A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)

1970-11-21 / 37. szám

Fontos témáról tárgyalt az IB A fiatal dolgozók Mi újság a lakásfronton? problémái Az Sz. T. Intéző Bizottsága november 10-i ülésén először az egyetem fiatal dolgozóinak helyzetével foglalkozott. Az előterjesztés azt mutatta, hogy igen sok még a tennivaló a fia­talok anyagi és közösségi hely­zetének javításában. Megtör­tént a feladatok körvonalazá­sa is. FOKOZOTTABB NEVELŐ­­MUNKÁT! A BME KISZ-bi­­zottságának jelentéséből kitű­nik, hogy a műegyetemi hall­gatók erkölcsi és politikai ma­gatartása megerősíti a KISZ kb-nak az egyetemi ifjúságról tett megállapításait. Természe­tesen a fiatal dolgozók politi­kai és erkölcsi arculata kedve­zőbb képet mutat, hiszen az egyetemi alkalmazás feltétele a politikai és erkölcsi megbíz­hatóság. Mégis fontos feladatok vannak e téren is: a nevelő­munka fokozása; a jobb szer­vezés megvalósítása; a nevelő­munka nagyobb megbecsülése. Biztosítani kell a nevelési ha­tások egységét, mind az okta­tó, mind a nem oktató dolgo­zók részéről. Fokozni kell a ne­velési tapasztalatcserét is a ha­zai és külföldi egyetemekkel. NINCS 30 ÉVEN ALULI IB­­TAG! Nem megfelelő a fiata­lok részvétele a politikai­ neve­lőmunkában , elsősorban a KISZ munkájában vesznek részt, a szakszervezetben in­kább az idősebbek tevékeny­kednek. Ezt a helyzetet kíván­ja megszüntetni a szakszerve­zet a választások során, de a választásokig is, minden alap­szervben egy arra alkalmas személyt megbíznak az ifjú­sággal kapcsolatos ügyek inté­­zésével. 118­ FŐS CSÖKKENÉS. Nem kielégítő a fiatal oktatók ará­nya az összoktatói létszámon belül sem. Míg az összoktatói létszám az utóbbi négy évben több mint 50 fővel növekedett (1404-ről 1455-re), a 23—30 éves oktatók száma ez idő­szakban 118 fővel csökkent (381-ről 263-ra), a 23—26 éves oktatók számának csökkenése még szembetűnőbb (176-ról 65- re).LAKÁST! Jelentős probléma a fiatal dolgozók anyagi hely­zete. Fizetésünk a bérskála al­só kategóriájának megfelelő. A családalapítás, lakásszerzés vi­szont nagy anyagi megterhe­lést jelent számukra, így élet­­színvonaluk alacsonyabb, mint az idősebb dolgozóké. A jelen­leginél sokkal nagyobb gondot kell a lakásproblémák megol­dására fordítani, lehetővé ten­ni a kisfizetésű és pénztarta­lékkal nem rendelkező, csalá­dos fiatalok számára is az ott­hon megteremtését. A fiatal, gyermekes családoknál az anyagi problémák megoldásá­hoz hosszú lejáratú kölcsönö­ket kell biztosítani. A KISZ-SZEL KARÖLTVE! A szakszervezetnek a KISZ- szel együtt kell javítania az if­júsági érdekvédelmi munkát. Következetesen be kell tartani az ifjúság védelmére hozott rendeleteket (balesetelhárítás­sal, higiéniával, étkezési nor­mákkal kapcsolatos intézkedé­sek), fontos a szabad­idő ki­használásának helyes, központi megszervezése. Nagyobb mér­tékben szükséges az ifjúság be­­vonása az érdemi döntések meghozatalánál. Hogy a vázlatosan felsorolt, és csak fő pontjaiban tárgyalt feladatok minél hatásosabban és gyorsabban megoldást nyer­jenek, az IB határozatot ho­zott egy, az agit.-prop. bizott­ságon belül működő, ifjúsági munkával foglalkozó albizott­ság létrehozására. A továbbiakban az egyetemi dolgozók lakáshelyzetéről volt szó. A lakásbizottság jelenté­se kiterjedt a megbízásuk óta végzett tevékenységre, mivel az azóta eltelt idő lehetőséget ad bizonyos tapasztalatok le­szűrésére. Felszínes megítélés­ i tapasztalatok közül talán a legfontosabb, hogy a lakás- és a kölcsönigénylések helyes megítélése nagyon bonyolult feladat. A munkahelyi vezetők és a területi bizottságok az igénylők lakáshelyzetét meg­bízhatóan adták meg, ellenben a szociális helyzet és a szak­mai, politikai munka megíté­lésében igen sokszor felszínes­ség mutatkozott. Az elbírálást nehezítette az is, hogy a meg­ítélési szempontok mértéke különböző. (Lakáshelyzet, csa­lád, munkakör, beosztás, anya­gi és vagyoni helyzet, életkor, szolgálati idő, egészségi álla­pot stb....) Mindezek ellenére a lakásbizottság tagjai min­denkor igyekeztek az igénylők­ről objektív véleményt kiala­kítani. Ezeket a kérdéseket azonban nem az elosztás vitái fogják elfogadhatóan megoldani, ha­nem a kellő számú lakásjutta­tás. Elhangzott az is, hogy még mindig nem elég tájékozottak a dolgozók arról, milyen lehe­tőségük van lakáshelyzetük megoldására, továbbá az, hogy a nem oktatók nagy többsége és a fiatal oktatók egy része a költséges öröklakás-vásárlás­ban pénz hiányában nem tud részt venni. Évenként 15 lakás A lakásbizottság mindezek alapján javasolja, hogy az ed­dig beérkezett igényeket a te­rületek még egyszer vizsgál­ják felül, lehetőség szerint rangsorolják azokat, s a véle­ményezéseket egészítsék ki. Tájékoztatni kell a dolgozókat a jövőt illetően: az egyetem elsősorban az OTP és az egye­temi kölcsönös öröklakás-vá­sárlást támogatja, s ebből évente kb. 15 lakásra lehet számítani, amelyekhez kb. 80— 100 ezer forint készpénz kell. Egyéb lakásszerzéshez az egye­tem csak elvétve tud kölcsönt adni. Az emeletráépítés szűk lehe­tőség, több évig húzódik, s el­sősorban a kiskeresetűek ré­szesülhetnek belőle. A jelenle­gi helyzet ismeretében a lakás­­bizottság szükségesnek tartja további emeletráépítési lehető­ség szerzését. A lakásépítési keret bővítése csak 2-3 évig szükséges, mivel a legsúlyo­sabb lakáskérdések lassanként megoldódnak és a visszatérítés is alapot biztosít. Nem érkezett meg a megbízás ... Végül a XIV. kerületi, Der­­kai utcai emeletráépítések (24 lakás) ügyéről esett szó. Ezek­kel kapcsolatban kiderült, hogy a tervtárban levő terv­dokumentációk nem felelnek meg a kivitelezett épületek­nek, s így szükséges az épület teljes felmérése. A lakásbizott­ság megállapodott a fővárosi és a zuglói tanács illetékesei­vel, hogy a felmérési és a ta­lajmechanikai vizsgálatok költségeit a zuglói IKV vállal­ja. Megállapodtak abban is, hogy az IKV névre szóló meg­bízó levelet ad azoknak, akik e vizsgálatokban részt vesz­nek. Sajnos, e megbízás még mindig nem érkezett meg, s ez akadályozza a munka megkez­dését. Nehézségek mutatkoz­tak a kivitelezési kapacitás biztosítása terén is. A munkát elvállalná ugyan az „Egység” kisipari szövetkezet, de annak eddigi munkái nem nyújtanak megfelelő garanciát. A lakás­­bizottság javasolja az emelet­­ráépítés megvalósítása érdeké­ben a műszaki tervek elkészí­tését és a kivitelezési kapaci­tás biztosítását. A nők helyzete egyetemünkön EZZEL AZ IDŐSZERŰ té­mával az eddigi határozato­kon és állásfoglalásokon kívül egy előterjesztés is foglalko­zott, amely a Nőbizottság véle­ményét összegezte, így tartal­mazta azt is, hogy az egyen­jogúság nem teljes megvalósu­lásának oka nem az elvekben, jogokban, vagy a politikában keresendő, hanem az életben való érvényesítésében, bizo­nyos maradi, visszahúzó néze­tekben, melyek valóban „mindkét nemnél megtalálha­tók, de a férfiak gondolkodá­sában erőteljesebben hatnak, esetenként még a kommunis­ták körében is”. A nők helyzetének elemzé­sét széles körű vizsgálat előz­te meg, amelynek alapja a be­osztás, a bérezés, egyetemi, társadalmi szervekben való részvétel volt. Aránytalanság mutatkozik az oktatói létszám férfi—nő megoszlásában (pl. 108 tanárból mindössze 1 nő), és a bérek alakulásában is. A nő oktatók megrekednek a ta­nársegéd és adjunktus kategó­riában. Ennek egyik fő oka az, hogy a nők műszaki pályán való működése tulajdonkép­pen csak rövid időre, 25 évre vezethető vissza. AZ IGAZGATÁSI és a hi­vatali szerveknél az oktatóinál is jobban érvényesül „a nők­nek többet kell bizonyítani” elv, és az alacsonyabb bérezés. A nem oktató kategóriában a dolgozók 67,5 százaléka nő, ugyanakkor itt is rendkívül alacsony a vezető beosztású nők száma. Ezt ugyancsak té­nyek, adatok igazolják, s bi­zony, a számok mögötti szem­léletmód, elbírálás is sürgeti a kormány 1013-ik számú hatá­rozata érvényesítését: egyenlő feltételek (azonos kategória) esetén a nődolgozókat előny­ben kell részesíteni. Elgondolkodtató a nők poli­tikai és társadalmi szervekben való részvételének az előb­biekéhez hasonló aránya. A kormányhatározat megvalósí­tása — úgy gondoljuk — tár­sadalmi aktivitásukat is nö­­velné. A NŐK HELYZETÉNEK ja­vítására igen hasznos javasla­tok születtek, amelyek közül különösen sürgető az óvoda— bölcsőde felépítésének előre­hozása, az egyedülálló gyerme­kes nők helyzetének felméré­se és a szabad szombat beve­zetése. Koszorúzás Múlt számunkban közöltük az egyetemi szovjet hősi emlékmű megkoszorúzásának hírét és a kerületi pártbizottság képvise­lőinek fényképét. Jelen képünkön dr. Perényi Imre rektor és dr. Benkő István rektorhelyettes helyezi el az emlékművön az egyetem koszorúját. (Fotó: Ladányi Gyuláné) Egy berlisti lány H8 NOV. Méhes Balázs rajza Az építészmérnöki kar hallgatóinak kiállítása November 10-én nyitotta meg dr. Major Máté akadé­mikus a kar hallgatóinak be­mutatkozását. Szavait szép számú érdeklődő közönség hallgatta végig, majd tapsolt a díjkiosztáson. Arató János do­cens, a rajz- és formaismere­tek tanszékvezetője nyújtotta át a jutalmakat a kimelkedő műveket felsorakoztatóknak. A szokásos hallgatói kiállí­tások sorában a jelenlegi egy újabb, fejlettebb fokot jelent. A tárlat széles skálát mutat be a kar diákjainak művészeti törekvéseiből. Különösen ör­vendetes, hogy a részvevők száma olyan nagy, s az anyag olyan egységesen magas szín­vonalat képvisel, hogy nagyon nehéz bárkit is kiemelni. Né­­hányuk neve mégis ide kíván­kozik, olyan kvalitásokat, ko­moly művészi élményt nyújtót alkottak. Elsőnek Szuromi Imrével kell kezdenünk. Ő kapta a KISZ-bizottság különdíját. Olajképei sajátosan egyéni ízűek, gondos komponálásúak. Megkapóan szép, furcsa, bar­nás, kékes a színhangjuk. Más munkáit kevésbé sikeresen le­het érezni. Az erős színek do­minálnak, kissé Cézanne ha­tását lehet felfedezni rajtuk. Méhes Balázstól a megszo­kott, igen magas szintű grafi­kai anyagot láttuk ismét vi­szont. Nagyon tetszett az „Evelyne” című képe. Füzesséri Zoltán fémdombo­rításai nagy élményt nyújta­nak. Furcsa, meghatározatlan költői hangulat árad róluk. Érzéseket, komoly gondolato­tokat fejeznek ki. Alkotójuk a tiszta, technikai tudás biz­tonságával hozta létre őket. (Két távoli fa.) Kedves, érdekes, de nem túl magas igényű színfoltok az Ali El Badawi Omer által ké­szített élénk színű összeállítá­sú kompozíciók. A különleges­ség kellemes ízét hagyta ben­nünk az „elefántos” kép zöld­jeinek, kékjeinek látványa. Tetszett Fodor László sok­színű tehetsége. Munkáiról nagy-nagy művészetszeretet árad. Akvarelljei gyönyörűek. Ügyes a gipsz férfifej is. Kár, hogy két művének feliratát bántónak találhatjuk. Kissé mesterkéltnek vélhetjük őket, s a sikertelen kétszer használt ötlet meglehetősen zavar:" Requiem a rákban meghalta­­kért... Requiem a szívroham­ban meghaltakért... Érdekes tanulmányokat le­het látni Fülöp Pétertől és Sánta Józseftől. Fülöp rajzait még a jókedvű, karikatúraha­tás is emeli. Illyés István képeit kissé klasszicizálónak érezhetjük, talán egy kevés Gulácsy-hatás is tulajdonítható nekik. Ügyesek Koltai Judit kerá­miái, Mór Kálmán faszobrai. A színvonalas fotóanyagból kiemelkednek Szabó István és Kürthy Tamás fényképei. A gondos rendezést dicséri az, hogy a kiállítás színesen, ötletesen van kiválogatva, a különböző törekvések egymás­­mellettisége természetesnek hat. Kéziszövés, varrott „ké­pek”, fémdomborítás, tábla­kép, kerám­a, versillusztrá­ció, plakátterv, csiszolópapír­ból összefabrikált munka vált­ja egymást. A látogató szinte nem is tudja, merre kapja a fejét. A fotóanyag helyezke­dik csak el kissé különválaszt­va, de a fényképek majdnem észrevétlenül váltanak vissza a rajzok, akvarellek sorába. Az építészmérnöki kar be­mutatói mindig komoly esemé­­ményei a Budapesti Műszaki Egyetem életének. Ezt mutat­ta a megnyitó iránti érdeklő­dés is. Még a Duna túlsó ol­daláról, a közlekedésiektől is átjöttek néhányan. Minden évben szebb, telje­sebb anyag kerül a látogató elé. Egyre többen állítanak ki. Egyre igényesebb alkotásokat. A jelenlegi tárlatról — ha szabad így nevezni — jófor­mán semmi negatívot nem le­het elmondani. Létrehozói minden dicséretet megérde­melnek. Ilyen magas szinten, komoly egyetemi munka, ál­landó elfoglaltság mellett na­gyon nehéz művészettel is fog­lalkozni. Az itt szereplő hall­gatók bebizonyították ennek ellenkezőjét, azt, hogy lehet, s építészeti tanulmányaikkal párhuzamosan „társművészet­ként” értékes, maradandó al­kotásokat hoznak létre. Erőfeszítést, elfoglaltságot jelentett az anyag rendszere­zése, válogatása, tablóra he­lyezése, de megérte a fáradsá­got a nagy munka. Ha valaki a központi épület­ben az aula felé jár, álljon meg, bármilyen sürgős is dol­ga. A látvány meghálálja az időveszteséget. Szép, művészi élménnyel gazdagabban léphet tovább. R. Kovács Árpád Fotókiállítás a Várban A vári kollégium fotószak­­köre fotópályázatot írt ki az 1970-es évre. A fotósok akti­vitását dicséri, hogy jelentős képanyag gyűlt össze, mely­nek zsűrizése nem kis problé­mát jelentett a Színház és Filmművészeti Főiskola há­rom operatőr tanszakos hall­gatójának. A beérkezett ké­pekből kb. 80-at választottak ki, a kedden megnyíló kiállí­tásra. Ebből választották ki aztán a legjobbakat. A zsűri véleménye alapján el­ső díjat nyert Mol­nár Csaba, a II. díjakat Kovács Gábor és Ürmössy Ká­roly, a III. díjakat Kovács György és Nagy Lóránt kapta meg. Különdíjat nyert még beadott fotóival Gogh Sándor és Novák Dezső. Valameny­­nyien villamoskari hallgatók. A kiállítás nov. 24-én ked­den este 7 órakor nyílik meg az I. em. 5-ben. Mindenkit szeretettel vár a fotókör veze­tősége.

Next