Jövő Mérnöke, 1958 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1958-09-20 / 1. szám

% A JÖVŐ MÉRNÖKE DAL, TÁNC, MUZSIKA Bándi elvtársé a szó Az emeletek, szobaszámok és folyosók labirintusában végre megtaláltam dr. Bándi Vilmost az Építőipari és Köz­lekedési Műszaki Egyetem, dr. Kardos György Művelődési Otthonának igazgatóját. Itt ülünk egy barátságos, napfényes kis szobában és Bándi elvtársé a szó. Mindenekelőtt egy nyitott újságlapot emel fel íróasztalá­ról és felénk fordítja. A vas­­tagbetűs címfeliratról ezt ol­vashatjuk: az MSZMP műve­lődéspolitikai irányelvei. — Ennek szellemében igyek­szünk dolgozni — kezdi mon­­dókáját dr. Bándi Vilmos. — Sok mindenben követjük a tavaly jól bevált hagyo­mányokat. Műsoros estek­kel biztosítjuk a hallgatók és a dolgozók nevelő jellegű szórakozását. Rendszeres mú­zeum-, kiállítás- és tárlatláto­gatásokat, a tudomány, a technika és a művészet kü­lönböző kérdéseiről pedig elő­adásokat rendezünk. Emellett a különböző szak­körök (képzőművész, fotó és bélyeggyűjtő) és a nagymúltú művészeti csoportok (színját­szás, ének, tánc) továbbra is a hallgatóság alkotó tevékenysé­gét szolgálják. Az említett „nagy múltat“ bizonyítja a szoba falán függő oklevelek sorozata, valamint az a sok-sok arany-, ezüst- és bronzérem, I., II., és II. he­lyezés, amelyekkel különböző kulturális versenyek alkalmá­val művészeti csoportjainkat kitüntették. — No és a nagy múlt után milyennek ígérkezik a jövő? — Elsősorban is a létszá­mot — amely a tavasszal vég­zettek távozásával némileg megcsappant — az elsőéves „gólyákkal” igyekszünk fel­tölteni. Szervezésük kétféle­képpen történik. Egyrészt, mindjárt a felvételi vizsgá­nál megkérdeztük tőlük, mi­hez éreznek kedvet és melyik művészeti csoportban működ­nének legszívesebben. Más­részt évente átlag két alka­lommal rendezünk tehetség­kutató versenyt. Egyébként — teszi hozzá Bándi elvtárs mo­solyogva — használjuk ki a lehetőségeket. Szeretném, ha a Jövő Mérnöke is közölné: „Felhívjuk egyetemünk va­lamennyi hallgatóját és dol­gozóját, hogy a­ki művészeti csoportunk munkájában részt kíván venni, vagy ezzel kapcso­latban problémája van, keres­sen fel 1191-ig a K. 1. 23. alatti irodahelyiségben.” Komoly gondot okoz a he­lyiség kérdése. Sokat segítene­­ helyzetünkön, ha itt a közö­s pontban biztosítanának szá­­­­munkra néhány próbatermet. Érdekes és remélem ered­ményes újítást vezetünk be az idén. Az ismeretterjesztő előadásokat összekötjük szín­játszóink, szavalóink és éne­keseink munkájával. Pl.: a közeli Burns évforduló alkal­mából előadást tartunk a köl­­tő életéről, ahol szavalóink előadják leghíresebb műveit. Előadássorozatot tervezünk nagy írókról, költőkről, zene­szerzőkről. Újdonságnak számít, hogy táncosaink végre megkapták a rég várt új oktatót Szász Béla személyében, aki a Közgazda­­sági Egyetemen is hasonló munkakört tölt be. Tavalyi munkánkban mu­tatkozott némi eltolódás, amit most természetesen orvosolni kell. A Hazafias Népfront, a kerületi tanács, a Vöröske­reszt, a Nőszövetség meghívá­saira, színjátszóink gyakran szerepeltek „házonkívül“ Ez annyiban megbocsátható, hi­szen az előadás művészi érté­ke csak csiszolódik a többszö­rös bemutatás folyamán. Az egyetem színjátszóinak viszont fő feladata az egyetemet el­látni műsorral, s a sok külső fellépés ennek rovására törté­nik. Az idei évad során kell megtalálnunk itt is a megfe­lelő arányt. Különben egyetemünkön is felvesszük a harcot a „csör­gés-pörgés” ellen. A diákott­honban táncoktatást indítunk, ahol a rock and roll, calypso, mambó, tangó, keringő és rumba közbotrányokozástól mentes lépéseit tanulhatja a diákság. Végül meg kell említenem még valamit. Súlyos csalódást okozott hallgatóink sorában a XI. ker. KISZ be nem váltott ígérete. A kulturális sereg­szemle legjobbjainak ugyanis csehszlovákiai utazást ígértek. Azonban hiába voltak az arany-, ezüstérmek, I., II. he­lyezések. Az ígéret szép szó... illetékesek kissé elgondolkoz­hatnának ezen! Egyúttal — ha már így le­tettük a garast — kérjük Ra­dos Kornél rektor elvtársat, valamint a tömegszervezete­ket, — elsősorban az MSZMP Pártbizottságát — hogy lehe­tőség szerint minél több anya­gi és erkölcsi támogatást nyújtsanak munkánkhoz. * Mindehhez mit tehet még hozzá a „Jövő Mérnöke”? Ta­lán csak anyit, hogy a jövő minden mérnöke, aki kedvet és tehetséget érez magában valamilyen művészeti ághoz, támogassa az egyetemi kultúr­­csoportok munkáját, így sok kedves élménnyel fűszerezheti a tanulás komoly éveit. BEDECS ÉVA Ropják a táncot ­ Az új tanév küszöbén Kilenc pillanatkép a tanévkezdésről Szeptember nyolcadika. A jó öreg Műszaki Egyetem nyá­ri álma végetért. Kicsinoso­­dott, kicsit megfiatalodott elő­adótermeit, tantermeit, folyo­sóit újra megtölti a hallgató­ság vidám kacagása és vitat­kozása, az előadók tudást­­gyarapító, nevelő hangja. Új­raéledtek a rajzbeadás és a zárthelyi, a katalógus és az orvosi igazolás, a csengő és a jegyzetelés, a horgolótű és az ország-város játék, a laborató­rium, a műhely és minden, ami az egyetem életét jelenti. Újraéledtek a vágyak és re­mények, a nagy fogadkozások és tervek, a kis kellemetlensé­gek és bosszúságok is. Ezek­ről, meg a nyári élményekről szólaltatjuk itt meg egyete­münk néhány oktatóját és hallgatóját. Az elsőévesek között Matus Mária, I. éves gépész­hallgató zöld pullóverben, zöld aktatáskával és — talán nem haragszik meg a zöld fülekkel. Nagyon tetszik neki az egyetem, de nem tudja, hogy mi tetszik rajta. Tudja, hogy az elsőéveseket gólyák­nak hívják, de nem tudja, hogy miért. (Igaz, hogy én sem.) Nem tudja, hogy hol van a tornaterem és a K. N­. 46. terem, hol van az orvosi ren­delő és a feje. De azért vala­mit mégis tud, azt, hogy textilmérnök akar lenni. És ez a fontos. A többit majd meg­tanulja. Az I. éves vegyészek évfo­lyamgyűlésén éppen a kije­lölt ideiglenes KISZ-vezetőség névsorát ismertették a hallga­tókkal, amikor megérkeztünk. A gyűlés után beszélgettünk a vezetőség néhány tagjával. — Itt az egyetemen felnőtt­ként kezelnek bennünket, és ez a fő. Mint hallottuk, ezen­túl nem lesz olyan rendszeres számonkérés, mint a középis­kolában volt. Tudjuk, hogy ez fokozott bizalmat jelent, és mi igyekszünk is megfelelni ennek a bizalomnak. Fokozott akaraterővel és szorgalommal fogjuk teljesíteni kötelessé­geinket, így beszélt Bíró Zsuzsa, a vezetőség egyik tagja. Páz­­mándi Gyula, a szervezőtit­kár pedig ezt mondta: — Az Árpád Gimnázium­ban érettségiztem. Eleinte atomfizikus akartam lenni, de végül mégis a vegyész karra jöttem. Elsősorban gyógyszer­­vegyészettel és szerves kémi­ával szeretnék foglalkozni. Szondy Judit I. éves építész­mérnök hallgatót a folyosón csíptük el Miért jöttél a Műegyetem­re? — Kiskoromtól fogva szere­tek rajzolni és azt mondják, hogy ügyes kezem van. Gon­doltam arra is, hogy képző­művész leszek, de attól tartot­tam, hogy ahhoz még sincs elég kézügyességem. Ezenkí­vül szeretem a matematikát és a fizikát is. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. — Mit vársz az egyetemtől azonfelül, hogy mérnöki okle­velet ad? — Nagyon szeretem a zenét. Szeretném, ha az egyetem hozzásegítene sok szép hang­verseny és opera meghallgatá­sához. Jó lenne például, ha nemcsak az általános és kö­zépiskolások, hanem az egye­temisták részére is lenne ked­vezményes operaelőadás. — KISZ-tag vagy? — Igen. A gimnáziumban, mint negyedikes, még nem sok KISZ-munkát tudtam vé­gezni, de itt, az egyetemen szeretnék részt venni minden­ben, amiben lehet. Már éppen búcsúzni készül­tem, amikor megszólalt: — Ha csakugyan kiírjátok az újságba, amit mondtam, akkor még azt is írjátok meg, hogy nagyon szorgalmasan fo­gok tanulni. Ha az ember oda­kerül, ahová szeretett volna, akkor tanul. Jó néhány magasabb éves hallgató is megszívlelhetné Szondy Judit I. éves építész­­mérnök hallgató szavait. Egy másodéves Radács Ferenc, II. éves gé­pészhallgató, kicsit visszapil­lant a múltba. Utóvizsgám ugyan nem volt, de csak közepes eredményt sikerült elérnem. Sokat jár­tam moziba, gyakran kártyáz­tam, sétáltam, szóval „lóg­tam”. Ennek ebben a félévben vége lesz. Legalább négyes rendű szeretnék lenni. Sokan indulnak neki egy­­egy félévnek azzal az elhatá­rozással, hogy most aztán vég­képpen „új életet kezdenek”. Félretéve szórakozást és spor­tot, esetleg az udvarlást is, csak a tudománynak szentelik napjaikat. De haj! Kevesen tartják be önmaguknak adott szavukat, és tízszer ennyi ki­váló tanuló lenne az egyete­men, ha azt osztályoznák, hogy ki mennyire szegte meg adott szavát. De bízzunk Radács Feriben a fogadalmának ere­jében. Legyen ereje és megte­gye azt, ami eddig oly soknak nem sikerült. A fogadalom mellett azért panasz is akad. A dékáni hi­vatal nagyon hézagosan osz­totta be az órákat, így nem lehet az időt jól kihasználni. S az ördög nem alszik. Egy lyukas óra unalmában elkö­vetett mozilátogatás nem egy hős fejről tépte le már a ba­bért. Harmadévesek Nézem a jegyzetfüzetet. Csupa lány. Úgy látszik, sza­kítani kell minden szubjektív benyomással. Mint valami refrént, úgy ismételgeti Kis Anikó gépész­hallgató. — Sok a munka, nincs idő. Pedig az első két évben nem nagyon lustálkodott. Alig járt színházba vagy sétálni, állandóan a diákotthonban tett-vett vagy holmiját ren­dezgette vagy tanult. És mégis... — Sok a munka, nincs idő. — Talán az időbeosztással van baj? Talán nagyon elap­rózod magad? — Ne hidd. Csak hát az embernek el kell intéznie kü­lönféle megbízatásokat, meg egyebet. Ilyenkor, tanév ele­jén, különösen sok az ilyesmi. Aztán mosni, vasalni kell, rendet rakni a szekrényben, kitakarítani a fiókot, meg ilyesmi. Aztán kézimunkázni is kell, mert karácsonyra egy térítőt horgolok, aztán el kell intézni a beiratkozást, meg mindent. Ja igen, és tanulni is kell. Annyi munkám van, hogy az szörnyű. Be kell járni órákra, és jegyzetelni. Ren­desebben kell jegyzetelni, mint tavaly, mert magam is alig tudtam elolvasni amit ír­tam. Azután szeretnék vala­mit javítani is, meg hazamen­ni. Szóval érted. Csécs Mária és Tisza Mag­dolna barátnők. Problémáik és elképzeléseik is nagyjából egyformák, legfeljebb annyi a különbség, hogy Máriának volt utóvizsgája, Magdolná­nak nem. — Rossz volt a tanulási módszerem. Egyedül küszköd­tem az anyaggal, főleg saját jegyzetemre támaszkodva, ami nem volt mindig elég ért­hető. Most Magdival együtt tanulunk, közösen jegyzete­lünk, mert így jobban megy a tanulás is, a jegyzetelés is. Az utóvizsgámat nemsokára le­teszem. És a további tervek? Tanu­lás, színház, népitánc, komoly­zene. A riporter csak egy bajt lát. Mind a ketten irtóznak a gyakorlati munkától. Gyenge­áramú, illetve műszeres villa­mos hallgató létükre úgy te­kintenek pl. a rádióra, mint mondjuk egy gépész. Ez pedig így nem jó. Tanú rá az összes tanszékek és a magyar ipar. Az utolsó beiratkozás után Barta professzor úr, a villa­moskar dékánja, az V. éves hallgatók részére tartott el­igazításon azt mondotta, hogy „önök elérkeztek az utolsó be­iratkozáshoz”. (Ha ez parla­menti tudósítás lenne, akkor így folytathatnám: mozgoló­dás a padsorokban. Többen kérdezik: „Ez biztos?”.) — Utóvizsga nélkül akarom zárni a félévet — mondja Vass Vilmos V. éves villamos­mérnök hallgató. Most egy utóvizsgám van, de nem sze­retném a diplomaterv kidol­gozását utóvizsgával súlyosbí­tani. — Hová akarsz menni dol­gozni? — Nyáron a telefongyár­ban voltam termelési gyakor­laton. Feladatom egy hangre­giszter tömegvizsgálata volt. Rengeteg gyakorlati dolgot tanultam és a hely is megtet­szett. Oda szeretnék menni, remélem, sikerülni fog. Azt hiszem, hogy az elhelyezke­déssel nem lesz különösebb probléma. Lusztig Éva V. éves ve­gyészhallgatóval beszélgetünk. — A termelési gyakorlat nagyon jó és hasznos volt. Sokan szeretnének oda menni, ahol nyáron voltak. Én is. — A tanulással nincs külö­nösebb probléma. Átlagom az elmúlt félévben 4,77 volt, és megkaptam a Népköztársasági Ösztöndíjat. Törekvésem az, hogy tanulmányi eredménye­met továbbra is megtartsam. — Munkám van elég, mert mint a KISZ végrehajtó bi­zottság vegyészkari felelősé­nek, sok a tennivalóm. De jó időbeosztással a tanulás mel­lett erre is tudok kellő időt biztosítani. Azután néhány szó az évfo­lyamról. Sok utóvizsga van, ami elsősorban a háromhetes vizsgaidőszaknak tudható be. A KISZ-tagoknak több mint 50 százaléka utóvizsgás volt. Ez nagyon sok. Megbeszélték a tanszékekkel, hogy a segít­séget igénylőknek a tanár­se­gédek közvetlen támogatást nyújtanak. Ennek eredménye­képpen, ma már az utóvizs­gák zöme a múlté.­­ Ebben a félévben 9 hét tanulmányi időnk lesz, az­után következik a vizsgaidő­­szak. Ennek elteltével 6 hetes diplomamunka-gyakorlat lesz, heti 36 kötelező órában, a dip­lomaterveket az elképzelések szerint, áprilisban védjük Sok sikert kívánunk! Egy történet Kasza­p Kálmán nyúlánk, szemüveges, kicsit gyerek­arcú férfi. Tavaly végzett, most tanársegéd és nevelőta­nár a központi diákszállóban. Az egyik napon a menzán vacsoránál, három vidám fia­talember ült az asztalához, élénk diskurzusba merülve. Aztán hozták a vacsorát és a tanársegéd elvtárs megszólalt: — Legyenek szívesek ke­nyeret adni. A három vidám fiatalember összenézett, mosolygott, végül az egyik atyai hangon fordult Kaszaphoz: — Ne magázz minket, erre semmi szükség. A mi egyete­münk olyan, mint egy nagy család, itt az elsőévesek, akár az ötödéveseket is tegezhetik. — Kálmán nyelt egyet, az­tán megkérdezte: — És ti hányadévesek vagy­tok? Az imént szóló büszkén ki­húzta magát. — Mi? Már másodévesek vagyunk. Egy komoly probléma — Mi újság, ötödéves kollé­ga? — Még nem vagyok ötöd­éves. Hogyhogy? — Majd ha letettem az utó­vizsgámat! Ilyen, és ehhez hasonló be­szélgetéseket gyakran lehet hallani a villamos ötödévfo­­lyam erősáramú szakán. A hát­ralevő utóvizsgák nagy része pedig rajzbeadás elmulasztá­sának terhére írható. Az évfo­lyam 90 hallgatója közül több mint 70 maradt adós a Liska­­tanszéknek, rajzával. Erről érdeklődünk Schmikál Ferenc tanársegéd úrnál. — Nem tudjuk, hogy mi le­het az oka, a nagyméretű elmaradásnak. Tudomásunk szerint a hallgatók terhelése a korábbi évekhez képest csök­kent. A rajztermi gyakorlatok eredményessége érdekében ebben a munkában meghívott külső előadók, gyakorlati szakemberek, a Ganz-gyár mérnökei működnek közre. A feladatok megoldásának meg­könnyítése érdekében a gya­korlati termekben Ganz-fény­­képmásolatokat helyeztünk el. A forgalomban levő tanköny­vek is Ganz-konstrukciókat tartalmaznak. Ezenkívül, a tanszék is minden segítséget megad a hallgatóknak, első­sorban a Számítások elkészíté­sében. Konstrukciós kérdések­ben nem szívesen adunk taná­csot, mert a tervezőknek meg­van, a maguk évek során ki­alakult elképzelése, a jónak­­tartott megoldásokról, és így esetleg a hallgatót nem a megfelelő irányban tájékoz­ta­tjuk. A rajzelmaradások nagy száma, bennünket is meglepett. Véleményem sze­rint a hiba elsősorban a hall­gatókban keresendő. Jó volna erről a kérdésről az érdekel­tekkel eszmecserét folytatni. Nagy örömmel fogadnánk konkrét és keresztülvihető ja­vaslatokat. Még két vélemény. Kovács Sándor: — Nekem nem volt elimana­­radásom, mert nem sajnáltam az éjszakákat. Judik Mihály: — Nem beszéltünk össze, de valahogy úgy képzeltük, hogy ha sokan vagyunk, nem lehet semmi baj. Hiába, a mérnöki diplomát nem adják ingyen. Néha töb­bet kell dolgozni érte, mint az kényelmes lenne. Csík Gáspár, tanársegéd elvtárs, a KISZ VB villamos­­kari­ felelőse először a Han­ságról szól néhány szót. — A hansági munka szerve­zésre elég nehezen ment. Kü­lönösen gyengén szerepelt a mostani villamos V. évfolyam gyengeáramú szak, ahonnan mindössze két hallgató volt a Hanságban, annak ellenére, hogy a KISZ-tagok száma 20 körül jár. A lecsapolásnál végzett munkákkal általában meg voltak elégedve, a koszt jó volt. Nem volt jó, hogy az egyetemről nem jött ki senki megnézni bennünket, hogy a jelentkezettek 10 százaléka nem jött el, hogy a táborpa­­rancsnok-helyettes elvtárs mindjárt, az első nap kijelen­tette: „Legalább annyit dol­gozzatok, amennyit megesz­­tek”. A mi fiaink azt hiszem, többet dolgoztak. A KISZ-munka már alap­szervezetekben folyik, melyet az alapszervezet vezetősége irányít. Hogy jól, arra bizonyo­­ság a IV. éves villamos-alap­­szervezet, amely saját ere­jéből rendezi a gólyabált. Az alapszervezetek munkájának megjavítása céljából az egyes vezetőségek mellé párttag, vagy KISZ-tag tanársegédet osztottunk be. Az I. éveseknél megbízott ideiglenes vezetőség működik, a villamos karon 2 alapszervezetet irányítanak, összesen 172 taggal. Ebben a félévben elsősorban a tagság megismerésével foglalkoznak, a félév végén megvizsgáljuk a KISZ-tagság kérdését. Ko­moly feladatot jelent az ötöd­évesek véleményezése, ehhez a munkához rövidesen hozzá­kezdünk. Fodor Judit, a marxizmus­tanszék tanársegéde. Őt első­sorban az emberek érdeklik. A KISZ-tagságról, a KISZ- tagokról így beszél: — Vannak még olyan fiata­lok, akik a KISZ-tagságot ug­ródeszkának tekintik. El kell mondani, hogy a KISZ-tagság nem előnyöket, hanem köte­lességeket jelent. A követel­mények: példát mutatni az egyetemi élet minden terüle­tén és az egyetemen kívül is. Itt elsősorban tevőleges állás­­foglalásról van szó, nem elég a jó tanulás. Nekünk nem­csak kiváló mérnökökre, ha­nem szocialista mérnökökre van szükségünk. — Mit jelent ez a gyakorlat­ban? — A KISZ-tagok tanulmá­nyi átlaga legyen magasabb, mint a KISZ-en kívülieké.­­ Ezt természetesen a KISZ-ta­­­­gok tanulmányi eredményei­­­­nek javításával, nem pedig a­­ nem KISZ-tagok eredményé­nek leszorításával kell elérni. ■ Nagyon fontos a filozófia, és­­ általában a politikai tárgyak­­ tanulása, mert a KISZ szer­­­­vezett politikai oktatást nem ■ végez. Nagyon fontos, hogy a­­ KISZ-tagok aktívan dolgozza­­­­nak a szervezetben. Persze,­­ részt vehet valaki például színjátszó csoportban is, ez KISZ-munka, de nem feltét­lenül elégséges. Elengedhetet­len a helyes politikai állásfog­lalás. Az utóvizsgál­ at egy halom könyv és fü­zet között, halkan mormol és átkozódik magában. Keze ki­csit idegesen reszket, szemei álmatlanságtól vörösek. Szinte félek a közelébe menni, attól tartok, hogy a fejemhez röpít valamit. Végül is összeszedve bátorságomat, megszólítom. — Hány utóvizsgád van? — Három. — És — és miért van utó­vizsgád? Fölényesen végigmér. — Ostoba kérdés. Mert el­belátom, hogy igaza van. A kérdés valóban ostoba, mert a felelet nyilvánvaló. Nem ta­nult és kész. Hogy miért nem? Csakugyan, miért nem? Hi­szen azért járunk az egyetem­re, hogy tanuljunk, ez a mun­kánk, ezért költenek ránk a szüleink és az állam. Egy utó­vizsga még csak becsúszhat, de három?! Azt hiszem, mind­nyájan egyetértünk abban, hogy ez már — enyhén szólva — hanyagság. Amíg ezen töprengek, a ne­vét is elfelejtem megkérdez­ni. Nem baj. Ő tudja, hogy róla van szó. Talán — ha le­tette utóvizsgáit — gondol­kodni fog és belátja, hogy ez mindenkinek rossz, a szülei­nek is, az államnak is, és neki is. BÁRSONY ANDRÁS

Next