A Jövó Mérnöke, 1963 (10. évfolyam, 1-41. szám)
1963-01-07 / 1. szám
á. Csondosoltok a korról és az emberről" Bonyolult, forrongó világban élünk. Az események viharos gyorsasággal peregnek. Hírek röppennek szét, eszmék kavarognak. Szinte képtelenség az élet rohanó tempóját követni, a történések sodrását és nyomasztó súlyát elviselni. Soha még a jelenlegihez mérhető mélységű és kihatású átalakulás nem jutott osztályrészéül az egymást felváltó nemzedékeknek. Tájékozódni tendenciái között, eligazodni szövevényes útvesztőiben — nem könnyű feladat, ám szükségszerű követelmény számunkra, akiknek e kort átélnünk adatott. Megragadni a lényeget, azaz meghatározni a végbemenő folyamatok okait és megjelölni azok várható következményeit — napjaink alapvető parancsa az egyes ember számára. Minden idők legszokványosabb törekvése — a történelem menetének, belső logikájának megértésére irányuló örök és általános vágyakozás — ma különös eredetiségre tesz szert, centrális problémává nő, sorskérdéssé válik, a Föld minden részét, az egész emberi társadalmat átfogja, állásfoglalásra készteti. És kitérni előle egyszerűen nem lehet... Ami engem illet: régi tervem, nem most határoztam el, hogy rendszerezni fogom és papírra vetem néhány gondolatomat a címben foglaltakról. Ezek a gondolatok szenvedélyes baráti viták óráiban, vagy a magány termékenyítő csendjében születtek. Megfogalmazásuk azonban nehéz: részint nem hagynak nyugodni, valósággal kényszerítenek arra, hogy formába öntsem őket, részint vissza is rettentenek ettől tartalmuk konzekvens sarkossága folytán. Hogy mégis felvázolom egyiküet-másikukat? Úgy érzem, meg kell lennie, mert a szándék megérett a megvalósításra. A tartásról: A szó bizonyára furcsa, sőt, valószínűleg pontatlan is. Egyik ismerősöm már vétót emelt ellene, mondván: maradjunk a magyar nyelv szabályain belül. Nem vitatkozom. Az Értelmező Szótárt sem merem felütni igazolásul. Inkább elhiszem, hogy akád jobb kifejezés is arra, amit meditálásaim során emberi „tartás” gyanánt tartottam számon, s amit most is ideiktatok, mint első számú konzekvenciát, amely korunk lényegéből az egyes ember számára adódik. Ennek pedig — meggyőződésem szerint — így kell hangzania: „Ha igaz, hogy a történelmi folyamat meghatározó jellegzetességét napjainkban az emberiségnek a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenete képezi — s ha van tárgyilagos ítélet, ehhez kétség nem fér —, akkor az emberi tartás fő kritériuma manapság abban áll, hogy ki hogyan és mennyire azonosul egyéni életében, munkájában, gondolkodásában e kor fejlődési irányával. Az objektív szükségszerűség és a szubjektív érdek végső egybeesése következtében emberség és korszerűség (ha úgy tetszik: modernség!) döntő feltétele a történelem menetével megegyező irányú emberi tartás.” Kérlelhetetlen a dolgok logikája ... Folytathatnám az összefüggések felsorolását, de úgy vélem — ennyi is elég a „tartás" mibenlétéről. Valamikor azt mondták: Deo non pares sed assentior — istennek nem engedelmeskedem, hanem egyetértek vele. Nos, ma sem elég a tények puszta tudomásulvétele, kevés az engedelmesség. A mának is elemi követelménye az egyetértés, a konzekvens emberi tartás. S ez — ha meggondoljuk — nem kivihetetlen, mint ama régi volt, mert megfogható, dologi, evilági jelleget visel. A mércéről: Igen lényeges szerepe van az életben, megválasztásán rendkívül sok múlik. Önmagunk és a világ viszonyánál rendezése, a korhoz való tartásunk tisztázása mellett , után, mint második szám konzekvenciát, a mérce körültekintő meghatározását tartom említésre érdemesnek, s szó ismét szokatlan lehet megint elismerem használatának önkényes voltát. A magunk és embertársaink viszonyainak normáit értem alatta és azt tartom felőle, hogy a ember számára csak önmagi — az, ami emberi — lehet a mérce. „Sok van, mi csodálatos, de az embernél ninc semmi csodálatosabb." — Lophoklés költői állásfoglalási maradéktalanul megegyezik a kommunista humanizmus szellemével. Tehát: „Ha igaz, hogy az emberiség a kommunizmus felé halad, éretté és nagykorúvá emelkedik — és a tényeket igazolják —, akkor az egye ember az önmagához, a környezetéhez, a társadalom élet megnyilvánulásaihoz val alapállásában a történelm folytonosságot tekintse legfőbb mércének. A maga fokú és elvileg következett igényeket mindig legyen képe józan, reális talajon realizálni, vagy ami ugyanaz: a tiszti szándék csak abban az esetben tudja az egeket nem csupán megostromolni, de bevenni magaslatait, ha frontvonalai konkrétak, folytonosai az emberi viszonylatokba szabottak, s nem illúziókra alapozottak.” Nem folytatom tovább a fejtegetések fonalát, mert az öszszefüggések — ebben a vonatkozásban is — kimeríthetetlenek. Az emberiség gyökeresen megújhódik, s ennek folyamatában valóban „a mindenséghez méri magát” - ahogyan azt a negyedszázadi halott költő oly pontosa kifejezte — de a megújhódó mértékét minden esetben az adott és növekvő folytonosság konkrét adottságai determinálják. A bálványok, az aszkétizmus, az emberfeletti „hősiesség" kora elmúlt: nincs szükség arra, hogy az ember kiugorjék saját bőréből. Nem muszáj „hősnek” lennie, ha nem lehet. A célt szemmel tartó, a követelményeket emelő, szüntelenül növekvő igényesség jegyébenérett feladatok megoldására kell koncentrálni az emberi energiákat. Tisztelni kell az embert, nem túlfeszíteni erejét, de erejéhez mérni feladatait, segíteni rajta, de a segítségét kérni, és nagyon vigyázni, hogy semmi, ami emberi, ne váljék idegenné számára. A kommunista ember csak a hozzá vezető út konkrétságában lesz eszményből megfogható valósággá. • Van aztán harmadik, negyedik és még sok további konzekvencia is, ezúttal azonban nem szükséges a felsorolásuk. Érdekességük, sarkosságuk arra késztet, hogy pontot tegyek e befejezetlen vázlat végére Nem kívántam etikai tételsorozatot „alkotni”. Az olvasót arra kérem, vegye ezeket a sorokat úgy, ahogyan azok íródtak: meditálásnak a korról és az emberről. Sz. J. A gépész 1/9. KISZ-alapszerv hétfőn tartotta a novemberre tervezett, de objekta okok miatt eltolódott vitakörét. A beszámoló az MSZMP VIII. kongresszusán történt eseményeket ismertette, majd a leszerelés állandó és időszerű kérdéseiről tartottak tájékoztatót. Az előadó KISZ-titkár még be sem fejezte a beszámolót, amikor már megindultak az egymás közti megbeszélések, és a jelentkezői szinte beléfojtották a szólas előadóba. A KISZ tagsága sem származásilag, sem életkörülményeiben nem homogén, és így világnézetileg sem. Egészséges körülmények között — itt arra az egészséges légkörre gondolok, amely a XX. kongresszus után a Szovjetunióba és amely nálunk is a pártkongresszuson kialakult — ezeknek a különbségeknek felszínre kell jönniük. Nyilvánvalóan nagyon helyes, ha ezeket az ellenkező véleményeket hagyjuk elmondani, mert csak így tudunk rá megfelelő választ adni. Ha ezt nem hagynánk, ezek az ellenkező vélemények attól még nem tűnnének el, hanem az egymás közti beszélgetések közben jönnének ki. Tehát nem tudnánk rámutatni ezeknek a véleményeknek a hibáira, így ezek óriási károkat okozhatnak. Itt szeretném megemlíteni, hogy nagyon helyes volna, ha minden vitakörön meghívott előadó vagy felügyelő venne részt a marxizmus—leninizmus tanszékről, vagy valamelyik újságtól. Olyan ember, aki minden felmerülő problémára biztosan, és tegyük hozzá — megfelelő színvonalon tudna választ adni. Ezzel azt is elkerülnénk, hogy külön vitázó csoportok alakuljanak ki, és a sok bába közt elvesszen a gyermek. Szeretném egypár szóval említeni a vitakör témáját is. Semmiképpen sem olyan kérdéseket kell feltenni, mint pl. a gyarmatosítás felszámolása, vagy általában olyanokat, amelyekben minden becsületes ember véleménye megegyezik. Bátran nyúljunk azokhoz a kérdésekhez, amelyeket könynyen lehet félremagyarázni — utalok itt a francia népszavazási rendszer demokratikus vagy diktatórikus megítélésére, vagy a Szovjetuniónak a kubai kérdésben elfoglalt álláspontjára, amelyet sokan „meghátrálásnak” fogtak fel, s így tovább. Különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy időszerű és mindenkit érdeklő kérdéseket vessünk fel. Végeredményben örömmel nyugtázzuk a nálunk érezhető érdeklődést, s több alapszervnek is sikeres és érdekes vitakör-délutánokat kívánunk. — Sz—y — Egy vitakör tanulságai Nívódíjasok 'f Első ízben adott ki nívóff díjat ez év decemberében a ff Tankönyvkiadó Vállalat. A ff két műszaki egyetemről ketffen kaptak; az ÉKME-ről dr. ff Széchy Károly Kossuth-díjas ^professzor, a BME-ről Terplán ^Sándor docens. ff Dr. Széchy Károlynak az ff alagút és földművek tanszék ff vezetőjének, mintegy tízévig munkája fekszik Alagútépítés's tan című 671 oldalas, 550 ábffrával készült könyvében, mely ff mind tartalmában, mind kiff állításában sokkal több egyff szerű tankönyvnél. Komoly ff szakmunka ez, méltán nyerte fel a nívódíj legmagasabb fokozatát. Dr. Széchy Károly ff professzor rögzítette bennemindazokat a bőséges és különleges tapasztalatokat, melyeket még évekkel ezelőtt, a földalatti építkezésnél szerzett. y ff Nem a jelenlegi az első első ismerés, melyben e könyvmegjelenése óta részesült. Az if elmúlt év tavaszán tartott műftszaki kiállításon első díjjal jattalmazták. De dicsérettel illettték mindazokban a külföldiállamokban is, ahová eljutott, és a nagy érdeklődés hatására is vette tervbe az Akadémiai Kisadó a mű angol nyelvű megjeflentetését. A BME-gázgépek és automoábilok tanszékén Terplán Sánsdór docens kapott nívódíjat, ff Gépjárművizsgálatok címűmunkájáért. A könyv 407 órddal, 426 ábrával. Ez a mű is ff szép visszhangot keltett más ff államokban. Egy magyar származású egyetemi tanár, Juhász Kálmán pl., az Applied Mechanics Rewiews 1962 februári számában részletes referátumot írt a könyvről, jónéhány külföldön élő magyar szakember pedig, levélben közölte elismerő véleményét. Az Akadémiai Kiadó a Gépjármű- vizsgálatok angol nyelvű kiadását is tervbe vette. Jó lesz ez így ? Öregem, egyfolytában ideges vagyok és néha úgy kell rohangálnom, mint a meszes. Nézz rám, úgy festek én, mint akire rá lehet bízni valamit? ... Pláne valami önállót?! Miért? Te is elzsibbadnál a dühtől, ha a legszebb egyetemi évben, a negyedikben, fél évre kitennének valamelyik üzembe, mint tanulni vágyó, ifjú és leendő gépészmérnököt ... Azért fogom fel az egészet ilyen tragikusan, mert tavaly egy haverom — akkor rendezték meg először ezt a világi újítást — sok társával megjelent egyik híres gépgyárunkban, ahol nagy szeretettel és teljes értetlenséggel fogadták őket. A kirendelt patrónusok arca azonban vidám volt, mert mint kijelentették, na majd a kollégák megoldják a kisgépesítést... öregem, én azt sem tudom, hogy mi a nagygépesítés... Fél év! Hogy sok? Az nem kifejezés. De különben is nem az idővel van baj, inkább az ott dolgozók reagálásával; na, itt vannak a mérnök urak, idejöttek felvenni az új munkaruhát, s aztán kettőkor már lelépnek a melóból ... És néha igazuk van. De miért? Mert nem tudnak munkát biztosítani, mert imbolygunk egy irdatlan nagy gyárban, mert vakaródzunk, mert ha kérdeznénk, akkor nem lenne teljesítmény, hiszen a dolgozóknak mégiscsak fontosabb a pénz, mint a tökéletesen tájékozatlan fiatal műszakisok oktatása... Hogy az tavaly volt csak? öregem, az a jól nevelt próféta beszélne belőled ... Szabó Ferenc: Zárad előtt — az előkészítő tanfolyamokról Gépészmérnöki kar: az előkészítő tanfolyam január 7- én, rendes órarend-beosztás szerint indul. Ezt megelőzően, 5-én, 13 órakor lesz a jelentkezők beiratkozása. Eddig 43 csoport van, 19 fős létszámmal, de a jelentkezés még nem zárult le, a dékáni hivatal a jövő hét folyamán még módot ad a jelentkezésre. Vegyészmérnöki kar: a jelentkezés január 4-én hivatalosan lezárult, de itt is van mód még a további jelentkezésre. Eddig 23 csoport van, 19 fős létszámmal. Az előkészítő tanfolyam 14-én indul. Villamosmérnöki kar: a jelentkezési határidő december 28 volt. Eddig 43 csoport alakult és a több mint 900 jelentkezőt 22—23-as csoportokba osztották be. Az előkészítő tanfolyam hétfőn, 7-én kezdődik. Építészmérnöki kar: a tanfolyam 7-én indul, 290 fővel. E létszám kétharmada esti és levelező, egyharmada pedig nappali hallgató. Mérnöki kar: nappali tagozatra eddig 4 csoport, estire ugyancsak 4, levelezőre 1 csoport jelentkezett. A létszám kb. 170 fő. Az előkészítő 14-én indul. Közlekedési kar: január 4- én estig lehetett jelentkezni. Körülbelül 6 7 csoport indul, 19 fős létszámmal. A tanfolyam hétfőn, 7-én kezdődik közös megbeszéléssel, tájékoztatással. A szocializmus teljes felépítésének időszakában (Folytatás az 1. oldalról egyes iparágak még erőteljesebb növekedéséről!), ezen belül a magas technikai kultúrát képviselő ágazatok túlsúlyra juttatása a világszerte megmutatkozó fejlődési irányvonalhoz való alkalmazkodást igényli és tételezi fel. A mezőgazdasági termelés megkétszerezése, és az ipari fejlesztés következtében olyan szociális körülményeket valósítunk meg össztársadalmi méretekben, amelyek tartalmas, gazdag életet biztosítanak népünk minden dolgos tagja számára. Mindennek megvan a megfelelő lecsapódása a műszaki képzés, fejlesztés, kutatás, a mérnökképzés számára; itt a magyarázata annak, a pillanatnyilag sokak részéről értetlenül is szemlélt és olykor aggályokkal illetett túlzsúfoltságnak, amely kétségtelenül komplikálja egyetemünk oktató-nevelő feladatainak jó ellátását, mégis a gyorsuló sebességgel fejlődő élet követelését tárja elénk. Fejlődésünk új szakaszának, a szocialista forradalom teljes győzelmének egyik legfőbb feltétele a szocialista kultúra erteljes fejlődése. A szocializmus építése ma már új, magasabb igényeket támaszt: a fejlett szocialista népgazdaság sokoldalúan és korszerűen művelt, képzett, öntudatos embereket követel. Továbbfejlődésünk sorsa nagymértékben függ a dolgozó tömegek tudatosságától, általános és szakmai műveltségük szintjétől, a szakemberek számától és minőségétől. Ennek megfelelően az elkövetkező időszakban különösen fontos szerephez jut a közoktatás és a népművelés. Egész népünket kell megtanítani szakmai feladatok jó ellátására, s ezzel együtt: szocialista módon élni, dolgozni, gondolkodni. Nem hangsúlyozható eléggé ezzel összefüggésben a felnövekvő generáció oktatásának, nevelésének szerteágazó, bonyolult munkája. A gyors ütemű fejlődés növekvő igényeket támaszt az egyetemi oktatással szemben: egyre több és képzettebb kommunista szakembert vár, sőt — ha úgy tetszik — követel a szocializmus építése. A szocialista társadalom anyagitechnikai bázisának megteremtésében nélkülözhetetlen műszaki káderek képzésében társadalmi üggyé, továbbhaladásunk egyik rendkívül fontos kérdésévé nőtt a mérnökképzés erősítése, fokozása. A pártkongresszus nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a termelés emelésének, a termelékenység növelésének egyik legfontosabb előfeltétele a korszerű szakemberképzés, amihez egész társadalmunknak meg kell adnia minden segítséget. Biztosítani kell, hogy korszerű oktatási módszertannal és technikai feltételek közepette, a tudomány legmagasabb szintjén, a legtehetségesebbek számára folyjék az oktatás műszaki egyetemeinken. Messzire mutatnak a mérnökképzés, a műszaki tudományos kutató munka fejlődési távlatai. A szocializmus teljes felépítésének szakaszában növekszik a közvetlen termelőerővé váló tudomány szerepe. Kultúrforradalmunk eddigi eredményei a szocializmus és a tudomány kapcsolatát, azt bizonyítják, hogy a szocialista társadalom viszonyai között nyílik a legszélesebb lehetőség az emberi géniusz szabad kibontakozásához, a tudomány eredményeinek az emberiség javára történő gyakorlati megvalósításához. Kulturális felemelkedésünk meggyorsulásának időszakába jutottunk, s ebből következően tudósnak és kutatónak, az oktató-nevelő munka minden dolgozójának korlátlan lehetőségei vannak arra, hogy alkotó munkájával hozzájáruljon a szocialista társadalom teljes felépítéséhez. Ezzel a lehetőséggel élni nemcsak nagy tisztesség, hanem a nép, a dolgozók iránti legszentebb kötelesség is ... A szocializmus teljes felépítésének szakaszában végbemenő gazdasági és kulturális fejlődés társadalmi és politikai rendünk további erősödésében is kifejeződik. Társadalmunk osztályszerkezetében eddig végbement változások alapján megvan minden lehetőségünk ahhoz, hogy népünk valamennyi dolgozó osztálya és rétege politikailag és erkölcsileg még jobban összeforrjon. E fejlődés fokozatosan feloldja a társadalmunkban megvolt és maradványaiban meglevő ellentéteket, elősegíti azok felszámolását. A munkásosztály vezette szocialista nemzeti egység kibontakozása adja az új fejlődési szakasz társadalmi fejlődésének tengelyét.. A magyar munkásosztály kipróbált forradalmi pártja, az MSZMP vezetésével a nemzet valamennyi alkotó ereje összefogható a szocializmus teljes felépítésében. Annyival is inkább így van ez, mert már jelenlegi társadalmunkban sincsenek olyan osztályok vagy jelentősebb rétegek, amelyek érdekei ezzel ellentétesek lennének. A volt uralkodó-kizsákmányoló osztályok egyes tagjainak esetenkénti ellenkezését elszigeteli a szocializmus építését végző, azt támogató tömegek túlsúlya. A múlt maradványai elleni harcban igen széles alapokra támaszkodhatunk, s így az eddigiekhez képest is új formákat ölt és jellegében is megváltozik az osztályharc: gazdasági és ideológiai területre tevődik át, s ezzel együtt a meggyőzés és az eszmeiideológiai harc válik fő eszközévé. Ebben a küzdelemben a szocialista gazdaság megerősítésének, fejlesztésének és a szocialista tudat kialakításának frontján a párt vezette munkásosztály a társadalom valamennyi osztályának és rétegének az utóbbi évek tapasztalataiból táplálkozó, növekvő bizalmát és támogatását élvezi. A szocializmus teljes felépítésének időszakában tovább erősödik a dolgozó nép hatalma, a proletárdiktatúra állama. Ugyanakkor a szocialista nemzeti egység fejlődésével párhuzamosan, az idő megérleli az egyetemes népi államra jellemző vonások kibontakozását is társadalmunkban. Ennek megfelelően proletárdiktatúránk belső funkciói közül fokozatosan növekszik a gazdasági-szervező és kulturális nevelő tevékenység, az elnyomó funkció szerepe viszont fokozatosan csökkenni fog. A szocialista demokrácia további kiszélesedése, a társadalmi szervezetek növekvő bekapcsolódása az állami szervek tennivalóinak támogatásába, ellenőrzésébe — Íme, ezek a fejlődés diktálta, a várható irányok államunk életében. Az elkövetkező évek során a szocializmus felépítésének üteméhez igazodva fejlődik proletárdiktatúránk — demokratikus vonásainak erősítésével — egyetemes népi állammá. A hazánkban kibontakozó szocialista forradalom minden eddigi győzelme a munkásosztály egységes, marxista—leninista pártjának vezetésével valósult meg. A párt vezető szerepe társadalmunk fejlődésében törvényszerűen növekszik. Az MSZMP VIII. kongresszusa részleteiben tárta fel, hogyan igyekszik a munkásosztály élcsapata az egész nép érdekeit még jobban szolgálni, hogyan törekszik a gazdasági és kulturális építetőmunka egyre bonyolultabbá váló feladatainak megoldását elősegíteni. Pártunk történelmi küldetésének tekinti, hogy a magyar dolgozó népet elvezesse a szocialista forradalom teljes győzelméhez. Vezetésével sikerre visszük fejlődésünk új szakaszának valamennyi feladatát. A történelmi fejlődés élvonalában haladva népünk részese annak a — korunk alapvető tartalmát képező — átmenetnek, amelynek során a kapitalizmusból a kommunizmusba indult el és halad az emberiség.