A Jövő Mérnöke, 1979 (26. évfolyam, 1-38. szám)

1979-01-20 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1979. JANUÁR 20. ­ Találkozások január közepén A könyvtár nagyjából tele van. A Libellában három ki­sebb csoport ücsörög. Pálinkát isznak, fekete kávét isznak és háromféle vizsgáról beszélget­nek. Az egyes buszon, reggel, egy szőke fiú úgy belemerül valami jegyzetbe, hogy észre sem veszi azt a tizenéves, kék­szemű „punk”-lányt, aki pedig már a Deák tér óta kitartóan fixírozza őt. Az ember vé­gigmegy a­z épület folyo­sóin és mindenütt vizsgázók­ba botlik. Ismerősök és isme­retlenek első kérdése: Vizsgáz­ni voltál? Hogy sikerült? Mennyi van még hátra? S íme a válaszok: A KISZ-vezető — kari KISZ-bizottságra siet — meg kell szervezni a vizs­gaidőszak tervezett vezetőkép­ző tábort, meg különben is: megbeszélése van valakivel. — Semmi különös — még egy vizsgám van hátra. Á! Se­hogy. Kinyírt egy kicsit az új tanulmányi rendszer. Eddig arra volt jó a vizsgaidőszak, hogy átlagot javítson az em­ber. No, igen. A szorgalmi időszakban van elég elfoglalt­ságom a tanuláson kívül is. Persze, mások is. Viszont akik edig épphogy egy-egy kettessel csusszantak át, azoknak most jobb. Úgy látszik kénytelenek tanulni. Sebaj! Ha az utolsó vizsgám jól sikerül, meg lesz a négyes. De ne haragudj, sie­tek! Várnak — mondja és el­rohan. (Jól sikerült neki.) Akit érdekel a szakma — Tudod engem érdekel a szakma és emiatt volt is már egy-két botrányom. Hogyan? Ja, hát mert nem azzal fog­lalkoztam, amit éppen szá­­monkértek. Most? Most éppen kirúgtak. Hogy miért? Igazuk volt. Ez idén a legnehezebb vizsgánk, én pedig nem tanul­tam magamat halálra. Ráadá­sul van az anyagnak egy olyan része, ami jobban érdekel és én meg épp azt nem tanultam meg. Igen. Kevés volt már az idő arra, hogy rendesen meg­nézzem, átfutni meg nem akar­tam. Az írásbelin pedig épp ebből a részből volt a legtöbb kérdés. És az a röhej, hogy a többit nagyjából meg tudtam oldani. Délután? Piroskával talál­kozom. Este meg valószínűleg átmegyek a barátomhoz, egy kis szivornyára. Hogyan? Hát persze. Bosszankodom. Már olyan szépen elterveztem, hogy mit fogok csinálni. Mindegy. Van egy hetem. Holnaptól be­járok a könyvtárba és átve­szem rendesen az egész anya­got. Nem bízok én meg ezek­ben! És nem szeretném, ha mégegyszer kéne mennem! Az ötödéves — Szia, mi van? Még min­dig? Igen. Most már csak a munkavédelem vizsga van hátra, de az csak valamikor márciusban. Miből? Ja, igen. Te sem szeretted? Ronda egy tárgy, de rendes volt a vizs­gáztató. Elmondtam neki, amit tudtam — sőt többet — azt mondja: hármas. Aztán bele­néz az indexembe, már írná is be a jegyet, amikor észreveszi, hogy tulajdonképpen ez volt az utolsó vizsgám. „Elnézést kolléga, de akkor inkább né­gyest adok” — és már javítja is át a jegyet. Elnéztem neki. A jótanuló A jótanulót sokan ismerik — nem az a halk típus. Most is hosszasan beszélgetünk. Minden másról. Azért elárul­. Milyen tapasztalatokat szereztek a részvizsgákról az első félévben a tanszéken? — A harmadéves műszer szakosok tettek eleget ily mó­­don tanulmányi kötelezettsé­geiknek a folyamatszabályozás című tárgyból. Az előadó dr. Frigyes Andor tanszékvezető volt. A tárgyból heti két óra előadáson és két órás tanter­mi gyakorlaton kellett részt­­venniük a hallgatóknak. Ez annyiban módosult, hogy — részben tantermi okokból — most nem tankörönként, ha­nem az egész évfolyamnak egyszerre, az előadásba építve tartotta Frigyes professzor a példamegoldási gyakorlatokat. A számonkérés félév végi vizsgáról 3 részvizsgára, 5 há­zi feladatra (megoldásuk ese­tenként 2—2 héten keresztül kb. 4 óra elfoglaltságot jelen­tett) változott, s a végső osz­tályzatba beszámítottuk a jegyzetelési technikát is. — Mit kell érteni a jegyze­telési technikán? — A katalógust kötelezővé tették egyetemszerte. Mi eggyel tovább léptünk. Kötelezővé tettük a jegyzetelést is. A bentlétnek ugyanis csak akkor van értelme, ha a diák profi­tál belőle, s nem — mondjuk — a víkendjéről ábrándozik az előadás alatt. Nem mond­hatom, hogy általános üdvri­valgással fogadta az évfolyam ezt az újítást. Akadtak olya­nok is, ha nem is sokan, akik nagy hangon tiltakoztak a „dedós módszer” ellen. Termé­szetesen nem a szépírás gya­koroltatása volt a célunk, ha­nem az, hogy megtudjuk, kö­vetik-e, tudják-e követni az előadót a tananyagban a diá­kok? Ezért aztán két-három tanársegéd is bent ült mindig az előadásokon, hogy össze tudja hasonlítani a jegyzeteket az elhangzottakkal. A „tech­nikát” oly módon számítottuk bele az osztályzatba, hogy aki megtagadta, vagy nagyon rosz­­szul jegyzetelt, az egy jeggyel rosszabbat kapott, aki pedig kiválóan rögzítette a hallotta­kat, annak felfelé kerekítet­tünk. — Nem túl népszerűek az egész évfolyamos előadások, a diákok többnyire panaszkod­nak, hogy a nagy létszám miatt nem tudnak emberi kap­csolatba kerülni tanárukkal. Hogy a gyakorlatot is össze­vonták, erre még kevesebb lett az esély. Nem jelent ez neve­lési szempontból nag­yobb­ hát­­rányt, mint amekkora előny a jó, nem kapkodta el a dolgo­kat. Két vizsgája még hátra van. Viszont az eddigiek egy kivétellel mind jelesre sike­rültek. Az az egy meg négyes lett Aztán még hosszasan be­szélgetünk. Minden másról. A könyvtár nagyjából tele van. A Libellában három ki­sebb csoport ücsörög. Pálinkát isznak, fekete kávét isznak és a különböző vizsgákról beszél­getnek. Meg másról. Dehát, van idejük — dúl a vizsgaidőszak, teöke tanteremmel való takarékos­kodás? — Az összevonást a kény­szer szülte, de azért vigyáz­tunk arra, hogy ne veszítsük el teljesen a kapcsolatot diák­jainkkal. A tanköröket ketté­osztottuk, s minden csoport kapott a fiatal tanárok közül egy konzulenst, akihez kon­zultálni mehet, aki kijavítja a házifeladatait, ellenőrzi a jegyzetelést. Volt némi hábor­gás amiatt, hogy ezt nem tud­tuk megoldani másképp, csak az órarenden kívüli elfoglalt­ság terhére. Ennek azonban technikai okai voltak, ezért jelentős változás továbbra sem várható. — Végülis mennyire vált be a tanszéken a részvizsga-rend­szer? — Elértük a célunkat. Gya­korlatilag megvalósult a folya­matos tanulás, a vizsgajegyek is ezt tükrözik, habár valami­vel jobb átlag született a reá­lisnál (az évfolyam vizsga­­jegyátlaga 4,17), ennek az az oka, hogy a házifeladatok osz­tályzatait 50 százalékban vettük figyelembe. Jövő félévben 25 százalékot fognak érni, a rész­vizsga-osztályzatokkal egyenlő értékűek lesznek. Az viszont kétségtelen, hogy az előző évfo­lyamokhoz képest a mostani kísérletisek jóval többet tud­nak — a bukási arány meg­változása is erre vall. Míg ed­dig általában az évfolyam 20 százaléka kapott elégtelent fo­lyamatszabályozásból a félévi vizsgán, most senkit nem kel­lett megbuktatnunk. Utóvizs­gázók ennek ellenére voltak a határidőcsúszások, igazolatlan hiányzások miatt az évfo­lyam körülbelül 10 százaléka csak tv-jelleggel kaphatta meg a félévi osztályzatát. Ez azon­ban nem jelentett tudásbeli mércét, mert a letiltottak kö­zött jeles is akad. A konklú­zió tehát az, hogy — bár az új rendszer mind a diákoktól, mind a tanároktól maximális erőfeszítést és olykor áldozato­kat is követelt a­­tanár elfog­laltságába — órarendjébe —, hivatalosan egyetlen perc sem számít bele abból az időből, amit az említett ellenőrzések­kel, konzultációkkal a diákjai­val eltöltött.) — megérte. Töb­bet tudnak, fejlődött a jegy­zetelési technikájuk, jobban sikerült a vizsga. S az így szerzett jó közérzet bizonyára kiha­t a többi tantárgyból elért eredményekre is. Csernovics Mária Megkérdeztük Szegvári Zsuzsát, a folyamatszabályozás tantárgyfelelősét Úgy tűnik, neki könnyebb. Dr. Prónay Gábor adjunktus És nekünk nehezebb. Harmadéves villamosmérnökök „lineáris hálózatok” vizsgájának írásbeli része Jászberényi Gyula felvételei Utazó­tábor: Január 17-én a KISZ-bi­zottság képviseletében kéttagú delegáció utazott a Szovjet­unióba a nyári építőtábori szerződések szövegének végle­gesítése, illetve megkötése céljából. A delegáció tagjai: Mezei István és Kecskeméti Lajos az egyetem pesti épí­tőtáborának volt és leendő vezetői. — Mintegy húsz napot töl­tünk a Szovjetunóban, kilenc egyetemmel véglegesítjük a szerződéseket, egy új kapcso­latot is megpróbálunk létre­hozni — mondta Mezei Ist­ván. — Körútunkat Kijevben kezdjük, majd Leningrádon, Moszkván, Tallinnon keresztül Vilniusban fejezzük be. A szerződések megkötése mellett meg akarunk ismerkedni elő­­re a hozzánk utazó táboro­zók csoportvezetőivel is. Jó dolog, hogy erre, a jutalom­nak is számító szerződéskötő útra tavaly óta a leendő tá­borvezetők — jelen esetben mi — utazhatnak ki. Végül is a hozzánk érkezőkkel mi fo­gunk foglalkozni, mi tudjuk, hogy mit tudunk adni Ezen­kívül beszélgettem srácokkal, akik tavaly kint táboroztak , úgy hogy most már azt is tudjuk hogy mit kérjünk, így a szerződések nem lesz­­nek­ formálisak. Az itthon levő tábor­veze­tők, csoportkísérők sem ülnek a babérjaikon: a nyári kirán­dulások szálláshelyeit szerve­­zik. — eö — I1 Még javában folynak a vizsgák Dr. Szentgyörgyi Sándort, a vegyipari és mezőgazdasági ipari gépek tanszék vezetőjét arra kértük, hogy mondjon vé­leményt az új oktatási rend eddigi tapasztalatairól a vizs­gaidőszak félidejének tükré­ben. — A sikeres oktatásnak több feltétele van. Az egyik, a kor­szerű tematika. Az első négy évfolyam már a reformtanterv szerint tanul, amelynek elsőd­leges célja az volt, hogy a tananyagot a megváltozott igé­nyekhez közelítse. Legalább ennyire fontos azonban, hogy az oktatási módszerek is kor­szerűsödjenek. Az év elején bevezetett új oktatási rend ed­digi tapasztalata, hogy na­gyobb lett a hallgatók terhe­lése, de az eredményeikre ez előnyösen hatott. Fél év köz­ben eljutottak hozzánk olyan panaszok, hogy a részvizsgák­nál a már teljesített anyag­részre is visszatértek az okta­tók. Azt nem lehet megtenni, hogy soha korábbi anyagot ne kérjenek számon a hallgatók­tól, mindenesetre jogos az a vélemény és én is egyetértek evvel, hogy nem lehet a diák minden pillanatban a teljes anyag birtokában. Természete­sen ezért nem válhat rend­szerré az ilyen vizsgáztatási forma. A szorgalmi időszak meghosszabbítása nagyon idő­szerű volt. Sehol másutt a vi­lágon nem volt ennyire rövid. A blokkosított órarend beve­zetése is hasznos,, hiszen a két-három órás szünetek az oktatást már nagyon hátráltat­ták. Lényegében most jutot­tunk el ahhoz az oktatási mi­nimumhoz, amely nélkül már nem lehetett volna eredmé­nyesen tanítani. Most még nyesegetni kell az új oktatási rend kinövéseit, igyekezni kell tovább tökéletesíteni. Az oktatásmódszertani köz­gyűlésen dr. Artinger István elmondta véleményét, hogy a számonkérésnek nem büntető, hanem jutalmazó jellegűnek kell lennie. Teljesen egyetér­tek kollégámmal. Szerintem is serkenteni kell a hallgatót, hogy jobb osztályzatra töre­kedjen és, hogy mindenki olyan jegyet kapjon,, amilyet el tud érni. Tehát ha valaki úgy érzi, hogy többet tud an­nál, mint amennyit egy adott pillanatban bizonyítani sike­rült, hadd kapjon lehetőséget a javításra. Személy szerint én egy­általán nem vagyok híve a középkori stílusú tanár-diák viszonynak. Legyen ez a kap­csolat minél termés­zetesebb, emberibb, annál inkább, hi­szen diákjaink egy részének ma épp olyan felnőtt gondjai, problémái vannak, mint ne­künk magunknak. Nem szabad hogy a fenyegetés hassa át a vizsga légkörét. Most még javában folynak a vizsgák. Még nem ismerem a kollégák véleményét sem, hogy az új oktatási rend mikép­pen befolyásolta az eredmé­nyeket és a hallgatói képvise­lőkkel sem találkoztam még, hogy a tapasztalatokat megbe­széljük. — cka —

Next