A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)

1970-11-21 / 37. szám

Problémák az E-klubban Szombat. Este 7 óra. Nagy tömeg várakozik az E-épület előtt. Hozzájuk csatlakozunk és beverekedjük magunkat a ruhatárig. Nézzük csak, mi is lesz ma itt? A program így alakul: hattól fél hétig filmvetítés, héttől nyolcig Gemini, nyolctól tizenkettőig Atlasz. A földszinten tévé. Idáig rendben van. Egy kis szépséghiba: a zene fél tizenkettő után abbamaradt. És alighogy letették a hangszert a zenekar tagjai, az egyébként lelkiismeretes munkát végző rendezők a lányok és fiúk alól valósággal kirángatták a székeket, s a teremből távozók fülében nem a korábbi zene cseng, hanem a székek és asztalok gyors öszszedobálásának zöreje. Tudom, hogy a rendezők is haza szeretnének menni, de talán ki lehetne várni azt az öt percet, amíg az utolsó csoport is eltávozik az emeletről. Büfé kellemetlen! Először ugyanis csak a drágább Kinizsi sört árulják, és addig senkinek nem adnak az olcsóbb kőbányai világosból. Pohár nincs. Akinek mégis szüksége van rá, vehet magának 50 fillérért. Nem nagy összeg, de az ilyen módszerek megengedhetetlenek az ország egyik első klubjában, de nemcsak ott, bárhol. Ki a felelős ? Szombat, vasárnaponként 1400 fiatal szórakozik itt. Ma már azt hiszem, senkinek nem kell fejtegetnem, hogy szükség van ilyen klubokra. Tehát szükséges és fontos az egyetemen is, megszüntetni nem lehet. Más helyiség nincs, előreláthatólag a klub még tíz évig is az E-épületben lesz. Épp ezért érthetetlen amelylyel évek óta elodázzák a legelemibb követelmény megvalósítását, a helyiség szellőztetését. Ki vállal felelősséget az illetékesek közül, ha valaki a nagy hőségben, levegőtlenség miatt rosszul lesz? De nem kell ilyen messzire menni. Meg lehet-e valósítani, hogy az 1400 fiatal, kulturált környezetben szórakozik, ha szellőzés nincs? Nem! S nemcsak szerintem, hanem a klub több ezer tagja szerint sem. Hiába törekednek a klub vezetői és a kulturális vezetők, hogy minden a legjobban menjen, ha egy ilyen beruházás megvalósításának illetékesei, megvétózzák a szükséges és elengedhetetlen követelmény teljesítését. ■ A szellőztetés ma a klub legégetőbb problémája, azonnali megoldást követel! — Wintermantel — MÁTÉ PÁL: Richard Neutra Az Akadémiai Kiadó — közkedvelt és hamar nagy népszerűségre szert tett sorozatában — az Architektúra sorozatban jelent meg Máté Pál műve Richard Neutráról. Máté Pál Neutra élete mellett a világhírű építész munkásságát és műveit mutatja be. Neutra nagyjából egy évtizeddel volt fiatalabb a modern építészet közelmúltban meghalt nagy alakjaitól (Le Corbusier, Gropius, Mies van der Rohe), de századunk első évtizedeiben velük együttműködött az építészet megújulásáért. Egyike volt a legelsőknek (a finn Saarinen mellett), aki már a húszas évek elején kivándorolt Amerikába. Nagy befolyást gyakorolt a modern amerikai építészet kialakulására, majd az amerikai építészet példájával az európai építészetekre is. A könyv szerzőjét —■ mint azt a fülszöveg írja — majd másfél évtizedes barátság fűzte Neutrához, ami az írásban melegebb, szubjektívebb hang megütésére adott okot és jogot. Ez egyúttal olvasmányosabbá, hozzáférhetőbbé teszi az írást a szélesebb közönség számára is, de ugyanakkor a szakemberek számára sem válik lapossá, vagy érdektelenné. Az Architektúra sorozatot, mint a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti és Elméleti Bizottságainak és a Magyar Építőművészek Szövetségének kiadványát nem kell egyetemünk oktatóinak és hallgatóinak bemutatni. A Major Máté professzor szerkesztette sorozat új kötete is a szakszerű és érdekes szöveg mellett 56 illusztráción mutatja be Richard Neutra életművét és alkotásait. A könyv ára a sorozat többi kötetéhez hasonlóan 35 forint. BAJ VAN, fiúk. Segítsetek. Nem, nem bántott senki, nem akarnak legyőzni, megbéklyózni. Bennem van a baj, fiúk és most kell hogy igazán segítsetek Hogy mi baj van? Hát azt nem is tudom pontosan. Mennek a napok, nem látlak, nem hallom a hangotokat, nem érzem, hogy vagytok és egyre kevesebb van belőletek velem, és egyre kevesebb van magamból. Még mindig farmerban járok, fiúk, úgy, mint akkor és még mindig megfeszül az ér a nyakamon, ha valami nem úgy történik, ahogy azt a józan ész és az igazság megköveteli. De ez már nem olyan, mint akkor. Más. Már nem úgy kell!!? Csak nem igaz, hogy őrültség — legfeljebb azt mondom, nem tartom helyesnek. Pedig nem ezt akarom mondani, ha a főnököm valamire azt mondja, hogy annak úgy kell lennie, én meg tudom, hogy nem úgy kell. Csak nem hallom a hangotokat, mert messze vagytok. MIÉRT NEM tudok üldögélni a napsütésben a fény felé tartva az arcom? Miért nem tudok esőben csavarogni a város szélén? Miért nem kérdezek eleget? Miért válaszolok olyan dolgokra is, amihez nem értek? Mi.,, beszélek akkor, amikor tudom, hogy nincs igazam? Mi történt velem, fiúk? Megszámolom a pénzt, amit visszaadnak a pénztáraknál. Hát nem rettenetes? Amikor megkérdezik tőlem, hogy szeretsz, azt mondom igen és egyre hangosabban (mondom), hogy elhiggyem. Pedig akkor nem is válaszoltam és ő tudta, hogy igen. MI TÖRTÉNT az éjszakákkal, fiúk? Hányszor nekiveselkedtünk egymásnak, istennek, politikának, a világnak. És boncoltuk, téptük, martuk hajnalokig. Miért nem váltjuk meg részletekben a világot, ha egyszerre nem lehet, nem sikerülhet? Nincs hozzá elég ereje egyikünknek sem? Fárasztó, hálátlan és kényelmetlen dolog világmegváltással foglalkozni, ugye? Biztos, ami biztos. Jövőre talán be tudsz fizetni egy kocsira, igaz? A lakásba is kell valami, természetes? Nem, nem érünk rá, majd majd elkezdjük valamikor a nagy forradalmakat beváltani, de most még korai, most még nincs pozíciónk, mert az egzisztencia nem elég, még nem vagyunk elég magasan, hogy abszolút igazságot tegyünk, hogy mindig a lelkiismeretünk szerint tegyünk. Most még igazat kell adni a főnöknek, mert ő segít majd a saját székébe, ha belesegít. Mi is belesegítjük a következőt. Mi ez a könyörtelen ritmus? Hát nem mi diktáljuk a ritmust? Elismerjük?! NEM, NEM és nem. Nem ezt fogadtam meg nektek, amikor hajnalig ültünk a lépcsőkön és ott tartottuk a markunkban a világot. Nem vagyok az, aki voltam, fiúk. Nem tudok küszködni, harapni, vágni úgy az igazságért, mint akkor tudtam. Be vagyok zárva magamba és nincs aki kiszabadítson. Lehet, hogy belülről van a zár? De mikor zártam be magam és miért? Hát nem az a dolga az embernek, hogy felcsapott sisakkal verekedjék a célért, ameddig csak az erejéből futja? A cél változott volna meg? De miért? Mi az indíték? Vagy én? Tényleg én? Leszoktam a harcról, de ezt nem akarom elhinni? Ez nem lehet igaz. Mert ha csak magáért harcol az ember, igazságtalan háborút visel. Áruló. Már nem ugrálom párosával a lépcsőket, ha jó kedvem van. Nem. Nem azért. Erőm, az lenne hozzá, csak mit szólnának az emberek. Komolynak kell látszanom. Külhonból is szoktam levelet kapni. Hát közülünk is itt tudta hagyni ezt az országot? Hát köztünk is volt, aki hazudott? Hát közöttünk is volt, aki mást gondolt, mint amit mondott? Fiúk, hát mi is olyanok leszünk, mint az előzőek voltak száz éveken keresztül? Ugyanolyanok? Fiúk? Mi sem vagyunk különbek, mint az előzőek voltak? Vagy már azt is titkoljátok, hogy különbek akartunk lenni. Igenis, különbek akartunk lenni!! MÁR ELFELEJTETTEM két újjal füttyenteni. Persze nem tragédia, semmi az egész tulajdonképpen. Van két stramm gyermekem. Hogyan fogom felnevelni? Mit fogok nekik mondani? Megtaníthatom-e az emberiséget?! Meg tudom-e tanítani igazi emberségre, hogy mindig igaz emberek maradhassanak mindenki iránt? Soha ne kelljen majd megalázkodniuk önmaguk előtt sem! És ti! Ti! Zsolt, Péter, Pista, Mariann, András, Ti mindannyian! Meg tudjátok tanítani? Mondjátok meg igaz telketekre, igen, vagy nem? Feleljetek! Ugyanúgy, mint akkor a lépcsőn, igennel vagy nemmel. Harmadik utat nem ismertünk. MI VOLTUNK az új nemzedék. Tőlünk nem szidtak és dicsértek még többet nemzedéket. Kinek volt igaza? Kinek? Feleljetek, mind külön-külön, mert most már felelni kell közelebb az elismeréshez, karrierhez, nyugdíjhoz, mint a teenager-korhoz! Mit csináltunk eddig? Mivel járultunk hozzá az új világhoz? És mit fogunk csinálni ezután? Nekünk kevés csak elvégezni a munkát, amit ránk bíztak. Nekünk új szemmel kell látni és új lelkiismerettel kell élni és új szívvel kell lüktetni Csak valahogy zökken, koccan, szakad a ritmus fiúk. Belül szakad, belül roppan és még jó, ha fáj csak, de egyre kevesebbet fáj, mert megszokom lassan töredezve. NEM SZABAD! Figyelnek bennünket. Fentről és lentről. Az első rezdülést lesik az arcunkon, amikor kiszakad a mindenségbe vetett hitünk. Tudom, hogy figyelik. Az enyémen vajon látszik-e már? Az új tizenévesek már előttünk fogadnak új fogadalmat, s lehet, hogy ellenünk, mert nem ilyennek akartak látni minket, mert nem ilyennek akartam hinni magam. Mert nem akarok kezet fogni ütésre lendült marokból és igent biccenteni feszülő nyakkal. Nem akarok, de valami húz, feszít, gyömöszöl belül, ami akkor nem volt ott. Érzem, hogy a szemem fénye nem olyan, mint akkor a lépcsőn, érzem, hogy a szó nem olyan a számból, és a vér sem úgy lüktet a mellkasomban, mint akkor, a lépcsőn, mert... nem tudom ... Fiúk! Baj van! Segítsetek! „Grilló” V. villamos mérn halig. MIÉRT, FIÚK, MIÉRT? A nevem: MINITESZT Mint a nevem is jelzi, kicsi vagyok a legkisebb a tesztgépek családjában. Első pillanatban szürkének és szögletesnek látszom, de minden szerénytelenség nélkül állíthatom, sok előnyös tulajdonsággal rendelkezem. Nem vagyok kényes szerkezet, nincs rajtam elektromos kapcsoló, ami könnyen meghibásodhatna, és bennem olyan alkatrész, ami gyorsan elkophat. Fontos tulajdonságom tehát a megbízhatóság, emellett az olcsóság is. Körülbelül ezer forintba kerül az előállításom, és további igényeim is szerények. Egy-egy alkalommal csupán kevés áramra, feladatlapokra és ellenőrző kártyákra van szükségem. Azt mondják, nálam egyszerűbb és olcsóbb tesztgépet még nem hoztak világra. Na, ez nem azt jelenti, hogy primitív vagyok, csak éppen nem olyan bonyolult a lelkivilágom, mint elődeimé, akik ráadásul nagyobbak és nehezebben kezelhetők, mint én. Engem nem programoznak be hosszan előre, így tetszés szerint, bármely tárgyhoz használható vagyok. Az ellenőrzés számtalan formája valósítható meg segítségemmel, a kérdések öszszeállításától függően. Főleg laboratóriumi és tantermi gyakorlatokon, valamint vizsgák előtt, belépőként alkalmazhatnak. Minden hallgatóval külön foglalkozom, ők közlik velem az öt kérdésre általuk helyesnek vélt válaszokat, én pedig — az ellenőrzőkártya beiktatásával — sárga, illetve piros számokkal jelzem a helyes és helytelen válaszokat. Ezek a számok egyben a helyes megoldást is jelentik. A hallgatók is felhasználhatnak az egyéni készülés során. Persze velem is van gond, főleg az elején, össze kell állítani a feladatlapok kérdéseit. Ezt a fáradtságot azonban megtérítem az ellenőrzésnél, amelyet jelentősen megkönynyítek és lerövidítek. Hasznos vagyok tehát az oktatóknak, egyben pedig izgalmas játék a hallgatóknak. Közülük persze csak azok élvezhetik ezt a „játékot”, akik rendesen és rendszeresen készülnek a velem való találkozásra. Hiszen nálam nem mentség a készületlenségre, hogy az illető például csinos lány. Viszont az sem fordulhat elő, hogy bal lábbal kelve értékeljek. (Ez nem célzás akar lenni.) Egyébként alig fél éve, hogy dr. Flesch István adjunktus, több elődöm után megalkotott. Bár anyám és apám nincs — hacsak az anyacsavarjaimra nem gondolok —, mégis jó nevelést kaptam. Nem beszélek vissza, nem sértődöm meg, bármit is mondjon a hallgató, általában tehát nagyon csöndes természetű vagyok. Lehet, hogy emiatt ismernek kevesebben, mint szeretném? Persze nem panaszkodom, az áramlástan, az alkalmazott kémiai, az aerodinamikai, a finommechanika optika, a textiltechnika, a vasbetonszerkezetek, és a vezetékes híradástechnika tanszéken már alkalmaznak. Népszerűsítésemet lelkiismeretes nevelőszülőmnek, az oktatástechnikai osztálynak köszönhetem, amely kezdettől fogva figyelemmel kísérte pályafutásomat, és egyengette utamat. Sőt, filmet is készített rólam! Érdemeim elismeréséül — fiatal korom ellenére — újítássá neveztek ki. Eddig tartott miniteszt mini önminősítése, amelyet túl jónak éreztem. Elmentem tehát az áramlástan tanszékre, ahol intenzív formában hasznosítják — elsősorban Lajos Tamás tanársegéd csoportjainál —, az óránként történő, folyamatos ellenőrzésnél. Ez a munka gépi értékelés nélkül megoldatlan feladat lenne. Dr. Gruber József tanszékvezető egyetemi tanár elmondta: a miniteszt a gyakorlatban igazolta jó hírét. Egyszerűen és jól hasznosítható, mind technikai, mind nevelési szempontból szemcsés konstrukció. Az áramlástan tanszék újabb minitesztre jelentette be igényét. Először úgy gondoltam, hogy ismertetek egy új oktatógépet. Azután ez az írás a miniteszt propagandája lett. Ha valóban az lesz, örülni fogok. Megérdemli a propagandát. —ogy. — ★ Lehetőség — lehetőség! Csak november 23. és 28. között! MÚLT HETI SZÁMUNKBAN ISMERTETTÜK AZ IFJÚSÁGI TAKARÉKBETÉTKÖNYV ELŐNYEIT. AZOK A HALLGATÓK, AKIK ILYEN TAKARÉKBETÉTKÖNYVET AKARNAK VÁLTANI, A KISZ-BIZOTTSÁGON JELENTKEZHETNEK, NOVEMBER 23 ÉS 28 KÖZÖTT, NAPONTA 14 ÓRÁTÓL 16 ÓRA 30-IG. Urbanisztikai világnap Székesfehérvárott ankétot rendezett „Az iparosodó városok fejlesztési problémái” címmel a Magyar Urbanisztikai Társaság és a városi tanács november 12-én és 13-án. Az urbanisztikai világnapon, amelyet Sarlós István, a fővárosi tanács vb-elnöke, a MUT elnöke nyitott meg — korreferátumot tartott dr. Deák Sándor, egyetemünk építészkarának docense is, aki „Az iparosodó városok regionális hatásai” című előadásában az iparfejlesztési és beruházási alapoknak a városfejlesztésre gyakorolt hatásáról, valamint a kialakuló ipari szerkezet és a városfejlődés növekedési üteme közötti összefüggésről beszélt. A legkisebb teszt-gép Koppány Attila kiállítása Az „R” klub — mint tudjuk — rendszeresen helyet ad az egyetemen tanulók különböző alkotásainak. Most Koppány Attila linóleummetszeteit láthatjuk, közöttük olyanokat is, amelyeket már az újságok hasábjairól ismerünk. A kiállított metszetanyag kísérletezést tükröz. Egyféle alkotói eljárással, egyben stílussal való (sikeres!) próbálkozást jelez a képek készítésének egységes technikája. A komponálás leggyakoribb módja: ugyanaz az emberfigura, stilizált növény vagy állat jelenik meg egymás mellé és alá helyezett négyzetekben, csupán színükben különböznek, s éppen ez adja a dekoratív hatást. Kifejező eszközei a lehető legegyszerűbbek. Néha csak egyetlen állatfigurát, pl. madarat ábrázol a fenti módon, máskor a madár hallal és fával váltakozik, s itt már nemcsak egymás mellett vannak, hanem egymás által is. Jelentéseiket sokféle variációban kapcsolhatja egymáshoz a szemlélő. Ez azért is lehetséges, mert a metszetek többsége cím nélkül szerepel. Még szorosabb a jelzések, jelképek közötti kapcsolat, pl. azon a képen, amelyen középen szarvas, agancskoronája ágai között csillag, a háttérben fenn emberpár, átlósan lenn egy íj látható. Itt szinte jelképrendszerbe sűrített elbeszélést kapunk. A sok jelentést tartalmazó tárgyakhoz, témához való vonzódást mutatja az a négy síkban ismétlődő esemény, amely új, érdekes felfogásban ábrázolja az emberpárt az almafával. A játékosság, az ötletesség különösen az „Apróhirdetések” c. két képen érvényesül. Koppány Attila jól használ,ja fel a linómetszet-készítés adta lehetőségeket. A metszetek dekoratív hatása növekszik, amikor az igazán nekik való környezetben, szerepben, illusztrációként, vagy díszítőelemként láthatjuk őket. T. K. J.