A Jövő Mérnöke, 1968 (15. évfolyam, 1-29. szám)

1968-01-13 / 1. szám

Ezen a héten a vizsgaidő­­szakra való tekintettel nem közlünk új rejtvényt, csupán az előző feladat megoldását adjuk, és ismertetjük a meg­fejtők nevét A 36. logikai rejtvény meg­oldása az alábbi gondolatme­net segítségével történhet. Amikor a hajó a vízfolyással szembe haladt, tényleges (part­hoz viszonyított) sebessége egyenlő volt a saját sebességé­vel, mínusz a víz sebessége. Amikor visszafelé jött, a tény­leges sebessége egyenlő volt a saját sebessége, plussz a víz sebessége. A palack, melyben az ékszer volt, nyilvánvalóan a víz sebességével sodródott. Ezért, amíg a hajó és a palack távolodtak egymástól, a közöt­tük levő távolság a hajó saját sebességével arányosan növe­kedett. Amikor pedig vissza­fordult a hajó, a saját sebessé­gével arányosan csökkent. Következésképpen az az idő, amíg a hajó és a palack távo­lodtak egymástól, és az az idő, amíg a hajó a megfordulástól számítva utolérte a palackot,­­ egyenlő. Miután azt tudjuk, hogy a hajó pontosan egy óra tizenöt perc alatt (2 óra 4- re, mínusz 1 óra 30 perc) ér­­titól a palackot, könnyen belátható, hogy 1 óra 15 perc­cel a visszafordulás előtt. Vagyis 12 óra 15 perckor kel­lett a palacknak vízbe kerül­nie. Tehát, a három gyanúsí­­tott közül az a tettes, aki erre az időre nem tudot:), abba iga­zolni. Ez pedig a délutános szobalány. (Megjegyezzük, hogy a rejt­vény szövegébe sajnálatos sajtóhiba csúszott be, mely szerint a negyedik bekezdés­ben a hajópincér 12 óra 15 perckor váltotta fel a délvlá­bos szobalányt. Ez az idő helyesen 12 óra 5 perc. Ez a hiba a megfejtést nem akadá­lyozta, és egyébként is a szö­veg későbbi részében az adat helyesen még egyszer szere­pelt.) A 36. rejtvényt helyesen fej­tették meg: Szigethy György, Dósa Imre, Bender Levente (kis hibával), Baksa Elemér, Somogyi Tamás, Pfliegel Péter (kis hibával), Tasi László, Do­­mán András (két megoldást küldött be, de csak az egyik jó) és Kis Gyula villamosmérnök­­hallgatók: Zámbó Gábor, Ma­jor Sándor, Hajós Sándor, Ko­sina Mihály, Doktor József, Schmölcz János és Tulinszki István gépészmérnök-hallga­tók; Barsi Emőke, Éltető Éva és Macskássy Levente vegyész­mérnök-hallgatók; Kovács Ist­ván és Bohus Éva építészmér­nök-hallgatók; Szőnyi Jenő Veszprémi Vegyipari Egyetem; Lovas Antal és Fleischer Ta­más, építészmérnök-hallgató, valamint Takács Zoltán közle­­kedésimérnök-hallgató. Ezen a héten könyvjutalmat nyertek: Barsi Emőke és Lo­vas Antal. A 36. logikai rejtvény után a pontverseny állása az alábbi: 7 pontja van: Dósa Imre, Lo­vas Antal és Somogyi Tamás megfejtőiknek; 6 pontja van: Fancsali József, Fleischer Tamás, Barsi Emőke, Kis Gyula és Major Sándor megfej­tőknek; 5 pontja van: Gedeon Béla, Tömör Gábor, Ungár Péter, Baksa Elemér, Domán András és Kosina Mihály megfej­tők­nek. Végül a következő (37.) logi­kai rejtvényt a félév kezdete előtt, január 27-i számunkban közöljük. Dr. Gond­a Gábor adj. Európai műszaki egyetemek és főiskolák szakosítási rendje Megjelent a Budapesti Mű­szaki Egyetem Központi Könyvtárának kiadványában, Lécesné Mesterházi•s Nagy Márta szerkesztésében az „Európai műszaki egyetemek és főiskolák szakosítási rendje” című sorozat első kötete a Szovjetunió. A kötet a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulója alkalmá­ból és az ünnepségek idő­pontjában készült el. A soro­zat kiadásának célja, hogy a felsőoktatási szakemberek, mérnökök és a többi érdeklő­dők tájékozódjanak, eligazod­janak az európai országok mű­szaki és természettudományi tárgyakat oktató egyetemeinek, főiskoláinak rend­szerében, oktatásában. A könyv egyete­münk külföldi tanulmányút­ra kiküldött oktatói és a nem­zetközi kapcsolatok fejleszté­se számára jelentős segítséget nyújt. A Szovjetunió c. kötet a teljesség igényével készült, a tárgyalt ország összes mű­szaki és természettudományi intézményeit felsorolja. Is­­­merteti a karokat, és a szako­kat is. A Szovjetunió felsőok­tatási rendszerének felépítését ügyesen elkészített szemlél­tető ábra mutatja be. A kö­tetben történő eligazodást megkönnyíti a földrajzi és a karok szerinti mutató. A füg­gelékben tíz szak (pl. gép­gyártástechnológia, szerszám­gépek és szerszámok — Vil­lamosgépek és berendezések — Szervetlen anyagok tech­nológiája) tantervét táblá­zatokon ismertetik. A jól si­került összeállítás Lécesné Mesterházi—Nagy Márta szer­kesztő és a szerkesztésben közreműködő Korbonits Ce­cilia munkáját dicséri. Az új kiadványsorozat következő köteteinek megjelenése elé várakozással tekintünk. Püsök Gyuláné Nagypaneles építés — Lakásépítés Napjaink egyik legfontosabb feladata a lakásépítés nagy­arányú fejlesztése. Ezt a célt leggyorsabban a nagypaneles (nagyemeletes) építési módszer segíti. Ez a tény is emeli dr. Sebestyén Gyula könyvének jelentőségét. A könyv sikerét mi sem bi­zonyítja jobban, mint az a tény, hogy a magyar kiadással szinte egyidőben jelenik meg angol és német nyelven ez a jelentős műszaki kiadvány. „A nagypanelos lakásépítés problémáinak teljes megvita­tása azt kívánja — írja köny­ve előszavában a szerző —, hogy az építőművészeti és épí­tőmérnöki tudományágaknak szinte mindegyikével foglal­kozzunk. A könyv építészmér­nökök részére készült, tehát ennek megfelelő ismereteket feltételez." „A nagypanelos lakásépítés terjedésével együtt nagy fon­tosságúvá váltak az építészeti és a városrendezési kérdések, így ezekkel is részletesen fog­lalkozik a könyv. A hat fejezet közül az első a nagyemeletes lakóházak épí­tészeti és szerkezeti rendsze­reivel foglalkozik. A második fejezet a nagyemeletes lakóhá­zak rendszereit meghatározó fő szerkezeteket tárgyalja. A har­madik fejezet az egyéb szerke­zeteket ismerteti, míg a negye­dik a műszaki tervezéssel, mé­retezéssel kapcsolatos újszerű műszaki kérdéseket taglalja. Az ötödik fejezet a nagypane­lok gyártását, a panel-, illetve a házgyárak munkáját, míg az utolsó fejezet a panelos kivite­lezés technológiáját és szerve­zését ismerteti. A könyv végén gazdag bib­liográfia és név- és tárgymu­tató található. A 359 ábrát tartalmazó könyvet a Műszaki Könyvki­adó adta ki. Ára: 84,5 forint. MADÁRTÖ­RTÉ­N­ET Hír: „Furcsa vándormadarakra lettek figyelmesek az egyetem környékén" A hírrel kapcsolatban ügye­letes riportereknek a követ­kezőket sikerült felderíteni. A Bertalan utca sarkán áll­tam lesbe , mivel itt adták meg a haladási útvonalat. Rö­vid várakozás után feltűnt az első madár, ember külsejű. Szárnyai alatt két hatalmas bőröndöt cipelt. — Hová? hová? Téli pihe­nőre vagy nyaralni? — Az Ezerfősbe — felelte, rám szegezve sasszemeit. És már indult is tovább. Alig­hogy a vezérmadár eltűnt a Steczek utcai látóhatáron, fel­tűnt a vándorcsapat többi tag­ja. Ők is az Ezerfősbe igye­keztek. Megkérdeztem tőlük, miért ez a tömeges vándorlás. Tán a régi szállás nem meg­felelő? — De igen — csicseregték kórusban —, csakhogy a nyá­ron váratlanul új madarak rakták be tojásaikat a négy­éves fészekbe, s így mi, ötöd­éves fejjel, egy túlzsúfolt fé­szekbe kényszerültünk. Ezért keltünk vándorútra. — Jó utat kívántam nekik, és tovább vártam. Türelmemet siker ko­ronázta, mert nemsokára fel­tűnt az egész zaj az ellenkező irányból. Hangos károgás­­s­al közeledtek felém. Kár, hogy Fekete Fészek Fő­nököt nem értesítették jö­vetelünkről. — Akkor talán lehetett volna új fészket rakni. De így repülhetünk vissza. Két nap múlva újra láttam a kis csoportot, amint az Ezer­fős felé igyekszik. Valahogy megéreztem, hogy megint ér­demes lesz várni. Igazam is lett, rövidesen feltűnt a csap­zott had. Most csöndesek vol­tak, a vezér rám meresztette verébszemeit és úgy su­sogta: „Távoli afrikai mada­rak költöztek be időközben — díjra megyünk a Vásárhelyibe. Szomorúan verdesett néhá­nyat szárnyaival és elvezé­nyelte fáradt csapatát. Két hét múlva felkerestem őket a Vásárhelyi Fészekben. Dühödten repdestek körülöt­tem és bölömbika hangon így ordítoztak: „Kár, hogy minket madárnak néznek!” —balázs— MÓRA LÁSZLÓ: Warth­a Vince, a hazai kémiai technológia úttörője Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára, Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok 15. szám. Budapesti Tankönyvkiadó, 1967., 159. o., 7 fénykép Wartha Vince szobrát ott látja a hallgatóság egyetemünk többi elhunyt nagyjai között az aulában. Vajon hányan tudják a nézelődők közül, hogy ki volt? Móra László könyve most bemutatja Wartha Vincét (1844—1914) a kémiai technoló­giai tanszék első professzorát, a műegyetemi könyvtár meg­szervezőjét, egyetemünk több­szörös rektorát, akinek nagy érdeme volt e szép Duna-parti egyetem megteremtésében, a szuggesztív erejű oktatót és je­les kutatót. Vízkeménységi meghatározási módszere (Wartham Pfeifer módszer) a közelmúltig világszerte hasz­nálatos volt, a felső évjáratú vegyészmérnök-hallgatók még emlékezni fognak rá laborató­riumi gyakorlatokból. Száza­dok óta kutatott, elfelejtett fémfényű zománckészítési módszert sikerült felújítania, mellyel szebb kerámiai tár­gyakat lehetett előállítani, mint a reneszánsz korabeliek voltak. E módszer alapította meg a Zsolnay porcelángyár hírnevét. Móra könyvében megeleve­nedik előttünk ez a tetterős, haladó gondolkodású, agilis tudós és a kor, melyben tevé­kenykedett. A könyv lelkiisme­retes forráskutatással készült érdekesen megírt hiteles mun­ka. A nagy tudós sok tanulság­gal és tanáccsal szolgál mai utódainak, professzoroknak és hallgatóknak egyaránt. Csak üdvözölni lehet a szer­zőt, s mindazokat, akik e soro­zat megjelenését lehetővé tet­ték. Vajon nem kellene-e mű­egyetemünk mindazon nagy­jairól, akiknek szobrot állítot­tunk, egy hasonló monográfiát megjelentetni? Van ott szobor — nem kell restellkednünk — szép számmal voltak világhírű tudósaink. Nem egynek nevét viseli egy-egy utca környé­künkön. De biztos, hogy mind­ről mindenki tudja vajon, mi­ért kapott szobrot, utcát? Le­gyen egy könyv is mindről, amelyik pontosan megmondja ki mit alkotott. Ne csak nevét, munkásságát is hadd ismerjék meg az egyetem jelen és jövő mérnökei! Móra László felkutatta Wartha Vince sírját is, nem találta meg könnyen. Már ag­gódott, megvan-e még egyál­talán. Nem kellene-e egyete­münknek vállalni, hogy akinek szobrot állít, annak sírját is gondoztassa? Dr. Szabadváry Ferenc adjunktus, (Általános és Anal. Kémiai Tanszék) A Pedagógiai 1967. évi A Pedagógiai Közlemények legújabb száma ismét igen ér­dekes tartalommal jelent meg. Indító anyaga a Rektori Ta­nács 1937. október 2-i ülésé­nek előterjesztésével foglal­kozik. A cikk címe: A hall­gatók nevelésével kapcsolatos feladatok, illetve Az 1966/67. tanév 2. félévének problema­tikus vizsgaeredményei. Dr. V. Nagy Imre—dr. Ki­lián József, az osztályfőnöki közlemények IV. száma és évfolyamvezetői tanári munka, mint a Kommunista szakemberképzés fontos esz­köze az építőmérnöki karon címmel foglalkozik ezzel a je­lentős kérdéssel. Ugyancsak az építőmérnöki karon folyó gyakorlati oktatás fejlesztését ismerteti dr. V. Nagy Imre és dr. Ollós Géza cikke. Musztács István írásának cí­me: Vita a műszaki egyetemi oktatás néhány aktuális kér­déséről. ___j3■ ■■■o«•ua■•■«■■•■■■■■■««■•!.............................................. Mini párbeszédek — Miből vizsgáztál tegnap? — Filóból. — És milyen volt? — „A filozófia nyomora.”­ ­ — Miért lóg úgy az orrod? — Repítettek készülékből. — Miért, mi vagy te, ma­dár? — Nem! De a vizsgáztató Madarász! (Róta) KÉTSZERES Vizsgaidőszak! Van aki ott­hon, a kollégiumi tanulóban megtört tekintettel bámulja a maga elé terített jegyzeteket. Ezek azok, akik a félév folya­mán nem sokat törődtek az anyaggal. Akik viszont rend­szeresen eljártak az előadá­sokra, ott figyeltek és jegyze­teltek, sőt délutánjaikat és estéiket a tanulásnak szentel­ték, azok a Balaton jegén kel­lemesen fakutyázhatnak is. Korszerű Iparművészeti Ki­­állítás nyílt december 17-én az Ezerszemélyes Fiú-diák­otthonban. A kiállítás január 10-ig volt nyitva. Eddig arról szólt a fáma, hogy mi volt. S mi lesz? Színház! Január 17-én: Czillei és a Hunyadiak, január 19-én Vágóhidak Szent Johannája. január 20-án: Ketten az úton, január 30-án: Marat halála. Jegyek a KISZ-kultúrbi­­zottságon (K. mi. 41) igényel­hetők. — karácsonyi — Fotó: Urbán Tamás és Diószeghy Marica A Tudományos Diákköri Konferencián a kimagasló dolgoza­tokat jutalomban részesítették. Képünkön: az ünnepélyes díj­kiosztással egybekötött fogadás. Ganz Ábrahám és a gyár világhírű mérnökei címmel dr. Fónyad Ernő rendezésében 1967. december 20.-án a Központi Könyvtárban kiállítás nyílt. Az ünnepi szónok dr. Varga József egyetemi tanár, a gépészkar dékánja volt. A kiállítás tárlóiban érdekes, eredeti dokumentumok láthatók, például Kossuth és Batthyány aláírásával a Magyar Iparegyesület Oklevele 1846-ból és a gyár híres mérnökeinek: Mechwart Andrásnak, Zipernovszky Károlynak, Déri Miksánál­, Bláthy Ottónak, Bánki Donátnak, Kandó Kálmánnak, Jendrassik Györgynek, és Kármán Tódornak a tudományos munkáit be­­mutató dokumentumán Okos ötlet volt, hogy a 400 és az ezerszemélyes diákotthonban hírlapautomatákat állítottak fel. A bevétel is bizonyítja, az új gép nagy közkedveltségnek örvend. A JÖVŐ MÉRNÖKE

Next