A Jövő Mérnöke, 1980 (27. évfolyam, 1-40. szám)
1980-01-19 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1980. JANUÁR 19. A fotós az elsőéves építész fiúk közül csak a jamaicai diákot találta otthon, tanulmányaiba temetkezve... Vizsgaösszeállí- ■nMMnnMMi tás a 3. oldalon KISZ-előzetes Az „EB iskoláról” — így hívják a KISZ egyetemi bizottságának téli táborát — hazaérkezett vezetők nem jöttek üres tarsollyal. Elkészültek az ütemtervek a 80-as év első félévére. A megszökött programok között találtunk néhány újdonságot. Nem lesz FIN-fesztivál 11. vagy inkább, másképp ünnepeljük 1980-ban a forradalmi ifjúsági napokat. A fesztivál helyett túrát szervez az egyetemi bizottság április 13-ra. A karok csapatai különböző utakon érnek majd fel a Hármashatár-hegyre, a túra végcéljához. Hogy azért út közben se unatkozzanak, különböző szellemi és fizikai akadályokat kell leküzdeniük a részvevőknek. A találkozási helyen pedig a FIN-fesztiválokon megszokott kép fogadja majd őket — sátrak, bódék, kavargás. — Idén időben is elkülönülnek majd egymástól a direkt politizáló és a szórakoztató programok. Nem kell majd választani az egérfutóverseny, a sárkányrepülők és mondjuk a gazdasági helyzetünket boncoló vitakör között, mert nem egyszerre lesznek. A helyszíntől, a kirándulástól , és nem utolsósorban tőlünk is függ majd, hogy hogyan sikerül megünnepelni a FIN-napokat. A szervezők mindenesetre bizakodók, bár egyikük sem erősítette meg azt a kósza hírt, miszerint a KISZ egyetemi bizottsága külön határozattal biztosítaná, hogy április 13-án száraz, derült, napos idő legyen. Haditorna, női foci Aki sportolni akar — teheti. Főleg, ha időben jelentkezik a különböző tanfolyamokra, ha elmegy a sportrendezvényekre A romantikát, kalandot kedvelőknek ajánlhatjuk az MHSZ haditorna klubját, melynél tagjai megismerkednek mindennel, amire egy belevaló lovagnak csak szüksége lehet. Akik pedig inkább nézni szeretik, mint csinálni a sportot, a március 9-i, női labdarúgó bajnokságot nézhetik végig. A sláger Taskent lesz ... legalábbis ezt gondolják a nemzetközi kapcsolatok bizottságának munkatársai. Arra az építőtáborra gondolnak, melynek lakói Taskentben fognak dolgozni ezen a nyáron. A munka utáni üdülés is irigylésre méltó: Taskentból Szamarkandon és Buharán át Novoszibirszkbe utaznak a táborozók, ahol egy hegyi tó partján lévő üdülőben pihenhetik majd ki fáradalmaikat. De biztosan népszerű lesz azért a többi tábor is: ki ne utazna szívesen Tallinnba, Leningrádba vagy a MEI táborába, melyet idén Moszkva helyett — ahol az olimpia miatt nem lehet — valahol a Fekete-tenger partjára szerveznek. A jelentkezéseket március 8-ig kell leadni, a végleges egyetemi rangsort pedig április 15-ig készítik majd el. Ennek a rangsornak az alapján dől el: ki, hova mehet. 1980-ban lesz szálláscsere lehetőség — de sajnos jóval kevesebb, mint tavaly volt. Ennek az az oka, hogy július 21-e előtt nem tudunk szállást biztosítani tesvéregyetemeink hallgatóinak — s így ők sem biztosítanak nekünk. A kollégiumokat július huszonegyedikéig lefoglalják a különböző kongresszusok részvevői. Augusztus 21-től pedig már a tanévre készítik elő a szobákat, így az eddigi két hónap helyett csak egy hó alatt zajlanak le a szálláscserék. Idén is lesznek, akik eddigi munkájuk alapján, jutalomból Finnországba és talán az NSZK-ba utazhatnak néhány hétre. Az ő kiválasztásukat közvetlenül az egyetemi bizottság végzi. Akik pedig a tolmácsolásban akarnak jeleskedni, azokat várja a Balaton: július 27. és augusztus 26-a között a Szovjetunióból, Finnországból, NSZK-ból, Csehszlovákiából érkező vendégeink kalauzolásában, kísérésében vehetnek részt. (ec) Lezajlottak a vezetőségválasztások A pártszervezet a XII. kongresszusra készül. Az alapszervezetek megvitatták az Irányelveket, megismerték a KB december 6-i határozatának tartalmát. Lezajlottak a vezetőségválasztások. Alapszervezeti titkárnak választották a következőket: a vegyészmérnöki karon — dr. Manczinger Józsefet; az építőmérnöki karon — dr. Szántó Sándort; a gépész I. alapszervezetben — dr. Petrik Olivért; a gépész II-ben — Szegh Imrét; a gépész III-ban — Fritz Józsefnét; a gépész IV-ben — dr. Molnár Zoltánt; a villamos I-ben — dr. Varga Andrást; a villamos II-ben — Csörgits Ferencet; a villamos Ill-ban dr. Szurmay Mihályt; a marxizmus—leninizmus tanszékeken az ML I. alapszervezetben dr. Gábor Évát; az ML II-ben Berán Ivánné doktort; az ML Illban — dr. Mihi Lászlót; a közlekedéskori I-ben — dr. Tóth Lajost; a közlekedés II-ben — Varga Ferencet; a közlekedés III-ban dr. Sólyomvári Károlyt; az építészmérnöki karon — Fendle Istvánt; a központi oktatási egységeknél — Porkoláb Sándort; a gazdasági-műszaki főigazgatóságon — Sebestyén Józsefet; a központi igazgatási egységeknél — dr. Nótári Sándornét. 4 Jól, rosszul — oroszul A „kongresszus” részvevői a kényelmes fotelekben ülve, egymást túllicitálva panaszkodnak, a virág kézről kézre jár: nekem nincs könyvem, és neked mid nincs? Nekem nincs könyvem és füzetem. Nekem nincs könyvem, nincs füzetem, nincs három gyerekem, se bajuszom, se szakállam, nincs lakásom és nincs pénzem sem... ... Ó, te szegény... (Ugye nem felejtettük el, a tagadás az oroszban birtokos esettel jár?) A képen Szerjózsa a hirdetőoszlopnak támaszkodik. Kezében virág: 7 óra lesz 5 perc múlva. Van még ideje elolvasni valamennyi hirdetést. Olvassuk el mi is! Végre megérkezik Ljuba. Vajon miért késett? Feltevések: persze, a nők mindig késnek (tiltakozó hangok); fodrásznál volt; rossz a közlekedés; és egy gyanúsítás: otthon volt a férje, nem tudott elszabadulni. Játszunk mindenfélét. Sorbaállunk az információnál (mikor érkezik Moszkvából a repülőgép? Nem késik-e a vonat? Kislány, önnek jól áll ez a frizura!) Halaszthatatlan ügyeinket intézzük a postán. Közlekedünk, közben kérdezősködünk. Várost nézünk, tárlatot látogatunk, értékeljük az elhangzott előadásokat, szinte már zavarbaejtően gratulálunk az előadóknak. Lakunk, éttteremben vacsorát rendelünk, vendégségbe megyünk, színházba is járunk. Párban, csoportban eljátsszuk az életszerű jeleneteket, jól, rosszul — oroszul... A játékmester, tanárunk, Kátya Pillér. A varázslat: „a szeánsz”. A párbeszédes szövegkönyv tartalmazza a szókincset. Kátya felolvassa és kommentálja a szöveget, majd háttérzene mellett újból felolvassa. A harmadik felvonás alatt a tanulók elengedik magukat, behunyhatják szemüket, pihennek. Ezután következik a szöveg feldolgozása: a sok játék. Játszani jó! Naponta orosz környezetben vagyunk, a szünetben a szamovárban forr a víz, készül az orosz tea, szólnak az orosz dalok, és itt önkéntelenül is oroszul kell megszólalni. A tanulás módja kicsit hasonlít ahhoz, ahogy a gyerek tanul: intenzíven és játékosan. És jó ide jönni azért is, mert emberi kapcsolatteremtést is tanulunk, igazi érdeklődést a másik ember iránt oroszul — amit jobban kellene lefordítani magyarra. v B. R. azaz (játékból) Marija Havasi Divat — avagy egyszerű történet a 6. oldalon Az oktató-nevelő munka és a fiatal tanárok Értelmünknek adjatok bizalmat MOTTÓ: „Nekünk tűzzel tisztított új világ volt, amelybe eszméletünk beledöbbent, nem sors, de ész s apák emlékezése, ami bennünket osztályharcra fölként örököltünk: a gyermek -Béke sorsát, fegyvertelen, új formáját a harcnak, ne a múltunknak — melyben nincs nyomor, vér — de értelmünknek adjatok bizalmat! Az ébredéssel egyidős e hűség s magasra nőtt felelősséggel áldott, erőt ad, hogy mi formáljuk egészre e készen kapott félig-kész világot.” (Baranyi Ferenc: Hűségünk) Az egyetem oktatóinak kereken 40 százaléka 35 évesnél fiatalabb, vagyis a hivatalos meghatározás szerint fiatal oktatónak minősül. Helyzetükkel, problémáikkal az elmúlt évek során többször foglalkoztak az egyetem politikai és állami vezető testületei. Elemző tanulmányok, állásfoglalások, határozatok születtek, sőt — nem tagadjuk — eredmények is. A helyzet mégsem megnyugtató. Mi, akik köztük élünk, sőt aktív sors- és pályatársak vagyunk, nem mernénk ugyanis egyértelműen jónak nevezni az adott oktató-generáció közérzetét a szónak sem emberi, sem pedig politikaiközéleti értelmében. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy tapasztalatainkat közreadjuk, a tévedés jogát fenntartva, véleményünket kifejthessük néhány olyan kérdésben, amely a fiatal oktató nemzedék életét, munkáját közvetlenül érinti. Sokszor hangoztatott, mindenki által ismert tény, hogy a fiatal, kezdő tanár nehéz helyzetben van, sokkal nehezebb helyzetben, mint a „gond talán” diákévekben volt, legalábbis utólag visszatekintve. A tanszéki, egyetemi életbe való beilleszkedés, a tanítás alapvető fogásainak elsajátítása (módszeres felkészítés híján ellesése, kitalálása), az első önálló lépések a szakmai életben, sokaknál a közéleti munka mélyvize, aggasztóan nagy terhelése, egzisztenciális problémák, mindenekelőtt a lakás, az önálló otthon megteremtésének alapvető igénye, és mindaz az energia, amit ez leköt, elvesz, összességében súlyos próbatételt jelent. Persze, aki már „túlélte” mindezt, az már könnyen bagatellizál. Úgy véljük azonban, hogy az egyetemi célok megvalósulását, mindenekelőtt az eredményesebb oktató-nevelő munkát nagymértékben elősegítené, ha az egyetemi és kari politikai és állami vezető testületek, a tapasztaltabb, idősebb tanárok és általában az egész egyetemi közvélemény többet foglalkozna a fiatal oktatók problémáival, helyzetével. Az esély Az a véleményünk, hogy a fiatal diplomások, akik oktatóként egyetemünkre kerülnek, általában alkalmasak feladatuk ellátására, hivatásuk betöltésére. Elgondolkoztatóan alacsonynak tartjuk viszont a fizikai dolgozók gyermekeinek arányát az egyetemen dolgozó 35 évnél fiatalabb diplomások között. Egy 1976-os statisztikai adat szerint a BME-n dolgozó fiatal diplomások 2/3-a értelmiségi szülők gyermeke, és csak 27 százalékuknak munkások, valamint további 3 százalékuknak szövetkezeti parasztok a szülei. Ezek a számok egyaránt felhívják a figyelmet saját kádermunkánk fogyatékosságaira, és arra is, hogy még milyen nagy szerepe van társadalmunkban az indíttatásnak, a külső tényezőknek, hogy is állunk valójában a „mindenkinek egyenlő esélyt” elvével. A fiatalok fogadása a tanszékeken erősen függ a tanszékvezető személyétől, az idősebb oktatóktól, az adott tanszék jó vagy rossz hagyományaitól, rögzült szokásaitól, szemléletétől. Ráadásul a tanszék a mai gyakorlat szerint egyébként is a kelleténél zártabb világ, ahonnan és ahová áramló információk sajátos szűrőkön mennek keresztül.Kari, egyetemi viszonylatban sem jobb a helyzet, mint a tanszékeken, a fiatal oktatók jelentős része ugyanis évekkel az egyetemre kerülés után is „alig lát a pályán”. Ebből adódóan többségük nem kielégítően érti, érzékeli a különböző tendenciákat, folyamatokat. Ez minden bizonnyal összefügg sokuknak azzal a szubjektív érzületével, hogy a közélet nem eléggé nyitott, a valóságos döntési mechanizmusok sokszor rejtve maradnak. Időnként azt tapasztaljuk, hogy a kezdők egy része még jogaival és kötelezettségeivel sincs egyértelműen tisztában. Az ilyen, típusú gondokon még egy jól szerkesztett kiadvány is sokat segítene. Sok helyen nem kielégítően megoldott a fiatalok szakmai irányítása sem. A káderképzési tervek jobb ütemezésére lenne szükség, ez elősegítené a reálisabb tervezést, illetve az elvárások reálisabb megfogalmazását. Szükséges lenne az is, hogy az egyetemre kerülést követő első 5 évben, illetve 30 éves korig minden fiatal mellé egy tapasztalt oktatót jelöljenek ki a szakmai munka közvetlen segítésére, irányítására. E javaslat megvalósulása csak akkor jelent tényleges segítséget, ha az ezzel megbízott, tapasztaltabb oktató erre a fontos feladatra nemcsak szakmailag, hanem emberileg, mint nevelő is alkalmas. A szakmai irányítás kérdése rendkívül széles kört kell hogy magába foglaljon, így többek között a kezdőknél az adott tanszék oktatási profiljába tartozó tantárgyak, tudományterületek ismeretanyaga megfelelő elsajátításának, különösen az első évben az egyes órákra való felkészülésnek a segítését, a bevált módszerek, tapasztalatok átadását, a gépek, berendezések, műszerek megismertetését. Ugyancsak ide kell sorolni a tanszéki kutatómunkába, illetve KK-munkába való bevonást, a tudományos egyesületekkel való kapcsolatfelvételt, a gyári kapcsolatok kiépítésében, a termelési tapasztalatok megszervezésében való segítségnyújtást, valamint a szakmai-tudományos élet kezdeti lépéseinek elősegítését, ideszámítva a konferenciákon való részvételt és a publikálás kérdését is. A szakmai irányítást végző tapasztaltabb oktató munkaköri kötelezettségei között nagy hangsúlyt kellene kapnia annak, hogy minél nagyobb energiaráfordítással, igyekezettel végezze el ezt a fontos feladatát. A szakmai irányító végső fokon a „nevelő nevelője”. Csak az ilyen együttes munka vezethet oda, hogy a tanszékek tudományos iskolává, generációkat egyesítő alkotó műhellyé váljanak. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a patrónus-oktatónak ezt a tevékenységét a tanszékvezető is figyelemmel kísérje és rendszeresen (például évente) tanszéki oktatói kollektíva előtt is értékelje. Kétharmaduk nem Noha legkevésbé sem hiszszük azt, hogy a fiatal oktatók szakmai fejlődése az egyetemi doktori cím megszerzésével önmagában mérhető lenne, de mindenesetre jelzi a gondokat is az az adat, hogy 30 éves koráig a fiataloknak mindössze 6 százaléka szerez egyetemi doktori címet (kandidátusi fokozat csak elvétve akad), sőt 35 éves korig bezárólag mindössze 35 százalékot tesz ki az egyetemi doktori címmel vagy kandidátusi fokozattal rendelkező oktatók aránya, ebből 30 százalék egyetemi doktor plusz 5 százalék kandidátus. Vagyis csak(Folytatás az 5. oldalon)