A Jövő Mérnöke, 1966 (13. évfolyam, 1-29. szám)

1966-01-03 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDA­PESTI MŰSZAKI EGYETEM­es AZ frÍTÓIPARI C»­KK2LEKEPJS» MŰSZAKI F.OYETFM­IA­P­­ A XIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 5« FtfJuBif 1966. JANUÁR 3. ELŐVIZSGÁZÓK Bár a hivatalos vizsgaidő­­szak még nem kezdődött meg, már az ünnepek előtt gyak­ran találkoztunk az egyete­men ünneplő ruhába öltözött, izgatott, vizsgázó diákokkal. Elővizsgáznak. Általában azok jelentkeznek­­ebben az időben, akik év közben is „la­pozgatják” a könyveket, jegy­zeteket és szeretnének minél előbb túljutni az első akadá­lyokon. A BME V-épületében talált új otthonra az elméleti villa­mosságtan tanszék. Itt is javá­ban folytak már az elővizsgák az ünnepek előtti napokon. December 24-én meghallgat­tuk az éppen vizsgázó hat hallgatót. A kis szobában három író­asztal, körülötte hat izgatott diák. Másodévesek. Tétováz­va, reménykedve és kicsit idegesen — mint ahogy az vizsgán „szokás” — kihúzzák a tételeket. Három kérdésre kell választ adniok. Két el­méleti tétel és egy példa meg­oldás a feladatuk. A vizsgáztató dr. Csurgai Árpádné, aki maga is olyan fiatal, hogy szinte diáknak nézné az ember. Két eszten­deje végzett az egyetemen és azóta dolgozik a tanszéken. A gondolkodási idő 15 perc. Van, aki azonnal sebesen írni kezd, de egyesek alaposan át­gondolják a kérdést és csak azután lassan, megfontoltan látnak neki a feladatnak. Az első felelő Lengyel Gé­za. Tétele: A szimmetrikus négy pólusok jellemzése para­méterekkel, és a hullám és láncparaméterek kapcsolata. Értelmesen, folyamatosan beszél. Néha egy-egy ellenőr­ző kérdés, a tanárnő elégedet­ten bólint. — Tessék a példán gondol­kodni! A következő vizsgázó Grusz József. Első tételét ő is kivá­lóan tudta. Úgy látszik az elővizsgások alaposan felké­szültek, mert az őt követő Tombor József válaszán is lát­szik az alapos felkészülés. Munkadiagramokkal kapcso­latos kérdésekről beszélt. — Tisztán szinuszos függ­vényes hálózatnál, az egyik áramköri adat változtatása esetén határozza meg a be­menő áramot? — teszi fel a kérdést a vizsgáztató. A válasz kielégítő, s így a magas, fekete hajú fiatalem­ber, Szebényi Endre követke­zik. Az asztalon három számí­tásokkal, levezetésekkel sű­rűn teleírt papírlap fekszik, de úgy érzi, még nem készült el teljesen, gondolkodási időt kér. Hurton Zoltánnak, a para­­mont és soros kapcsolást kell levezetnie. A felelet bizonyta­lan, többször kell közbe­kér­dezni. Az utolsó vizsgázó, Farkas­­völgyi János kerül sorra. Ne­ki — míg kollégái feleltek — bőven volt ideje a kérdés és a példa kidolgozására. A vizs­gáztató megnézi a példákat, de valami nem stimmel. Né­hány kisegítő kérdés és ráve­zeti a hallgatót tévedésére. Hogy legyen lehetősége a ja­vításra, még egy tételt kap. — írja fel a bemenő inter­ferenciát láncparaméterekre? — hangzik a kérdés. Telik az idő. Az óra muta­tója már fél tizenegy felé jár. Másfél órája tart a vizs­ga. Hogy sportkifejezéssel él­jünk, az első menet minden­kinek sikerült, következik a második forduló, a példák megoldása. Ennél már elég egy-egy pillantás a kiszámí­tott feladatokra, egy-két vil­lámkérdés és dr. Csurgai Ár­pádné nyugodtan értékelheti a feleleteket. Az első három vizsgázó Lengyel Géza, Grusz József és Tombor József, mint egy-egy megérdemelt jeles boldog tulajdonosa hagyja el a termet. Hurtom Zoltán és Farkasvölgyi János kénytelen megelégedni a közepes osz­tályzattal, míg Szebényi End­re még egy tételt kér a jele­sért. — A lánckötést vezesse le? — hangzik a kérdés. Ismét számok gyűrűje, kép­letek halmaza kerül a papír­ra. És a végeredmény mégis­csak négyes. Tizenegy óra amikor az utolsó vizsgázó is elhagyja a szobát. — Jó vizsganap volt — mondja kicsit fáradtan Csur­gatna. — Három jeles, egy jó és két közepes, ez nem is rossz átlag. A véletlen úgy hozta, hogy ezeknek a fiúk­nak én vezettem a félév so­rán a gyakorlatot is. Január­ban még három alkalommal vizsgáztatok és szeretném, ha akkor sem lenne rosszabb vizsganapom. H. J. Egy évvel a jubileum előtt... Nehéz feladatok várnak a MAFC új elnökségére Amikor december 13-án a MAFC vezetőségválasztó köz­gyűlésén az elnökség a szoká­sos referátumát megtartotta, viszontagságos két évről ad­hatott számot. Igaz, az elmúlt két esztendőben nagyon szép eredmények születtek, ha a sí­­zők kilenc magyar bajnokságát vesszük, vagy a kézilabdázók és a férfi röplabdázók szerep­lését nézzük , vagy legutóbb a férfi kosárlabdacsapat ku­pagyőzelmét. De legalább ugyanilyen számban akadtak kudarcok, balsikerek is, akár a vízilabda­­csapat teljesítményét vizsgál­juk, vagy a teniszezők, súly­emelők és az atléták megtor­panását , amelyeket az elő­ző évek eredményeihez viszo­nyítva nyugodtan lehet vissza­esésnek is nevezni. A beszámoló azonban az okok, indítékok elemzésénél is legalább olyan őszinteségre törekedett, mint a tények feltárásánál. A hibák gyökerének felku­tatása gyakran az egyes szak­osztályok munkájának felül­vizsgálatát követelte , de né­mely esetben magának az el­nökségnek a munkája sem volt kielégítő. A 17 tagú elnöksé­gen belül túlságosan szétapró­zódtak a feladatok, hiányzott az áttekinthetőség, az össz­hang — és néha valahol elve­szett az egyéni felelősség is. Ezekből okulva határoztak úgy, hogy a jövőben az elnök­ség létszámát csökkentik, ez minden bizonnyal megerősíti majd a vezetőséget. Emellett szükség van arra is, hogy egyes szakosztályok vezetősé­gét megerősítsék — néhol­ ki­bővítsék — a kollektív vezetés lehetőségét megteremtsék. Értékelték az elnökség mel­lett működő különböző bizott­ságok tevékenységét is. Közülük a tömegsport bizottság végezte a legeredményesebb munkát (bár ennek a tevé­kenységét is erősen korlátozza a létesítmények hiánya). A módszertani bizottság, amely az utóbbi évben jött létre és kezdte meg munkáját, a klub minőségi sportjának fejleszté­séhez ad nagy segítséget, bár eddigi munkáját nehezítette egyes szakosztályok bizalmat­lansága. Az agitációs propaganda bi­zottság — amely talán az első pillantásra nem tűnik olyan jelentősnek — munkájának hi­ányosságai erősen visszahatot­tak a klub életére. Hogy az egyesület véleménye szerint a MAFC nem vált az egyetem szerves részévé, abban — az egyetem állami vezetőségével szembeni egyoldalú kapcsolat mellett — szerepe van a pro­paganda, a pontos részletes tájékoztatás hiányának is. Jobb propaganda munkával minden bizonnyal el lehetne érni azt, hogy — az eddigiek­kel ellentétben — a jövőben mind több oktató vegyen részt az egyesület munkájában, fő­leg a szakosztályok vezetősé­gében. Akkor talán az egyete­mi sport itt, házon belül meg­kapná azt az elismerést, amely felsőbb szinten nem mindig adatik meg maradéktalanul. De ahhoz, hogy felsőbb szinten is elismerjék, feltétlenül szük­séges, hogy előbb itt az egye­temen méltó helyére kerüljön a sport A diszkrimináció sem a sportolóknak sem az egyetem­nek nem segít — az ifjúság nevelését nem könnyíti, ha­nem csak egyoldalúvá teszi. Az „ép testben ép lélek” gondolat nemcsak a helyes klubszellem kialakítását segíti elő, hanem az egyetem nevelé­si céljainak megvalósítását is. Ezt nem lehet kihagyni semmi­féle tervezésből. Csakúgy, mint a sportlétesít­ményeket sem... Évek óta ál­landóan napirendi pontja a közgyűlésnek ez a probléma. Elhangzott most is „létesítmé­nyekben rosszabbul állunk, mint 1945 előtt.— a beszá­moló nem túlzott amikor ezt megállapította. És talán ennek nem az len­ne az egyedüli megoldása, hogy a kevés létesítményhez legyen „méretezve” az egye­tem sportélete — ami a ha­nyatlást, sorvadást jelentené. Kétségtelen, hogy ez a ne­héz kérdés nem oldható meg csak a MAFC és csak az egye­tem keretein belül. De a to­vábbfejlődés alapjait elsősor­ban itt, egyetemi szinten kell megteremteni, társadalmi összefogással. Erre számtalan példát találha­tunk a sportéletben — a közel 70 esztendős MAFC történeté­ben is. Szándékosan csak a problé­mákat emeltük ki a beszámo­lóból — mint ahogy a közgyű­lési vitán is ezek a kérdések kerültek előtérbe. Tettük mindezt azért, hogy ne csak majd a felszólalásokra adott válaszok formájában nyerje­nek megoldást. Az új elnökségre nehéz fel­adatok várnak. A közgyűlésen elfogadott határozati javaslat az egyesü­let szervezeti munkájának megerősítését, a nevelőmunka megjavítását, a szakmai mun­ka eredményesebbé tételét (új utánpótlás nevelési rendszer kidolgozása, új minősítések) a tömegsport munka kiszélesíté­sét, a gazdasági és létesítményi rendszer jobb kihasználását tűzte ki feladatul — nemcsak az elnökség, hanem az egyesü­let minden tagja előtt. Csak így, közös munkával lehet majd az 1967-ben a 70. évfordulóját ünneplő egyesület jubileumi közgyűlésének be­számolóját szépen „megírni”. Palotai János T­an ülőhely­iségek vizsgák idejére A Központi Könyvtár olvasótermeinek tehermentesítésére a vizsgaidőszakra: 1966. január 3-tól 31-ig naponta reggel 8 órá­tól este 8 óráig a hallgatóság rendelkezésére áll a központi épület I. emelet 33. sz. tanterem (200 ülőhely), a központi épü­let III. emelet 57. sz. tanulóköri helyiség (25 rajzasztal) és a Szerb utca 23. épület földszint „A” jelű tanulóköri helyisége (32 rajzasztal). A Központi Könyvtár igazgatósága felkéri a saját jegyze­teikből és könyveikből tanulókat, hogy a könyvtári zsúfoltság enyhítése céljából a jelzett tanulóhelyiségeket vegyék igénybe. MAFC—Bp­. Honvéd 74:54 A kupagyőztes csapat ­­DÖT! MSZMP-titkár A KÉT EGYETEM MINDENT DOLGOZÓJÁNAK, VALA­­­­MINT A JÖVŐ MÉRNÖKE OLVASÓINAK EZÚTON KÍVÁ­­­­NJ'NK EREDMÉNYEKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ESZTEN­­ rektor rektor Üjil MSZMP-titkár­­sss/ssssssss/sssssssss/ssssssss/srssrssssss/srrs/ssrtss/sss/sssssssssssss­s/sssssssss/stn Írják és olvassák többen a Pedagógiai Közleményeket 1­ 5 éves a BME oktatási osztályának kiadványa Úttörő feladatra vállalkozott a BME Oktatási Osztálya, ami­kor öt esztendeje, egy pedagó­giai tanfolyam segédleteként kiadta a Pedagógiai Közlemé­nyeket. A „házi célokat” szol­gáló időszaki kiadvány kezdet­től fogva igen nagy hiányokat pótolt: néhány, a műszaki fel­sőoktatásban általános érvé­nyű módszertani, pedagógiai, nevelési cikk mellett ugyanis a megjelent írások zömmel a Budapesti Műszaki Egyetemen alkalmazható, a helyi sajátos­ságokat, tapasztalatokat figye­lembevevő és rögzítő oktatási és nevelési módszereket, lehe­tőségeket ismertetik. A szerkesztő bizottság, mely­nek élén Pálfai Pál, az oktatá­si osztály vezetője látja el a felelős szerkesztői funkciót , vitafórumnak szánta és szánja a Pedagógiai Közlektményeket, amelyben mind az egyetem oktatói és állami vezetői, mind pedig külső szakemberek el­mondhatják véleményüket, ja­vaslataikat az oktatás, nevelés tartalmi és módszerbeli prob­lémáiról. Az évek során szép számmal megjelent példányokban igen sok értékes, színvonalas cikk jelent meg. Érdemes átfutni a III. és IV. évfolyam tartalmá­ról készült rövid statisztikát annak igazolására, hogy a Pe­dagógiai Közlemények milyen széles skálájú és változatos a témaválasztást illetően is: 13 cikk foglalkozik oktatásmód­szertani; 7 cikk nevelési; 3 cikk alaptárgy-oktatási; 9 cikk pedig oktatógépekre, progra­mozásra vonatkozó kérdések­kel. Ezen kívül az érdeklődő olvashat az említett évfolya­mokban a szakmai gyakorla­tokról, a rajzoktatásról, labo­ratóriumi oktatásról, külföldi egyetemek oktatási módszerei­ről, az oktatás világnézeti tar­talmáról, a fiatal mérnökök helyzetéről. A Pedagógiai Közlemények tehát feltétlenül nagyon hasz­nos olvasmány, és hogy az lett, az a kiváló cikkíró „törzsgár­dának”, valamint az Oktatási Osztály állandó anyagi és szel­lemi erőfeszítéseinek köszön­hető. Érthetetlen hát, hogy vi­szonylag kevesen ismerik olyan alapossággal, amilyenre számot tarthatna, és az is, hogy kialakult „törzsgárda” írja. Ennek a kiadványnak sokkal több íróra és sokkal több olva­sóra volna szüksége. Hiszen nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a kommunis­ta mérnökképzéshez alkalmas, azt legjobban elősegítő oktatá­si és nevelési módszereket vi­tasson meg és alakítson ki a viták során. Műszaki egyete­men, ahol az oktatók pedagó­giai képzettségét illetően sok még a fehér folt — különösen fontos lenne, ha valamennyi tanszék valamennyi oktatója élénk figyelemmel tanulmá­nyozná a közleményekben megjelenő cikkeket, főleg azo­kat, amelyek éppen az illető kart, tanszéket érintik — és fontos lenne az is, hogy minél többen hallassák véleményü­ket színvonalas írásokban. Az Oktatási Osztály, mint arról már szó esett, minden erőfeszítést megtesz azért, hogy a Pedagógiai Közlemé­nyek ne csak elvi, hanem gya­korlati segédeszköz is legyen az oktatók számára. Mindent megtesz azért, hogy ez a kiad­vány külsejében is ízléses és szép legyen. A példányszámot eddig 160-ról 270-re emelték, de legalább 400—450 példányra volna szükség ahhoz, hogy az egyetem tanszékeit és a külső intézményeket is ellássák. Ahhoz azonban, hogy a Pe­dagógiai Közlemények százszá­zalékosan megfeleljen céljá­nak, hogy ne csak egy legyen, hanem egyik legfontosabb a sok más kiadvány között — arra van szükség, hogy a je­lenleginél lényegesen nagyobb figyelmet szenteljenek sorsá­nak házon belül. Nagyobb ak­tivitás kellene mind a cikk­írást, mind az olvasást ille­tően. B. T. VÁRATLANUL ELHUNYT DECEMBER 24-ÉN KOVÁCS ZOLTÁN, A GÉPÉSZMÉR­NÖKI KAR ELEKTROTECH­NIKAI TANSZÉKE LABO­RATÓRIUMÁNAK VEZETŐ MÉRNÖKE. ★ GRAFIKAI KIÁLLÍTÁST rendez 1966. január 4—18. között a SZOT, a MÜDOSZ és a Képcsarnok az Építőn „Bartók Béla” munkásszállo­­dájában, Budapest XI., Bar­tók Béla út 152.

Next