Jövő Mérnöke, 1959 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1959-01-05 / 1. szám

AZ ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN Barátsággal és szeretettel búcsúzunk Tőled 1958. Most, hogy elmentél, most, hogy örökre elbúcsúztunk Tő­led, megmondjuk, szerettünk Téged. Nekünk sokat hoz­tál: előrehaladásunk, gazdagodásunk tényei Benned való­sultak meg. Benned jutottunk előre, s ha ez gyorsabb volt, mint mutatód járása, utólagosan bocsáss meg ne­künk, embereknek. Ne haragudj, ha türelmetlenségünk lassúnak találja perceid, óráid, napjaid beosztását, de nekünk sok a tennivalónk, s időnket nem egyeztettük min­den esetben Veled. Ha nem tudnád, lezártuk az ellenfor­radalom okozta károk helyreállításának, a helyzet kon­szolidálásának időszakát. Nem dicsekedünk, de nagy mun­ka volt. Sikerült, mert szilárdan hittünk saját alkotó erőnkben, feltétlenül bíztunk pártunkban, örömet jelen­tett a munka, lelkesített a biztos jelen, erősített a biztos jövő. Pihenj nyugodtan, lelkiismeretünk a Tiéddel együtt tiszta: elvégeztük a munkánkat, eredményeid bennünket erősítettek, s örökre megőrzi emlékedet. Népünk egy­értelmű állásfoglalása szilárdult meg a termelési eredmé­nyekben, és az 1958-as választások sikerében: a szocializ­mus útján a szabad népek testvéri családjában, az emberi haladás élvonalában vagyunk, és ígérjük maradunk. Barátsággal és szeretettel köszöntünk Téged is ifjú 1959, örülünk, hogy első lépéseid máris jelentősek, két nagyszámú rétegnek hoztál lényeges anyagi gyarapodást, 80 000 pedagógusnak fizetési emelést, 600 000 nyugdíjas­nak egészséges nyugdíjrendezést. Napjaidban megvalósul a nagycsaládnak és az egyedül álló anyák családi pótléká­nak megfelelő rendezése, 4 százalékkal emelkedik a mun­kások és alkalmazottak reáljövedelme. Elsőszülötted, „ja­nuár !“ kedves gyermekünk. A fogyasztói árak részleges módosítása évi 320 millió forint nyereséget jelent a lakos­ságnak. Előrehaladásunk jegyében bizakodva tekintünk Rád. Terveink 1959-ben is higgadtak és megalapozottak. Szocialista iparunk termelését 4,7 százalékkal növeljük, új üzemeket, új iskolákat nyitunk, 37 000 új lakást épí­tünk. Mezőgazdaságunk termelését 5,2 százalékkal kíván­juk emelni, fokozni kívánjuk a falusi lakosság igazi jólé­tét biztosító szocialista termelőszövetkezetek létrehozásá­nak ütemét, hogy megvalósuljon a paraszti élet gyökeres jobbulása, a paraszti életforma legelőnyösebb korszerűsí­tése. 1959! Tudjuk, hogy elődöd útján jársz, tudjuk, hogy eredményeinket csak fokozni fogjuk benned, s hogy egy esztendő elteltével Tőled is a barátság, a szeretet jegyé­ben búcsúzunk. Tudjuk, hogy népünk szorgalma, tehetsé­ge, országunk gazdag adottságai, belső testvéri egyetérté­sünk csak a felemelkedés útján vihet bennünket előre, hogy a párt vezetésével újabb nagy lépést teszünk a szo­cializmus megvalósulása felé. Ezt kívánjuk tőled Boldog Újév, és ezt kívánjuk békességet és boldogságot építő szocialista hazánk minden fiának. HALMAI GYÖRGY 10 000 forintot osztott ki december 20-án a gépész dékáni hivatal a han­sági mocsarak lecsapolási áiban kiváló munkát végzett fiata­lok között. Az esemény már csak azért is különös figyel­met érdemel, mert a szóban­forgó 10 000 forint nem más, mint a gépészkaron össze­gyűlt úgynevezett „külön­­eljárási” díj. Ez az összeg a pontatlan, vizsgahalogató diákok tárcáját soványította. Világ proletárjai, egyesüljetek!­­ A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM ÉS AZ ÉPÍTŐIPARI ÉS KÖZLEKEDÉSI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA O VL ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. ÁRA: 60 FILLÉR 1959. JANUÁR 5. KEDVES ELVTÁRSAK, BARÁTAINK TANÁRAINK, DOLGOZÓINK, EGYETEMEINK HALLGATÓI! Az új esztendő kezdetén szeretettel köszöntünk bennete-­­ két, békés alkotómunkában, eredményekben gazdag, boldog / új évet kívánunk. Sok szerencsét, boldogságot valamennyi örök-­­ nek. Legyen ez az új esztendő további sikereink hordozója,­ fejlesszük tovább eddigi eredményeinket. Tanárainknak további sikerekben gazdag, tudomány­ku­­­tató munkát kívánunk. Járjon sikerrel áldozatkész szakmai,­­oktatói és szocialista nevelőmunkájuk. Hasznos tevékenységük­­ eredményeként álljon népünk rendelkezésére a kiválóan képe­­­zett mérnökök újabb és újabb csapata. Dolgozóink munkáját a sikerek sora jellemezte. A szocia-­­­lista mérnökképzés terén kifejtett hasznos, mindennapi „apró­munkájukat” további eredmények koszorúzzák. Hallgatóink tanulmányait a kiváló vizsgák jellemezzék. s Válljon hallgatóságunk szocializmust építő népünk tényleges­­ műszaki aranytartalékává, áldozatkész, szorgalmas tanul­mányi munkájával képezze magát, hogy országunk kiváló­ műszaki tisztikarában méltó helyet foglalhasson el. Boldog, sikerekben gazdag, békés új esztendőt. A Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem KISZ végre­hajtó bizottsága nevében: Sós Pál, Bartók Miklós MIT ADOTT 1958? MIT HOZZON 1959? Mi volt az óév legborúsabb eseménye és mi a legszebb pillanata? Mi a három kíván­sága az új év jószívű tündé­rétől? Ezek a kérdések — lássuk a feleleteket! Béres Lajos V. éves mérnökhallgató: — Nekem nagyon sokat adott 1958. Különösen az el­ső fele. Egyetemi pályafutásom legjobb tanulmányi eredmé­nyét értem el- Egy négyesem volt csak. Megkaptam a Nép­köztársasági ösztöndíjat és párttagjelölt lehettem. Az­után egy szép nyár. A véneki KISZ-tábor műszaki vezetője voltam — életem első mérnö­ki munkáját végezhettem. Az­után két felejthetetlen hét a Szovjetunióban ... Az év má­sodik fele már nem sikerült így. Azért sem, mert nagyon nagy volt az iram. Én meg belebonyolódtam ráadásul bi­zonyos lemezelméleti kérdé­sekbe, amik egy pályázat kapcsán nagyon megtetszet­tek- így sajnos egy rajzom is elmaradt... — Hogy mit adjon a tündér? Nekem nem kell ilyesmi. Ál­talában, amit szeretnék, azért megdolgozom. Első célkitű­zés: jó vizsgaeredmények, jó diploma. Második: jó mun­kahely, ahol érdekes tanulsá­gos munka vár. Harmadik .. . harmadik... Én azt hiszem, van mégis egy kívánságom, amin már csak a tündér segít­het: a vashíd-rajz elkészítése és beadása határidőre ... Gál Sándor laboráns: — 1958, mint a többi év. Kövek és diákok. A geológiai tanszék laboratóriumában, ahol már 1938. óta dolgozom, idén is érdekes munka folyt. Hogy hányszor hangzott el az a kérdés: Sándor bácsi, ez milyen kő? Nem is tudom. — Három kívánság, nincs nekem három! Legfeljebb csak az, hogy idén szeretnék már főlaboráns lenni. Közeleg már a nyugdíjidőszak is — meg itt az ideje. 59-ben talán sikerül. Más kívánságom igazán nincs. Lottó-főnyeremény? Mi­nek az! Jól megvagyunk a fe­leségemmel az óbudai lakás­ban­ Igaz, hogy nincs benn a víz, de már úgy megszoktam azt a pár lépcsőt, hogy talán hiányozna is ... Kaszás István, dékáni hivatal vezetőhelyettes: — Mi volt a múlt év legna­gyobb eseménye számomra? Ez nem hiszem, hogy érdekel­né az olvasókat, de megmon­dom. Fiam született, egészsé­ges, nagy fiam. Az 58-as év abból a szempontból volt ér­dekes számomra, hogy én az öreg katona belerázódtam a polgári életbe. (Folytatás a 2. oldalon.) BOLDOG ÚJ­ÉVET! Ezer és ezer üdvözlő lapon találko­zunk a kívánsággal. Napokig kalapot lengetve kiáltjuk egymásnak, Boldog Újévet! Milliók köszöntötték ezzel egymást Szilveszter éjfélén is. Boldog Újévet, kedves olvasó, Boldog Újévet, mondjuk mi is. Hogy milyen legyen? Hogy milyen is az a boldogság? Egy percig gondolkodjunk ezen együtt. S ne haragudjál érte kedves olvasó, hogy ilyesmit kérünk. Hol is kezdjük. Szánkóztál már té­len napsütésben, s hallottál-e önfeledt kacagást. Ha hallottál, emlékszel, ez a világ legcsodálatosabb muzsikája. Eh­hez hasonló csak egy van. A gyer­­mekzsivaj. A fiatal­ember persze ezt még nem értékelheti olyan nagyra, de az idő jó tanítómester és a boldog­ság eme forrását is elhozza előbb­­utóbb csaknem mindenki számára. Boldogság! Az első szerelem zsibon­­gása, az az áramos csodás várakozás, amellyel a találkozás előtti első per­cek telítettek, nagy boldogság. De tán, — ha nem is ehhez hasonló, — boldogság egy nagy eredmény elérése, — öt év után a diploma átvétele, — vagy az élet első fizetése, amikor vala­mi olyasmit érzünk, hogy íme belép­tünk az önálló emberek sorába. Fel­nőttünk. Bizsergető nagyszerű érzés az is, ha tudjuk, hogy várnak tőlünk vala­mit. Sokszor nem mondják ezt. Nem szokás az életben ilyent mondani, hi­szen frázisosan hangzik, de a tudat, hogy várakozással tekintenek ránk, boldogság, azt súgja — vagyunk már végre valakik. Tán az elmúlt eszten­dőkben meghomályosult ez? Ne hidd. A várakozás ma is megvan, csak ben­nünk fiatalokban az erre való büsz­keség kopott meg egy kicsit. Mert ta­lán túl könnyen, túl kevés harccal ér­tük el, vagy érjük el az élet egyik nagy eredményét, a diplomát. Talán ezért nem értjük az idősebbeket, hogy olyan büszkék diplomájukra. E büszkeség pedig jogos, mert sokkal nagyobb harc árán szerezték meg diplomáju­kat, mint ma megszerzik a fiatalok. De fűzzük tovább a gondolatot. Mi nem értjük eléggé az idősebbeket. — Miért vannak olyan nagyra tapasztala­taikkal? — mondogatjuk néha. — S el­felejtjük meglátni, hogy nincsenek ők „olyan nagyra”, hogy alapjaiban tán lényegesen szerényebbek, mint mi vagyunk. — Pedig sokuknak volna mi­re büszkélkedni. Most az újesztendő küszöbén Bol­dog Újévet — mondjuk sokszázszor —, de ne felejtsük el, állhatatosság kell a boldogság megszerzéséhez a szerelem­ben is, a munkában is, a tanulásban is. Hogy miért keverjük bele mindenbe a munkát, meg a tanulást? Vajon az élet apró örömeinek nagyobbik felét nem a munka, vagy a tanulás öröme teszi? Vajon nem így egész az élet? De! Biztosan így! S mindehhez hozzá kell tenni még a boldogság szülőany­jának szükségességét, a boldogság tala­­ját, a Békét. Boldog Ú­j esztendőt. A jókívánság mellé még valamit. Ahhoz, hogy az élet megcsillogtassa előttünk csodálatos szépségét, engedjük, hogy önfeledten hasítsa a havat a szán, s ha szemünkbe hordja a szél a havat, nevessünk inkább, mint szidjuk Nevessünk töb­bet, engedjük hogy az élet közelebb férkőzhessen hozzánk, hogy érezhes­­sük, élni szép, ne keserítsük meg sa­ját életünket mesterkélt „objektivitás­sal”. Szeressük mindig, minden körül­mények között az életet. S meglátjuk, hogy így a nehézségek is könnyebben legyőzhetők, s az árnyékos oldalra is be-betéved a napsugár. Boldog Újévet! — mondjuk és harcol­junk is a boldogságért, mert a boldog­ság is harc árán születik. Szabó József Éjfél. Éljen az új év! Ez már 1959! Az idei Szilveszter legnagyobb divatja: a trombita. (Fotó: Hadas)

Next