A Jövő Mérnöke, 1967 (14. évfolyam, 1-22. szám)

1967-01-14 / 1. szám

Vizsgaidőszak, óh! (Folytatás az 1. oldalról) Figyelem a vizsgázókat. A kérdések között gyakran sze­repel: mi a véleménye? Mit — Halális — Ami sok, az sok! — Öregem, tegnap is egész nap hajtottam. — Már lassan elfelejtem, hogy ember vagyok, hogy kul­­túrlény. — Ki a fene bírja ezt? — Ha holnap lemegyek ma­­tekból... A fenti beszélgetés egyes mondatai igazak, a dialógus összeállítása kitalált. Habár ... lehet, hogy éppen így elhang­zottak, vagy a jövőben elhang­zanak majd, talán most, ezek­ben a napokban, hiszen vizsga­­időszak van, és ezeket a napo­kat egyszerűen nem lehet ki­bírni. Az egyetem folyosóin sápadt, elgyötört arcú fiatalok imbo­­lyognak halálraváltan, fejüket egy-egy tanszék előtt lehajtják gondol? Nyilvánvaló a vizs­gáztató célja: az önálló gon­dolkodásra nevelés. Sötét ruhás, barna hajú kis­gyök már három vizsgán, de a neheze még hátra van. Eddig lementem politikai gazdaság­tanból elégséges (2)-re, gépele­mekből elégséges (2)-re, és kristálytanból jó (4)-re. Hát ez van. Kommentár: igyekeznie kell, a tanulmányi ösztöndíjat nem adják könnyen. PINTÉR KATALIN: ........A mérnöki pálya régi álmom volt, de a munkahelyemen lát­tam, hogy a valóság bizony nem egyezik az álmokkal...” — ezt mondta még októberben. Már akkor éreztem, hogy fején találta a szöget, mert a valóság a legritkábban találkozik az álmokkal. És mit mond most az első félév végén? — Gépelemből elvágtak, kristálytanból hármas lettem. A neheze­n kémia, matek és lány távozik egy négyessel. — Elégedett? — Hát... lehetett volna jobb is. Jelest szerettem vol­na ennyi tanulás után, de rá­zósabb volt, mint vártam. Olyant is kérdeztek, ami a tankönyvben nem szerepelt. Előadáson persze elhangzott, és mondták is, hogy lesznek ilyen kérdések, de pech volt, pont ilyent kifogni. Nem lehe­tett mellébeszélni. Végered­ményben azért nem rossz a né­gyes sem. »» 4 «« Az építészettörténeti tanszék egyik szobájában építészeti re­mekekről készült fényképek­kel a háttérben dr. Zádor Mi­hály docens vizsgáztat. Az anyag a középkori építészet­­történet első része. — Harminc vizsgázó közül eddig hat jeles volt — mond­ja —, és ez szép eredmény. Tapasztalatom szerint az első vizsgákra (néhány sikertelen nekifutástól eltekintve) in­kább jönnek azok, akiknek biz­tos a tudásuk. Később a je­lesek aránya feltehetően nem lesz ennyire jó. Nem örültünk egyébként a tanszéken a negy­ven perces órák bevezetésének, de remélhetőleg ez a csökken­tés a hallgatók tudásán nem mutatkozik majd. A vizsgázó a lombardiai templomokról beszél, díszíté­sekről, jellegzetes formai meg­oldásokról. Behunyt szemmel próbálom elképzelni, hogy távoli város­ban járok, az idegenvezető ma­gyaráz, és ... de nem megy. A felelet döcögő. Feltűnően sok a csúnya nyelvtani hiba (nem mondhassuk azt..., az építé­szetet nem folyásolja be ...). Elégségessel távozik, bár eb­ben stilisztikai szempontok nem is játszottak közre. »» 5 ‚k›› Hangok a folyosón. Első hang: Még rengeteg dolgom van. Nem tudok sem­mit. Egyáltalán semmit. Napi hat órát alszom, egyébként éjjel-nappal tanulok. Három­szor átvettem mindent, de úgy érzem, kevés. Már csak egy napom van, holnap meg fogok bukni. Második hang: — Még van egy kis dolgom. Be kell szereznem két hiány­zó jegyzetet és tájékozódni akarok arról, hogy mi is tar­tozik tulajdonképpen az anyag­hoz? Megnyugtató azért, hogy egyötödét, becslésem szerint már átvettem. Még van egy teljes napom. Holnap még át is mehetek. Az­­ eredményekről lapzár­táig nem érkezett jelentés. — Gál Judit — — az ítélet pillanata ez — mert gyűlik az indexekben az elégtelen bejegyzés. Így van ez valóban?★ Vegyész szakkör a 400 sze­mélyes lánydiákotthonban. Tagjai elsőéves lányok. Lakhe­lyük szerint az egész országot képviselik, vágyaik, akaratuk szerint a színes ifjúságot. Már nem újak az egyetemen, hiszen fél évet lehúztak. Az oktatási év elején beszél­gettem velük és akkor a „jó mérnök szeretnék lenni” mon­dat csengett ki minden vála­szukból. A számonkérés és egyben a bizonyítás pillanatá­ban is felkerestem őket, kér­dezvén, hogy látják ma a hely­zetüket, mit valósítottak meg az év elején megfogalmazott vágyaikból. KUNSZERY GABRIELLA: „ .. más ez mint a középisko­la. Kitartásra és nagy akarat­erőre lesz szükségünk, hogy megfeleljünk a követelmé­nyeknek ...” — mondta többek között az év elején. És mit mond most, az első félév vé­gén? — Az öt vizsgámból hárman már túlvagyok. Kollokváltam politikai gazdaságtanból, jó (4)-re, gépelemekből közepes (3)-ra, kristálytan jó (4)-re. Kémia és matek van még hát­ra. Az év elején elhangzottak­hoz és vizsgaeredményeihez — úgy gondolom — nem kell kommentár. HAJDÚ ERZSÉBET: ■„ .. . Hárman vagyunk testvé­rek, nagyon fogok igyekezni, hogy tanulmányi ösztöndíjat kapjak. Tudja, a szüleim nem gazdagok ...” — így az év ele­jén. És mit mond most az első félév végén? — Hát.. . nem gyerekjáték ez. De nem ám. Én is túl va­porgár — még ezután jön. Milyen kommentárt lehetne a két válaszhoz fűzni? Talán azt, amit az előbb is mondtam, nagyon kell igyekeznie, mert a valóság az valóság, még a lányok részére is. FÖLDVÁRI ÉVA: ....Amióta egyetemista vagyok, már több­ször kétségbe estem, mert irtó nagy a hajtás...” — mondta elgondolkozva még akkor, mikor ismerkedett a diákott­honnal, az egyetemmel. És mit mond most, az első félév vé­gén? — Kettőn túlvagyok, gép­elemből elégséges (2)-re, kris­tálytanból közepes (3)-ra sike­rült lemennem. Nem rossz ez? Nem. Nem adják könnyen a jegyeket. Éveleji véleményét most is fenntartja, irtó nagy a hajtás. CZINNER ANNA: „...Hu­mán tagozaton érettségiztem Egerben. Ennek már most ér­zem a hátrányát, de jófejűnek és hallatlanul makacsnak tar­tom magam. Megbirkózom majd a nehézségekkel...” — így az év elején az öntudatos válasz. És mit mond most az első félév végén? — Hm ... szóval az úgy van, hogy ... szóval a legrázósab­ban túlvagyok. Szóval kémia elégséges (2)-re sikerült. A többi? ... az még hátra van. Megbirkózom majd a nehéz­ségekkel — mondta annak ide­jén, ezt még hatásosabban kell bizonyítania.★ Arcuk piros, szemük vidám, nevetős, és egyáltalán nem fe­lejtették el, hogy emberek, hogy kultúrlények. Összefoglalva: rázós dolog a vizsgaidőszak, talán valóban haláli is, de amint az ábra mu­tatja, akik hajtanak egy ki­csit, azoknak azért megy. (k. i.) A JOVO MÉRNÖKE APRÓSÁGOK Bezák: A kifáradási rész, kérem, olyan, mint egy sza­kácskönyv. Nem sok szellem van benne. Bencze: Az új mértékrend­szer csak eleinte fog nehezen menni, később úgyis mind­nyájan belezavarodunk. A családi kört nem körző­vel csinálják. Butaság a bűn anyja. Az apák sokszor lángelmék. Ne rohanj saját fejjel a falnak! Aki mindig másokkal taka­rózik, könnyen megfázhat. Van igazság, mert lázadoz­nak az igazságtalanság ellen. Minden embernek vannak ostoba gondolatai, csak az okosak eltitkolják. —sz—á-— A JÓ FEJ A képen egy enyhén körszakállas ifjú mosolyog felénk. Huligán? Sznob? Beatnik? Nem. KISZ-titkár. A vili. III. H/4 alapszervezet KISZ-titkára. Kicsi, így ismerik. Sokan. Ki vezetőképző-táborból, ki sítúráról, ki motorszerelés­ben konzultált vele a Hess András téren (Schwalbe tulaj­donos), van kivel együtt ultizott hajókiránduláson, vagy hordta együtt a téglát a Szovjetunióban, nemzetközi építő­táborban, vannak sporttársai (I. o. tornász), van kit furulya­­tudományával nyűgözött le, vagy éppen zavart ki az ágyá­ból a kollégiumban. Sokan könyvtárból ismerik, mások egyetemi rendezvényekről. Redl Richárd Debrecenből került egyetemünkre. És a tanulás? Népköztársasági ösztöndíjas. „Tudományát szívesen megosztja másokkal is, éjszaká­kon keresztül korrepetál, szinte örömmel, ha valakinek szüksége van rá” olvasom egy jellemzésben. Sokszor kapott már jutalmat, jól végzett KISZ-munká­­jának elismeréséül. Tehát nem a szakáll teszi az embert. U. T. Először szavaz - először vizsgázik Az országgyűlés megbí­zatása 1967. március 21-én, a tanácsok tagjainak meg­bízatása pedig 1967. feb­ruár 24-én lejár. Ezért a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa az Alkotmányban foglaltaknak megfelelően az országgyűlési képvise­lők és a tanácstagok általá­nos választását 1967. már­cius 19-re kitűzi. Minden országgyűlési választókerü­let egy országgyűlési kép­viselőt, minden tanácsi vá­lasztókerület pedig egy ta­nácstagot választ. Sok más társával együtt Verebélyi Pál, a villamosmér­nöki kar első éves hallgatója is azok közé tartozik, akik idén adják le első ízben sza­vazatukat. A XI. kerület egyik körze­tében fog választani, 16 éve lakik a Bartók Béla úton, ahogy mondja, három házra a Körtértől. Ebben a kerületben nőtt fel, ismeri a parkokat, tereket, a Villányi úti általá­nos iskolába, majd az ugyan­csak Villányi úti József Attila Gimnáziumba járt. Az már persze véletlen, hogy a kedvének, hajlamai­nak megfelelő egyetem is ép­pen itt van­­ a Gellérthegy tövében. De az már koránt­sem véletlen, hogy hallgatója lett az egyetemnek, mert a felvételin húsz ponttal a maximális teljesítményt nyúj­totta. Most is, a leendő első vá­lasztó miről beszélhetne egyébről, mint az első vizs­gákról. — Eddig csak jelesem van, összesen négy, és remélem, hogy továbbra sem lesznek problémák. Az első jelest pol­­gár­ból kaptam, megajánlott jegy volt. Még három vizsgám van hátra ... — Melyek a jelesszerzés módszerei? —, Hát... sokat kell foglal­kozni az anyaggal. Nálam jól bevált az, hogy az előadáso­kon készített jegyzeteimet otthon rendszerezem, még­­egyszer átírom. Legtöbbet eb­ben a félévben a műszaki rajzzal foglalkoztam, sok estét töltöttem a rajzok mellett. Napi időbeosztása egyéb­­ként nem az, amit a nagy­könyvben előírnak, de nála jól bevált. Vizsgaidőszakban reggel sokáig alszik, és dél­ben kezdi a komoly munkát. Éjjel egyig-kettőig is tanul, a késői órákban jobban tud koncentrálni. És bevallja azt is, hogy nem szeret néma csendben ülni a könyv mel­lett, bekapcsolja a magnót és könnyűzene ritmusa mellett veszi át a legnehezebb része­ket is. Mire a választásra sor ke­rül, Verebélyi Pál már túl lesz ezeken az izgalmakon; maga mögött tudja az első vizsgaidőszakot — és sok más társával együtt első ízben vá­lik tevékeny szereplőjévé köz­életünknek. G. J. ■ o aaaaaa ■«■■•■■■■ma aaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaa aaa ■ aaa i inaaflaBaaaapaBBBKacakHBaeaaaaBavBafluaatiaaaBBaaaaBaaaBBBBBaaaaraBj Közismert Gyulai Pál meghatározása a balladáról: tragédia dalban elbeszélve BALLA­DA Urbán Tamás sorozatának viszont ezt az alcímet adhat­nánk: tragédiás képben elbeszélve Tételhúzás Hogy Induljak el? Nem megy! Koncentráljunk csak! Most vagy soha. Kirúgtak! Mindenkit érhet baleset. A reményteljes ifjú egyik nap szakszerűen bepólyált kézzel jelenik meg az egye­temen. — Nagyon fáj? — kérdezi valaki résztvevően. — Ki lehet bírni. Egy kis baleset, de holnap már nyo­ma sem lesz. Olyan biztos vagy benne? — No hallod, időzítettem. Ma lett volna a feladatbe­adás ... • ••a..................3

Next