A Jövő Mérnöke, 1973 (20. évfolyam, 1-40. szám)

1973-01-20 / 1. szám

Egyetemistajelöltek között EGYSZERŰ ÚJSÁGHÍR: Fe­­hérvárott, a Hunyadi Mátyás Közgazdasági Szakközépiskolá­ban, tizenegy csoportra osztva mintegy nyolcvan fiatal készül egyetemi felvételére. Miért ér mégis ennél jóval többet? Mi emeli ki ezt a hasonló esemé­nyek sorából a televízió, orszá­gos napilapjaink nyilvánossága elé? Számunkra igen kedves kö­telesség mindjárt a nyomozás elején leszögezni, hogy e hetes tábor valamennyi előadója, felügyelője, tanára egyete­münk oktatója vagy hallgató­ja. Két, magában is jelentős kezdeményezés összefonódásá­nak lehettünk itt tanúi. Az 1968-ban éppen a mostani ve­zető, Dér János adjunktus ál­tal felvetett előkészítőtábor­rendszer találkozik és fonódik össze a BME KISZ-bizottsága által tavaly kiszélesített diák­­tanár-mozgalommal. Zászló­jukra a hátrányos helyzetben levő fizikai dolgozók gyerme­keinek felkarolását tűzték cé­lul. Nehéz kérdés ez, anélkül, hogy bele szándékoznánk mé­­lyedni, le kell szögeznünk: pontos határvonal meghúzása lehetetlen. Végső cél természe­tesen a rátermettek és rászo­rultak általános segítése kell legyen. A EDDIGI GYAKORLAT­NAK megfelelően az előkészí­tő tanfolyam és táborsorozat résztvevőit harmadikos koruk­ban választják ki. Minden fi­zikai dolgozó gyermeke je­lentkezhet, amennyiben a fel­vételi tárgyból várható beisko­lázása szerint megfelelő ered­ményt ért el, és iskolája helyi előkészítőjén (amennyiben ilyen van) eredményesen sze­repelt. A továbbiakban, mivel a mozgalom ma már országos­nak tekinthető, témák szerint táborokban vesznek részt elő­készítő előadásokon a nyári szünet folyamán. Rendszeres és hivatalosnak tekinthető mű­ködésük egész Dunántúlra, va­lamint Nógrád megyére kiter­jed. Az ország fennmaradó te­rületeivel hallgatólagosan ha­sonlóképpen jó viszony alakult ki. Bár meg kell jegyezni, hogy az idevalósi fiatalok inkább — vonzási kör szerint — a te­rületüknek megfelelő egyete­mek előkészítő tanfolyamain vesznek részt. E táborok szer­vezésében, levezetésében orosz­lánrészt a Budapesti Műszaki Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem vállalt. A tanfolyam alatt a gimnazista és technikumi fiatalok megis­merkednek választott felsőok­tatási intézményükkel, kultu­rális és egyéb ismeretterjesztő rendezvényeken vesznek részt. Tavaly nyáron így tekintette meg például e mostani tábor elődjének közössége a Szkéné egyik előadását, és lakta be sokuk jövendő második ottho­nát, a Vásárhelyi Kollégiumot A tábor idejének leteltével egy idejében és terjedelmében ugyan szűkített, de a felvételi­nek teljesen megfelelően össze­állított és értékelt dolgozatot írtak a résztvevők. Ennek eredményeit messzemenően fi­gyelembe véve, a kialakult sze­mélyes vélemények, benyomá­sok segítségével igyekeztek a fiatalok választását, elképzelé­seit helyes irányban befolyá­solni. Akkor a műegyetem gon­dozásában rendezett táborral párhuzamosan több más ha­sonló működött. Ezen csopor­tok működését, elért oktatási­előkészítési eredményeit ösz­­szegzendő került sor, most már a választott intézménytől függetlenül, e jelenlegi foglal­kozássorozatra. Bár későbbre tervezték, a körülmények úgy hozták, hogy már a januári téli szünetben sor került le­bonyolítására. Igaz ugyan, csak Fejér megyére szűkítve. Itt sietünk megemlíteni, hogy a megye ez ideig is élen járt e mozgalomban, s fiataljainak messzemenően gondját viseli már évek óta. Minden remé­nye megvan rá, hogy országos szinten az első legyen, aki ége­tő pedagógusgondját saját erő­ből megoldja, épp csak példát említve. Hogy a nehézségeket se hallgassuk el, megoldatlan — ezen előkészítő-sorozat ta­núsága szerint — Somogy me­gye részvételének problémája. Csokonai, Illyés Somogya — e tekintetben legalábbis — nem siet tizenéveseinek segít­ségére, a táboroknak évről évre legkevesebb a Somogyból érkező lakója. AZ ELŐREHOZOTT IDŐ­PONT okozza az ELTE okta­tóinak távollétét is. Azonban a megyei tanács illetékes osz­tálya, a Megyei Szakszervezeti Bizottság és a Budapesti Mű­szaki Egyetem KISZ-bizottsá­­gának összefogása módot adott a zavartalan és eredményes lebonyolításra. Január 2. és 6. között naponta kétszer kétórás elméleti képzésben, majd dél­után hasonlóképpen a felme­rült példák megoldására, gya­korlatokon vettek részt a me­gye minden területéről összese­­reglett fiatalok. Valamennyien már eddig is az előkészítő hall­gatói voltak. Az elkerülhetet­len átáramlás, egyéb személyi változások ellenére sikerült megőrizni a tábor személyes kapcsolatokra épülő jellegét. A foglalkozások bevégeztével, szombaton egy dolgozat elké­szítésére került sor, melynek eredményét, az értékelés szem­pontjait messzemenően megbe­szélik a résztvevőkkel. A to­vábbiakban már csak a felvé­teliken találkoznak oktatók és diákok. A tábor vezetői ugyan­is valamennyien a felvételi bizottságoknak is tagjai lesz­nek, így nyílik mód az oly­annyira áhított oldottabb lég­kör megteremtésére. A pályá­zó nem kerül teljesen idegen környezetbe, ismeretlen szemé­lyek, elvárások kereszttüzébe. AZ ELŐZŐKBEN FELME­RÜLT annak a terve is, hogy az összegző jellegű összejöve­teleken kívül, a szabadon ma­radt köztes időben levelező ok­tatás jelleggel kísérjék végig a fiatalok fejlődését. Ez azon­ban, amellett, hogy az anyagi lehetőségek keretén, a rendel­kezésre álló személyi állo­mány lehetőségein túlmutatott, nem mutatkozott szükséges­nek. E munka a középfokú tanintézetek előkészítőinek a feladata. Nem okozott nehéz­séget az a körülmény sem, hogy ez alkalommal a jelen­levők nemcsak a műegyetem felé igyekeztek. Mindenki itt volt a megyéből, akinek a nyár folyamán matematika- és fizi­kafelvételit kell tenni, vagy az egyiket legalább. Ügyes cso­portbeosztással, a már ismert oktatók jelenlétének biztosítá­sával sikerült az esetleges visz­­szásságokat eleve elkerülni. Abban a reményben bocsátjuk útjára munkájukról szóló hír­adásunkat, hogy a többi me­gyében is hasonló sikerrel zá­rulnak majd a táborok, az eredmények a továbbiakban sem maradnak el: közeledik a tavasz, új harmadikosok vár­nak nélkülözhetetlen segítsé­gükre. A MUNKA, A SEGÍTSÉG hétköznapjai mindig csende­sek. Nélkülözik a hírverést. Mi mégis azt szeretnénk, ha mind többet hallhatnánk róluk vagy a tevékenységüket könnyítő újabb kezdeményezésekről. Például, még teljesen feldol­gozatlan munkájuk utóélete. Nagy segítség lehetne a végle­ges módszerek kialakításában az eddigiek statisztikai feldol­gozása, egyetemi eredményes­ség, a nem előkészítettekkel való összevetés stb. Figyelem, KISZ-alapszervek! Nem dön­töttetek még, mit végeztek tár­sadalmi munkában?... Papp Mária Egy információ feltámadása ÉS MÁSODIK ÉLETE Országos méretű akció lett a fizikai dolgozók gyerekeinek segítése, felkészítésük érettsé­gire, előkészítésük az egyetem­re. Diák tanárok, táborok, leve­lezések, értékelések, új és új ötletek erősítik hatékonyságát. A sajtóban, a rádióban szinte divatos, kötelező témává vált a beszámoló egy-egy sikeres vállalkozásról. A Műszaki Egyetem sokféle utat-módot talált eddig is a segítségnyúj­tásra. Most egy újabb kísérlet kezdődött meg, ami nem any­­nyira látványos, de ha ered­ményeket lehet vele elérni, ak­kor országos követésre talál­hat. Az építészmérnöki karon évek óta országos viszonylat­ban a legalacsonyabb a fizikai dolgozók gyerekeinek jelent­kezési és felvételi aránya: kb. 15 százalék. Ami az I. évfo­lyam létszámát tekintve tizen­­négy-tizenöt hallgató. Keresni kellett egy olyan módszert, amivel nemcsak a tanulók je­lentkezésének számát lehet növelni, hanem a felvételi vizsgán nyújtandó teljesítmé­nyüket is sikeressé lehet for­málni. Ismerve az építészmér­nöki kar felvételi követelmé­nyeit és a várható öt-hatszo­ros túljelentkezést, ez nem tűnt könnyű feladatnak. A ka­ron a matematika- és fizika­tudás mellett döntően szükség van a rajzkészségre. Még a fővárosi gimnáziumok rajzok­tatása is kevés, vidéken pedig szinte nem is tanítanak sza­badkézi rajzot. Nyilvánvaló, hogy elolvasva a felvételi tá­jékoztatót, könnyű visszaret­tenni egy alig ismert, alig gyakorlott tárgytól. A segítségnek tehát több ol­dalúnak kellett lenni: felkutat­ni olyan embereket, akik ép­penséggel nem is akarnak to­vább tanulni, de tanulmányi átlaguk legalább négyes, meg­keresni olyanokat, akik szeret­nének ugyan tanulni, de még nem jutottak el a döntésig. A megoldást, illetve az ötle­tet egy statisztika adta, amit 1966 óta minden középiskolá­ban elkészítenek, de gyakor­lati haszna csak egy mutató­szám volt a középiskolák ta­nári karának. A neve: tovább­tanulási felmérés. Ilyen sta­tisztikai lapot a középiskolák harmadik osztályában ,min­denki kitölt. Tartalmazza a tanulmányi eredményt, azt, hogy melyik felsőoktatási in­tézményben akar tovább tanul­ni az illető, vagy azt, hogy nem döntött, illetve nem akar tovább tanulni. Az egyetemi számítóközpont engedélyével mintegy ötven­ezer ilyen kartont vizsgáltak meg az építészkaron. Ebből az ötvenezerből válogattak ki há­romszáztíz olyan fizikai dolgo­zó gyereket, akik közül 119 még nem döntött, 114 nem akar tovább tanulni és 77 ,kife­jezetten az építészkarra szeret­ne jönni. Százharmincketten válaszol­tak arra a jelentkezési lapra, amit az iskolaigazgatókon ke­resztül a kar küldött nekik. Ezek közül az értesítés hatásá­ra többen döntöttek az építész jellegű felsőoktatási intéz­ménybe való jelentkezés mel­lett. Százhúsz tanulót kétnapos találkozóra hívtak be decem­ber 28—29-én. Közülük százan jöttek el. Ezekből 21 még nem döntött, 22 nem akart tovább tanulni,'51 az építészkarra sze­retne jönni, hatan pedig — hírét véve az akciónak — kér­ték behívásukat. A kétnapos találkozó igen tartalmas volt: Deák dékán úr megnyitó és tájékoztató szavai után matematika-, fizika- és rajzfelmérés következett. A felmérés hasonlított a felvéte­li vizsgákhoz annyiban, hogy a kiválogatott példák közül volt, ami szerepelt felvételiken, de volt, ami semmi felkészülést nem kívánt. Fizikából ugyanilyen nehéz és könnyű fajsúlyú példák vol­tak, rajzból kockaalakzat és akantusz gipszminta volt a fel­adat. Este ismerkedés volt a kollégiumban, ahol kötetlen beszélgetés formájában mére­gették egymást a behívottak és a kar kollégistái. (Folytatás a 4. oldalon) az egyetek HIVATALOS KÖZLEMÉNYEI TÁJÉKOZTATÓ az 1972/73. tanév negyedik egyetemi tanácsüléséről Az Egyetemi Tanács decem­ber 18-án tartotta negyedik ülését e tanévben. Az ülés első napirendi pontjaként az 1973. februárban induló új szakmér­nöki szakok tantervjavaslata szerepelt. A tanács felkérte a karokat, hogy vizsgálják felül az egyes szakmérnöki szakok elnevezését nyelvhelyességi szempontból, és szükség szerint tegyenek javaslatot a rektor­nak az elnevezések pontosítá­sára, továbbá felhívta a figyel­met arra, hogy szakmérnök­képzést csak abban az esetben szabad indítani, ha a felvehe­tők száma minimálisan 20 fő. A tanács második napirendi pontként foglalkozott az egye­tem 1973. évi költségvetési, be­ruházási, felújítási és KK-ala­­pok tervére készített javaslat­tal. Az előterjesztésért köszö­netet mondott a gazdasági és műszaki főigazgatóság vezető­jének és munkatársainak, va­lamint az anyag értékes véle­ményezéséért a tanács egye­temfejlesztési bizottságának. Az Egyetemi Tanács a javasla­tot elfogadva a következőkép­pen határozott. Felkérte a rek­tort, hogy tájékoztassa a Mű­velődésügyi Minisztériumot — az új képzési célok beve­zetésével, az oktatás kor­szerűsítésével, fejlesztésé­vel kapcsolatos még fede­zetlen többletköltségek­ről, — a technikai segédszemély­zet minimális létszámfej­lesztéséhez szükséges bér­alapokról, — a kollégiumok elhasználó­dott felszereléseinek pót­lására még szükséges költségekről,­­ az évközi áremelkedések­ről, különös tekintettel a vegyszerek áremelkedésé­re, és kérje a hiányzó fedezetnek 1973. évre történő biztosítását. Az Egyetemi Tanács a továb­biakban úgy határozott, hogy a folyamatban levő, valamint a tervezés alatt álló beruházá­sainkat felül kell vizsgálni. E felülvizsgálat célja az, hogy a rendelkezésünkre álló pénz­ügyi kereteket koncentráltan és a gazdaságosság messzeme­nő figyelembevételével hasz­náljuk fel. A karok és a gaz­dálkodó egységek vezetői a rendelkezésükre bocsátott anyagi eszközöket, a már elha­tározott oktatásfejlesztési cél­kitűzések, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának az állami ok­tatás fejlesztésére hozott hatá­rozata megvalósítása érdeké­ben használják fel. Törekedni kell a belső tartalékok feltárá­sára, csökkenteni kell a túl­méretezett raktárkészleteket és mellőzni a indokolatlan be­szerzéseket. Az árak növeke­dése következtében szükséges a könyv- és folyóirat-beszerzé­sek egyetemi szintű kooperá­ciója is az ellátottsági szint tartása érdekében. Az Egyetemi Tanács az elő­terjesztéssel kapcsolatban olyan határozatot is hozott, mely szerint — figyelemmel a gyors technikai fejlődésre és a rendelkezésünkre álló szűk anyagi bázisra — a dékánok­nak arra kell törekedniük, hogy a szerződéses munkák készkiadása terhére beszerzett állóeszközök egyetemi tulaj­donba kerüljenek. Az ipari tárcákkal kötött szocialista szerződésekre támaszkodva a jelenleginél nagyobb erőfeszí­téseket kell tenni, hogy a tár­cák és vállalataik az egyetem gép- és műszerparkjának kor­szerűsítésében anyagi támoga­tást biztosítsanak, továbbá az ipari minisztériumokat fel kell kérni, hogy nyújtsanak foko­zott anyagi támogatást a BME Továbbképző Intézete felépí­téséhez, működéséhez, miután ez kifejezetten a tárcák szük­ségleteit, igényeit elégíti ki. A testnevelési tanszék veze­tőjét határozatban arra kérte a tanács, hogy a sportolásra for­dítandó költségvetési összeg­ből a nagyobb részt a hallga­tók, az oktatók és a nem okta­tó dolgozók tömegsportolási céljaira fordítsa. Az Egyetemi Tanács megál­lapította, hogy az egyetemün­kön kialakult decentralizált gazdálkodás mindinkább meg­szilárdul. Egyben felkérte a ta­nács az egyetemfejlesztési bi­zottságot, hogy készítsen ja­vaslatot munkája hatékonyab­bá tétele érdekében kívánatos feltételekről és néhány irány­elvet adott az 1974. naptári év­re szóló költségvetés elkészíté­séhez. Az Egyetemi Tanács harma­dik napirendi pontként Az egyetemi ösztöndíj-politika irányelvei című anyagot tár­gyalta és a következők szerint határozott. Az Egyetemi Tanács az elő­terjesztésben vázolt egyetemi ösztöndíj-politikai irányelve­ket a vitában elhangzottak fi­gyelembevételével elfogadta és felkérte az általános rektorhe­lyettest, hogy a KISZ, vala­mint a karok bevonásával dol­goztassa ki az irányelvek al­kalmazására vonatkozó rész­letes végrehajtási utasítást, azt bocsássa a karok, a KISZ és más érdekelt szervek rendel­kezésére ; továbbá a Művelő­désügyi Minisztériumnak az állami támogatásról szóló új rendelkezése alapján a kollé­giumi tanács véleményének meghallgatásával dolgozza ki a kollégium szervezeti és mű­ködési szabályzatának módosí­tását. Az egyetemi ösztöndíj-poli­tika irányelveinek megtárgya­lása kapcsán végül úgy hatá­rozott az Egyetemi Tanács, hogy a tárgyalás folyamán a minisztériumi keretrendelke­zéssel ellentétben elhangzott javaslatokat az általános rek­torhelyettes a tanács oktatási és nevelési bizottsága bevoná­sával vizsgálja meg és szükség esetén készítsen a 146/1972. (MK. 18.) MM számú utasítás módosítására javaslatot. 10/1972-73. SZÁMÚ EGYETEMI KÖRLETÉL I. Az egyetem részvétele az 1973. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron A Magyar Tudományos Aka­démia 1973. évben is lehetővé teszi, hogy pavilonjában egye­temünk ismét kiállíthasson. 1972. évi kiállításunk a párt vezetői, a kormány tagjai előtt, valamint tudományos és ipari körökben széles körű elis­merést váltott ki. Arra kell törekedni, hogy az 1973. évi kiállítás ugyancsak mutassa be az egyetemen folyó sokol­dalú alkotó tevékenységet, ezen belül elsősorban azokat a műszaki eredményeket, ame­lyek központi vagy tárca cél­program megvalósítását segí­tik elő. Kérem az oktatási szerveze­ti egységek vezetőit, hogy az igénybejelentést a tudományos rektorhelyetteshez a csatolt melléklet felhasználásával 1973. január 25-ig juttassák el. II. Tanszéki elnevezés megváltoztatása A villamosmérnöki kar ta­nácsának javaslata és az egye­temi tanács állásfoglalása alapján dr. Polinszky Károly miniszterhelyettes folyó hó 12-én kelt 70 263 1972. számú leiratával megváltoztatta két villamosmérnökkari tanszék elnevezését az alábbiak sze­rint: az elektroncsövek és félveze­tők tanszék nevét elektro­nikus eszközök tan­széke elnevezésre; a híradás- és műszeripari technológia tanszék nevét elektronikai techno­lógiai tanszék elnevezés­re. III. Tanszékvezetői megbízás, kinevezés, kitüntetés — Dr. Szentmártorfy Tibor egyetemi docenst ideig­lenes jelleggel, az 1972. de­cember 1-től 1973. június 30-ig terjedő időre, megbíztam a gépészmérnöki kar áramlástan tanszéke vezetésével. — Dr. Jachimovits Lászlónét 1973. január 1-i ha­tállyal a Martos Flóra Kollé­gium igazgatójává kineveztem. — A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. T­a­t­ta­m­­a­n­­­i Károly egyetemi ta­nárt, a vegyipari műveletek tanszék vezetőjét 60. születés­napja alkalmából eredményes oktató-nevelő és tudományos munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend arany fo­kozatával tüntette ki. Dr. Perényi Imre s. k. rektor Gépjármű-szerkezetek méretezése A Műszaki Könyvkiadó most jelentette meg a gépjármű­szerkezetek méretezéséről szóló könyvet, amelyet dr. Ternai Zoltán egyetemi docens szer­kesztett. „A közlekedés rohamos fej­lődése következtében — írja a kötet előszavában a szerkesz­tő — egyre több mérnök fog­lalkozik a gépjárművek terve­zésével, gyártásával és üze­meltetésével. A könyv célja, hogy a tervezőmérnököt segít­se alkotó munkájában ... egy­ben összefoglalja a műszaki egyetem hallgatói számára a gépjármű-szerkezetekkel kap­csolatos elméleti ismereteket.” A könyv elsősorban a gép­jármű-szerkezetek méretezésé­vel foglalkozik és a múlt évek­ben megjelent Gépjárműmoto­rok méretezése című könyv­vel együtt tartalmazza a gép­kocsi teljes méretezését. A 16 fejezetből álló kötet szerzői: dr. Ternai Zoltán, dr. Lévai Zoltán, Rajcsányi Lász­ló, Szüle Dénes, Urbaditsák János, Kovácsházy Ernő, dr. Dezsényi György, Németh Jó­zsef, Gergely Tibor, Hajós László, Koroknái László, Fa­zekas István, Hodvogner Lász­ló és dr. Michelberger Pál. A több mint 900 oldalas kö­tet 700 ábrát tartalmaz és ez­zel is segíti a tárgyalt anyag jobb megértését. A hasznos és egyetemünk­­oktatói és hallgatói számára nélkülözhetetlen kötetre­­ ez­úton is felhívjuk a figyelmet.

Next