A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)

1970-05-23 / 19. szám

MŰSZAKI DOKTOROK AVATÁSA Doktorrá avatási ünnepség zajlott le május 11-én, dél­után a központi épület dísz­termében. (Ugyanezen a na­pon, délután fogadták ünnepé­lyes keretek között egyete­münk tiszteletbeli doktorává Aarna professzort, a Tallinni Műszaki Egyetem rektorát, Breuer Marcel Lajost, a hírne­ves, magyar származású ame­rikai építészt és Kresser pro­fesszort, a Bécsi Műszaki Egyetem tanszékvezető taná­rát. Az ünnepségről következő számunkban adunk tájékozta­tót.) Az Egyetemi Tanács nyilvá­nos ülését — amelyen 72 mű­szaki doktort avattak — dr Perényi Imre rektor nyitotta meg, röviden méltatva a ta­nácsülés jelentőségét, majd Jászay Tamás docens előter­jesztette a jelöltek kérelmét, akik eleget tettek azoknak a követelményeknek, amelyeket az egyetem doktori szabályza­ta előírt a műszaki doktori cím elnyeréséhez. Ezután a karok dékánjai előterjesztették a jelöltek név­sorát. Építőmérnöki karon Árvai József okleveles mér­nök, Benedek Pál okleveles mérnök, a műs­zaki tudomá­nyok kandidátusa, Csallány Sándor oki. mérnök, Csermák Béla oki. mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, Domokos Györgyné oki. mér­nök, a műszaki tud. kandidá­­tusa, Gebry János oki. mér­nök, Kiss Antal oki. mérnök, Korossy Tibor oki. mérnök, Kovács Béla oki. földmérő mérnök, Molnár Lajos oki. mérnök, a műszaki tud. kan­didátusa, Perényi Károly oki. mérnök, a műszaki tud. kandidátusa, Träger Herbert oki. mérnök, Wollitzer Györgyné oki. építészmér­nök, Zajzon Géza oki. mér­nök és Zsámboki Lajos oki. mérnök . Gépészmérnöki karon Benedek Zoltán oki. gépész­­mérnök, Czinkóczky Botond old. gépészmérnök, Dobor László oki. gépészmérnök, Hajmássy Tibor oki. gépész­­mérnök, a műszaki tud. kan­didátusa, Iliász Dimitrisz oki. gépészmérnök, a műszaki tud. kandidátusa, Jászay Ta­más oki. gépészmérnök, a műszaki tud. kandidátusa, Láng Lajos oki. gépészmér­nök, a műszaki tud. kandidá­tusa, Ráth György oki. gé­pészmérnök, a műszaki tud. kandidátusa, Séra Károly oki. gépészmérnök, a műszaki tud. kandidátusa és Szeredai Erik oki. középiskolai ta­nár —­­ Építészmérnöki karon Grád Gusztáv oki. építész­­mérnök és Kiss Lajos oki. építészmérnök, a műszaki tud. kandidátusa — Vegyészmérnöki karon Annus Sándor oki. vegyész­mérnök, a kémiai tud. kandi­dátusa, Berényi Mihály oki. vegyész, oki. műszeres anal. szakmérnök, Csallány Sán­­dorné oki. vegyészmérnök, Dobolyi Elemér oki. vegyész­mérnök, Erdélyi József oki. vegyészmérnök, Hajdú Haj­nalka oki. vegyészmérnök, Henszelmann Frigyes oki. vegyészmérnök, a kémiai tud. kandidátusa, dr. Hol­lós Jenő oki. gyógyszerész, oki. műszeres anal. szakmér­nök, Jakus Károly oki. ve­gyészmérnök, Janzsó Béla oki. vegyészmérnök, Jócsai László oki. vegyészmérnök, Kiss László oki. vegyészmér­nök, Kiss-Tamás Attila oki. vegyészmérnök, oki. gyószer­­techn. szakmérnök, Kovács Gábor oki. vegyészmérnök, Lányi György oki. vegyész­mérnök,"*okl. gyógyszerkém. szakmérnök, Lepenye György oki. vegyészmérnök, a kém. tud. kandidátusa, Mihály Já­nos oki. vegyészmérnök, oki. magkémiai szakmérnök, Mis­­kolczi István oki. vegyész­mérnök, oki. gyógyszertechn. szakmérnök, Mosóczy Ferenc oki. vegyészmérnök, Nagy Fe­renc oki. vegyészmérnök, oki. gyógyszerkém. szakmérnök, Pozsgai Tibor oki. vegyész­­mérnök, Radnóti László oki. bőrvegyész szakmérnök, a kém. tud. kandidátusa, Sán­ta Istvánné oki. hús és ba­romfi tech. mérnök, a kém. tud. kandidátusa, Soós Kata­lin oki. vegyészmérnök, Sterk Lili oki. vegyészmérnök, Sza­bó Károly oki. vegyészmér­nök, Winkler Gábor oki. ve­gyészmérnök . Villamosmérnöki karon Csemniczky János oki. gé­pészmérnök, Edöcsény Ádám oki. gépészmérnök, Frölich János oki. villamosmérnök, Kardos György oki. gépész­­mérnök, a műszaki tud. kan­didátusa, Koczkás Edit oki. matematika-fizika szakos kö­zépiskolai tanár, Kovács Ist­ván oki. villamosmérnök, Stokum Gyula oki. villamos­­mérnök, a műszaki tud. kan­didátusa, Szalai Pál oki. vil­lamosmérnök, a műszaki tud. kandidátusa és Szaniszló Mi­hály oki. villamosmérnök . Közlekedésmérnöki karon Holló Lajos oki. gépészmér­nök, oki. gazd. mérnök, Ilos­­vai Lajos oki. gépészmérnök, a műszaki tud. kandidátusa, Kassai Dénes oki. gépészmér­nök, oki. gazd. mérnök, Má­­gori Judit oki. mérnök, oki. gazd. mérnök, Szalontay Va­lér oki. gépészmérnök, a közi. tud. kandidátusa, Tóth Ferenc oki. gépészmérnök, a műszaki tud. kandidátusa, Várkonyi László oki. gépész­­mérnök és Wetsik György oki. közlekedési mérnök, a közi. tud. kandidátusa nyerte el a műszaki doktori címet. Antiriport a láncosról Nem arról a lángosról kívánok beszélni, melyet jóízű nyeldeklések közepet­te, gyéren avagy dúsan só­zott állapotban bocsátunk le hajnali éhségtől csikorgó torkunkon. Arról az eszmei lángosról akarok szólani, mely képzet formájában le­beg tudatunkban pendelyes gyermekkorunk óta. Mert van néhány nagy magyar étel, amely kiemelkedvén közönséges anyagi létfor­májából, fogalommá vált — mint az indiai szent te­hén —, hogy szinte úgy ér­zi az egyszerű halandó, szentségtörést követ el, ha jóízű nyeldeklések közepet­te elfogyasztja. Mindebből kifolyólag te­hát a lángosról sem lehet amolyan közönséges ripor­tot írni, mert én nagy egye­temi káborgásaim folya­mán a szép, piros, ropo­gós lángosnak is olyanfaj­ta átlényegülését figyeltem meg, amely a gulyással, borral, sóval, szőlővel és ke­nyérrel — amúgy a honfog­lalás háza táján már meg­esett.­­ Ima a lángoshoz. Íme, a lángos. Egyétek és vegyé­tek. A lángos tehát, mely értelmet és jó ízeket lop ezernyi és ezernyi koránkelő diák és dolgozó reggelijébe. A lángos, amelyről nem le­het tudni, honnan jön, de itt van minden reggel egye­temünk nagyszerű büféiben, itt pirosodik, illatozik, mint­ha nem is egy tudatunk mé­ ' lyén lebegő képzet, hanem valódi laska volna. A lán­gos, amelyről nem lehet tudni, hány ezer darab fogy el egyetemünk tágas térsé­gein reggelente, de nem is volna ez a riport antiriport, ha megírnánk. A lángos, melyről nem lehet tudni, zsírban avagy olajban sü­tik, és azt sem lehet tudni, hogy sütik-e egyáltalán — mert ha érdekelne ben­nünket, akkor nem antiri­­portot kellene írni antilán­­gosról, tehát, mint képzet­ről, hanem riportot a lán­gosról, mint derék magyar diákételről. De mi, ma még nem tudunk annyit a lán­gosról, hogy egy valódi ri­portot írhatnánk egyete­­temünkön, és annak fejlő­désében betöltött szerepé­ről, pompás számadatokkal, nagyszerű statisztikai táb­lázatokkal, külön kitérve a lángosszociológiai tábláza­tok korszerű elemzésére. E táblázatok remélhetőleg ké­szülnek már pompás sta­tisztikai hivatalunk elekt­ronikus kamráiban. Tehát a lángos. Legyen ez elég nekünk. Szép, vidám, piros, és­­ már majd meg­írtam az árát, de az a ri­port akkor nem lehetne an­tiriport, és különben is, ne adj’ isten, hogy felhívjuk a KÖZÉRT figyelmét erre a népszerű lángosárszintre. Mert hátha néhány nap múl­va már valami komoly, har­cos riportot kellene írni e helyett az ilyen-amolyan, pi­­rosfülű-lángosfülü kelekó­tya antiriport helyett! - gj - Arbuzov: Én, te, ő BEMUTATÓ A THÁLIA SZÍNHÁZBAN A Thália Színház az évad végén, néhány napon belül második bemutatóval örven­deztette meg látogatóit. Arbuzov, a Tanya és az Ir­­kutszád történet szerzője új darabja a boldogság­­keresését mutatja be. Hősei, két fiú és egy lány a bekerített 1942-es Leningrád egyik romos épüle­tében találnak menedéket Itt alakul ki sajátos kapcsolatuk. A színmű 1960-ig követi útju­kat, életüket, szenvedéseiket és boldogságukat. A Thália Színház ezzel a különös, modern, háromszemé­lyes színművel a hit erejéről vall. A hitről, amely nélkül nem lehet élni. Hinni kell a holnapban, abban a boldog­ság elérhető. A darab hősei jóértelműen egy kicsit Csehov várakozó hőseire emlékeztet­nek. A három fiatal nyugtalan szerelme a darab fővonala. Három fiatal színész, Monori Lili, Harsányi Gábor és Vallai Péter módot kapott, hogy eb­ben a kamaradrámában mu­tassa be képességeit Főleg Monori Lili és Harsányi Gá­bor alakítását kell dicsérni. A Thália Színház fiatal rendezőre bízta a darabot, és Léner Péter hitelesen teremti meg ennek a kicsit érzelmes történetnek hangulatát, kere­teit. A díszleteket Rajkai György tervezte. —1—1— FELHÍVÁS Az R Klub Filmesztétikai Körének sikeres záróestje Mint Csányi Miklós elmondot­ta, eddig két szélső lehetőség állt a filmkészítők előtt, a szín­padi körülmények között film­­szalagra rögzített előadás, és a dokumentáris anyagon alapuló, az élettel szoros kap­csolatban levő téma fotogra­­fálása. A két szélső eset között számtalan feldolgozási lehető­ség rejlik, csak erre rá kellett jönni, ebben volt úttörősze­repe az említett filmnek. A hegycsúcson terpeszkedő, éjszakába vesző hatalmas kas­tély képeivel meseszerűen in­dul, majd a korabeli filmhír­adók stílusában szárazon köz­li egy ember csalódásokkal te­li, örökös boldogságkereséssel elmúló életének felszíni for­máit, mindezzel körüljárva a vizsgálat tárgyát. Ezután in­dulnak útnak a riporterek, hogy felkutassák, mi volt az a Rózsabimbó, ami után Mc­Kane egész életében vágyott, és amit egyedül nem kapott meg. A film 1941-ben készült, ek­kor hallatlan merészségnek, valóságos forradalomnak szá­mított a téma ilyen irányú megközelítése. A színészi ala­kítás tekintetében a film szin­tén maradandót nyújtott. Az esten jelenlevő kis szá­mú, de lelkes közönséget any­­nyira lekötötte a filmművé­szet problematikája, hogy ki­lenc órakor, a takarítónők no­szogatása (kulcscsörgetés az ajtó előtt) ugyan a terem elha­gyására késztette őket, de az épületet ezután sem hagyták el. Az aulában leültek egymás mellé és mögé, a kőre, és ott folytatták, ahol abbahagyták. Tíz órakor az egyetem bezár, ezt hatásos módon hozták tu­domásunkra (kulcscsörgetés a hátunk mögött), ezért a rak­parton, egy lámpa körül cso­portosulva tárgyaltuk meg a nálunk bemutatásra kerülő filmek minőségét. A félév során hat alkalom­mal, következetes program ke­retében haladtunk egyre bo­nyolultabb problémák felé, míg eljutottunk egy nagyfilm elemzéséhez. Most,­­hogy véget ért a sorozat, Csányi Miklós véleményét szerettem volna hallani: — Érdemes volt? — Természetesen. Ha csak húsz ember ezentúl más szem­szögből nézi a filmeket, már akkor is. De ez nem marad meg a húsz emberen belül, baráti körben terjedhet tovább. Tudom, hogy ez partizánmun­­ka, de valakinek ezt is kell csinálni, bizonyított dolog, hogy szükség van rá. — Mi a véleményed a mu­­siflaikusokról? — Régóta ismerem őket, még főiskolás koromban kijár­tam a filmjeimmel a kollégiu­mokba, és úgy tapasztaltam, hogy élénken érdeklődnek a filmművészet iránt. Kevés időm van, mégis szívesen vál­laltam el a filmesztétikai kör vezetését, ha igénylitek, jö­vőre folytathatjuk tovább. Igény van rá. Reméljük, hogy az R-klub már hagyo­mányossá vált m­agas színvo­nalú műsorán jövőre is meg­találjuk a filmesztétikai soro­zatot. — Németh — A Csányi Miklós vezette filmesztétikai kör május 8-án tartotta utolsó összejövetelét Hatáselemzés címmel. A prog­ram szerint vetítésre került az Orson Welles rendezte (írta és játszotta) Aranypolgár, a film­történet jelentős mérföldköve. A Budapesti Műszaki Egye­tem karbantartó műhelyei ipari tanulókat szerződtetnek 1970. szeptembertől. Az egyetem dolgozóinak gyermekei, hozzátartozói je­lentkezhetnek: kőműves, asztalos, lakatos, vízszerelő, villanyszerelő szak­mára. Jelentkezés június 1-ig — E-épület karbantartó szolgálat. HOLDKŐ Meszlényi József, III. éves építőmérnök felvétele Menzai monológ­ ja, itt állok megint a sor­­ban. Tegnap is itt álltam, nap, mint nap itt állok. Tegnap is ilyen hosszú volt, holnap is ilyen hosszú lesz. Most léphe­tek egyet. Jó, lépek. Fájós lá­bam, igen, a bal lábam. No, nem nagyon, de fáj. Mindegy. Itt csupa gépészek esznek, meg néhány vegyész, koleszo­­sak, én is az vagyok. Mindjárt kanyarba érek. Hah, de van még egy kanyar. Nem baj. Éhes vagyok. Ta, aki itt állsz előttem, nem vagy éhes? Biz­tosan az vagy. Ne félj, nemso­ká eszünk. Te előbb eszel, mint én. Jó neked, de nem ha­ragszom rád ezért. No, menj csak! Itt a második kanyar. Hám, már a célegyenesben vagyok. Miért toporog, mint akinek fázik a lába, pedig nem fázik. Télen fázott, télen hideg volt. Talán már javulni fog az idő. Mi van ott a sor elején, miért nem megyünk? Biztosan nincs evőeszköz, vagy tálca. Miért is lenne. Ráérek, nem? Milyen szép az a kis­lány. Ő már eszik. Finom kis kezébe fogja a kanalat és eszik. Én is enni fogok, már nagyon éhes vagyok. 2, 4, 6, már csak 9-en vannak előttem a sorban. Kis bíztatás még. Ki­tartunk, ki hát. Miért dúdo­lok én magamban? Te is örülsz ,pajtás, itt, előttem? Te már szeded az evőeszközt. No, most én. Először egy kanalacs­­kát, ejnye, kanalacska, te nem mosakodtál, szégyelld magad, nézd meg a villácskákat, neki egy ága hiányzik ugyan, de tiszta. Most egy késecskét, egy késecskét, egy kékésecskét, mi az, nincs? Na, majd szerzek, így, rátesszük a tálcára őket. Most egy kenyeret, csak serc­li van (?), na, akkor egy szép serclit. Most a süteményt, a levest, meg ezt, ezt a micsodát. Mindjárt eszek. A bácsinak a jegyecskét letenni, letenni szé­pen. Ügy. Végre! Ott egy sza­bad hely. Micsoda szerencsém van. Egy kis sót a levesbe, hogy íze is legyen. Ebből a mi­csodából nem kérek. Nézzük a sulit. Tűrhető. Kész. Éhes va­gyok. Nem baj. Estére jövök vacsorázni. Kelemen Ferenc MÁJUS Erdős Zoltán felvétele Az Országos Egyetemi és Főiskolai Tanács ülése Az Országos Egyetemi és Főiskolai Tanács lapzárta után,­­május 22-én ülést tar­tott. Az ülésen az Egyetemi és Főiskolai Hallgatók IV. Or­szágos Konferenciájának ö ösz­­szehívására és előkészítésére tett javaslattervet tárgyalták meg a Tanács tagjai. A napi­rendi pont előadója dr. Vajó Péter, a KISZ KB titkára, a Tanács elnöke volt. Az ülés második napirendi pontjaként Rakusz Lajos, a KISZ KB egyetemi és főisko­lai osztálya munkatársa adott tájékoztatót az MSZMP KB ifjúságpolitikai határozata fel­dolgozásáról, illetve a KISZ KB egyetemi és főiskolai osz­tály elmúlt időszakban vég­­­zett munkájáról.

Next