Jövő Mérnöke, 1960 (7. évfolyam, 1-43. szám)

1960-01-04 / 1. szám

Kedves Olvasóink! Az elmúlt esztendőben lapunk legnagyobb érdeklődést keltő, a nézetek tisztázását hatékonyan elősegítő írások az igen sok embert foglalkoztató ún. ,,kényes kérdésekről” (erkölcsi problémák, vallási szóltak. Az sem véletlen­ — bár a vitát néha véletlenek robbantották ki —, hogy a legnagyobb hatást (vagy éppen ellenhatást) a vita­cikkek váltották ki. Az ebből adódó tanulságokat levonva, az 1060-as évre most már sokkal tudato­sabban tűzzük ki célunkul — a Jövő Mérnöke ha­sábjain is — egyrészt a mindannyiunkat érdeklő vitás kérdések tisztázását, másrészt­­ pedig a mar­xizmus— leninizmus talaján már tisztázott, de sokak előtt még nem eléggé ismert vagy meg nem értett problémák ismertetését és megmagyarázását. Szeretnénk ezért a Jövő Mérnökében — amennyi­ben ezt lapunk jellege és terjedelme megengedi — állandó rovatot szentelni a beküldött kérdések meg­vitatására, tisztázására, akár világnézeti, akár poli­tikai vagy szakmai jellegűek legyenek -s azok. Az alábbiakban közölt cikkhez is várjuk tehát Olva­sóink észrevételeit, további kérdéseit! Már a cím olvasásakor bizonyára sokakban fel­merül a kérdés, miért éppen ennek a problémának a felvetésével indítjuk el ezt a rovatunkat, hiszen vannak ennél sokkal aktuálisabb kérdések is? Nos, ez igaz. A határok kérdése a szocializmus útjára lépett országok számára alapvetően más jellegűvé vált. És korántsem olyan éles, mint a kapitalizmus­ban. A kommunisták azt vallják, hogy a határok kérdése nem fő kérdés, és nem is okozhat konflik­tusokat a szocialista országok között. De tisztában vagyunk azzal is, hogy a nacionalizmus maradvá­nyainak leküzdését — sem másokban, sem magunk­­ban — nem akkor segítjük elő, ha fejünket strucc módjára a homokba dugjuk, és nem veszünk tudo­mást a problémákról. kis országokban, mind Ma­gyarországon közvetett vagy közvetlen formában a reakci­ót erősítené. Nem véletlen az, — s az előbbi megállapítást ez konkrétan igazolja —, hogy az 1956-os magyar ellenfor­radalom is nacionalista, ir­redenta területi kérdéseket vetett fel, amelyeket mind a belföldi, mind a külföldi re­akció teljes egyetértéssel tá­mogatott. Az sem véletlen, hogy a „szent határok” emle­getése a hazai soviniszták számára nyilván román, cseh­szlovák, szovjet vonatkozás­ban érdekesek. Ez is mutat­ja, hogy az országhatárok problémájának is milyen osz­tálytartalma van. A polgári Ausztriához került Burgen­land, a több mint 100 000 burgenlandi magyar helyzete nem probléma e különös bús­magyaroknak. Persze, ezt csak a történelmi igazság ked­véért vetem fel és csak a do­log érdekessége miatt emlí­tem. Nagyon hangsúlyozni szeretném, hogy a burgenlan­di magyarok problémáját sem tartjuk helyesnek megbolygat­ni, mert Ausztriával is igazi, jószomszédi viszonyban aka­runk élni. Hátramaradt hazánk nyers­anyagszegénységének problé­mája, melynek megoldását egyesek területi követelések megvalósulásában látják. Ha­zánk nyersanyag helyzetére ebben a cikkben részletesen nincs módom kitérni, esetleg egy másik cikk keretében, amennyiben erre igény mu­tatkozik. Mindenesetre, any­­nyit meg kell állapítanunk, hogy Magyarország nyers­anyag helyzetére vonatkozó­an teljesen alaptalan híreket terjesztett a reakció, főleg az 1956-os ellenforradalmi idő­szakban. De tényleges nyers­anyag problémáinknak és az ebből fakadó nehézségeinknek sem az irredentizmus az el­lenszere, hanem a szocializ­must építő országokkal való együttműködés. Ennek egyik jó példája a gazdasági együtt­működés területén a Tisza­­vidéki Vegyi Kombinát. A vegyiipart legelőnyösebb föld­gázbázisra építeni. Nekünk azonban kevés a hazai föld­gázunk. A román kormány­nyal kötött megállapodás sze­rint a Tisza-vidéki Vegyi Kombinát a romániai kissár­­mási földgázbázisra épült. Gazdasági adottságaink he­lyes felhasználásával, vala­mint a népi demokratikus or­szágokkal való együttműkö­déssel népgazdaságunkat ép­pen olyan magas szintre emelhetjük, mintha a legbő­vebben el lennénk látva a legkülönbözőbb természeti kincsekkel. A szocializmust építő or­szágok szomszédságát, a határkérdést elsősorban perspektivikusan kell néz­nünk. Igaz, erről még általában nem sok szó esett. Nem utolsó sor­ban azért, mert még nincsenek megfelelően kimunkálva azok a részletes gazdasági és po­litikai „ütemtervek”, ame­lyek majd — történelmileg rövid időn belül — még kö­zelebb hozzák egymáshoz a népeket, s az országhatárok problémája akkorra már mindjobban csökken, s nem jelöl egyebet, egy közigazga­tási területnél. Ezeket a még meglevő problémákat tehát elsősorban ilyen szempontból kell vizsgálnunk. A szocializ­mus építésében tett előreha­ladásunkkal a határprobléma mindig kisebb és jelentékte­lenebb szerepet tölt be, míg a kommunizmus megvalósu­lása után végül is egészen el­tűnik. Szigeti Istvánné A határkérdésről... A téma megértéséihez vissza kell nyúlnunk egészen a tria­noni és a párizsi békeszerződé­sig. A problémát t. i. igen gyakran abban a formában vetik fel, hogy a hiba már ott történt, amikor a párizsi bé­keszerződés lényegében szente­sítette Trianont. De igaz-e az az állítás, hogy a párizsi és a tria­noni békeszerződés között lényegében nincs különb­ség? Ez nem igaz. A határok ugyan lényegtelen változtatá­sokon kívül valóban azonosak. De Trianon egy imperialista politika következménye, mint­egy annak folytatása volt. A célja elsősorban az volt, hogy biztosítsa a győztes imperia­lista hatalmak érdekeit. A Duna-medencében olyan hely­zetet igyekeztek létrehozni, amelyben a nemzeti ellentéte­ket bármikor kihasználhatják saját imperialista céljaik érde­kében. Ugyanakkor arra is tö­rekedtek, hogy olyan kis álla­mok láncolatát hozzák létre, amelyek nem fenyegetik a nyugati imperialista országok érdekeit, ún. „egészségügyi övezet’‘-et alkotnak, amelyet az adott esetben ugródeszka­ként használhatnak fel Szov­­jet-Oroszország ellen. Hazánk­ban a trianoni béke eredmé­nyeként stabilizálódott a Horthy-rends­zer. A párizsi békeszerződés megkötésekor a Szovjetunió arra törekedett, hogy a lehe­tőségekhez mérten megfeleljen a népek érdekeinek. A fő fel­adatát abban látta, hogy meg­akadályozza a fasizmus újjá­éledését, biztosítsa a tartós bé­két. Úgy gondolom, hogy már ez is lényeges különbség a pá­rizsi és a trianoni békeszer­ződés között. Ha tovább néz­zük, nyilvánvaló, hogy a pári­zsi békeszerződés nem irá­nyul egyetlen állam ellen sem: hazánkban és más országok­ban is elősegítette a népi de­mokratikus fejlődést. Még egy dologról nem sza­bad megfeledkeznünk , és ezt nagyon világosan kell látnunk: a párizsi békeszerződés nem a szocialista államok közötti egyezmény. A párizsi béketár­gyalások időszakában az im­perialista államok és az őket támogató országok túlsúlyban voltak a Szovjetunió és a je­lenlegi népi demokráciákkal szemben. A Szovjetuniónak igen erős és kemény harcot kellett folytatnia minden ered­ményért. Kevésbé ismert pl. a „Truman-terv“’ ránk vonatkozó része. Truman 1945-ben azzal a céllal utazott a potsdami konferenciára, hogy megvaló­sítsa Németország három rész­re való szakítását. Ez azt jelen­tette volna, hogy Észak-Német­­országra, Nyugat-Németor­­szágra és Dél-Németországra tagolódott volna az ország te­rülete. Az utóbbihoz tartozott volna Bajorország és Magyar­­ország is. A fővárosa Bécs lett volna, tartományi székhelye pedig München és Budapest. Ez azt jelenti, hogy az USA támadásaival szem­ben a Szovjetuniónak még a trianoni határokat is meg kellett védelmeznie. (A potsdami palota egyik termében még ma is meg­található a „Truman-terv” térképe.) Itt szeretném megemlíteni azt is, hogy elérhettünk volna persze kedvezőbb feltételeket is — ha hallgattunk volna a Szovjetunió idejében tett és ismételt figyelmeztéseire. Azonban minden intelem hiá­bavalónak bizonyult. Magyar­­ország utolsónak tartott ki Hitler oldalán, még az utolsó pillanatban sem szakított, ami­kor a szovjet hadsereg Ma­gyarország határához közele­dett, sőt, még akkor sem, ami­kor 1944. március 19-én a né­metek megszállták Magyaror­szágot, és a szovjet csapatok folytatták előnyomulásukat. Mindez is mutatja, hogy a ma­gyar uralkodó osztály ezt a lé­pést sem tette meg, pedig lett volna mód arra, hogy rövidít­sünk a háború időtartamán, csökkentsük az áldozatok szá­mát, s így sokkal kedvezőbb helyzetbe kerülhettünk volna,­­ ha Magyarország is, Bul­gáriához és Romániához ha­sonlóan, kivette volna részét katonailag is a hitleri Német­ország elleni háborúból. Isme­retes, hogy a román és a bol­gár csapatok részt vettek a felszabadító harcokban. A románok még a háború alatt két antifasiszta hadosztályt szerveztek. Ezt megtehettük volna mi is. Sokan arányokat próbálnak felállítani, s azt emlegetik, hogy a fasiszta Németország szövetségesei mind egyformán részt vettek a szovjetellenes , hadjáratban, mindenki hadat üzent az USA-nak és Angliá­nak, tehát méltánytalanul ér­te csak Magyarországot az el­marasztalás a hitleri csatlós szerepében. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy ezt az egyenlősí­tést visszautasítsuk. Igaz, volt fasizmus Szlovákiában, Romá­niában, Jugoszláviában is. De ott széles néptömegek folytat­tak antifasiszta ellenállást. Még a cseh, szlovák, román stb. burzsoáziának, — vagy­is az akkori uralkodó osztály­nak — is volt annyi tisztán­látása, hogy meg tudott áll­ni a lejtőn. így például Cseh­szlovákia széles antifasiszta mozgalmára feltette a koro­nát a besztercebányai népi felkelés, mely hónapokra fél Szlovákiát kiragadta a hitleri hadosztály karmaiból. Jugosz­láviában négy éven át szinte szakadatlanul szóltak a par­tizánok géppisztolyai a he­gyek között, s a hódító egy hétig sem élhetett nyugodtan. Ezt a lépést Horthyék nem merték, nem akarták, de nem is tudták eredményesen meg­tenni. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a magyar társa­dalom haladó erőinek, a kommunistáknak minden har­ca és áldozata ellenére sem tudott Magyarország kisza­kadni a múltba visszahúzó erők karmaiból. A kérdés másik oldala, me­lyet szintén felvetnek: miért nem kértünk vagy kérünk területi változta­tást a felszabadulás után? A kérdés felvetői sokszor ebben látják nyersanyag­problémáink megoldását is. Nézzük a tényeket kicsit közelebbről. Kiktől kérik e kérdés felvetői a területren­dezést? Nyilván elsősorban, sőt csakis a népi demokra­tikus országoktól. Azt hiszem, az teljesen világos, hogy a magyarlakta területek Ma­gyarországhoz csatolásának akárcsak a felvetése is mi­lyen következményekkel jár­na ezekben az országokban, de hazánkban is. Komoly nyugtalanságot előidéző té­nyezők lépnének fel a szo­cializmust építő országok­ban. Ez nemcsak a ve­lünk szomszédos országok­nak ártana, hanem nekünk is, mivel legjobb barátainkat és támogatóinkat távolítaná el tőlünk. Egy ilyen lépés na­gyon nagy kárt okozna a szo­cializmus ügyének és mind az érdekelt népi demokrata­ Mekkora a mi felelősségünk? SZILVESZTER vV^X\XX\\XXXV\‹X¡XV­ XVVVVSXXVVVVVSXXVVVVVS Sajnos „hosszú nóta” a lap­készítés, ezért Szilveszterről csak egy képet közlünk, de a következő számban beszámo­lunk majd nemcsak arról, hogy mi történt Pesten az ut­cákon és a szórakozóhelye­ken, hanem arról is, hallga­tóink hogyan köszöntötték az új esztendőt. SESEEfiKsISaEöiíBBSBEEHBaaSBSSISBBBSBSEEiiMsiaSBaBESSBisaSESSSEEESEÜiESSEEEEEE Az alábbi cikk levélben érkezett szerkesztőségünkbe. Úgy gondoljuk nem haszontalan közölnünk a kísérősorok egy részét: „Nem volt semmi kedvem ehhez a cikkhez. Én nem értek az íráshoz már milliószor megmondtam... Ne nevessetek ki, ha nem jó... I­gy legalább töb­bet nem fogtok nyúzni, hogy írjak. Egyébként törlésre, javításra, tűzbedobásra minden jog átadva!‘‘ Nos, mi a jog ellenére sem javítottunk ebben a „kedvetlenül született” cikkben egyetlen betűt sem. Hadd lássa az olvasó is, nem olyan ördöngős mesterség az írás. (Reméljük az alábbi sorok a többi — magát nem hivatásos tollforgatónak érző — műszaki hallgatóba is dús önbi­zalmat plántálnak). A­ogy mi az a vaspaplan? Valami talál­m­­mány? Ó, ne csodálkozzanak, nem csoda ez, paplan, igazi paplan, vasból. A napokban 20 éves, szőke kislánnyal is­merkedtünk meg. Talán emlékeznek, már be­mutattuk Erikát az újság hasábjain. Amellett, hogy csinos, igen talpraesett kislány is. Csu­pán egyetlen kívánsága volt, olyan egyetemis­ta lánnyal megismerkedni, aki nem idegenke­dik a gyakorlattól, a műhelytől, az olajtól, a koromtól. Kedvem volt ezt a kislányt megis­merni, mint tekintélyes művezetőkisasszonyt, aki rajong a gépekért, szinte együtt él velük. Hát így kerültem ki a Hámán Kató­­fűtőhöz szereldejébe. Erika örömmel fogadott bennünket, s rögtön így kezdte: „Gyerekek, olyan jó, hogy jöttök, rettenetes érde­lmeset mutatok nektek! Paplant, igazi vasból, ilyen dudorok, vannak rajta, ni!" — s apró kezével próbálta utánozni a jó me­leg paplan kiemelkedéseit. Egy kicsit megle­pődtünk, s kíváncsisággal vegyes csalódással mentünk a nagy szerelőcsarnokon keresztül Erika után. Hiszen mi mozdonyt akarunk lát­ni, és nem paplant! De kívánságunk meghall­gatásra talált, s kellően felöltözve nekivág­tunk egy 424-es mozdony „konyhájának’’ (a mozdonyállás közismert neve). Igazi boszor­kánykonyha ez. Tele fogantyúval, festmérő­­vel, csővel, lyukkal és még sok minden „cso­dával’’. „Ez az indítókar” — magyarázza az egyik szerelő. Meghúzza. Már érzem is — gondolat­ban — repülünk, száguldun­k hegyen-völgyön keresztül a vasparipán. Álmodozásból kijóza­nít az előttem tátongó sötét lyuk, a búvár­nyílás. „Ide kell bebújnotok, hogy meglássá­tok azt, ami jelenleg a legérdekesebb a fűtő­házban”. Istenem, talán keresztül sem férek ezen a szűk nyíláson, s ha bebújok ki tudok-e jönni? De úgy látszik ez csak az én problé­mám, mert előttem a lámpával bemászik egy jól megtermett bácsi, így kell ni, kislány,’ S négykézlábra ereszkedve, beveszem én is a mozdony gyomrának sötét barlangját. A tűzszekrényben vagyok. A megszámlálha­tatlanul sok támcsavar feje mellől tényleg egy kifoszlott „paplan” belseje tátong felém. 3— 4 cm-es repedéseik bizonyítják a gondatlan munka gyümölcsét. A szerelők szerint a ka­zánépítésre felhasznált lemezanyagban levő belső hiba okozta a bajt. Igen érdekes volt, s ekkor kezdett felébredni bennem és a gépész érdeklődése. Tényleg csak ez volt-e az ok? Hogyan javítják ki? Sok-sok probléma van — kezdték magyarázni a munkások s főleg gyakorlati szemmel. S egyre jobban belemele­gedve, eszembe jutott, hiszen ezt a sok prob­lémát már tárgyaltuk valahol. Ja, persze! Ez a metallografiika vizsgán, ez pedig a gépele­mek előadáson vetődött, fel. Milyen más így az a vasúti kocsi csapágy ami gépelem fel­adatom volt. Persze, ezek itt a túlhevítő csö­vek, erről is tanultam, de soha nem ismertem volna rájuk kívülről. Vagy csak mást ne em­elek, mindig megcsodáltam a mozdonyok ve­zérlését, soha nem gondolva arra, milyen kü­lönbség lehet egy Heusinger és Steffenson­­vezérmű között. (Persze ehhez a mechaniz­musaikat is meg kellett volna tanulni, de ezt most hagyjuk, csak január végén vizsgázom). Végre kalimpáló lábakkal, egy kis orr­be­­veréssel kikerültem a napvilágra. No, de Kis Bence még csak meg sem közelíthetett. S a mosolygó munkás­arcok láttán felvillant előt­tem egy kép! Gépelem vizsgán Vörös professzor úr előtt állok, s megkezdem feleletem: „Amikor én egy mozdonyba bújtam, láttam ott sok tám­­csavart, így néztek ki...’’ De szerencsére tovább mentünk, megvizs­gáltuk a mozdony elülső részét is. Sajnos, ez nem ment olyan könnyen. Ugyanis ekkor már beleszólt női ügyetlenségem is, a sötétben ko­rommal befedett pocsolyában próbáltam ki cipőm csónak mivoltát. De ezúttal „Cilike" könnyen megúszta. Erika végigvezetett bennünket az egész fű­tők­úzon. Megnéztük az öntödét, a csillerako­­dót, a melegmosót, s főleg a fordító korongot. Ez is nagyon érdekes volt. Szinte órákig elnéz­tük volna, amint a nagy, lomha, terpeszkedő mozdonyokat a kis keskeny híd pillanatok alatt fordított meg. Éva, aki mint újságíró jött velünk, szinte sértődötten húzta fel orrát, a sok műszaki szó miatt. Epésen meg is jegyezte: „Gyerekek, ti itt hottentottául beszéltek, ebből egy árva szót sem értek”. De mi sem igen törtük magunkat azon, hogy magyarázatot adjunk a futómacs­kák, békaszárak, fékpofák, csörlök és ehhez hasonló „csemegék" káoszában. Nem törődve semmivel mentünk, szinte ittuk a vezetőnk szavait a „Truman” és a „kávédaráló” masi­nák működéséről. Nagyon meglepett, az egész fűtőházban nem láttunk nőt. Talán némi büszkeség vett volna erőt rajtunk, ha olajosan, szurtosan a férfiak között felfedeztünk volna egy mosolygó leány­arcot. Nem volt. Sajnos én is egy kicsit letör­tem, nehéz lesz-e három év múlva mérnök­nek lenni. Igaz, hogy fűtőház helyett műszer­gyárba készülök, de mindegy, mindkettő az Élet! Erika azonban nem búsul, leány a tal­pán, s ami a legfontosabb, tudásával kivívta a tiszteletet. Ez nem „felnőtted’ példálózgatás, erről meggyőződtünk miikor a munkások nem a húszéves szőke kislányt, hanem a komoly művezetőt látták benne. De utunk végére értünk. Átfázva, olajosan, egy-egy kis bajuszcsíkk­al, de élményektől gaz­dagodva köszöntük meg a kedves fogadtatást. Útravalóul azt kaptam: „Ha valami műszaki problémád van, gyere, s ha egy mód van, segítünk”. Bár egy kicsit kifáradva bújtunk este a jó meleg paplan alá, de mégis jókedvűen gondol­tunk vissza a szereldében szunnyadó vaspap­lanra is. Hantos Gizi ■Sli'SEESBESESSJBiÉEEEEEEEESESIijiSSSESEl! Boldog békés öregkort! Mindig szívfájdító egy ki­csit, amikor életünk rohanását megállítja egy-egy pillanatra valamilyen nem várt vagy ne­hezen várt búcsúzkodás, ami­kor sok évtizedes munka után kiáll a sorból valaki, akit meg­szerettünk, aki hozzánk nőtt. Kicsit szomorúan vettek bú­csút az óév végén a villamos kar dékáni hivatalának dolgo­zói, volt és jelenlegi hallgatói a nyugdíjba menő Szili Sán­dor főelőadótól, aki jól meg­érdemelt pihenését kezdi meg az új évben. Rokonszenves, a hallgatókkal jóban-rosszban együttérző természete olyan emlék számunkra, amit sokáig­­ nem fogunk elfelejteni. S ez nem csupán a pénzügyekkel foglalkozóknak, az egyetemi hallgatók részéről mindig ki­járt megkülönböztető figyelem kifejezése, hanem egy olyan embert méltán megillető elis­merés, aki szívvel-lélekkel vé­gezte felelősségteljes és fárad­ságos munkáját, a villamosi mérnöki karon, annak megala­kulása, 1950 óta. Kívánjuk, hogy egészségben és boldogan élje öregkorát. S mi azután is mindig szívesen látjuk, szívesen halljuk egye­temünk falai között. T. S. Szili Sándor

Next