A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)

1970-11-21 / 37. szám

EGYETEMI ÉS FŐISKOLAI VEZETŐK ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁSA A múlt héten kétnapos ta­nácskozás folyt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­temen az egyetemek, valamint a műszaki, gazdasági és művé­szeti jellegű főiskolák "vezetői­nek részvételével. A tanács­kozáson megjelent dr. Farádi László, az egészségügyi mi­niszter első helyettese, dr. Po­­linszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes, dr. Korni­­desz Mihály, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, dr. Vajó Péter, a KISZ Központi Bizottságának titkára, vala­mint a szakminisztériumok és főhatóságok több vezető mun­katársa. Az első napon dr. Széchy Éva kandidátus, az országos felsőoktatási nevelési munka­­közösség titkára tartott referá­tumot a felsőoktatási intézmé­nyek nevelési feladatairól a párt ifjúságpolitikai határoza­tával összefüggésben. Hangsú­lyozta: a szocialista országok felsőoktatásában folyó eszmei, politikai, erkölcsi nevelőmun­ka elmélyítését és átfogóbbá tételét az tette szükségessé, hogy a szocialista építés maga­sabb szakaszba lépett, felve­tődött az értelmiségi utánpót­lás képzésének fejlettebb szin­tű megoldási igénye, növeke­dett a tudományfejlesztés je­lentősége. Az eddig elért ne­velési eredményekről beszá­molva hangsúlyozta, hogy a felsőfokú tanintézetek jelen­tős részében javult a tananyag minősége, a tanulmányi fegye­lem, a szorgalom, a tudomá­nyos érdeklődés, fellendült az önképző munka. Nevelőmun­kánk azonban még nem elég rendszeres és szervezett, je­lentős számban vannak a szakmai és társadalmi ügyek iránt kevésbé érdeklődő, pasz­­szív hallgatók is. A továbbiakban a referátum utalt a felsőoktatás és a tudo­mányképzés összehangolásá­nak fontosságára. A felsőokta­tást a megelőző oktatási for­máktól az a sajátosság külön­bözteti meg, hogy valamennyi szinten és megfelelő formák között elválaszthatatlanok az oktatók és hallgatók kutató­munkájától, nem létezhet színvonalas felsőoktatás tudo­mányos kutatás nélkül. Enél­kül nem a fejlődő tudományok oktatása valósulna meg, ha­nem csak egy elmaradó, dog­matikus oktatás. A felsőokta­tásban működő tanárok fel­adatai között a tudományos kutatás lényegbevágó tevé­kenységet kell hogy jelentsen, amelyhez a szükséges időt és a szükséges feltételeket biztosí­tani kell. Valamennyi felső­­oktatási intézménynek egyben tudományos központtá is kell válnia. A beszámoló befejező részé­ben a munkás-paraszt szülők tehetséges gyermekeinek egye­temi, főiskolai továbbtanulási problémáiról és az abból adó­dó feladatokról szólt. Hangsú­lyozta: évről évre csökken a tehetséges munkás-paraszt gyermekek jelentkezése az egyetemekre és a főiskolákra, és mivel a demográfiai hullám a felsőoktatásban most tetőzik, feltehetően erősödik a felvételi verseny. Éppen ezért meg kell találni azokat a módszereket, amelyekkel tényleges, és tar­tós eredményeket lehet elérni ezen a területen, szisztemati­kusan kell nevelni a tehetsé­ges utánpótlást, hosszabb tá­von kell segíteni ezeknek a gyermekeknek az egyetemi, főiskolai tanulmányokra való felkészítését. Kell hogy vala­mennyi felsőoktatási intéz­mény tudatosan keresse és tervszerűen építse maga is utánpótlását a munkás-paraszt gyerekek soraiból. „Díszszemle” a „K“ előtt Megszokott látvány a Köz­ponti épület előtt parkoló kü­lönböző személygépkocsik tömbje, de a múlt szerdán egészen más­­típusú­ járművek foglalták el a területet. A Fővárosi Köztisztasági Hivatal itt tartotta szokásos őszi gépbemutatóját. Már dél­előtt nagy volt a sürgés-for­gás. A narancssárga színű, vadonatúj gépkocsik hosszú sora előtt a vállalat szakem­berei, gépkezelők, alkalma­zottak sétáltak, gondterhelt arccal, kritikusan figyelve minden apróságra. Mindennek ragyognia kellett a délutáni premierre. A hóekék, hóeltakarító gé­pek szemétszállító teherautók némelyikét már jól ismertük a pesti utcákról, de volt itt jó pár újdonság is. Az idén na­gyobb számban vásárolt a vál­lalat Mercedes típusú munka­gépeket, ezeket különböző célgépekkel kombinálta a téli hómunkákra. Láttunk kuka­egyengető, kukamosó, KRESZ- táblamosó­ gépet, lombfelsze­dő, útburkolat-festő berende­zést. A bemutató óriása a 8 m3-es konténeres szemétszál­lító jármű volt. Az impozáns felvonulás után kívántunk sok sikert a főváros tisztaságáért harcoló dolgozók mindegyikének, mindenekelőtt a közelgő „hó­csaták” megnyeréséhez. Nem­csak a magunk, hanem az egész főváros nevében. (dyós) Japán liftbeszámoló Szilas Elemér docens és Tö­rök Imre, egyetemünk KISZ- bizottságának titkára novem­ber 25-én, szerdán délután, 4 órakor, az R-klubban, a BME Szakszervezeti Bizottsága és KISZ-bizottsága rendezésében útibeszámolót tart nyári Ja­pán útjukról. Az élménybeszá­molót diaképek és japán kis­­filmek illusztrálják. Minden érdeklődőt szeretet­tel várnak! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1970. NOVEMBER 21. F­ellazítás és elhárítás Ezt volt a témája a Vásárhelyi Kollégium­ban megrendezett filmvetítéses előadásnak. Előadó Ocskai Zsolt alezredes, a Belügymi­nisztérium munkatársa volt. Senki nem vágyott kulisszatitkokra, senki nem volt kíváncsi „mesterfogásokra”. Csupán hogyan jelentkezik a fellazítás, mint szellőz­tetés, nyilvános publikáció, a fellazítás, mint politikai taktika. Amit a kapitalista nagyha­talmak diplomáciája nem is tagad. Napjainkban a fellazítás nyíltan folyik. Igénybe veszik az egész propagandaappará­tust, rádiót, TV-t, sajtót, irodalmat, stb. És, sajnos, a kémelhárítás módszereivel nem vé­dekezhetünk ellenük. Előbb több volt benne az illegáció. Főleg az ún. „Hídépítés Kelet felé” idején — film- és színházlátogatók beszervezése, egyetemisták megismerése, nudista folyóiratok segítségével szinte napirendi pontok voltak. Napjainkban azonban már bonyolultabb a helyzet. Megnőtt az idegenforgalom úgy ná­lunk, mint külföldön. Ügynökök járkálnak, soha nem tudjuk, kivel állunk szóba. A hír­szerző-tevékenység jóval aktívabb. Ellene ta­lán a leghatásosabb módszer, mint ahogy Ocs­kai Zsolt mondta: — Minél kevesebbet látogatni az USA, Anglia, NSZK „vadászterületeit”. Nagyon könnyű őket megismerni, de nem olyan egy­szerű tőlük szabadulni. Akadt és, sajnos, akad bőven precedens ar­ra, hogy valóságos hírszerző revidentúrát ala­kítanak ki, egyszerű munkásembertől a disz­­szidenseken át egészen az orvosprofesszoro­kig. Ki ne ismerné például az utóbbi évek egyik legnagyobb hírszerzőjét, a jóval 60 év feletti dr. Egedi Elemér klinikai sebészt és fiát, a 26 éves dr. Egedi Lehel jogászt. Emberek (?), akik felbecsülhetetlen jövedelemmel rendel­keztek, akiknek nem volt elég a több mint 16 ezer Ft havi jövedelem. Emberek (?), akik jól megérdemelt büntetésüket töltik. De kér­dés: vajon tényleg csupán pénzért tették? Nincsenek ennek mélyebb gyökerei? Mi pa­nasza lehetett egy ilyen embernek? Érdemes volt eladni ezt az amúgy is szegény országot azért a néhány száz dollárért, vagy néhány ezer schillingért? Azért, hogy utána 60 éves korában minimum tíz évi börtönre ítéljék? És többé már soha ne lássa meg a nagyvilágot? Érdemes azért az ócska Volkswagenért, amit a „szolgálataiért” esetleg kaphat? Mert ez már a maximum! Egy kocsi! Érdemes feláldozni mindennapos nyugalmát? Hiszen feje felett állandóan ott lóg a lebukás veszélye!... Vagy mit lehet mondani egy iskolai tanító­ról, aki nyugdíjba vonulása után bukott le? Egy olyan emberről (?), aki évtizedeken ke­resztül tanította Petőfi és Kölcsey hazafias­ságát. Asbót tanár úr, ott a börtönben vala­hol! Emberségből és hazaszeretetből elégte­lenre vizsgázott! Mit szólnak a tanítványok? Tanár úr, megbukott! Sajnos, társaik is van­nak ... Akik közöttünk élnek, ők is ugyanilyen ir­­realista, pénzsóvár hazaárulók. Akik nem ret­tennek vissza ettől a szótól: hazaszeretet. Akik nem rettennek vissza az emberi barát­ság és szeretet ennyire ocsmány módon való felhasználásától. És ezek után könnyektől meghatva, elcsuk­­ló hangon mondják a katonai bíróság előtt: — Cselekményemet megbántam, szeretném, ha alkalmam lenne azt jóvátenni... Vajon hogyan? Rágó Károly Sebesség Urbán Tamás felvétele A KARMESTER Ürmössy Károly felvétele a vári fotókiállítás anyagából DOKTORRÁ AVATÁS „Tisztelt egyetemi tanács! A Budapesti Műszaki Egye­temen doktori cselekményein­ket befejezve, eleget tettünk azoknak a követelményeknek, amelyeket az egyetem doktori szabályzata előírt a műszaki doktor cím elnyeréséhez. Kér­jük ezért, hogy az egyetem ru­házzon fel bennünket a mű­szaki doktor címmel.” E szavakkal terjesztette elő a jelöltek kérelmét Hanek Jó­zsef okleveles vegyészmérnök a november 16-i egyetemi ta­nácsülés nyilvános ülésén, majd az építő-, gépész-, épí­tész-, vegyész-, villamos- és közlekedésmérnöki kar dékán­ja terjesztette elő a jelöltek névsorát. Ezután dr. Lévai András rektorhelyettes felol­vasta a fogadalom szövegét, dr. Perényi Imre rektor pedig átnyújtotta a jelölteknek a doktori cím használatára jo­gosító oklevelet, kézfogással erősítve meg a doktorrá ava­tást. Az új doktorok, építőmérnö­ki karon: Egri György, Ham­vas Ferenc, Képes János, Láng Gertrúd, Majorlaki József, Máthé Adorján, Michalik Ist­ván, Pataki Nándor,­­ Ugrin Nándor, Winter János. Gé­pészmérnöki karon: Bakay Árpád, Boronyák Imre, Fülöp István, Kerényi István, Nguyén Ngoc­sán, Petz Ernő, Róth András, Szeberényi Gá­bor, Vida Miklós, Zana Elek. Építészmérnöki karon: Csák Máté, Csekme István, Mayer Ferenc, dr. Mőcsényi Mihály. V­egy­észmérnöki karon: Abd El Hamid Miligi, Bíró Endre, Berus Andor, Cser Ferenc, Engler József, Fari János, Gresz Istvánná, sz. Ferenczi Sarolta, Havas Géza, Hersko­­vits Nándorné sz. Palotás Lili, Hrabéczy Jenőné sz. Páll And­rea, Hanek József, Huszár Je­nő, Huszár Klára, Keömley Gábor, Kerti József, Monir Abd­el Azim Torki, Noszkó H. László, Odor Géza, Odor Gézá­­né, sz. Varga Lujza, Pálinkás János, Péterfy Ferenc, Seres Jenő, Scheiling Antal, Stre­­lisky János Pál, Szegő Péter, Szenes Endréné, sz. Solt Anna Mária, Vargha Kálmán, Vesz­­lényi Vilmosné, sz. Jets Esz­ter. Villamosmérnöki karon: Dékány Lászlóné, sz. Littome­­reczky Ibolya, El Sayed Mah­­fouz, Hassan Ibrahim, Re­viczky László, Kiss László, Le­­hoczky János, Nagy G. Álmos, Pillér György, Székely Vladi­mir. Közlekedésmérnöki ka­ron: Ágoston Attila, Balogh Vilmos, Finichiu Liviu, Ge­deon József, B. N. Khan, Má­té György, Nádasi Endre, Te­mesvári Jenő, Tornai László. EGYETEMI TANÁCSÜLÉS Az Egyetemi Tanács, amely munkatervének megfelelően november 16-án ülésezett, első napirendi pontként az oktató­nevelő munka korszerűsítési, módszertani problémáival fog­lalkozott, megvizsgálva az e tárgyban tavaly október 27-én hozott határozatainak végre­hajtását. A tanács, amely e kérdést minden évben megtár­gyalja, figyelemmel kísérve a karok ez irányú tevékenysé­gét , élénk vita után meg­szabta a karok további felada­tait. A második napirendi pont az egyetem káderutánpótlási terve volt, amellyel kapcsolat­ban a tanács élénk vita után állást foglalt. Ennek megfele­lően felül kell vizsgálni és pontosítani kell az oktatókra vonatkozó követelményrend­szert, s a tervnek tartalmaznia kell az ideológiai és nyelvi to­vábbképzést, valamint az üze­mi gyakorlat megszerzése te­rén jelentkező feladatokat is. Ezután az egyetemi tanári és docensi pályázatok kiírásá­ra vonatkozó kari javaslatok­kal foglalkozott a tanács, s napirenden volt még­ egyetemi docensi pályázat elbírálása, s a villamosmérnöki kar taná­csának javaslata tiszteletbeli doktorrá avatásra.

Next