A Jövő Mérnöke, 1982 (29. évfolyam, 1-39. szám)
1982-01-16 / 1. szám
Pályázati felhívás A Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztálya és a Nemzetközi Előkészítő Intézet (Budapest, Budaörsi út 73—75, 1118) a külföldiek szervezett magyarországi oktatása kezdetének 30. évfordulójára pályázatot hirdet a külföldieket tanító egyetemi, főiskolai oktatók számára. A pályázat célja a külföldi hallgatók oktatása, nevelése során szerzett tapasztalatok összegyűjtése. javasolt témák: 1. A hallgatók ideológiai, politikai nevelésének kérdései. 2. Az előképzettségben mutatkozó hátrányok leküzdésének kérdései. 3. A külföldiek beilleszkedése a kollégiumi közösségbe. A pályamunkák terjedelme maximálisan 2 ív. A pályamunkák mutassák be az adott felsőoktatási intézményben a külföldi ösztöndíjatok oktatásának, segítésének, velük való foglalkozásnak sajátosságait, módszereit, tapasztalatait. Célszerű a téma történeti megközelítése is (mióta, s a különböző tanévekben hány külföldi és milyen eredménynyel tanult az egyetemeken, karon, főiskolán). Abban az esetben, ha tíz intézményben sok külföldi tanult, feldolgozható a téma összehasonlító módszerrel vagy egy-egy ország, egy-egy földrész diákjaira vonatkozóan is. Pályadíjak: 1 darab I. díj: 5 ezer forint, 1 darab II. díj: 4 ezer forint, 2 darab III. díj: 3 ezer forint. A jeligés pályázatokat három példányban a Nemzetközi Előkészítő Intézet címére szíveskedjenek eljuttatni. A pályázatok beérkezésének határideje 1982. március 31. Eredményhirdetés: 1982. június 7-én. A pályázatokat bíráló bizottság értékeli. A díjazott és egyéb értékes pályaműveket az intézet folyóiratában jelentetjük meg. 1 Marsay Lujza 1916-1981 jgixinMUj 11 ятям »,ия„ t с л n'i умггыаяыт?,*. тгтата BME-n dolgozott, évtizedekig építészkari vezető nyelvtanár, a Nyelvi Intézet megalakulásától, 1969-től igazgatóhelyettes és a német szakcsoport vezetője volt. Mint oktatásmódszertani szakember, irányította a jegyzetek és tankönyvek írását, számos előadást tartott itthon és külföldön. Az OM Idegennyelvi Szakbizottságának tagja, a TIT Nyelvoktatási Szakbizottságának vezetőségi tagja volt. Munkájának elismerését jelzi, hogy kétszer kapta meg az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, továbbá a Szocialista Kultúráért kitüntetést és a TIT 25 éves aranykoszorús jelvényét. Nagy lelkesedéssel és kimeríthetetlennek tűnő energiával végezte munkáját, ezért mindenkit, aki ismerte, mélyen megrendítette váratlan halála. A nyelvi közöny Részletek Jóleső megelégedettséggel olvastam kedves barátom, Wolfram Ervin professzor cikkét a Magyar Nyelv című folyóiratban. Cikkének címe: Az anyanyelv viszonya a természettudományokhoz. Ebben a rövid értekezésben fölveti a műszaki és természettudományok kutatóinak felelősségét a magyar nyelv megóvásáért, és találóan használja a „nyelvi közöny” kifejezést. Az általános műveltség növekedése és a gondolatközlési módok kiterjedése hozta magával, hogy egyre többen vesznek tollat a kezükbe és kapnak szót a nyilvánosság előtt, ami természetesen a szakmai életre is érvényes. Ugyanakkor távolról sem törődnek ennyien nyelvi kultúrájukkal, kivált annak fejlesztésével. A nyelvi közöny azonban nemcsak rájuk jellemző. Vannak természettudományokkal foglalkozó kutatók, akik megőrizték nyelvi kultúrájukat, ez írásaikban meg is nyilvánul, mégis közönyösek a szakmai irodalom „Szaknyelv”. Az acilezést racém savkloridoskal végeztük. Elvégezték a színképek értelmezését. A színképeken kisebb változások történtek. A bizonytalanságok megadása zárójelben történik. Szándékosan szerkesztettem a fenti mondatokat két hasábba. Így jobban kitűnik, hogy a helyesen fogalmazott mondatok mindig rövidebbek. Hasonló közkedvelt szóhasználat a hibákat megbecsülni helyett „a hibákra becslést adni”. A történik ige használata más alakban is igen elterjedt. A Magyar nyelv értelmező szótára alapján: „történik — esemény, változása folyamatban van, akaratunktól függetlenül végbemegy, személy, dolog valamilyen helyzetbe kerül”. Az olyan szerkezetű mondatok tömegében, mint például: „a savas közegben történő meghatározás”, halmozzuk az igékből képzett főneveket, miközben a történik igét nem is értelmének megfelelően használjuk. „A savas közegen történő meghatározás előnye” magyarul: „A savas közeg előnye a meghatározásban”. „A savas közegben történt meghatározás után” defeltűnő nyelvrontásai iránt. Sokan látták, hallották, mégsem tette senki szóvá, hogy az egyik tv-adásban egy vezető állású műszaki szakember, aki efféle fordulattal szerette volna folytatni mondanivalóját: „...de jó, hogy ezt kérdezi!”, a következő választékos mondatot engedte ki a száján: „Jó, hogy ilyen felvetés történik!” Az érdekes az, hogy a műszaki és természettudományos nyelv rontásának nincs is nagyon sokféle tünete. Ez bátorított fel arra, hogy a következőkben néhány példát soroljak fel, mint jellegzetességeket, amelyek egyben útmutatásul is szolgálhatnak e hibák kiküszöbölésére. A szép magyar stílus egyik ékessége az állítmányként használt igék sokasága. Márpedig egy rutinos szakmabeli nagyjából megél a „végez” és „történik” igékből is, egyiket cselekvő, másaikat szenvedő értelemben használva. Nézzünk néhány példát: Ugyanaz magyarul: Racém savkloridokkal acileztünk. Értelmezték a színképeket. A színképek kissé megváltoztak. A bizonytalanságokat zárójelben adjuk meg ilyesen: „Savas közegben meghatározva”. Nemrég elhunyt kiváló humoristánk említette, hogy a körülményes fogalmazás oka a „sumákolás”. Furcsa, de ez a megállapítás néha szakmai szövegekre is érvényes. Ha azt olvassuk, hogy: „...vizsgálatokat végeztek a szilíciumpályáinak szerepét illetően”, két dologra gondolhatunk. Az egyik az, hogy a szerző így akarja burkoltan kifejezni a vizsgálatok eredménytelenségét, a másik az, hogy a szerző nem tud helyesen fogalmazni. Ha tudná, azt írná, hogy „megvizsgálták a szilíciumpályáinak szerepét”. Wolfram Ervin véleménye is az, hogy a stílust nem elsősorban az idegen eredetű szavak elkerülésével lehet magyarosabbá tenni. A magyar kifejezések idegenes használata sokkal többet árt. Mutat (zeigt): „Elektromos alifás hexánizomerekben mutatott energiája” (elektronok energiája hexánizomerekben), a „két elsőkötéstávolság olyan eltérést mutat” (a két első kötéstávolság annyira eltér). -Nál, -nél (bei): Számos szakmai szövegben a -nál, -nél-en kívül más raggal gyakorlatilag egyáltalán nem találkozunk. Pedig az értelemtől függően válogatni lehet a --ban, -ben, az -on, -en, -ön, a -hoz vagy a -hoz,- hez, -hoz ragok között, melyek általában sokkal pontosabban fejezik ki a lényeget. Még bántóbb azonban, ha a -nál, -néllel a mondat egész szerkezete idegenné válik: „Troponnál a molekulát a konjugációs effektusok sík konformációba kényszerítik.” (A troppon molekulát a konjugációs effektusok ...) „Többatomos molekuláknál a spektrum bonyolultabb.” (Többatomos molekulák spektruma bonyolultabb.) Egyébként sem mindig ügyelünk arra, milyen ragot vonzanak az egyes kifejezések. Igen elterjedt a szakmai szövegekben, hogy „valamire” ésnem „valamiről” kapjunk információt. Magas-alacsony: A nagy és kicsiny helyett a magast és alacsonyt általában akkor használhatjuk, ha az amiről szó van, valóban magas vagy alacsony. A hőmérséklet az egyetlen olyan fogalom, mely a mindennapi szóhasználatban összefér a magas és alacsony jelzőkkel. Ennek alighanem az az oka, hogy a mindennapi életben a hőmérséklet általában függőleges helyzetű hőmérőkön olvasható le. Mindenképpen kerülnünk kell azonban a magas nyomás, alacsony térerő, magas kvantumszám, alacsony érték, magas energia satöbbi kifejezéseket. Nem lehet az idegenszerűség rovására írni, de egyhangúvá, szürkévé teszi a stílust az „érték” szó fölösleges használata. Például: „Az energia értéke kb. 0.01 eV nagyságú.” (Az energia kb. 0.01 eV.) Gyakori a ..szög értéke”, „intenzitásérték”, „paraméterek”. Hasonló jellegzetesség, ráadásul tautológia is valamely mennyiség nagyságáról beszélni, példáulatomtávolságok hasonló nagyságáról, hasonló atomtávolságok helyett. Wolfram Ervin cikkében felveti egy kötelező tárgy bevezetését az egyetemi oktatásba, mely a magyar nyelv ápolását, az anyanyelvi kulturáltság szintjének emelését célozná. Ebben az egyben nem értek egyet Wolfram professzorral. Tapasztalat szerint a társadalmi szükségből beiktatott kis óraszámú tárgyak hatásfoka siralmas. Többre mennénk, ha az oktatószemélyzetet bírnék rá a helyes magyar beszédre és stílusra, sőt a hallgatók magyar stílusának csiszolgatására. Elhibázott dolog volna külön tantárgyban nyelvi kultúrát tanítani és ugyanakkor szemet hunyni szakmai ismeretek számonkérése közben a nyelvi kulturálatlanság előtt. Ezt a feladatot azonban, nehogy egymást járassák le, valamennyi oktatónak komolyan kell venni. Egyszóval szűrnék meg a nyelvi közöny, mely szakmai nyelvünket elsekélyesedéssel, sőt elsorvadással fenyegeti. Varsányi György (Magyar Kémikusok Lapja) Minden másképpen van Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna egy kutyaközönséges újsághirdetés, melyben különböző szakmák képviselőinek külföldön végzendő munkára állást kínálnak. Ismert volt néhány lehetőség, de kiválasztottaknak tűntek mégis azok a szakemberek, akik valóban hozzá is jutottak a lehetőséghez. Mostanában azonban napilapok apróhirdetés-rovataiban is megjelentek ezek a hirdetések, sőt, szép lassan szaporodnak. Azt hihetnénk, eloszlik lassan a kiválasztottság glóriája azok feje felől, akik belföldön megszerzett tudásukat dollárban fizetett bérért hasznosítják (törvényszegés nélkül). Ez a glória azonban csak részben oszlik, részben pedig átalakul. Ma már nem ügyes embereknek tekinthetők. Csupán egy apróság különbözteti meg őket azoktól, akik szeretnének menni, mégsem mehetnek: a nyelvtudás. Felhívtam egy céget, egy hirdető céget, amely mérnököket keres angol vagy francia nyelvtudással. Jelentkezőkben nincs hiány, mondták, de a végeredmény mégis siralmas. A jelentkezők többsége minimális önkritikával sem rendelkezik saját nyelvtudását illetően. 100 önjelöltből körülbelül 30 akad, akinek tudásáért a cég a külföldi partner előtt hajlandó vállalni a felelősséget. A 30-ból tovább morzsolódik a létszám — ez nem a jelentkezők hibája —, mert az igényelt gárda szakmai összetétele nem egyezik meg a kívántakkal. Végül a jelentkezők egy része önként mond le az utazásról, mert ahová küldeni tudnák őket, oda nem mennek. Tehát 100 jelentkezőből végül is csak 3-5 mérnök kerül külföldre. Holott csak ez a cég évente több tucat szakembert szeretne külföldre diszponálni egyéb szolgáltatásai mellett, mintegy azoknak feltételeként. De nem tud, így egyéb üzleteiről is le kell mondania. Mindezt azért, mert a mai mérnökgenerációnak csupán nevetséges töredéke képes egy nyelvet megtanulni. Marsay Lujza nyelvtanár, a Nyelvi Intézet nyugdíjasa, 1981. november 27-én, életének 65. évében váratlanul elhunyt. 1951-től 1978. december 31- ig, nyugdíjba vonulásáig a Koszorúzás Varga József sírjánál Varga József akadémikus, kétszeres Kossuth-díjas egyetemi tanár, a kémiai technológia, a petrolkémia nemzetközileg elismert, kiemelkedő egyénisége, a széncseppfolyósítás, a műbenzingyártás egyik úttörője, mérnökgenerációk nevelője halálának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Veszprémi Vegyipari Egyetem és a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet december 23-án koszorúzást rendezett sírjánál a Farkasréti temetőben, amelyen számos tanítványa, munkatársa és tisztelője vett részt. Megjelent a koszorúzáson Korcsog András művelődési államtitkár. A Magyar Tudományos Akadémia koszorúját Polinszky Károly, az MTA alelnöke és Hardy Gyula, a kémiai tudományok osztályának elnökhelyettese, a Budapesti Műszaki Egyetem tanácsának koszorúját Fodor Lajos dékán és Kalaus György docens, az egyetemi tanács tagja, a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanácsának koszo Megtisztelő megbízatást kaptam nemrég a kari pártvezetőségtől. Abban kellett segítenem, hogy a párttagság intenzívebben tanulmányozza a sajtót, elsősorban a politikai, társadalmi, gazdasági kérdésekkel foglalkozó hazai folyóiratokat. Hogyan lehet ezt elérni? Például úgy — vélte a kari pártvezetőség, és én ebben egyetértek velük —, hogy valaki, aki rendszeresen olvassa e folyóiratokat, havonta összeállít egy (később szétosztandó) listát, mondjuk az 5-6 legfontosabb folyóiratban olvasható, általa legérdekesebbnek ítélt 10-15 cikkről. Eddig rendben is lenne a dolog. Az egész problematikának az az egy apró mozzanata ütött szöget a fejembe, hogy Élére a garast? valahány fórumon az ügy szóba került, az illetékesek hoszszasan latolgatták, hogyan, milyen anyagi forrásokból lehetne beszerezni — még a mostani szigorú takarékosság körülményei közepette is — a szóbanforgó folyóiratokat (Társadalmi Szemle, Valóság, Világosság, Pártélet stb.) tanszéki, illetve intézeti könyvtárak számára. Nem elég, hogy e sajtóorgánumok a központi könyvtárban, továbbá a marxizmus— leninizmus tanszékcsoport könyvtárában mindenki számára (hallgatókat is beleértve) hozzáférhetőek ... Az meg, ugyebár, el sem képzelhető, hogy valaki (akinek az érdeklődését a szerény listával sikerült felkelteni) meg is vásárolja azt az őt érdeklő folyóiratot, havonta egyszer 8-10-12 forintért? Éppen ezt szeretném kérdezni: miért nem képzelhető el? Molnár László Gábor A szerk, megjegyzése: a kritikát, a magam részéről részben jogosnak tartom, de van egy jogos ellenérv... A folyóiratok egyes példányai, véletlenül éppen azok, amelyekben érdekes cikkek vannak, két héttel megjelenésük után már csak Kispesten hajthatók fel. A könyvtárban pedig sehogyse találják... rúját Heil Bálint rektor és Papp Sándor rektorhelyettes, a Magyar Szénhidrogénipari Kutató Fejlesztő Intézet koszorúját Doleschal Sándor igazgató és Jakab Károly főosztályvezető helyezte el a síron. Egyetemünk Kémiai Technológia Tanszéke nevében Szebényi Imre egyetemi tanár és Siklós Pál docens, a VVE Kőolaj és Széntechnológia Tanszéke nevében Péchy László egyetemi tanár és Gárdos Cyölgy docens, a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet nevében Csikós Rezső igazgató és Báthory József főosztályvezető, a SZKFI nezi dolgozóinak nevében Péter István főosztályvezető koszorúzott. Egyszer volt Budán... Balsejtelmünk azonnal igazolódott, amint körülnéztünk: az élelmesebbek minden valamire való darabot elhalásztak előlünk az első napon. Kedd délelőttre, az akció második napjára csak morzsák maradtak — rozzant székek, szétesett, koszlott fotelek, lepusztult rekamié, rajzasztalok, néhány fém lábú, kerek lapú rajztermi ülőke... Bár ezek az ülőkék például konyhába, víkendházba még kiválóan megteszik, csak laticelt kell vágni rájuk. Negyven forintért kettőt el lehet vinni. De az elkésett tanár úr alacsonynak találja őket, pedig ilyesmit keresne, csak hát jó volna róluk felérni a konyhaasztalt ! A selejtraktárban ugyan még feltornyozva állnak a bútorok, de sajnos majd’ mindegyiken krétával írt nevek, és „eladva”, „eladva” minden. Formás íróasztalok, telefonasztalkák, virágállványok, kisebb iratszekrények, fotelek, jobb állapotú székek, faragott állófogas, könyvszekrénynek való nagyobb polcos szekrény, csak üveget kell vágatni bele, satupad, igaz, satu nélkül, komplett rajzgép, gyönyörű karosszék, amit csak át kell húzatni, fényeztetni. És az árak: 50 és 300 forint között! — Tegnap reggel kellett volna jönni! Még nyolc óra sem volt, amikor itt már végig álltak az autók — mondják. Rengetegen érdeklődtek, és csaknem mindenki talál is valamit. Sokan el is vitték a kisebb bútorokat, ezért levegősebb már valamivel a raktár. De tizenötödikéig mindenkinek el kell szállítania a holmiját. Közben azért még ma is szállingóznak az érdeklődők. Valaki a tegnap lefoglalt rajzgépre kéri a befizetési csekket, s egyúttal éles szemmel még egy tiszta tölgyfaasztalt sikerül kiszúrnia az egyik kupacban — száz forintért viheti is. Egy hallgató rajzgépet szeretne, de mostanra mindössze egy árva állvány maradt a negyvenért. Táblának megvesz ugyanennyiért egy asztallapot, s már csak az a gond, hogyan vigye el, és hova tegye, hiszen a kollégiumban aligha tudja felállítani. Átmenetileg valószínűleg rokonokhoz kerül, de vétek lett volna nem megvenni. A hallgatók egyébkét nemigen jöttek, ez a fiatalember volt a harmadik. Az egyik sarokban időközben régimódi, de szép kis dohányzóasztalokat fedezünk fe! Nincsen rajtuk név, az ember már-már reménykedne, ám kiderül, nem minden bútort árusítottak ki. A legjobbakat még őrzik, hiszen alkalomadtán visszakerülhetnek tanszékekre, irodákba, vagy Ha nem, hát iskolák veszik át könyvjóváírással. Egy halom tantermi pad például már elszállításra vár — egy általános iskolának van szüksége rájuk, akárcsak a csodás formájú tünetszékekre. Odébb egy hatalmas szekrény háromszáz forintért vár még gazdára. A polcokkal együtt rengetek faanyag, egy előszobát lehetne vele kilambériázni. Csakhogy, amíg a kisebb darabokat kézben, tetőcsomagtartón el lehet vinni, ehhez legalább tehertaxi kellene. De egészen biztos, hogy elkel majd, hiszen még így is rendkívül olcsó. Sok törött bútort vittek el barkácsoláshoz, építkezéshez. A tűzifaként értékesített faanyag 44 forintba került mázsánként. A bútorok nagy része szerintem eredeti rendeltetésének megfelelően hasznosítható. Az eddigi tapasztalatok szerint a selejtezés előírt rendje igen bonyolult és hosszadalmas adminisztrációval jár. A bútorokat fel kell ajánlani iskoláknak — amit most eladtak, már senkinek sem kellett —, s általában nagyon keveset visznek el belőlük. Bár véletlenül éppen befut a kapuvári gimnázium teherautója, tizenhét tétel műszert szállítanak el. Az íróasztalon napokban érkezett renülés: egy szakközépiskola műszereket vinne. Ezenkívül a MAGÉV például ugyancsak nemrégiben utalt át az egyetemnek 61 ezer 780 forintot. Füynyiért vásároltak tőlünk leselejtezett műszereket. Sajnos, ez a mostani magánvásárlási lehetőség állítólag egyszeri akció volt. Bár a műegyetemen a selejtezés rendjéről a közeljövőben módosított új szabályzat jelenik meg, nem tudni, bízhatunk-e benne, hogy rendszeressé teszi ezt a lehetőséget. Erről és a selejtezés egyéb gondjairól következő számunkban beszélgetést közlünk dr. Vincze Ernő gazdasági műszaki főigazgató- helyettessel. Cs. A.