A Jövő Mérnöke, 1971 (18. évfolyam, 1-39. szám)

1971-01-09 / 1. szám

Dr. RÁDY GYÖRGY 1923-1970 1910. december 19-én meg­döbbenéssel vették tudomásul az Alkalmazott Kémia Tan­szék, valamint a Vegyészmér­nöki Kar dolgozói, hogy dr. Rády György docens elhunyt. A megrendülés első perceiben a kollégák, ismerősök nem akarták a fájdalmas hírt el­hinni, mert olyan váratlanul jött a halál. A Vegyészmérnöki Kar törzsgárdájának egyik mar­káns, odaadó, lelkes, oszlopos tagja volt. Megtestesítette azt a típusú oktatót, akivel nem mindennap találkozhatunk. Oktatói tevékenységét 1944- ben kezdte a Műegyetemen, ahol felsőéves hallgatóként ki­nevezték tanársegédnek az Ál­talános Kémia Tanszékre. 1951- ben lett adjunktus, 1965-ben docens. Mint a Vegyészmérnöki Kar egyik legrégebbi dolgozója, szinte valamennyi oktatónak előadója, gyakorlatvezetője volt. Mindenki ismerte ügy­buzgalmát, lelkesedését. Szere­tett oktatni, alapos tudását maradéktalanul átadni az ifjú­ságnak. A vegyészmérnök hallgatók oktatásán kívül örömmel, szemléletesen adott elő a nem vegyészmérnök hallgatóknak is s megszerettette velük a ké­miát. Ez nem volt könnyű fel­adat, de a tárgyi ismereteken túl mindig volt benne olyan mély alázat a pedagógiai mun­kával kapcsolatban, amely ke­vés emberben, tanárban él. Hosszú időn keresztül az Ál­talános Kémia Tanszék, majd az Alkalmazott Kémia Tan­szék oktatási felelőse volt. Ezt a szerteágazó szervezőmunkát nagy rutinnal és tapasztalattal csinálta. Az 1966-ban alakult Alkal­mazott Kémia Tanszék egyik alapító tagja és tanszékvezető helyettese volt. A tanszékszer­vezés nehéz feladatában nagy részt vállalt, sokat dolgozott. A tanszéket a gépészmérnö­ki, közlekedés- és üzemmérnö­ki, valamint az építészmérnöki karon képviselte. Oktatási munkáját repre­zentálják a jegyzetek, ame­lyeknek írásában, szerkesztésé­ben részt vett. Három olyan könyvnek, illetve tankönyv­nek volt a társszerzője, ame­lyet többször is kiadtak. Oktatási munkáját kiegészí­tette az a nevelőmunka, amit mindig végzett. Szívesen kon­zultált, patronálta a kollégium­ban lakó hallgatókat. A kuta­tómunkája is eredményes volt. Harminchat publikációt írt, amelyek részben hazai, rész­ben külföldi szaklapokban je­lentek meg. Kutatómunkáját nagy lelkesedéssel végezte és lelkesedésével másokra is ha­tott. Derűs ember volt, szeretett élni. Optimizmusa határtalan volt. Még a kórházban is a tanszék ügyeivel foglalkozott. Amikor a nagy műtétje előtti este kollégái meglátogatták, határozott derűlátással mond­ta, hogy áprilisban bejön a tanszékre dolgozni. A tanszé­ken kívüli munkákból is min­dig szívesen részt vállalt. Szá­mos kari és egyetemi rendez­vény bizottság szervezője, moz­gatórugója volt. Legutóbb a kar százéves fennállásának megünneplését előkészítő bi­zottságban készítette el az ün­nepség rendjét. A Magyar Kémikusok Egye­sülete Analitikai Szakbizott­ságában hosszú időn keresztül aktív vezetőségi tag volt. Megbecsülték munkáját a Magyar Szabványügyi Hivatal­ban is, ahol több mint húsz éve külső szakértőként dolgo­zott. Részt vett a KGST szak­értői munkájában is. Hosszú volna még felsorol­ni dr. Rády György érdemeit, amelyekkel a Műegyetemen el­töltött 25 éves tevékenysége során kivívta a közvetlen mel­lette, de a távolabb dolgozó kollégái megbecsülését, tiszte­letét. Mindennél többet mondhat az, hogy emlékét, mint embe­rét, mint kollégáét, őrizni fog­juk, és nagy-nagy szeretettel emlékezünk meg róla, a jövő­ben is. Nagyon fiatalon ha­gyott itt minket, de rövid éle­te alatt dolgozva teljesítette kötelességét, sokat adott kör­nyezetének, amely nagyon hiá­nyolni fogja dr. Rády Györ­gyöt. Hamvasztás előtti búcsúzta­tásánál 1970. december 30-án, a Farkasréti temetőben a Ve­gyészmérnöki Kar részéről dr. Meisel Tibor dékánhelyettes, a közvetlen kollégák nevében dr. Liptay György adjunktus, a volt évfolyamtársak nevében dr. Szabadváry Ferenc docens mondott búcsúztatót. Pedagógusok Szakszervezete I. Budapesti Műszaki Egyetemi Tanácsának) Köszönetet­­ szeretnék mon­dani a részeire kiutalt segé­lyért, valamint mindazokért a kedves figyelmességekért, amelyben a nyugdíjasokat — köztük engem is — részesíte­nek. Az évenként ismétlődő ösz­­szejöveteleket vendéglátásuk­kal és a karácsonyi ünnepek­re adott ajándékokat. Igen jóleső érzés, hogy ha az idő múlása miatt aktív munkában már nem is vehe­tünk részt, személyünk nem merült feledésbe. Ismételten köszönöm emberi együttérző és segítőkészségü­ket. Engedjék meg, hogy kedves mindannyiuknak békés, bol­dog ünnepeket kívánjak. Tisztelettel: Deményi Lászlóné Tovább tart nyitva az olvasóterem­ Török Imre, egyetemünk KISZ-bizottságának titkára, a hallgatóság nevében azzal a kéréssel fordult a Központi Könyvtár igazgatójához, hogy vizsgaidőszakban a könyvtár ol­vasótermeinek hosszabb idejű nyitvatartását engedélyezze. A kérést gyors intézkedés követte: „Kedves Török Elvtárs! Hivatkozott számú megkeresésére értesítem, hogy a Köz­ponti Könyvtár olvasótermeinek — 1970. december 14-től 1971. január 30-ig — 21 óráig tartó nyitvatartásáról intézked­tem. Elvtársi üdvözlettel: dr. Héberger Károly könyvtárigazgató” A Központi Könyvtár gyors intézkedéséért köszönetet mondunk. Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Budapesti Műszaki Egyetemi Bizottsága Budapestről Novi Sadba Novi Sadról Budapestre A dolog úgy kezdődött, hogy a KISZ Nemzetközi Kapcso­latok Bizottságának egy kül­döttcsoportja novemberben kint járt Jugoszláviában. A látogatás alkalmával mindjárt el is készítettek egy szerző­déstervezetet az újvidéki Gé­pészeti Egyetem diáktanácsa és egyetemünk KISZ-bizott­­sága között. Aztán úgy folytatódott, hogy néhány nappal karácsony előtt kedves vendégeket fo­gadott az NKB. Ci­mil To­­mislav ötödéves ipari forma­­tervező, az ottani NKB veze­tője, és Simic Momcilo má­sodéves gépész, az egyetem if­júsági szövetségének alelnö­­ke, a Novi Sad-i egyetemisták küldötteiként tettek látogatást egyetemünkön. Az utazás célja az volt, hogy aláírják a szer­ződést a két felsőoktatási in­tézmény ifjúsági, nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó csoportjai között. Miben állapodtak meg a szerződő felek? Hivatalos delegációt cse­rélnek; magyar egyetemisták vesznek részt jugoszláviai építőtáborban; újvidéki diá­kok az aquincumi Inter­­studexben; nyaralás Petro­­vácon, illetve a Balatonon; két újvidéki gépészhallgató jön az őszi TDK-konferen­­ciára... A Novi Sad-i egyetem nem­zetközi kapcsolatokkal fog­lalkozó csoportja mindössze hat főt számlál, s ez , szem­beállítva a mi jóval népe­sebb NKB-nkkal, elég kevés­nek tűnik. Aztán kiderül, hogy ez voltaképpen ará­nyos, hiszen az újvidéki gé­pészeti egyetemnek mindössze 2000 hallgatója van. Már két éve tagjai az IAESTE-nek, a nemzetközi szervezetnek. Hazánkban most jártak először, de most sem láttak sokat — nagyon rövid volt az idő. A hallgatókkal a vizsga­­időszak miatt nemigen be­szélgethettek. Mégis elégedetten távoztak. Most már aláírták a szerző­dést, és ezentúl gyakrabban láthatók majd nálunk a No­vi Sad-i diákok­ —orosz— A TCK munkáról Az Egyetemi Tanács decem­ber 14-i ülésén jóváhagyta a szerződéses munkák rendjének módosításáról szóló utasítást, amely 1971. január elsejei ha­tállyal életbe lépett, az ezen időpont után engedélyezett szerződéses munkákra nézve. A tanszéki KK-munkák egye­temünk életében, mind tudo­mányos, mind oktatási, mind gazdasági szempontból nagy jelentőséggel bírnak, a lehe­tőségeket azonban még ko­rántsem aknáztuk ki teljes mértékben. — Bizonyára ezért került sor a módosított utasítás ki­dolgozására — kérdezem dr. Lévai András tanszékvezető egyetemi tanárt, egyetemünk tudományos rektorhelyette­sét. — Az egyetemi és az egyéni érdekek is így kívánják — fe­leli a rektorhelyettes elvtárs. — A jelenlegit megelőző uta­sítás 1968. október 15-e óta volt érvényben, ma is helyes­nek tartjuk az akkori alap­elveket, hiszen azok bevál­tak. A tapasztalatok és az az­óta bekövetkezett változások azonban szükségessé tették, hogy bizonyos módosításokat hajtsunk végre. — Konkrétabban, melyek voltak azok a tényezők, ame­lyek a módosításokat indokol­ták? — Egyrészt a gazdaságirá­nyítás reformja kapcsán je­lentősen megnőtt a szerződé­ses munkák volumene. Ennek egyik eredménye, hogy válla­lásaink értéke 1965 és 1969 között mintegy kétszeresére növekedett. Az új gazdasági mechanizmus értelmében egy­re több megbízást kap az egyetem, a vállalatok egyre nagyobb igényekkel lépnek fel. A változásokat indokolja, hogy a párt tudománypoliti­kai irányelvei fokozott fel­adatokat írnak elő az egyetem számára a tudományos kuta­tó tevékenységben. A módosí­tás mellett szólt az is, hogy az eredmények mellett negatív vonások is jelentkeztek; pél­dául, nem érvényesült eléggé a differenciálás a juttatások terén, a munkák elvállalásánál nem vették mindig kellően fi­gyelembe a népgazdasági igé­nyeket, hiányzott a tanszéki és a tanszékek közötti koope­rációra való törekvés, nem volt kielégítő a hallgatók be­vonása sem.­­ A módosított utasítás mennyiben tér el a két év előttitől? — A problémák ellenére is megtartottuk az 1968-as utasí­tás alapelveit, hiszen azok beváltak. Az eltérést a követ­kezők jelentik: a jutalmazási alapot jobban differenciál­juk, mint eddig, éspedig az el­végzett munka színvonala, annak népgazdasági jelentősé­ge, a népgazdaság kutatási szerkezetének egészébe való beilleszkedése alapján, azaz a jövőben minőségileg jobban kategorizáljuk a munkákat. Hasonlóan differenciáljuk majd a vezetők tevékenységé­nek értékelését is. Reméljük, hogy ez az utasítás a népgaz­­daságilag jelentősebb, hosz­­szabb átfutási idejű és széle­sebb tanszékek, valamint ka­rok közötti kapcsolatot igény­lő munkák irányában is ösz­tönözni fogja a tanszékeket. Célunk továbbá, hogy a hall­gatóságot is fokozottabban be­vonjuk a munkába, ezért a kari és központi véleményező bizottságokba meghívjuk a KISZ képviselőjét, és arra tö­rekszünk, hogy nagyobb szám­ban foglalkoztassuk hallga­tóinkat a KK-munkában, te­kintettel a kérdés szakmai, pedagógiai jelentőségére is. Az egyetem központi, egye­bek között kulturális és szo­ciális alapjainak, illetve lehe­tőségeinek fokozott fejleszté­se szintén bevallott célunk. A módosított utasítás fokozott felelősséget ró az irányító szervekre, ugyanakkor sze­retnénk az adminisztrációt is csökkenteni. Változtatást igé­nyelt az utasításban az a tény is, hogy 1968 óta sok ide vonat­kozó rendelet látott napvilá­got, amelyeket szintén be kel­lett építenünk. Végül a változásokkal kap­csolatban szeretném hangsú­lyozni: nem célja a rendelet­nek, hogy megkösse a tanszé­ket, vagy limitálja a jutalma­zás felső határát. — P. Gy. — NAPIRENDEN Az egyetem IV. ötéves terve A vegyészkar munkája DECEMBER 14-ÉN, a rektori nagytanács­teremben ülést tartott az egyetemi tanács. El­ső napirendi pontként tárgyalták az egyetem IV. ötéves tervére, majd az 1971. évi beruhá­zási, korszerűsítési és felújítási tervre vonat­kozó javaslatokat. 1 oktató —­­ technikai segéderő A tanács az előterjesztéseket elfogadta, és többek között az alábbi határozatokat hozta: a rektor tegyen intézkedéseket annak érde­kében, hogy az egyetem fejlesztési tervében szereplő szociális és sportlétesítmények épí­tése még a IV. ötéves terv időszakában el­kezdődjék. 1971-ben konkrét megállapodást kell létrehozni az illetékes tárcákkal és a Tudományos Akadémiával a pénzügyi kere­tek biztosítása terén annak érdekében, hogy az építész laboratórium tanulmányi épület­szárnyát a tervidőszakban befejezhessék. To­vábbi erőfeszítéseket kell tenni az egyetem gép- és műszerparkjának korszerűsítése érde­kében. Tárgyalásokat kell kezdeni abból a célból, hogy az ötéves terv végére megköze­lítsük a célkitűzést:­­ oktatóra 1 technikai segéderő jusson. Az egyetem szakor­vosi rendelője számára 1971-ben a tervezett 100 000 forint helyett 200 000 forint fejlesztési alapot kell biztosítani. A lakásproblémák megoldására vonatkozó keretet a kétféle alapból másfél millió forintra kell emelni. Az egyetem IV. ötéves tervének jóváhagyása után a kari tanácsok határoznak arról, ho­gyan kell a karok részére megállapított kere­teket a tanszékek között szétosztani. Az elvetet­i tanács felhívja a gazdálkodó egységek vezetőit, hogy a rendelkezésükre bo­csátott anyagi eszközöket az igények alapos mérlegelésével hatékonyan igyekezzenek az oktató-nevelő és tudományos munka további fejlesztésének, a párt X. kongresszusa által is meghatározott célkitűzéseknek megvalósítá­sa érdekében felhasználni. Erős szellemi verseny A következő napirendi pont a vegyészmér­nöki kar munkájáról szóló beszámoló volt. Ez egyebek közt megállapítja: a kétfokozatú képzés következtében erős szellemi verseny alakult ki a hallgatók között. Megnőtt a jó és jeles rendű tanulók viszonylagos száma, ja­vult a tanulmányi fegyelem, többen látogat­ják az órákat. Csökkent a lemorzsolódás is. Az egyetemi tanács megállapította, hogy a kar jelentős eredményeket ért el az oktató, nevelő, a tudományos kutató és a gazdasági munkában. Elismerését fejezte ki a vegyész­mérnöki kar tanácsának, a kar állami vezeté­sének és társadalmi szerveinek, valamint a kétfokozatú képzés rendszerének kidolgozásá­ban részt vevő oktatóknak sikeres munkáju­kért. Végül jóváhagyta a kétfokozatú vegyész­mérnökképzés új tantervét. „BME emlékérme” A továbbiakban szó volt a szerződéses mun­kák rendjéről szóló belső utasítás módosításá­ról, majd javaslat hangzott el „Budapesti Mű­szaki Egyetem Emlékérme” alapítására. Ezzel az éremmel tünteti majd ki az egyetemi ta­nács azokat a mérnököket, akik a műszaki fejlesztés, kutatás, oktatás, szervezés területén végzett kimagasló tevékenységükkel, emberi magatartásukkal azt kiérdemlik. A tanács jóváhagyta az építészkar tanácsá­nak előterjesztését Leopold Wielnek, a Drez­dai Műszaki Egyetem professzorának és dr. Kotsis Ivánnak, egyetemünk volt professzorá­nak tiszteletbeli doktorrá avatására. Végül az egyetemi tanács köszönettel tudomásul vette dr. Polinszky Károly miniszterhelyettesnek a tanácshoz intézett leiratát, melyben elismeré­sét fejezte ki az egyetem 1969—70. tanévben végzett sikeres munkájáért. O. J. Irodalmi fényképpályázat A KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Orszá­gos Honismereti Bizottsága, a Központi Múzeumi Igazgatóság és a Petőfi Irodalmi Múzeum az „Olvasó ifjúságért” mozga­lom keretében Irodalmi Fényképpályázatot hirdet. A pályázat célja: az irodalom megszerettetése, a helyi iro­dalmi hagyományok iránti érdeklődés felkeltése, a Petőfi Iro­dalmi Múzeum gyűjteményének gyarapítása. A pályázaton minden KISZ-korosztályú fiatal, illetve­ fia­talok kollektívája (klub, szakkör, olvasókör stb.) részt vehet. A pályázók magyar írók, költők, szülő- vagy lakóházáról, sír­járól készült, legfeljebb tíz darab, lehetőleg 13X18 cm-es, mű­vészi igényű fényképfelvétellel nevezhetnek be. Pályázni régi és új felvételekkel egyaránt lehet. Egy-egy témáról több felvé­tel is készülhet. A fényképeket 1971. február 15-ig a Petőfi Iro­dalmi Múzeum címére (Budapest, V. Károlyi Mihály utca 16.) kell beküldeni.­­ A felvételekhez a negatívot is mellékelni kell. A pályáza­ton díjat nem nyert negatívjait kívánságra visszaküldjük. Min­den felvételhez gémkapoccsal kísérőlapot kell csatolni. A kí­sérőlap tartalmazza a témát, a sírfeliratot (vagy az emléktábla szövegét). A küldeményen kérjük feltüntetni: Fénykép! össze nem hajtható! A pályázat jeligés. A pályázó nevét és címét zárt boríték­ban mellékeljék a felvételekhez. Az eredményhirdetésre 1971. március 15-én kerül sor. Pályadíjak: I. díj 2000 Ft, II. díj 1000—1000 Ft, III. díj 500— 500 Ft. Jutalmak: könyvek és múzeumi műtárgymásolatok. A pályázatra beküldött képek a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában maradnak, annak gyűjteményét gazdagítják. FIATALOK! Vegyetek részt a pályázaton! Ápoljátok irodalmi hagyományainkat, kultúránkat! KISZ Központi Bizottsága HAZAFIAS NÉPFRONT Országos Honismereti Bizottsága Központi Múzeumi Igazgatósá­g Petőfi Irodalmi Múzeum R. Kovács Árpád rajza

Next