A Jövő Mérnöke, 1967 (14. évfolyam, 1-22. szám)
1967-01-14 / 1. szám
Vizsgaidőszak, óh! (Folytatás az 1. oldalról) Figyelem a vizsgázókat. A kérdések között gyakran szerepel: mi a véleménye? Mit — Halális — Ami sok, az sok! — Öregem, tegnap is egész nap hajtottam. — Már lassan elfelejtem, hogy ember vagyok, hogy kultúrlény. — Ki a fene bírja ezt? — Ha holnap lemegyek matekból... A fenti beszélgetés egyes mondatai igazak, a dialógus összeállítása kitalált. Habár ... lehet, hogy éppen így elhangzottak, vagy a jövőben elhangzanak majd, talán most, ezekben a napokban, hiszen vizsgaidőszak van, és ezeket a napokat egyszerűen nem lehet kibírni. Az egyetem folyosóin sápadt, elgyötört arcú fiatalok imbolyognak halálraváltan, fejüket egy-egy tanszék előtt lehajtják gondol? Nyilvánvaló a vizsgáztató célja: az önálló gondolkodásra nevelés. Sötét ruhás, barna hajú kisgyök már három vizsgán, de a neheze még hátra van. Eddig lementem politikai gazdaságtanból elégséges (2)-re, gépelemekből elégséges (2)-re, és kristálytanból jó (4)-re. Hát ez van. Kommentár: igyekeznie kell, a tanulmányi ösztöndíjat nem adják könnyen. PINTÉR KATALIN: ........A mérnöki pálya régi álmom volt, de a munkahelyemen láttam, hogy a valóság bizony nem egyezik az álmokkal...” — ezt mondta még októberben. Már akkor éreztem, hogy fején találta a szöget, mert a valóság a legritkábban találkozik az álmokkal. És mit mond most az első félév végén? — Gépelemből elvágtak, kristálytanból hármas lettem. A nehezen kémia, matek és lány távozik egy négyessel. — Elégedett? — Hát... lehetett volna jobb is. Jelest szerettem volna ennyi tanulás után, de rázósabb volt, mint vártam. Olyant is kérdeztek, ami a tankönyvben nem szerepelt. Előadáson persze elhangzott, és mondták is, hogy lesznek ilyen kérdések, de pech volt, pont ilyent kifogni. Nem lehetett mellébeszélni. Végeredményben azért nem rossz a négyes sem. »» 4 «« Az építészettörténeti tanszék egyik szobájában építészeti remekekről készült fényképekkel a háttérben dr. Zádor Mihály docens vizsgáztat. Az anyag a középkori építészettörténet első része. — Harminc vizsgázó közül eddig hat jeles volt — mondja —, és ez szép eredmény. Tapasztalatom szerint az első vizsgákra (néhány sikertelen nekifutástól eltekintve) inkább jönnek azok, akiknek biztos a tudásuk. Később a jelesek aránya feltehetően nem lesz ennyire jó. Nem örültünk egyébként a tanszéken a negyven perces órák bevezetésének, de remélhetőleg ez a csökkentés a hallgatók tudásán nem mutatkozik majd. A vizsgázó a lombardiai templomokról beszél, díszítésekről, jellegzetes formai megoldásokról. Behunyt szemmel próbálom elképzelni, hogy távoli városban járok, az idegenvezető magyaráz, és ... de nem megy. A felelet döcögő. Feltűnően sok a csúnya nyelvtani hiba (nem mondhassuk azt..., az építészetet nem folyásolja be ...). Elégségessel távozik, bár ebben stilisztikai szempontok nem is játszottak közre. »» 5 ‚k›› Hangok a folyosón. Első hang: Még rengeteg dolgom van. Nem tudok semmit. Egyáltalán semmit. Napi hat órát alszom, egyébként éjjel-nappal tanulok. Háromszor átvettem mindent, de úgy érzem, kevés. Már csak egy napom van, holnap meg fogok bukni. Második hang: — Még van egy kis dolgom. Be kell szereznem két hiányzó jegyzetet és tájékozódni akarok arról, hogy mi is tartozik tulajdonképpen az anyaghoz? Megnyugtató azért, hogy egyötödét, becslésem szerint már átvettem. Még van egy teljes napom. Holnap még át is mehetek. Az eredményekről lapzártáig nem érkezett jelentés. — Gál Judit — — az ítélet pillanata ez — mert gyűlik az indexekben az elégtelen bejegyzés. Így van ez valóban?★ Vegyész szakkör a 400 személyes lánydiákotthonban. Tagjai elsőéves lányok. Lakhelyük szerint az egész országot képviselik, vágyaik, akaratuk szerint a színes ifjúságot. Már nem újak az egyetemen, hiszen fél évet lehúztak. Az oktatási év elején beszélgettem velük és akkor a „jó mérnök szeretnék lenni” mondat csengett ki minden válaszukból. A számonkérés és egyben a bizonyítás pillanatában is felkerestem őket, kérdezvén, hogy látják ma a helyzetüket, mit valósítottak meg az év elején megfogalmazott vágyaikból. KUNSZERY GABRIELLA: „ .. más ez mint a középiskola. Kitartásra és nagy akaraterőre lesz szükségünk, hogy megfeleljünk a követelményeknek ...” — mondta többek között az év elején. És mit mond most, az első félév végén? — Az öt vizsgámból hárman már túlvagyok. Kollokváltam politikai gazdaságtanból, jó (4)-re, gépelemekből közepes (3)-ra, kristálytan jó (4)-re. Kémia és matek van még hátra. Az év elején elhangzottakhoz és vizsgaeredményeihez — úgy gondolom — nem kell kommentár. HAJDÚ ERZSÉBET: ■„ .. . Hárman vagyunk testvérek, nagyon fogok igyekezni, hogy tanulmányi ösztöndíjat kapjak. Tudja, a szüleim nem gazdagok ...” — így az év elején. És mit mond most az első félév végén? — Hát.. . nem gyerekjáték ez. De nem ám. Én is túl vaporgár — még ezután jön. Milyen kommentárt lehetne a két válaszhoz fűzni? Talán azt, amit az előbb is mondtam, nagyon kell igyekeznie, mert a valóság az valóság, még a lányok részére is. FÖLDVÁRI ÉVA: ....Amióta egyetemista vagyok, már többször kétségbe estem, mert irtó nagy a hajtás...” — mondta elgondolkozva még akkor, mikor ismerkedett a diákotthonnal, az egyetemmel. És mit mond most, az első félév végén? — Kettőn túlvagyok, gépelemből elégséges (2)-re, kristálytanból közepes (3)-ra sikerült lemennem. Nem rossz ez? Nem. Nem adják könnyen a jegyeket. Éveleji véleményét most is fenntartja, irtó nagy a hajtás. CZINNER ANNA: „...Humán tagozaton érettségiztem Egerben. Ennek már most érzem a hátrányát, de jófejűnek és hallatlanul makacsnak tartom magam. Megbirkózom majd a nehézségekkel...” — így az év elején az öntudatos válasz. És mit mond most az első félév végén? — Hm ... szóval az úgy van, hogy ... szóval a legrázósabban túlvagyok. Szóval kémia elégséges (2)-re sikerült. A többi? ... az még hátra van. Megbirkózom majd a nehézségekkel — mondta annak idején, ezt még hatásosabban kell bizonyítania.★ Arcuk piros, szemük vidám, nevetős, és egyáltalán nem felejtették el, hogy emberek, hogy kultúrlények. Összefoglalva: rázós dolog a vizsgaidőszak, talán valóban haláli is, de amint az ábra mutatja, akik hajtanak egy kicsit, azoknak azért megy. (k. i.) A JOVO MÉRNÖKE APRÓSÁGOK Bezák: A kifáradási rész, kérem, olyan, mint egy szakácskönyv. Nem sok szellem van benne. Bencze: Az új mértékrendszer csak eleinte fog nehezen menni, később úgyis mindnyájan belezavarodunk. A családi kört nem körzővel csinálják. Butaság a bűn anyja. Az apák sokszor lángelmék. Ne rohanj saját fejjel a falnak! Aki mindig másokkal takarózik, könnyen megfázhat. Van igazság, mert lázadoznak az igazságtalanság ellen. Minden embernek vannak ostoba gondolatai, csak az okosak eltitkolják. —sz—á-— A JÓ FEJ A képen egy enyhén körszakállas ifjú mosolyog felénk. Huligán? Sznob? Beatnik? Nem. KISZ-titkár. A vili. III. H/4 alapszervezet KISZ-titkára. Kicsi, így ismerik. Sokan. Ki vezetőképző-táborból, ki sítúráról, ki motorszerelésben konzultált vele a Hess András téren (Schwalbe tulajdonos), van kivel együtt ultizott hajókiránduláson, vagy hordta együtt a téglát a Szovjetunióban, nemzetközi építőtáborban, vannak sporttársai (I. o. tornász), van kit furulyatudományával nyűgözött le, vagy éppen zavart ki az ágyából a kollégiumban. Sokan könyvtárból ismerik, mások egyetemi rendezvényekről. Redl Richárd Debrecenből került egyetemünkre. És a tanulás? Népköztársasági ösztöndíjas. „Tudományát szívesen megosztja másokkal is, éjszakákon keresztül korrepetál, szinte örömmel, ha valakinek szüksége van rá” olvasom egy jellemzésben. Sokszor kapott már jutalmat, jól végzett KISZ-munkájának elismeréséül. Tehát nem a szakáll teszi az embert. U. T. Először szavaz - először vizsgázik Az országgyűlés megbízatása 1967. március 21-én, a tanácsok tagjainak megbízatása pedig 1967. február 24-én lejár. Ezért a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmányban foglaltaknak megfelelően az országgyűlési képviselők és a tanácstagok általános választását 1967. március 19-re kitűzi. Minden országgyűlési választókerület egy országgyűlési képviselőt, minden tanácsi választókerület pedig egy tanácstagot választ. Sok más társával együtt Verebélyi Pál, a villamosmérnöki kar első éves hallgatója is azok közé tartozik, akik idén adják le első ízben szavazatukat. A XI. kerület egyik körzetében fog választani, 16 éve lakik a Bartók Béla úton, ahogy mondja, három házra a Körtértől. Ebben a kerületben nőtt fel, ismeri a parkokat, tereket, a Villányi úti általános iskolába, majd az ugyancsak Villányi úti József Attila Gimnáziumba járt. Az már persze véletlen, hogy a kedvének, hajlamainak megfelelő egyetem is éppen itt van a Gellérthegy tövében. De az már korántsem véletlen, hogy hallgatója lett az egyetemnek, mert a felvételin húsz ponttal a maximális teljesítményt nyújtotta. Most is, a leendő első választó miről beszélhetne egyébről, mint az első vizsgákról. — Eddig csak jelesem van, összesen négy, és remélem, hogy továbbra sem lesznek problémák. Az első jelest polgárból kaptam, megajánlott jegy volt. Még három vizsgám van hátra ... — Melyek a jelesszerzés módszerei? —, Hát... sokat kell foglalkozni az anyaggal. Nálam jól bevált az, hogy az előadásokon készített jegyzeteimet otthon rendszerezem, mégegyszer átírom. Legtöbbet ebben a félévben a műszaki rajzzal foglalkoztam, sok estét töltöttem a rajzok mellett. Napi időbeosztása egyébként nem az, amit a nagykönyvben előírnak, de nála jól bevált. Vizsgaidőszakban reggel sokáig alszik, és délben kezdi a komoly munkát. Éjjel egyig-kettőig is tanul, a késői órákban jobban tud koncentrálni. És bevallja azt is, hogy nem szeret néma csendben ülni a könyv mellett, bekapcsolja a magnót és könnyűzene ritmusa mellett veszi át a legnehezebb részeket is. Mire a választásra sor kerül, Verebélyi Pál már túl lesz ezeken az izgalmakon; maga mögött tudja az első vizsgaidőszakot — és sok más társával együtt első ízben válik tevékeny szereplőjévé közéletünknek. G. J. ■ o aaaaaa ■«■■•■■■■ma aaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaa aaa ■ aaa i inaaflaBaaaapaBBBKacakHBaeaaaaBavBafluaatiaaaBBaaaaBaaaBBBBBaaaaraBj Közismert Gyulai Pál meghatározása a balladáról: tragédia dalban elbeszélve BALLADA Urbán Tamás sorozatának viszont ezt az alcímet adhatnánk: tragédiás képben elbeszélve Tételhúzás Hogy Induljak el? Nem megy! Koncentráljunk csak! Most vagy soha. Kirúgtak! Mindenkit érhet baleset. A reményteljes ifjú egyik nap szakszerűen bepólyált kézzel jelenik meg az egyetemen. — Nagyon fáj? — kérdezi valaki résztvevően. — Ki lehet bírni. Egy kis baleset, de holnap már nyoma sem lesz. Olyan biztos vagy benne? — No hallod, időzítettem. Ma lett volna a feladatbeadás ... • ••a..................3