A Jövó Mérnöke, 1963 (10. évfolyam, 1-41. szám)

1963-01-07 / 1. szám

­á. Csondosoltok a korról és az emberről" Bonyolult, forrongó világ­ban élünk. Az események vi­haros gyorsasággal peregnek. Hírek röppennek szét, eszmék kavarognak. Szinte képtelen­ség az élet rohanó tempóját követni, a történések sodrását és nyomasztó súlyát elviselni. Soha még a jelenlegihez mér­hető mélységű és kihatású át­alakulás nem jutott osztályré­széül az egymást felváltó nem­zedékeknek. Tájékozódni ten­denciái között, eligazodni szö­vevényes útvesztőiben — nem könnyű feladat, ám szükség­­szerű követelmény számunk­ra, akiknek e kort átélnünk adatott. Megragadni a lénye­get, azaz meghatározni a vég­bemenő folyamatok okait és megjelölni azok várható kö­vetkezményeit — napjaink alapvető parancsa az egyes ember számára. Minden idők legszokványo­sabb törekvése — a történe­lem menetének, belső logiká­jának megértésére irányuló örök és általános vágyakozás — ma különös eredetiségre tesz szert, centrális problémá­vá nő, sorskérdéssé válik, a Föld minden részét, az egész emberi társadalmat átfogja, állásfoglalásra készteti. És kitérni előle egyszerűen nem lehet... Ami engem illet: régi ter­vem, nem most határoztam el, hogy rendszerezni fogom és papírra vetem néhány gondo­latomat a címben foglaltakról. Ezek a gondolatok szenvedé­lyes baráti viták óráiban, vagy a magány termékenyítő csend­jében születtek. Megfogalma­zásuk azonban nehéz: részint nem hagynak nyugodni, való­sággal kényszerítenek arra, hogy formába öntsem őket, részint vissza is rettentenek ettől tartalmuk konzekvens sarkossága folytán. Hogy még­is felvázolom egyikü­­et-mási­­kuk­at? Úgy érzem, meg kell lennie, mert a szándék meg­érett a megvalósításra. A tartásról:­­ A szó bizonyára furcsa, sőt, valószínűleg pontatlan is. Egyik ismerősöm már vétót emelt ellene, mondván: ma­radjunk a magyar nyelv sza­bályain belül. Nem vitatko­zom. Az Értelmező Szótárt sem merem felütni igazolá­sul. Inkább elhiszem, hogy ak­ád jobb kifejezés is arra, amit meditálásaim során em­beri „tartás” gyanánt tartot­­tam számon, s amit most is ideiktatok, mint első számú konzekvenciát, amely korunk lényegéből az egyes ember számára adódik. Ennek pedig — meggyőződésem szerint — így kell hangzania: „Ha igaz, hogy a történelmi folyamat meghatározó jelleg­zetességét napjainkban az emberiségnek a kapitalizmus­ból a kommunizmusba való átmenete képezi — s ha van tárgyilagos ítélet, ehhez két­ség nem fér —, akkor az em­beri tartás fő kritériuma ma­napság abban áll, hogy ki ho­gyan és mennyire azonosul egyéni életében, munkájában, gondolkodásában e kor fejlő­dési irányával. Az objektív szükségszerűség és a szubjek­tív érdek végső egybeesése kö­vetkeztében emberség és kor­szerűség (ha úgy tetszik: mo­dernség!) döntő feltétele a tör­ténelem menetével megegye­ző irányú emberi tartás.” Kérlelhetetlen a dolgok lo­gikája ... Folytathatnám az összefüggések felsorolását, de úgy vélem — ennyi is elég a „tartás" mibenlétéről. Vala­mikor azt mondták: Deo non pares sed assentior — isten­nek nem engedelmeskedem, hanem egyetértek vele. Nos, ma sem elég a tények puszta tudomásulvétele, kevés az en­gedelmesség. A mának is ele­mi követelménye az egyetér­tés, a konzekvens emberi tar­tás. S ez — ha meggondoljuk — nem kivihetetlen, mint ama régi volt, mert megfog­ható, dologi, evilági jelleget visel. A mércéről: Igen lényeges szerepe van az életben, megválasztásán rendkívül sok múlik. Önma­gunk és a világ viszonyánál rendezése, a korhoz való tar­tásunk tisztázása mellett , után, mint második szám konzekvenciát, a mérce körül­tekintő meghatározását tar­tom említésre érdemesnek, s szó ismét szokatlan lehet megint elismerem használatá­nak önkényes voltát. A ma­gunk és embertársaink viszo­nyainak normáit értem alatta és azt tartom felőle, hogy a ember számára csak önmagi — az, ami emberi — lehet a mérce. „Sok van, mi csodála­tos, de az embernél ninc semmi csodálatosabb." — Lo­phoklés költői állásfoglalási maradéktalanul megegyezik a kommunista humanizmus szel­lemével. Tehát: „Ha igaz, hogy az emberi­ség a kommunizmus felé ha­lad, éretté és nagykorúvá emelkedik — és a tények­et igazolják —, akkor az egye ember az önmagához, a kör­nyezetéhez, a társadalom élet megnyilvánulásaihoz val alapállásában a történelm folytonosságot tekintse­­ legfőbb mércének. A maga fokú és elvileg következett igényeket mindig legyen képe józan, reális talajon realizál­ni, vagy ami ugyanaz: a tiszti szándék csak abban az eset­ben tudja az egeket nem csu­pán megostromolni, de be­­­venni magaslatait, ha frontvo­nalai konkrétak, folytonosai az emberi viszonylatokba szabottak, s nem illúziókra alapozottak.” Nem folytatom tovább a fej­tegetések fonalát, mert az ösz­szefüggések — ebben a vonat­kozásban is — kimeríthetet­lenek. Az emberiség gyökere­sen megújhódik, s ennek fo­lyamatában valóban „a min­denséghez méri magát” - ahogyan azt a negyedszázadi halott költő oly pontosa kifejezte — de a megújhódó mértékét minden esetben az adott és növekvő folytonosság konkrét adottságai determi­nálják. A bálványok, az asz­­kétizmus, az emberfeletti „hő­siesség" kora elmúlt: nincs szükség arra, hogy az ember kiugorjék saját bőréből. Nem muszáj „hősnek” lennie, ha nem lehet. A célt szemmel tartó, a követelményeket eme­lő, szüntelenül növekvő igé­nyesség jegyében­­­érett fel­adatok megoldására kell kon­centrálni az emberi energiá­kat. Tisztelni kell az embert, nem túlfeszíteni erejét, de erejéhez mérni feladatait, se­gíteni rajta, de a segítségét kérni, és­­ nagyon vigyázni, hogy semmi, ami emberi, ne váljék idegenné számára. A kommunista ember csak a hozzá vezető út konkrétságá­ban lesz eszményből megfog­ható valósággá. •­ Van aztán harmadik, negye­dik és még sok további kon­zekvencia is, ezúttal azonban nem szükséges a felsorolásuk. Érdekességük, sarkosságuk ar­ra késztet, hogy pontot tegyek e befejezetlen vázlat végére Nem kívántam etikai tételso­rozatot „alkotni”. Az olvasót arra kérem, vegye ezeket a sorokat úgy, ahogyan azok íródtak: meditálásnak a kor­ról és az emberről. Sz. J. A gépész 1/9. KISZ-alap­­szerv hétfőn tartotta a novem­berre tervezett, de objekta okok miatt eltolódott vitakö­rét. A beszámoló az MSZMP VIII. kongresszusán történt eseményeket ismertette, majd a leszerelés állandó és idősze­rű kérdéseiről tartottak tájé­koztatót. Az előadó KISZ-tit­­kár még be sem fejezte a be­számolót, amikor már megin­dultak az egymás közti meg­beszélések, és a jelentkezői szinte beléfojtották a szól­as előadóba. A KISZ tagsága sem származásilag, sem életkörül­ményeiben nem homogén, és így világnézetileg sem. Egész­séges körülmények között — itt arra az egészséges légkörre gondolok, amely a XX. kong­resszus után a Szovjetunióba­ és amely nálunk is a párt­­kongresszuson kialakult — ezeknek a különbségeknek fel­színre kell jönniük. Nyilván­valóan nagyon helyes, ha eze­ket az ellenkező véleményeket hagyjuk elmondani, mert csak így tudunk rá megfelelő vá­laszt adni. Ha ezt nem hagy­nánk, ezek az ellenkező vé­lemények attól még nem tűn­nének el, hanem az egymás közti beszélgetések közben jönnének ki. Tehát nem tud­nánk rámutatni ezeknek a vé­leményeknek a hibáira, így ezek óriási károkat okozhat­nak. Itt szeretném megemlíteni, hogy nagyon helyes volna, ha minden vitakörön meghívott előadó vagy felügyelő venne részt a marxizmus—leniniz­­mus tanszékről, vagy valame­lyik újságtól. Olyan ember, aki minden felmerülő problé­mára biztosan, és tegyük hoz­zá — megfelelő színvonalon tudna választ adni. Ezzel azt is elkerülnénk, hogy külön vi­tázó csoportok alakuljanak ki, és a sok bába közt elvesszen a gyermek. Szeretném egypár szóval említeni a vitakör témáját is. Semmiképpen sem olyan kér­déseket kell feltenni, mint pl. a gyarmatosítás felszámolása, vagy általában olyanokat, amelyekben minden becsületes ember véleménye megegyezik. Bátran nyúljunk azokhoz a kérdésekhez, amelyeket köny­­nyen lehet félremagyarázni — utalok itt a francia népszava­zási rendszer demokratikus vagy diktatórikus megítélésé­re, vagy a Szovjetuniónak a kubai kérdésben elfoglalt ál­láspontjára, amelyet sokan „meghátrálásnak” fogtak fel, s így tovább. Különös figyel­met kell fordítanunk arra, hogy időszerű és mindenkit ér­deklő kérdéseket vessünk fel. Végeredményben örömmel nyugtázzuk a nálunk érezhető érdeklődést, s több alapszerv­nek is sikeres és érdekes vita­kör-délutánokat kívánunk. — Sz—y — Egy vitakör tanulságai ­ Nívódíjasok 'f Első ízben adott ki nívó­­ff díjat ez év decemberében a ff Tankönyvkiadó Vállalat. A ff két műszaki egyetemről ket­­ff­­en kaptak; az ÉKME-ről dr. ff Széchy Károly Kossuth-díjas ^professzor, a BME-ről Terplán ^Sándor docens. ff Dr. Széchy Károlynak az ff alagút és földművek tanszék ff vezetőjének, mintegy tízévi­g munkája fekszik Alagútépítés­­'s tan című 671 oldalas, 550 áb­­ff­rával készült könyvében, mely ff mind tartalmában, mind ki­­ff állításában sokkal több egy­­ff szerű tankönyvnél. Komoly ff szakmunka ez, méltán nyerte fel a nívódíj legmagasabb fo­­­kozatát. Dr. Széchy Károly ff professzor rögzítette benne­­mindazokat a bőséges és kü­lönleges tapasztalatokat, me­lyeket még évekkel ezelőtt, a­­ földalatti építkezésnél szer­­­zett. y ff Nem a jelenlegi az első el­­ső ismerés, melyben e könyv­­megjelenése óta részesült. Az if elmúlt év tavaszán tartott mű­­ft­szaki kiállításon első díjjal ja­­tt­­almazták. De dicsérettel illet­­­t­ték mindazokban a külföldi­­államokban is, ahová eljutott, é­s a nagy érdeklődés hatására is vette tervbe az Akadémiai Ki­sadó a mű angol nyelvű megje­­­f­lentetését.­­ A BME-gázgépek és automo­­á­bilok tanszékén Terplán Sán­­­s­dór docens kapott nívódíjat, ff Gépjárművizsgálatok című­­munkájáért. A könyv 407 ór­ddal, 426 ábrával. Ez a mű is ff szép visszhangot keltett más ff államokban. Egy magyar szár­­m­azású egyetemi tanár, Ju­hász Kálmán pl., az Applied Mechanics Rewiews 1962 feb­ruári számában részletes refe­rátumot írt a könyvről, jó­­néhány külföldön élő magyar­­ szakember pedig, levélben kö­­­zölte elismerő véleményét. Az­­ Akadémiai Kiadó a Gépjármű­- vizsgálatok angol nyelvű ki­­­­adását is tervbe vette. Jó lesz ez így ? Öregem, egy­folytában ideges vagyok és néha úgy kell rohangál­nom, mint a me­szes. Nézz rám, úgy festek én, mint akire rá le­het bízni vala­mit? ... Pláne va­lami önállót?! Miért? Te is el­zsibbadnál a düh­től, ha a legszebb egyetemi évben, a negyedikben, fél évre kitenné­nek valamelyik üzembe, mint ta­nulni vágyó, ifjú és leendő gépész­mérnököt ... Azért fogom fel az egészet ilyen tra­gikusan, mert ta­valy egy haverom — akkor rendez­ték meg először ezt a világi újítást — sok társával megjelent egyik híres gépgyá­runkban, ahol nagy szeretettel és teljes értetlen­séggel fogadták őket. A kirendelt patrónusok arca azonban vidám­­ volt, mert mint kijelentették, na majd a kollégák megoldják a kis­­gépesítést... öre­gem, én azt sem tudom, hogy mi a nagygépesítés... Fél év! Hogy sok? Az nem kifejezés. De különben is nem az idővel van baj, inkább az ott dolgozók reagálá­sával; na, itt van­nak a mérnök urak, idejöttek felvenni az új munkaruhát, s az­tán kettőkor már lelépnek a meló­ból ... És néha igazuk van. De miért? Mert nem tudnak munkát biztosítani, mert imbolygunk egy irdatlan nagy gyárban, mert va­­karódzunk, mert ha kérdeznénk, akkor nem lenne teljesítmény, hi­szen a dolgozók­nak mégiscsak fontosabb a pénz, mint a tökéletesen tájékozatlan fia­tal műszakisok oktatása... Hogy az tavaly volt csak? öregem, az a jól nevelt pró­féta beszélne belő­led ... Szabó Ferenc: Zárad előtt — az előkészítő tanfolyamokról Gépészmérnöki kar: az elő­készítő tanfolyam január 7- én, rendes órarend-beosztás szerint indul. Ezt megelőzően, 5-én, 13 órakor lesz a jelent­kezők beiratkozása. Eddig 43 csoport van, 19­ fős létszám­mal, de a jelentkezés még nem zárult le, a dékáni hivatal a jövő hét folyamán még mó­dot ad a jelentkezésre. Vegyészmérnöki kar: a je­lentkezés január 4-én hivata­losan lezárult, de itt is van mód még a további jelentke­zésre. Eddig 23 csoport van, 19­ fős létszámmal. Az előké­szítő tanfolyam 14-én in­dul. Villamosmérnöki kar: a je­lentkezési határidő december 28 volt. Eddig 43 csoport ala­kult és a több mint 900 je­lentkezőt 22—23-as csoportok­ba osztották be. Az előkészítő tanfolyam hétfőn, 7-én kez­dődik. Építészmérnöki kar: a tan­folyam 7-én indul, 290 fővel. E létszám kétharmada esti és levelező, egyharmada pedig nappali hallgató. Mérnöki kar: nappali tago­zatra eddig 4 csoport, estire ugyancsak 4, levelezőre 1 csoport jelentkezett. A lét­szám kb. 170 fő. Az előkészítő 14-én indul. Közlekedési kar: január 4- én estig lehetett jelentkezni. Körülbelül 6­ 7 csoport in­dul, 19­ fős létszámmal. A tanfolyam hétfőn, 7-én kezdő­dik közös megbeszéléssel, tá­jékoztatással. A szocializmus teljes felépítésének időszakában (Folytatás az 1. oldalról­ egyes iparágak még erőtelje­sebb növekedéséről!), ezen be­lül a magas technikai kultúrát képviselő ágazatok túlsúlyra juttatása a világszerte meg­mutatkozó fejlődési irányvo­nalhoz való alkalmazkodást igényli és tételezi fel. A mező­­gazdasági termelés megkétsze­rezése, és az ipari fejlesztés következtében olyan szociális körülményeket valósítunk meg össztársadalmi méretekben, amelyek tartalmas, gazdag életet biztosítanak népünk minden dolgos tagja számára. Mindennek megvan a megfe­lelő lecsapódása a műszaki képzés, fejlesztés, kutatás, a mérnökképzés számára; itt a magyarázata annak, a pilla­natnyilag sokak részéről értet­lenül is szemlélt és olykor aggályokkal illetett túlzsúfolt­ságnak, amely kétségtelenül komplikálja egyetemünk okta­tó-nevelő feladatainak jó ellá­tását, mégis a gyorsuló sebes­séggel fejlődő élet követelését tárja elénk. Fejlődésünk új szakaszának, a szocialista forradalom teljes győzelmének egyik legfőbb feltétele­­ a szocialista kul­túra e­rteljes fejlődése. A szo­cializmus építése ma már új, magasabb igényeket támaszt: a fejlett szocialista népgazda­ság sokoldalúan és korszerűen művelt, képzett, öntudatos em­bereket követel. Továbbfejlő­désünk sorsa nagymértékben függ a dolgozó tömegek tuda­tosságától, általános és szak­mai műveltségük szintjétől, a szakemberek számától és mi­nőségétől. Ennek megfelelően az elkö­vetkező időszakban különösen fontos szerephez jut a közok­tatás és a népművelés. Egész népünket kell megtanítani szakmai feladatok jó ellátásá­ra, s ezzel együtt: szocialista módon élni, dolgozni, gondol­kodni. Nem hangsúlyozható eléggé ezzel összefüggésben a felnövekvő generáció oktatá­sának, nevelésének szerteága­zó, bonyolult munkája. A gyors ütemű fejlődés növekvő igényeket támaszt az egyete­mi oktatással szemben: egyre több és képzettebb kommu­nista szakembert vár, sőt — ha úgy tetszik — követel a szocializmus építése. A szo­cialista társadalom anyagi­technikai bázisának megte­remtésében nélkülözhetetlen műszaki káderek képzésében társadalmi üggyé, továbbha­ladásunk egyik rendkívül fon­tos kérdésévé nőtt a mérnök­­képzés erősítése, fokozása. A pártkongresszus nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a termelés emelésének, a termelékenység növelésének egyik legfonto­sabb előfeltétele a korszerű szakemberképzés, amihez egész társadalmunknak meg kell adnia minden segítséget. Biztosítani kell, hogy kor­szerű oktatási módszertannal és technikai feltételek köze­pette, a tudomány legmaga­sabb szintjén, a legtehetsége­sebbek számára folyjék az ok­tatás műszaki egyetemeinken. M­esszire mutatnak a mérnökképzés, a mű­szaki tudományos ku­tató munka fejlődési távlatai. A szocializmus teljes felépíté­sének szakaszában növekszik a közvetlen termelőerővé váló tudomány szerepe. Kultúrfor­­radalmunk eddigi eredményei a szocializmus és a tudomány kapcsolatát, azt bizonyítják, hogy a szocialista társadalom viszonyai között nyílik a leg­szélesebb lehetőség az emberi géniusz szabad kibontakozásá­hoz, a tudomány eredményei­nek az emberiség javára törté­nő gyakorlati megvalósításá­hoz. Kulturális felemelkedésünk meggyorsulásának időszaká­ba jutottunk, s ebből követ­kezően tudósnak és kutató­nak, az oktató-nevelő munka minden dolgozójának korlát­lan lehetőségei vannak arra, hogy alkotó munkájával hoz­zájáruljon a szocialista társa­dalom teljes felépítéséhez. Ez­zel a lehetőséggel élni nem­csak nagy tisztesség, hanem a nép, a dolgozók iránti legszen­tebb kötelesség is ... A szocializmus teljes fel­építésének szakaszában végbe­menő gazdasági és kulturális fejlődés társadalmi és politi­kai rendünk további erősödé­sében is kifejeződik. Társadal­munk osztályszerkezetében eddig végbement változások alapján megvan minden lehe­tőségünk ahhoz, hogy népünk valamennyi dolgozó osztálya és rétege politikailag és erköl­csileg még jobban összeforr­jon. E fejlődés fokozatosan fel­oldja a társadalmunkban megvolt és maradványaiban meglevő ellentéteket, elősegíti azok felszámolását. A munkásosztály vezette szocialista nemzeti egység ki­bontakozása adja az új fejlő­dési szakasz társadalmi fejlő­désének tengelyét.. A magyar munkásosztály kipróbált for­radalmi pártja, az MSZMP vezetésével a nemzet vala­mennyi alkotó ereje összefog­ható a szocializmus teljes fel­építésében. Annyival is inkább így van ez, mert már jelenlegi társadalmunkban sincsenek olyan osztályok vagy jelentő­sebb rétegek, amelyek érdekei ezzel ellentétesek lennének. A volt uralkodó-kizsákmányoló osztályok egyes tagjainak ese­tenkénti ellenkezését elszigete­li a szocializmus építését vég­ző, azt támogató tömegek túl­súlya. A múlt maradványai el­leni harcban igen széles ala­pokra támaszkodhatunk, s így az eddigiekhez képest is új formákat ölt és jellegében is megváltozik az osztályharc: gazdasági és ideológiai terület­re tevődik át, s ezzel együtt a meggyőzés és az eszmei­ideológiai harc válik fő esz­közévé. Ebben a küzdelem­ben a szocialista gazdaság megerősítésének, fejlesztésé­nek és a szocialista tudat ki­alakításának frontján a párt vezette munkásosztály a tár­sadalom valamennyi osztályá­nak és rétegének az utóbbi évek tapasztalataiból táplál­kozó, növekvő bizalmát és tá­mogatását élvezi. A szocializmus teljes felépí­tésének időszakában tovább erősödik a dolgozó nép hatal­ma, a proletárdiktatúra álla­ma. Ugyanakkor a szocialista nemzeti egység fejlődésével párhuzamosan, az idő megér­leli az egyetemes népi államra jellemző vonások kibontakozá­sát is társadalmunkban. En­nek megfelelően proletárdik­tatúránk belső funkciói közül fokozatosan növekszik a gaz­dasági-szervező és kulturális nevelő tevékenység, az elnyo­mó funkció szerepe viszont fo­kozatosan csökkenni fog. A szocialista demokrácia további kiszélesedése, a társadalmi szervezetek növekvő bekapcso­lódása az állami szervek ten­nivalóinak támogatásába, el­lenőrzésébe — Íme, ezek a fej­lődés diktálta, a várható irá­nyok államunk életében. Az elkövetkező évek során a szo­cializmus felépítésének ütemé­hez igazodva fejlődik proletár­­diktatúránk — demokratikus vonásainak erősítésével — egyetemes népi állammá. A hazánkban kibontakozó szocialista forradalom minden eddigi győzel­me a munkásosztály egységes, marxista—leninista pártjának vezetésével valósult meg. A párt vezető szerepe társadal­munk fejlődésében törvény­szerűen növekszik. Az MSZMP VIII. kongresszusa részletei­ben tárta fel, hogyan igyek­szik a munkásosztály élcsapa­ta az egész nép érdekeit még jobban szolgálni, hogyan tö­rekszik a gazdasági és kultu­rális építetőmunka egyre bonyo­lultabbá váló feladatainak megoldását elősegíteni. Pártunk történelmi küldeté­sének tekinti, hogy a magyar dolgozó népet elvezesse a szo­cialista forradalom teljes győ­zelméhez. Vezetésével sikerre visszük fejlődésünk új szaka­szának valamennyi feladatát. A történelmi fejlődés élvona­lában haladva népünk részese annak a — korunk alapvető tartalmát képező — átmenet­nek, amelynek során a kapi­talizmusból a kommunizmusba indult el és halad az emberi­ség.

Next