelkedett a jó és a jeles osztályzatok együttes száma (132-ről 207-re). Az alkalmazott módszerek egyáltalán nem új, abból a régi tapasztalatból ered, hogy az oktatás legeredmé­nyesebb, ha minden egyén­nel külön-külön foglalkoznak. Természetesen nagylétszá­mú hallgatóság esetében csak akkor alkalmazható, ha kellő számú, jól képzett és lelkes tanerő áll rendelkezésre. A kísérlet eredménye azt is igazolja, hogy a magyar szeríti a hallgatókat az elő­adott anyag átnézésére, sőt megtanulására is. De eleinte ez még nem volt elegendő azoknál, akik közömbösek, hanyagok, vagy könnyelműek, s azoknál, akik igyekeznek kibújni a tanulás alól. Ezeknél a társadalmi segítséget is igénybevevők ,a tanulóköri háromszögek (ve­zető, párttag, DISZ) segítsé­gével. Ezekkel azonnal kö­zöltük az elmaradásokat, il­letve a hanyag, a készü­­letlenül jövők neveit, s ott még azon a héten egyenként hívták fel őket kötelességük teljesítésére. A párt­ és a DISZ segítsége nélkül nem érhettünk volna el sikert. A kísérlet eredménye már a félév folyamán is kedvező­nek bizonyult, mert a félév első felében a gyakorlati osz­tályzatban elégtelen 204 volt, a második felében pedig 146. A csökkenés számottevő, s ez a tanszemélyzet buzgósá­­gát nagyon fokozta. Érdekes, hogy a jelesek és jók együttes száma 846-ról 964-re emelkedett. A javulást legjobban a fél­év­ végi vizsga eredményi­nek a tavalyi félévi vizsgá­val való összehasonlítása mutatja. Az 1952/53. tanév első félévének vizsgaeredménye hallgató­anyag nagyon jó, s ha a tárgyat megszereti, nagy becsvággyal igyekszik azt elsajátítani. Az utóbbi miatt nagyon szükséges, hogy az oktatószemélyzet felhívja a figyelmet a tárgy fontos­ságára, és gyakorlati alkal­mazásának nagy jelenté­sére. A szakmai képzés egyma­gában nem elégséges, az ok­tatással járó nevelő munka elkerülhetetlenül szüksé­ges. Ha mi a kísérlettel ked­vező kezdeti eredményeket értünk el, azt nagyrészt az oktatószemélyzet hivatás­­szeretetének és lelkes mun­kájának köszönhettük. Ehhez azonban jelentős mértékben hozzájárult a párt és a DÍSZ önzetlenül végzett társadalmi munkája. Az átlag tehát kereken 20 tevő az egyes osztályzati százalékkal javult meg, nál, mert tavalyhoz képest A javulás nagyon számol­az 5-ösök száma emelkedett 70-el. Osztályzat: 5 Oszt. száma: 116 Percentszám: 35 4 3 2 1 91 59 48 17 27 18 15 5 összesen: 331 Az átlag tehát:3,73 Ezzel szemben az 1951/52. tanév első félévi vizsgaere­ménye: Osztályzat:6 4 3 21 Oszt. száma: 46 86 88 68 35 Percentszám: 14 27 27 21 11 összesen: 323 Az átlag: 3,12 4-esek száma emelkedett 5-el, a 3-asok száma csökkent 29-el, 2-esek száma csökkent 20-al, 1-esek száma csökkent 18-al. Akik a tanulásban Gáspár Ágnes I. éves gé- Sárosi István a gépgyár­pészkari szakérettségis hall­­tás-technológia III éves esti gató. Példamutató, jó mun- hallgatója Félévi tanúimé, , , , , , nyi eredménye 4.4 12 éves karával jeles eredményt ért i.ara óta dolgozik. Jó el a félévi vizsgákon, kora óta dolgozik. Jó munká­jáért sztahanovista oklevelet kapott. Bencze József Rákosi ész- Szabó B. EL­töndíjas villamosmérnök- vegyész. Szaki . T hallgató. Tanulmányi ered- gató. Egész félévi­g szö­rül­­ménye jeles. Mint alapszervi más tanulása eredménye párttitkár, jó példával, elv­­pen az évfolyam legjob­b társi segítségnyújtással se­­nulói közé küzdötte fel­s­­gíti évfolyamtársast.­gát.

Next