Jövő Mérnöke, 1958 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1958-09-20 / 1. szám
% A JÖVŐ MÉRNÖKE DAL, TÁNC, MUZSIKA Bándi elvtársé a szó Az emeletek, szobaszámok és folyosók labirintusában végre megtaláltam dr. Bándi Vilmost az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, dr. Kardos György Művelődési Otthonának igazgatóját. Itt ülünk egy barátságos, napfényes kis szobában és Bándi elvtársé a szó. Mindenekelőtt egy nyitott újságlapot emel fel íróasztaláról és felénk fordítja. A vastagbetűs címfeliratról ezt olvashatjuk: az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei. — Ennek szellemében igyekszünk dolgozni — kezdi mondókáját dr. Bándi Vilmos. — Sok mindenben követjük a tavaly jól bevált hagyományokat. Műsoros estekkel biztosítjuk a hallgatók és a dolgozók nevelő jellegű szórakozását. Rendszeres múzeum-, kiállítás- és tárlatlátogatásokat, a tudomány, a technika és a művészet különböző kérdéseiről pedig előadásokat rendezünk. Emellett a különböző szakkörök (képzőművész, fotó és bélyeggyűjtő) és a nagymúltú művészeti csoportok (színjátszás, ének, tánc) továbbra is a hallgatóság alkotó tevékenységét szolgálják. Az említett „nagy múltat“ bizonyítja a szoba falán függő oklevelek sorozata, valamint az a sok-sok arany-, ezüst- és bronzérem, I., II., és II. helyezés, amelyekkel különböző kulturális versenyek alkalmával művészeti csoportjainkat kitüntették. — No és a nagy múlt után milyennek ígérkezik a jövő? — Elsősorban is a létszámot — amely a tavasszal végzettek távozásával némileg megcsappant — az elsőéves „gólyákkal” igyekszünk feltölteni. Szervezésük kétféleképpen történik. Egyrészt, mindjárt a felvételi vizsgánál megkérdeztük tőlük, mihez éreznek kedvet és melyik művészeti csoportban működnének legszívesebben. Másrészt évente átlag két alkalommal rendezünk tehetségkutató versenyt. Egyébként — teszi hozzá Bándi elvtárs mosolyogva — használjuk ki a lehetőségeket. Szeretném, ha a Jövő Mérnöke is közölné: „Felhívjuk egyetemünk valamennyi hallgatóját és dolgozóját, hogy aki művészeti csoportunk munkájában részt kíván venni, vagy ezzel kapcsolatban problémája van, keressen fel 1191-ig a K. 1. 23. alatti irodahelyiségben.” Komoly gondot okoz a helyiség kérdése. Sokat segítene helyzetünkön, ha itt a közös pontban biztosítanának számunkra néhány próbatermet. Érdekes és remélem eredményes újítást vezetünk be az idén. Az ismeretterjesztő előadásokat összekötjük színjátszóink, szavalóink és énekeseink munkájával. Pl.: a közeli Burns évforduló alkalmából előadást tartunk a költő életéről, ahol szavalóink előadják leghíresebb műveit. Előadássorozatot tervezünk nagy írókról, költőkről, zeneszerzőkről. Újdonságnak számít, hogy táncosaink végre megkapták a rég várt új oktatót Szász Béla személyében, aki a Közgazdasági Egyetemen is hasonló munkakört tölt be. Tavalyi munkánkban mutatkozott némi eltolódás, amit most természetesen orvosolni kell. A Hazafias Népfront, a kerületi tanács, a Vöröskereszt, a Nőszövetség meghívásaira, színjátszóink gyakran szerepeltek „házonkívül“ Ez annyiban megbocsátható, hiszen az előadás művészi értéke csak csiszolódik a többszörös bemutatás folyamán. Az egyetem színjátszóinak viszont fő feladata az egyetemet ellátni műsorral, s a sok külső fellépés ennek rovására történik. Az idei évad során kell megtalálnunk itt is a megfelelő arányt. Különben egyetemünkön is felvesszük a harcot a „csörgés-pörgés” ellen. A diákotthonban táncoktatást indítunk, ahol a rock and roll, calypso, mambó, tangó, keringő és rumba közbotrányokozástól mentes lépéseit tanulhatja a diákság. Végül meg kell említenem még valamit. Súlyos csalódást okozott hallgatóink sorában a XI. ker. KISZ be nem váltott ígérete. A kulturális seregszemle legjobbjainak ugyanis csehszlovákiai utazást ígértek. Azonban hiába voltak az arany-, ezüstérmek, I., II. helyezések. Az ígéret szép szó... illetékesek kissé elgondolkozhatnának ezen! Egyúttal — ha már így letettük a garast — kérjük Rados Kornél rektor elvtársat, valamint a tömegszervezeteket, — elsősorban az MSZMP Pártbizottságát — hogy lehetőség szerint minél több anyagi és erkölcsi támogatást nyújtsanak munkánkhoz. * Mindehhez mit tehet még hozzá a „Jövő Mérnöke”? Talán csak anyit, hogy a jövő minden mérnöke, aki kedvet és tehetséget érez magában valamilyen művészeti ághoz, támogassa az egyetemi kultúrcsoportok munkáját, így sok kedves élménnyel fűszerezheti a tanulás komoly éveit. BEDECS ÉVA Ropják a táncot Az új tanév küszöbén Kilenc pillanatkép a tanévkezdésről Szeptember nyolcadika. A jó öreg Műszaki Egyetem nyári álma végetért. Kicsinosodott, kicsit megfiatalodott előadótermeit, tantermeit, folyosóit újra megtölti a hallgatóság vidám kacagása és vitatkozása, az előadók tudástgyarapító, nevelő hangja. Újraéledtek a rajzbeadás és a zárthelyi, a katalógus és az orvosi igazolás, a csengő és a jegyzetelés, a horgolótű és az ország-város játék, a laboratórium, a műhely és minden, ami az egyetem életét jelenti. Újraéledtek a vágyak és remények, a nagy fogadkozások és tervek, a kis kellemetlenségek és bosszúságok is. Ezekről, meg a nyári élményekről szólaltatjuk itt meg egyetemünk néhány oktatóját és hallgatóját. Az elsőévesek között Matus Mária, I. éves gépészhallgató zöld pullóverben, zöld aktatáskával és — talán nem haragszik meg a zöld fülekkel. Nagyon tetszik neki az egyetem, de nem tudja, hogy mi tetszik rajta. Tudja, hogy az elsőéveseket gólyáknak hívják, de nem tudja, hogy miért. (Igaz, hogy én sem.) Nem tudja, hogy hol van a tornaterem és a K. N. 46. terem, hol van az orvosi rendelő és a feje. De azért valamit mégis tud, azt, hogy textilmérnök akar lenni. És ez a fontos. A többit majd megtanulja. Az I. éves vegyészek évfolyamgyűlésén éppen a kijelölt ideiglenes KISZ-vezetőség névsorát ismertették a hallgatókkal, amikor megérkeztünk. A gyűlés után beszélgettünk a vezetőség néhány tagjával. — Itt az egyetemen felnőttként kezelnek bennünket, és ez a fő. Mint hallottuk, ezentúl nem lesz olyan rendszeres számonkérés, mint a középiskolában volt. Tudjuk, hogy ez fokozott bizalmat jelent, és mi igyekszünk is megfelelni ennek a bizalomnak. Fokozott akaraterővel és szorgalommal fogjuk teljesíteni kötelességeinket, így beszélt Bíró Zsuzsa, a vezetőség egyik tagja. Pázmándi Gyula, a szervezőtitkár pedig ezt mondta: — Az Árpád Gimnáziumban érettségiztem. Eleinte atomfizikus akartam lenni, de végül mégis a vegyész karra jöttem. Elsősorban gyógyszervegyészettel és szerves kémiával szeretnék foglalkozni. Szondy Judit I. éves építészmérnök hallgatót a folyosón csíptük el Miért jöttél a Műegyetemre? — Kiskoromtól fogva szeretek rajzolni és azt mondják, hogy ügyes kezem van. Gondoltam arra is, hogy képzőművész leszek, de attól tartottam, hogy ahhoz még sincs elég kézügyességem. Ezenkívül szeretem a matematikát és a fizikát is. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. — Mit vársz az egyetemtől azonfelül, hogy mérnöki oklevelet ad? — Nagyon szeretem a zenét. Szeretném, ha az egyetem hozzásegítene sok szép hangverseny és opera meghallgatásához. Jó lenne például, ha nemcsak az általános és középiskolások, hanem az egyetemisták részére is lenne kedvezményes operaelőadás. — KISZ-tag vagy? — Igen. A gimnáziumban, mint negyedikes, még nem sok KISZ-munkát tudtam végezni, de itt, az egyetemen szeretnék részt venni mindenben, amiben lehet. Már éppen búcsúzni készültem, amikor megszólalt: — Ha csakugyan kiírjátok az újságba, amit mondtam, akkor még azt is írjátok meg, hogy nagyon szorgalmasan fogok tanulni. Ha az ember odakerül, ahová szeretett volna, akkor tanul. Jó néhány magasabb éves hallgató is megszívlelhetné Szondy Judit I. éves építészmérnök hallgató szavait. Egy másodéves Radács Ferenc, II. éves gépészhallgató, kicsit visszapillant a múltba. Utóvizsgám ugyan nem volt, de csak közepes eredményt sikerült elérnem. Sokat jártam moziba, gyakran kártyáztam, sétáltam, szóval „lógtam”. Ennek ebben a félévben vége lesz. Legalább négyes rendű szeretnék lenni. Sokan indulnak neki egyegy félévnek azzal az elhatározással, hogy most aztán végképpen „új életet kezdenek”. Félretéve szórakozást és sportot, esetleg az udvarlást is, csak a tudománynak szentelik napjaikat. De haj! Kevesen tartják be önmaguknak adott szavukat, és tízszer ennyi kiváló tanuló lenne az egyetemen, ha azt osztályoznák, hogy ki mennyire szegte meg adott szavát. De bízzunk Radács Feriben a fogadalmának erejében. Legyen ereje és megtegye azt, ami eddig oly soknak nem sikerült. A fogadalom mellett azért panasz is akad. A dékáni hivatal nagyon hézagosan osztotta be az órákat, így nem lehet az időt jól kihasználni. S az ördög nem alszik. Egy lyukas óra unalmában elkövetett mozilátogatás nem egy hős fejről tépte le már a babért. Harmadévesek Nézem a jegyzetfüzetet. Csupa lány. Úgy látszik, szakítani kell minden szubjektív benyomással. Mint valami refrént, úgy ismételgeti Kis Anikó gépészhallgató. — Sok a munka, nincs idő. Pedig az első két évben nem nagyon lustálkodott. Alig járt színházba vagy sétálni, állandóan a diákotthonban tett-vett vagy holmiját rendezgette vagy tanult. És mégis... — Sok a munka, nincs idő. — Talán az időbeosztással van baj? Talán nagyon elaprózod magad? — Ne hidd. Csak hát az embernek el kell intéznie különféle megbízatásokat, meg egyebet. Ilyenkor, tanév elején, különösen sok az ilyesmi. Aztán mosni, vasalni kell, rendet rakni a szekrényben, kitakarítani a fiókot, meg ilyesmi. Aztán kézimunkázni is kell, mert karácsonyra egy térítőt horgolok, aztán el kell intézni a beiratkozást, meg mindent. Ja igen, és tanulni is kell. Annyi munkám van, hogy az szörnyű. Be kell járni órákra, és jegyzetelni. Rendesebben kell jegyzetelni, mint tavaly, mert magam is alig tudtam elolvasni amit írtam. Azután szeretnék valamit javítani is, meg hazamenni. Szóval érted. Csécs Mária és Tisza Magdolna barátnők. Problémáik és elképzeléseik is nagyjából egyformák, legfeljebb annyi a különbség, hogy Máriának volt utóvizsgája, Magdolnának nem. — Rossz volt a tanulási módszerem. Egyedül küszködtem az anyaggal, főleg saját jegyzetemre támaszkodva, ami nem volt mindig elég érthető. Most Magdival együtt tanulunk, közösen jegyzetelünk, mert így jobban megy a tanulás is, a jegyzetelés is. Az utóvizsgámat nemsokára leteszem. És a további tervek? Tanulás, színház, népitánc, komolyzene. A riporter csak egy bajt lát. Mind a ketten irtóznak a gyakorlati munkától. Gyengeáramú, illetve műszeres villamos hallgató létükre úgy tekintenek pl. a rádióra, mint mondjuk egy gépész. Ez pedig így nem jó. Tanú rá az összes tanszékek és a magyar ipar. Az utolsó beiratkozás után Barta professzor úr, a villamoskar dékánja, az V. éves hallgatók részére tartott eligazításon azt mondotta, hogy „önök elérkeztek az utolsó beiratkozáshoz”. (Ha ez parlamenti tudósítás lenne, akkor így folytathatnám: mozgolódás a padsorokban. Többen kérdezik: „Ez biztos?”.) — Utóvizsga nélkül akarom zárni a félévet — mondja Vass Vilmos V. éves villamosmérnök hallgató. Most egy utóvizsgám van, de nem szeretném a diplomaterv kidolgozását utóvizsgával súlyosbítani. — Hová akarsz menni dolgozni? — Nyáron a telefongyárban voltam termelési gyakorlaton. Feladatom egy hangregiszter tömegvizsgálata volt. Rengeteg gyakorlati dolgot tanultam és a hely is megtetszett. Oda szeretnék menni, remélem, sikerülni fog. Azt hiszem, hogy az elhelyezkedéssel nem lesz különösebb probléma. Lusztig Éva V. éves vegyészhallgatóval beszélgetünk. — A termelési gyakorlat nagyon jó és hasznos volt. Sokan szeretnének oda menni, ahol nyáron voltak. Én is. — A tanulással nincs különösebb probléma. Átlagom az elmúlt félévben 4,77 volt, és megkaptam a Népköztársasági Ösztöndíjat. Törekvésem az, hogy tanulmányi eredményemet továbbra is megtartsam. — Munkám van elég, mert mint a KISZ végrehajtó bizottság vegyészkari felelősének, sok a tennivalóm. De jó időbeosztással a tanulás mellett erre is tudok kellő időt biztosítani. Azután néhány szó az évfolyamról. Sok utóvizsga van, ami elsősorban a háromhetes vizsgaidőszaknak tudható be. A KISZ-tagoknak több mint 50 százaléka utóvizsgás volt. Ez nagyon sok. Megbeszélték a tanszékekkel, hogy a segítséget igénylőknek a tanársegédek közvetlen támogatást nyújtanak. Ennek eredményeképpen, ma már az utóvizsgák zöme a múlté. Ebben a félévben 9 hét tanulmányi időnk lesz, azután következik a vizsgaidőszak. Ennek elteltével 6 hetes diplomamunka-gyakorlat lesz, heti 36 kötelező órában, a diplomaterveket az elképzelések szerint, áprilisban védjük Sok sikert kívánunk! Egy történet Kaszap Kálmán nyúlánk, szemüveges, kicsit gyerekarcú férfi. Tavaly végzett, most tanársegéd és nevelőtanár a központi diákszállóban. Az egyik napon a menzán vacsoránál, három vidám fiatalember ült az asztalához, élénk diskurzusba merülve. Aztán hozták a vacsorát és a tanársegéd elvtárs megszólalt: — Legyenek szívesek kenyeret adni. A három vidám fiatalember összenézett, mosolygott, végül az egyik atyai hangon fordult Kaszaphoz: — Ne magázz minket, erre semmi szükség. A mi egyetemünk olyan, mint egy nagy család, itt az elsőévesek, akár az ötödéveseket is tegezhetik. — Kálmán nyelt egyet, aztán megkérdezte: — És ti hányadévesek vagytok? Az imént szóló büszkén kihúzta magát. — Mi? Már másodévesek vagyunk. Egy komoly probléma — Mi újság, ötödéves kolléga? — Még nem vagyok ötödéves. Hogyhogy? — Majd ha letettem az utóvizsgámat! Ilyen, és ehhez hasonló beszélgetéseket gyakran lehet hallani a villamos ötödévfolyam erősáramú szakán. A hátralevő utóvizsgák nagy része pedig rajzbeadás elmulasztásának terhére írható. Az évfolyam 90 hallgatója közül több mint 70 maradt adós a Liskatanszéknek, rajzával. Erről érdeklődünk Schmikál Ferenc tanársegéd úrnál. — Nem tudjuk, hogy mi lehet az oka, a nagyméretű elmaradásnak. Tudomásunk szerint a hallgatók terhelése a korábbi évekhez képest csökkent. A rajztermi gyakorlatok eredményessége érdekében ebben a munkában meghívott külső előadók, gyakorlati szakemberek, a Ganz-gyár mérnökei működnek közre. A feladatok megoldásának megkönnyítése érdekében a gyakorlati termekben Ganz-fényképmásolatokat helyeztünk el. A forgalomban levő tankönyvek is Ganz-konstrukciókat tartalmaznak. Ezenkívül, a tanszék is minden segítséget megad a hallgatóknak, elsősorban a Számítások elkészítésében. Konstrukciós kérdésekben nem szívesen adunk tanácsot, mert a tervezőknek megvan, a maguk évek során kialakult elképzelése, a jónaktartott megoldásokról, és így esetleg a hallgatót nem a megfelelő irányban tájékoztatjuk. A rajzelmaradások nagy száma, bennünket is meglepett. Véleményem szerint a hiba elsősorban a hallgatókban keresendő. Jó volna erről a kérdésről az érdekeltekkel eszmecserét folytatni. Nagy örömmel fogadnánk konkrét és keresztülvihető javaslatokat. Még két vélemény. Kovács Sándor: — Nekem nem volt elimanaradásom, mert nem sajnáltam az éjszakákat. Judik Mihály: — Nem beszéltünk össze, de valahogy úgy képzeltük, hogy ha sokan vagyunk, nem lehet semmi baj. Hiába, a mérnöki diplomát nem adják ingyen. Néha többet kell dolgozni érte, mint az kényelmes lenne. Csík Gáspár, tanársegéd elvtárs, a KISZ VB villamoskari felelőse először a Hanságról szól néhány szót. — A hansági munka szervezésre elég nehezen ment. Különösen gyengén szerepelt a mostani villamos V. évfolyam gyengeáramú szak, ahonnan mindössze két hallgató volt a Hanságban, annak ellenére, hogy a KISZ-tagok száma 20 körül jár. A lecsapolásnál végzett munkákkal általában meg voltak elégedve, a koszt jó volt. Nem volt jó, hogy az egyetemről nem jött ki senki megnézni bennünket, hogy a jelentkezettek 10 százaléka nem jött el, hogy a táborparancsnok-helyettes elvtárs mindjárt, az első nap kijelentette: „Legalább annyit dolgozzatok, amennyit megesztek”. A mi fiaink azt hiszem, többet dolgoztak. A KISZ-munka már alapszervezetekben folyik, melyet az alapszervezet vezetősége irányít. Hogy jól, arra bizonyoság a IV. éves villamos-alapszervezet, amely saját erejéből rendezi a gólyabált. Az alapszervezetek munkájának megjavítása céljából az egyes vezetőségek mellé párttag, vagy KISZ-tag tanársegédet osztottunk be. Az I. éveseknél megbízott ideiglenes vezetőség működik, a villamos karon 2 alapszervezetet irányítanak, összesen 172 taggal. Ebben a félévben elsősorban a tagság megismerésével foglalkoznak, a félév végén megvizsgáljuk a KISZ-tagság kérdését. Komoly feladatot jelent az ötödévesek véleményezése, ehhez a munkához rövidesen hozzákezdünk. Fodor Judit, a marxizmustanszék tanársegéde. Őt elsősorban az emberek érdeklik. A KISZ-tagságról, a KISZ- tagokról így beszél: — Vannak még olyan fiatalok, akik a KISZ-tagságot ugródeszkának tekintik. El kell mondani, hogy a KISZ-tagság nem előnyöket, hanem kötelességeket jelent. A követelmények: példát mutatni az egyetemi élet minden területén és az egyetemen kívül is. Itt elsősorban tevőleges állásfoglalásról van szó, nem elég a jó tanulás. Nekünk nemcsak kiváló mérnökökre, hanem szocialista mérnökökre van szükségünk. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — A KISZ-tagok tanulmányi átlaga legyen magasabb, mint a KISZ-en kívülieké. Ezt természetesen a KISZ-tagok tanulmányi eredményeinek javításával, nem pedig a nem KISZ-tagok eredményének leszorításával kell elérni. ■ Nagyon fontos a filozófia, és általában a politikai tárgyak tanulása, mert a KISZ szervezett politikai oktatást nem ■ végez. Nagyon fontos, hogy a KISZ-tagok aktívan dolgozzanak a szervezetben. Persze, részt vehet valaki például színjátszó csoportban is, ez KISZ-munka, de nem feltétlenül elégséges. Elengedhetetlen a helyes politikai állásfoglalás. Az utóvizsgál at egy halom könyv és füzet között, halkan mormol és átkozódik magában. Keze kicsit idegesen reszket, szemei álmatlanságtól vörösek. Szinte félek a közelébe menni, attól tartok, hogy a fejemhez röpít valamit. Végül is összeszedve bátorságomat, megszólítom. — Hány utóvizsgád van? — Három. — És — és miért van utóvizsgád? Fölényesen végigmér. — Ostoba kérdés. Mert elbelátom, hogy igaza van. A kérdés valóban ostoba, mert a felelet nyilvánvaló. Nem tanult és kész. Hogy miért nem? Csakugyan, miért nem? Hiszen azért járunk az egyetemre, hogy tanuljunk, ez a munkánk, ezért költenek ránk a szüleink és az állam. Egy utóvizsga még csak becsúszhat, de három?! Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez már — enyhén szólva — hanyagság. Amíg ezen töprengek, a nevét is elfelejtem megkérdezni. Nem baj. Ő tudja, hogy róla van szó. Talán — ha letette utóvizsgáit — gondolkodni fog és belátja, hogy ez mindenkinek rossz, a szüleinek is, az államnak is, és neki is. BÁRSONY ANDRÁS