A Jövő Mérnöke, 1965 (12. évfolyam, 1-39. szám)

1965-01-11 / 1. szám

XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK­­ 1965. JANUÁR 11. Budapesti Műszaki Egyetem 1965. NYILATKOZIK: A HEKTÓR Az új év alkalmával a Budapesti Műszaki Egyetem rektorához, dr. Csáki Fri­gyeshez fordultunk kéré­sünkkel, nyilatkozzék az el­múlt fél év eredményeiről és hogy milyen feladatok állnak az egyetem előtt az új esztendőben. — A Budapesti Műszaki Egyetem elkészítette munka­tervét, melynek fő gondo­lata a reform továbbfejlesz­tése volt. Megállapítottuk, hogy az elmúlt időszakhoz viszonyítva nagy változtatás­ra nincs szükség, most a munka gyakorlati megvaló­sítása van soron. Jegyzeteket írunk, kidolgozzuk az új tárgyak tematikáját, fino­mítunk az üzemi gyakorla­tokon, be kell vezetnünk az audio-vizuális oktatást. További célkitűzésünk a tudományos munka előre­­lendítése, ugyanakkor az új káderfejlesztési terv kidolgozása. A munka súlypontját az egyetemi tanácsban lefolyt viták ké­pezték és itt máris si­került néhány elvi kér­dést tisztázni. Az új év­vel új szempont, a ta­karékosság fokozott ér­vényesítése befolyásolja munkánkat. Az egyetemi tanács megtár­gyalta a személyzeti munka elvi célkitűzéseit és az új káderfejlesztési elveket. Az új elvek kidolgozásán most munkálkodik a személyzeti, az oktatási és a tudomá­nyos osztály. Rövidesen a tanszékek is részletes ismer­tetést kapnak, itt csak arra várunk, hogy a Művelődés­­ügyi Minisztérium szempont­jaival együtt küldhessük le az anyagot. Az esti és levelező okta­tási módszerek korszerűsí­tését a rektori tanács és a párt végrehajtó bizottsága közös ülésen tárgyalta meg, mint ahogy erről már A Jö­vő Mérnöke korábban be­számolt. Ebben a tárgykör­ben megtettük észrevételein­ket a Művelődésügyi Mi­nisztériumnak és kértük, hogy az ügyet, fontosságára való tekintettel a tudományos fel­sőoktatási tanács elé vigye, mert igen komoly észrevételek szü­lettek nemcsak a mód­szert, hanem az egész szervezetet illetően, ame­lyek alapján gyökeres változások látszanak szük­ségesnek. Az egyetemi tanács az el­múlt évben megbeszélte a ter­melési gyakorlatok ügyét is, melynek alapján olyan felterjesztést küldött a Mű­velődésügyi Minisztériumhoz, hogy összesen 20—24 hét legyen az öt év folyamán a termelési gyakorlatok időtartama, más-más megosztásban a vegyész-, a villamos-, il­letve a gépészkari sajá­tosságoknak megfelelően. A termelési gyakorlatok szer­vezeti formája lehetőséget ad arra, hogy az üzemek és az egyetem közötti együttműkö­dést még tovább fejlesszük. Fontos kérdésként tárgyal­tuk meg az egyetem KK. fej­lesztési alapjának 1965. évi felhasználási tervét Viszonylag nagyobb ösz­­szeget biztosítunk a ba­­latonboglári üdülőnk kor­szerűsítésére, valamint sportfejlesztésre. Egyébként fontosabb műsze­rek beszerzésére, néhány tan­szék korszerűsítésére fordít­juk a várható összegeket. Ennyit az egyetemi tanács múlt évi munkájáról. Most rátérnék a gazdasági bizott­ság tevékenységére. A gaz­dasági bizottságban részt vesz­nek a karok dékánhelyette­sei, a gazdasági főigazgató­ság, a beruházási igazgató­ság, a párt­, szakszervezet, KISZ-szervezet képviselői. Így sikerült a demokratiz­must tovább fejleszteni ezen a téren is. Biztosítottuk a karok nagyobb beleszólását a költségkeretek felhaszná­lásában. Az eredmények kö­zött kell megemlíteni, hogy sikerült a munkát elosztani a gazdasági főigazgatóság és a beruházási igazgatóság kö­zött. Ez az egyetem beru­házási tevékenységét nagy­mértékben , javítani fogja. Az egyetem húszéves fej­lesztési terve elkészült, de eddig még nem voltak meg az elképzelések, hogyan lehet a részletterveket megvalósí­tani. Bár az országban olyan általános törekvések vannak, hogy csak a legszükségesebb beruházásokra fordítanak, az egyetem 1965. évi beruhá­zási összegei biztatóak. A 11 emeletes III. számú tanul­mányi épület, az ezerszemé­lyes diákotthon építése — hogy csak a legfontosabbakat említsem —, biztatóan to­vább haladnak. És bár arra nem számíthatunk, hogy szep­temberben átadásra kerül­nek, remélhetőleg a késés nem lesz túl nagy. A III. számú tanulmányi épület még idén, a diák­szálló pedig a jövő év elejére elkészül. Az au­dio-vizuális központ el­helyezését az új Duna­­parti épületben biztosítot­ták és a legújabb értesülések sze­rint már megérkezett az or­szágba az a 18 személyes nyelvstúdió, aminek felsze­relésére még ebben az év­ben sor kerül. A Tervhivatal és a Mű­velődésügyi Minisztérium a­ legnagyobb jóindulattal vi­seltetik a Műszaki Egyetem beruházása iránt és így re­mény van arra, hogy a meg­növekedett hallgatói létszá­mot — habár nehézségek árán —, valószínűleg el tud­juk majd helyezni. Az idén ünnepli a Buda­pesti Műszaki Egyetem hazánk húszéves felsza­badulási évfordulóját és ebből az alkalomból tu­dományos ülésszakot is tartunk. Az ünnepséget az egyetem évnyitójához csatlakozólag szándékozunk megrendezni. Előreláthatólag négy közpon­ti előadás hangzik el. Né­hány külföldi egyetem kép­viselőit meghívjuk, elsősor­ban azokról az egyetemek­ről, amelyekkel szerződéses viszonyban állunk. Több dísz­doktorrá avatásra is sor ke­­rül. , Társegyetemünkkel, az Épí­tőipari és Közlekedési Mű­szaki Egyetemmel viszonylag jó, baráti, testvéries a Bu­dapesti Műszaki Egyetem vi­szonya. Ennek egyik kife­jezője volt az is, hogy a január elsején közösen meg­rendezett fogadás jó benyo­mást keltett mindkét egye­tem professzoraiban és do­censeiben. Egyébként még itt említem meg azt is,, hogy évenként kb. 500 négy­zetméter területet próbá­lunk átadni a társegyete­münknek. Ezért is fontos, hogy a mi építkezéseink jó ütemben haladjanak. Fontos körülményként kell megemlítenünk, hogy az uta­zási bizottság ülésére meg­hívtuk a 'Művelődésügyi Mi­nisztérium" külföldi kapcsola­tok főosztályának vezetőjét, illetve képviselőjét és így, habár tudjuk előre, vala­mennyi tervezett út nem valósulhat meg, de a Mű­szaki Egyetem nagy remé­nye, hogy a javaslatok nagy része teljesül Az új évben a tanácsülé­sek napirendjén szerepel: a szakmérnökképzésre vonatko­zó kormányrendelet végrehaj­tása; az oktatók pedagógiai továbbképzési tervének kidolgozása; az 1964. évi tudományos kutatómunka tapasztalatainak megvi­tatása; az egyetem 1965. évi tudományos tevé­kenységének meghatáro­zása, az ideológiai ok­tatás tapasztalatainak megtárgyalása, végzős hallgatóink szakmai és vi­lágnézeti fejlődésének ér­tékelése. Egyik legfontosabb szem­pontnak tartom, amely ed­digi eredményeink sikerének záloga volt, hogy igen jó és gyümölcsöző kapcsolatot sike­rült kiépítenünk a Művelő­désügyi Minisztériummal. A Budapesti Műszaki Egyetem párt- és KISZ-szervezetével, szakszervezetével ugyancsak elvtársias és jó kapcsolataink vannak. Ez nagymértékben elősegíti azt, hogy egyre ha­tározottabban közreműködjék egyetemünk a soron követke­ző feladatok megoldásában. Ezúton szeretnék boldog új évet kívánni az egyetem oktatóinak,­­ dolgozóinak és hallgatóinak és kérni tovább­ra is közvetlen támogatásu­kat, mert az előttünk álló feladatokat csak így tudjuk megoldani. ARA 50 FILLÉR III' t i/ Nihilt* MC­ A MŰHELYFŐNÖK: (Soly­­mosy Rezső, központi műhely). — Újévi kívánságom, hogy a tanszékek lehetőleg csak azokat a munkákat igényeljék a központi műhelytől, ame­lyekre feltétlenül szükség van az oktatásban, a megrendelé­seket az előírásnak megfele­lően adják át, hogy ne kell­jen kétszer, háromszor meg­tárgyalni az igényelt munkát. További kívánságom, hogy a személyzeti és a műszaki osz­tály a legsürgősebben pótolja a szakmunkás­hiányt. Kívá­nok jobb anyagellátást az anyaggazdálkodástól. Szeret­ném százszázalékosan elvégez­ni mindazokat a munkákat, amelyeket az egyetem igényel, ehhez persze egészség kell, te­hát jó egészséget kívánok ma­gamnak és ha már az egyéni kívánságoknál tartok, szeret­ném ha másfél éves kisfiam, aki igen szép, stram gyerek és teljes erővel uralkodik a csa­lád felett — idén végre megta­nulna beszélni .• AZ ÉVFOLYAMELŐADÓ­­(Juhász Imréné, gépészdékáni — Elégedett ember vagyok, de kívánságom azért nekem is van. Szeretném sikeresen be­fejezni idén a marxizmus—le­­ninizmus esti egyetemet. A to­vábbiakban szeretném, ha si­kerülne a felvételim az esti egyetem szakosított tagozatára. Mit is várok még az új év­től...? Két fiam van. Az idő­sebbik most végzi a nyolc álta­lánost, nem akar tovább ta­nulni, autószerelő szakmát vá­laszt. Szeretném, ha ebben a szakmában megtalálná a he­lyét, a munka örömét. + A DOCENS: (Csernátony H. András, nagyfeszültségű tech­nika és készülékek tanszék). — Ettől az évtől várom tu­dományos munkám sikeres befejezését, amelyen már más­fél éve dolgozom. Témám cí­me „Nagyfeszültségű vastag­papiros szigetelések minőségé­nek javítási problémái.” A munka eredményét két nemzet hasznosítja, hazánk és az NDK. Nálunk a Ganz Villa­mossági Művek, az NDK-ban pedig az egész transzformátor ipar. A kutatás valószínűleg nyár végére zárul le olyan eredményekkel, amelyek ko­moly nemzetközi érdeklődésre tarthatnak számot (világlapok is publikálják majd). AZ ADJUNKTUS: (Szilágyi Béla, automatizálás tanszék). — 1964 első félévében je­lentősen csökkentettük az el­méleti órák számát és ezzel megnöveltük az önálló, egyéni tanulásra szánt időt. Sikerült­­ szabadnapot biztosítanunk a hallgatóknak. A vizsgaered­mények azt igazolták, hogy ezzel a módszerrel mind a hallgató, mind az egyetemi képzés jól járt. Ebben a fél­évben is így szeretnénk foly­tatni az oktatást, azzal a re­ménnyel, hogy sikerül az 1 szabadnapot másfél, esetleg két napra növelni. Ez a tan­szék kívánsága és az én egyé­ni kívánságom is. ■k Egy kismama: (dr. Kunicz Józsefné adjunktus, mez.-kém. tanszék). — Van egy három és féléves kislányom és most februárban várom a második gyermeket. Szeretném, ha kisfiú lenne. Szeretném még azt is, hogy férjem, aki szovjet levelező as­piráns, idén sikeresen tenné le vizsgáit. Ehhez minden segít­séget megadok neki, mint ahogy én is megkaptam min­den segítséget tőle és csalá­domtól akkor, amikor doktori disszertációmra készültem. Vé­gül, férjemmel együtt egy Tra­bantot kívánunk venni 1965- ben.* A SZERKESZTŐSÉG ÚJÉVI KÍVÁNSÁGA: TELJESÜLJÖN VALAMENY­­NYI KÍVÁNSÁG! _______________••••«■■•»». *► ••.­•■■■■••»•••••••••■•••h­aiii nmMMt«ivnmi.«niiiiM»iict »..■svr^.n »aa««aaaa«aaaa«aa»a.aaaaa»«»iwima«»aiiaa».»»aj««MjMaa«n»n»a»anaai ---------TaMtB*MBMaiaaiavMai:'MaaRatiaiiii«riii“HHUKHpüü:: ZÚZMARA (Rábai Gábor felvétele) Mindent meg kell tennünk, ami erőnkből telik DR. HAZAY ISTVÁN, AZ ÉRME REKTORA NYILATKOZIK hez. Problémát okoz az egye­temi évek alatt tanítható tu­dománymennyiség és a fel­tétlenül szükséges tudás­mennyiség összhangba hozata­la, így nálunk is a legfonto­sabb feladat ennek a kérdés­nek minél jobb megoldása Ezt célozta az oktatási re­form, amelyhez több éves megvitatás után új tanterve­ket, a tantárgyak új prog­ramjait, a termelési gyakorla­tok kialakultabb formáit hoz­tuk létre. Ebben a tanévben már a két első évfolyam ta­nul a refomtan­terv szerint amelyet 1965 őszétől a har­madik évfolyamra is kiter­jesztünk. Maga a­­ reformtanterv azonban egyedül nem oldja meg a korszerű oktatás prob­lémáit. Az oktatás javításá­nak másik eszköze az oktatá­si módszerek korszerűsítése Ezzel már a múlt években is foglalkoztunk, ez évi ter­vünkben pedig erőteljesebben szerepel. Ez azonban olyan feladat, amelynek sohasem lehet a végére érni, mert a módszerek állandó javítását finomítását kell célul kitűz­nünk. TERMÉSZETESEN a kor­szerű módszerek alkalmazá­sának alapvető feltétele, hogy megfelelő anyagi bázisa (he­lyiségek, felszerelés stb.) is meglegyen. Nagy nehézséget jelent számunkra e téren az a körülmény, hogy a győri egyetem kérdései nem ala­kulta­k ki még konkrétan. Az­­óta, hogy új egyetem létesíté­sének terve felmerült — és ez jóval megelőzte a győri el­helyezés gondolatát — egye­temünk fejlesztése a beruhá­zások vonatkozásában igen elassult, erősen korlátozó­iért, rábízva azt a megala­kulandó új egyetemre. Ennek következtében az oktatás kor­szerű anyagi feltételeiben fagy a lemaradásunk. Küzdé­sünk kell azért, hogy itt-tar­­ózkod­ásunk hoszabb vagy esetleg kevésbé hossz­ú idejé­be is biztosítottak legyenek a korszerű oktatás s­zükséges eltételei, mert a tudományok főrehaladásának gyors Irá­néban megengedhetetlen és végzetes lenne a távoli jövő eményében továbba is viss­­zatartaná a követ­el­mény­ek­­nek megfelelő fejlesztést. Természetes azonb­an, hogy ez adott körülmények között­­ el kell követnünk mindent anak érd­ekében, hogy okta­ssunk minél jobb, minél ha­­ékonyabb legyen. Számítok anszékeink, minden oktatónk s más dolgozónk odaadó (Folytatás a 6. oldalon.) AZ EGYETEMI oktatás nagy gondja világszerte, hogy lépést tudjon tartani a tudomány hatalmas és hirte­len, fejlődésével, sőt ne csak a meglevő eredményeket ta­nítsa, hanem irányelveket is adhasson a további fejlődés.

Next