Jövő Mérnöke, 1959 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1959-01-05 / 1. szám
AZ ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN Barátsággal és szeretettel búcsúzunk Tőled 1958. Most, hogy elmentél, most, hogy örökre elbúcsúztunk Tőled, megmondjuk, szerettünk Téged. Nekünk sokat hoztál: előrehaladásunk, gazdagodásunk tényei Benned valósultak meg. Benned jutottunk előre, s ha ez gyorsabb volt, mint mutatód járása, utólagosan bocsáss meg nekünk, embereknek. Ne haragudj, ha türelmetlenségünk lassúnak találja perceid, óráid, napjaid beosztását, de nekünk sok a tennivalónk, s időnket nem egyeztettük minden esetben Veled. Ha nem tudnád, lezártuk az ellenforradalom okozta károk helyreállításának, a helyzet konszolidálásának időszakát. Nem dicsekedünk, de nagy munka volt. Sikerült, mert szilárdan hittünk saját alkotó erőnkben, feltétlenül bíztunk pártunkban, örömet jelentett a munka, lelkesített a biztos jelen, erősített a biztos jövő. Pihenj nyugodtan, lelkiismeretünk a Tiéddel együtt tiszta: elvégeztük a munkánkat, eredményeid bennünket erősítettek, s örökre megőrzi emlékedet. Népünk egyértelmű állásfoglalása szilárdult meg a termelési eredményekben, és az 1958-as választások sikerében: a szocializmus útján a szabad népek testvéri családjában, az emberi haladás élvonalában vagyunk, és ígérjük maradunk. Barátsággal és szeretettel köszöntünk Téged is ifjú 1959, örülünk, hogy első lépéseid máris jelentősek, két nagyszámú rétegnek hoztál lényeges anyagi gyarapodást, 80 000 pedagógusnak fizetési emelést, 600 000 nyugdíjasnak egészséges nyugdíjrendezést. Napjaidban megvalósul a nagycsaládnak és az egyedül álló anyák családi pótlékának megfelelő rendezése, 4 százalékkal emelkedik a munkások és alkalmazottak reáljövedelme. Elsőszülötted, „január !“ kedves gyermekünk. A fogyasztói árak részleges módosítása évi 320 millió forint nyereséget jelent a lakosságnak. Előrehaladásunk jegyében bizakodva tekintünk Rád. Terveink 1959-ben is higgadtak és megalapozottak. Szocialista iparunk termelését 4,7 százalékkal növeljük, új üzemeket, új iskolákat nyitunk, 37 000 új lakást építünk. Mezőgazdaságunk termelését 5,2 százalékkal kívánjuk emelni, fokozni kívánjuk a falusi lakosság igazi jólétét biztosító szocialista termelőszövetkezetek létrehozásának ütemét, hogy megvalósuljon a paraszti élet gyökeres jobbulása, a paraszti életforma legelőnyösebb korszerűsítése. 1959! Tudjuk, hogy elődöd útján jársz, tudjuk, hogy eredményeinket csak fokozni fogjuk benned, s hogy egy esztendő elteltével Tőled is a barátság, a szeretet jegyében búcsúzunk. Tudjuk, hogy népünk szorgalma, tehetsége, országunk gazdag adottságai, belső testvéri egyetértésünk csak a felemelkedés útján vihet bennünket előre, hogy a párt vezetésével újabb nagy lépést teszünk a szocializmus megvalósulása felé. Ezt kívánjuk tőled Boldog Újév, és ezt kívánjuk békességet és boldogságot építő szocialista hazánk minden fiának. HALMAI GYÖRGY 10 000 forintot osztott ki december 20-án a gépész dékáni hivatal a hansági mocsarak lecsapolási áiban kiváló munkát végzett fiatalok között. Az esemény már csak azért is különös figyelmet érdemel, mert a szóbanforgó 10 000 forint nem más, mint a gépészkaron összegyűlt úgynevezett „különeljárási” díj. Ez az összeg a pontatlan, vizsgahalogató diákok tárcáját soványította. Világ proletárjai, egyesüljetek! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM ÉS AZ ÉPÍTŐIPARI ÉS KÖZLEKEDÉSI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA O VL ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. ÁRA: 60 FILLÉR 1959. JANUÁR 5. KEDVES ELVTÁRSAK, BARÁTAINK TANÁRAINK, DOLGOZÓINK, EGYETEMEINK HALLGATÓI! Az új esztendő kezdetén szeretettel köszöntünk bennete- két, békés alkotómunkában, eredményekben gazdag, boldog / új évet kívánunk. Sok szerencsét, boldogságot valamennyi örök- nek. Legyen ez az új esztendő további sikereink hordozója, fejlesszük tovább eddigi eredményeinket. Tanárainknak további sikerekben gazdag, tudománykutató munkát kívánunk. Járjon sikerrel áldozatkész szakmai,oktatói és szocialista nevelőmunkájuk. Hasznos tevékenységük eredményeként álljon népünk rendelkezésére a kiválóan képezett mérnökök újabb és újabb csapata. Dolgozóink munkáját a sikerek sora jellemezte. A szocia-lista mérnökképzés terén kifejtett hasznos, mindennapi „aprómunkájukat” további eredmények koszorúzzák. Hallgatóink tanulmányait a kiváló vizsgák jellemezzék. s Válljon hallgatóságunk szocializmust építő népünk tényleges műszaki aranytartalékává, áldozatkész, szorgalmas tanulmányi munkájával képezze magát, hogy országunk kiváló műszaki tisztikarában méltó helyet foglalhasson el. Boldog, sikerekben gazdag, békés új esztendőt. A Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem KISZ végrehajtó bizottsága nevében: Sós Pál, Bartók Miklós MIT ADOTT 1958? MIT HOZZON 1959? Mi volt az óév legborúsabb eseménye és mi a legszebb pillanata? Mi a három kívánsága az új év jószívű tündérétől? Ezek a kérdések — lássuk a feleleteket! Béres Lajos V. éves mérnökhallgató: — Nekem nagyon sokat adott 1958. Különösen az első fele. Egyetemi pályafutásom legjobb tanulmányi eredményét értem el- Egy négyesem volt csak. Megkaptam a Népköztársasági ösztöndíjat és párttagjelölt lehettem. Azután egy szép nyár. A véneki KISZ-tábor műszaki vezetője voltam — életem első mérnöki munkáját végezhettem. Azután két felejthetetlen hét a Szovjetunióban ... Az év második fele már nem sikerült így. Azért sem, mert nagyon nagy volt az iram. Én meg belebonyolódtam ráadásul bizonyos lemezelméleti kérdésekbe, amik egy pályázat kapcsán nagyon megtetszettek- így sajnos egy rajzom is elmaradt... — Hogy mit adjon a tündér? Nekem nem kell ilyesmi. Általában, amit szeretnék, azért megdolgozom. Első célkitűzés: jó vizsgaeredmények, jó diploma. Második: jó munkahely, ahol érdekes tanulságos munka vár. Harmadik .. . harmadik... Én azt hiszem, van mégis egy kívánságom, amin már csak a tündér segíthet: a vashíd-rajz elkészítése és beadása határidőre ... Gál Sándor laboráns: — 1958, mint a többi év. Kövek és diákok. A geológiai tanszék laboratóriumában, ahol már 1938. óta dolgozom, idén is érdekes munka folyt. Hogy hányszor hangzott el az a kérdés: Sándor bácsi, ez milyen kő? Nem is tudom. — Három kívánság, nincs nekem három! Legfeljebb csak az, hogy idén szeretnék már főlaboráns lenni. Közeleg már a nyugdíjidőszak is — meg itt az ideje. 59-ben talán sikerül. Más kívánságom igazán nincs. Lottó-főnyeremény? Minek az! Jól megvagyunk a feleségemmel az óbudai lakásban Igaz, hogy nincs benn a víz, de már úgy megszoktam azt a pár lépcsőt, hogy talán hiányozna is ... Kaszás István, dékáni hivatal vezetőhelyettes: — Mi volt a múlt év legnagyobb eseménye számomra? Ez nem hiszem, hogy érdekelné az olvasókat, de megmondom. Fiam született, egészséges, nagy fiam. Az 58-as év abból a szempontból volt érdekes számomra, hogy én az öreg katona belerázódtam a polgári életbe. (Folytatás a 2. oldalon.) BOLDOG ÚJÉVET! Ezer és ezer üdvözlő lapon találkozunk a kívánsággal. Napokig kalapot lengetve kiáltjuk egymásnak, Boldog Újévet! Milliók köszöntötték ezzel egymást Szilveszter éjfélén is. Boldog Újévet, kedves olvasó, Boldog Újévet, mondjuk mi is. Hogy milyen legyen? Hogy milyen is az a boldogság? Egy percig gondolkodjunk ezen együtt. S ne haragudjál érte kedves olvasó, hogy ilyesmit kérünk. Hol is kezdjük. Szánkóztál már télen napsütésben, s hallottál-e önfeledt kacagást. Ha hallottál, emlékszel, ez a világ legcsodálatosabb muzsikája. Ehhez hasonló csak egy van. A gyermekzsivaj. A fiatalember persze ezt még nem értékelheti olyan nagyra, de az idő jó tanítómester és a boldogság eme forrását is elhozza előbbutóbb csaknem mindenki számára. Boldogság! Az első szerelem zsibongása, az az áramos csodás várakozás, amellyel a találkozás előtti első percek telítettek, nagy boldogság. De tán, — ha nem is ehhez hasonló, — boldogság egy nagy eredmény elérése, — öt év után a diploma átvétele, — vagy az élet első fizetése, amikor valami olyasmit érzünk, hogy íme beléptünk az önálló emberek sorába. Felnőttünk. Bizsergető nagyszerű érzés az is, ha tudjuk, hogy várnak tőlünk valamit. Sokszor nem mondják ezt. Nem szokás az életben ilyent mondani, hiszen frázisosan hangzik, de a tudat, hogy várakozással tekintenek ránk, boldogság, azt súgja — vagyunk már végre valakik. Tán az elmúlt esztendőkben meghomályosult ez? Ne hidd. A várakozás ma is megvan, csak bennünk fiatalokban az erre való büszkeség kopott meg egy kicsit. Mert talán túl könnyen, túl kevés harccal értük el, vagy érjük el az élet egyik nagy eredményét, a diplomát. Talán ezért nem értjük az idősebbeket, hogy olyan büszkék diplomájukra. E büszkeség pedig jogos, mert sokkal nagyobb harc árán szerezték meg diplomájukat, mint ma megszerzik a fiatalok. De fűzzük tovább a gondolatot. Mi nem értjük eléggé az idősebbeket. — Miért vannak olyan nagyra tapasztalataikkal? — mondogatjuk néha. — S elfelejtjük meglátni, hogy nincsenek ők „olyan nagyra”, hogy alapjaiban tán lényegesen szerényebbek, mint mi vagyunk. — Pedig sokuknak volna mire büszkélkedni. Most az újesztendő küszöbén Boldog Újévet — mondjuk sokszázszor —, de ne felejtsük el, állhatatosság kell a boldogság megszerzéséhez a szerelemben is, a munkában is, a tanulásban is. Hogy miért keverjük bele mindenbe a munkát, meg a tanulást? Vajon az élet apró örömeinek nagyobbik felét nem a munka, vagy a tanulás öröme teszi? Vajon nem így egész az élet? De! Biztosan így! S mindehhez hozzá kell tenni még a boldogság szülőanyjának szükségességét, a boldogság talaját, a Békét. Boldog Új esztendőt. A jókívánság mellé még valamit. Ahhoz, hogy az élet megcsillogtassa előttünk csodálatos szépségét, engedjük, hogy önfeledten hasítsa a havat a szán, s ha szemünkbe hordja a szél a havat, nevessünk inkább, mint szidjuk Nevessünk többet, engedjük hogy az élet közelebb férkőzhessen hozzánk, hogy érezhessük, élni szép, ne keserítsük meg saját életünket mesterkélt „objektivitással”. Szeressük mindig, minden körülmények között az életet. S meglátjuk, hogy így a nehézségek is könnyebben legyőzhetők, s az árnyékos oldalra is be-betéved a napsugár. Boldog Újévet! — mondjuk és harcoljunk is a boldogságért, mert a boldogság is harc árán születik. Szabó József Éjfél. Éljen az új év! Ez már 1959! Az idei Szilveszter legnagyobb divatja: a trombita. (Fotó: Hadas)