A Jövő Mérnöke, 1996 (43. évfolyam, 1-20. szám)
1996-02-01 / 1. szám
Variációk egy témára Elképzelések az egyetem átalakításáról Decemberben fogadta el az egyetem középtávú stratégiai célkitűzéseit az intézményi tanács. A javaslat kidolgozását nem csupán a gazdasági megszorító intézkedések, a Bokros-csomag hatásai tették szükségessé, hanem a megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyok, piaci igények is - állítja Molnár Károly, a Gépészmérnöki Kar dékánja, a tervezet egyik „szülőatyja”. (Rektori felkérésre a tervezetet Molnár Károly, Pap László és Csom Gyula dékánok készítették.) A stratégiai célkitűzések tehát akkor is megszülettek volna, ha nincsenek elbocsátások, ha nem kell drasztikusan összehúzni az egyetemi nadrágszíjat. Molnár Károly szerint a Budapesti Műszaki Egyetem működése gazdaságosabbá tehető, hiszen jelenleg az oktatásban sok a felesleges párhuzamosság, a szükségtelen rivalizáció. Nem kellene például minden karnak külön matematika tanszéket fenntartani, hiszen a tantárgy oktatását centralizálni lehetne, s így anyagi és egyben szellemi források szabadulhatnának fel. A felesleges párhuzamosságok megszüntetésével lehetőség lenne arra, hogy új, korszerű képzéseket, illetve képzési szinteket vezessenek be. A stratégiai terv kimondja: az intézmény továbbra is műszaki egyetem marad, tehát a profilbővítés nem azt jelenti, hogy a jövőben orvosokat vagy bölcsészeket is képeznének. A BME azonban nyitott arra, hogy műszaki főiskolákat főiskolai karokként „befogadjon”, illetve több szinten - főiskolai, egyetemi, doktorandusz- és továbbképzés - oktassa a hallgatókat. Természetesen az egyes szintek közötti átjárhatóságot is lehetővé kell tenni, így a főiskolai képzésben részt vevő tehetséges diák az egyetemi képzésben folytathatná tanulmányait, akinek pedig túl kemény dia az egyetem, a gyakorlatiasabb főiskolai képzésben találná meg a helyét, így nyilván kevesebben is maradnának ki az egyetemről. Az intézmény - önállóságának megőrzésével - a jövőben a Budapesti Egyetemi Szövetséggel (BESZ) is kész együttműködni. A BESZ néhány éve alakult, jelenleg négy felsőoktatási intézmény a tagja. A BESZ tagintézményeivel való együttműködés megkönnyítené az interdiszciplináris (több irányú felkészültséget adó) képzési formák kialakítását is. Emellett az egyetemen belül több kar összefogásával is ki lehet dolgozni ilyen jellegű oktatási módokat. (Néhány képzés - például a terméktervezői, orvosbiológusi - már elindult.) A stratégiai terv szerint a jövőben az egyes karok nem oktatásra, hanem szakmákra szerveződnének. Ez jelentős különbség a mai helyzethez képest, hiszen így az egyes szakmailag tiszta profilú karok csak saját területük szakmai oktatását látnák el. Ez az úgynevezett „mátrix-rendszer”, adott tárgyat a szakmailag illetékes - s így nyilván a területen legjobb - kar, tanszék, illetve előadó fog tanítani. Ezzel megszűnnek a párhuzamosságok, s az oktatás magasabb szinten folyik majd. A stratégiai terv szerint első lépésként a természettudományi kart kell megerősíteni, s azon belül létre kell hozni a matematikai intézetet, amely az egész intézmény matematika-oktatásáról gondoskodna. Az egyes szakmai területeken belüli átfedéseket, ismétléseket is el kell kerülni - mondja Molnár Károly. Felesleges egy-egy tanszéknek 40-50 különböző név alatt futó tárgyban oktatni azt, amit tíz tárgyban is meg lehet tanítani, így az oktatók energiájával is takarékoskodnának, hiszen nem kellene, mondjuk, egyazon témát öt különböző csoportnak ötféleképpen előadniuk. Az egyetem strukturális átalakításakor a nyelvoktatás és a testnevelés helyét is meg kell találni. Erre vonatkozóan még nincsenek kikristályosodott tervek, annyi azonban bizonyos: a nyelvtanulás és a testedzés lehetőségét továbbra is meg kell adni a diákoknak. Molnár Károly szerint a nyelvoktatás szolgáltatásként működhetne, azaz a hallgatók az órákért önköltségi árat fizetnének, de a rászorulók a térítési díjat meg is pályázhatnák. Az egyetem sportlétesítményeit pedig jutányos áron vehetnék igénybe a hallgatók. Mindezek alapján az egyes karok szintjén, illetve egyetemi szinten évente kidolgoznák a tantárgyak, programok jegyzékét, azaz az oktatási választékot. Ha bizonyos feladatokat - amelyekre egyébként lenne hallgatói igény - nem tud ellátni az intézmény, azt a BESZ-szel együttműködve lehetne pótolni. A stratégiai terv más ésszerűsítési javaslatokat is tartalmaz: be lehetne vezetni a központi hallgatói ügyintézést, azaz a jövőben csak egyetlen tanulmányi hivatal működne; a tudományos kutatás nem elaprózva, hanem kutatóintézetek, illetve kutatócsoportok együttműködésével folyna. A stratégiai terv szerint az érettségi utáni szakképzésről (post secondary) is állást kell foglalni. A kidolgozók javaslata az, hogy a továbbképzéshez hasonlóan a post secondary képzés is önköltséges tevékenység legyen az egyetemen belül. Végül az ipari szférával való szorosabb kapcsolat kialakítását is szükségesnek tartja az egyetem: a véleménycserén és tanácsadáson túl akár az oktatásba is be kell vonni a támogatói kör és a társadalmi szenátus tagjait vagy az általuk képviselt vállalatok szakembereit. A stratégiai terv végrehajtása - noha sokakban élnek ilyen félelmek - létszámleépítést nem von maga után - állítja Molnár Károly. Az egyetemnek szüksége van a jelenlegi oktatói gárdára, hiszen a stratégiai célkitűzések számos új oktatási feladatot is megjelölnek. Persze ehhez az is kell, hogy az oktatók vállalják az új feladatokkal járó többletmunkát. Udvardi Judit 2 • JAA Néhány szó az Olvasóhoz Új tanév - új lap. Vagyis inkább a régi újság, csak némiképp átalakítva. A Jövő Mérnöke szerkesztősége - egy egyetemi pályázat kiírása és elbírálása után - új vezetőt kapott e sorok írója, Barabás Katalin személyében. A helyzet nem egyszerű: adva van egy több mint negyven éves múltra visszatekintő lap, mely az ország második legnagyobb egyetemén jelenik meg - és éppen mostanra vesztette el szinte minden anyagi alapját. Munkatársaimmal elhatároztuk, hogy nem adjuk alább az eddigi hagyományoknál - noha ezt néhányan szerették volna -, és továbbra is hetilapként jelentetjük meg az újságot. Ehhez azonban - ki gondolná? - nem kevés pénzre lesz szükség, melynek nagyobbik részét nekünk kell előteremtenünk Olyan szponzorokat, hirdetőket igyekszünk találni, akiknek bármilyen oknál fogva fontos lehet, hogy lapunkban megjelenjenek Számítunk az olvasóra is, aki, ha már egyszer megvette a lapot, ugyancsak hozzájárul a a következő szám megjelenéséhez. Nem túl szimpatikus, de annál szükségszerűbb lépésként emeltük fel a lap jelképesnek nevezhető árát, még mindig nem a valós értéket tükröző összegre. Reméljük hogy ez a 20 forint nem riasztja el az olvasót - hiszen mit lehet ma már kapni ennyi pénzért? - s ha másért nem, hát kíváncsiságból belenéz a lapba. Lesz ugyanis miért. Mert arra azért ügyelünk hogy hétről hétre előálljunk oktatót és hallgatót egyaránt foglalkoztató témákkal. Igyekszünk „rajta lenni" a pénzügyeken, az egyetem átalakításából adódó nézeteltéréseken - hogy csak az első szám két témáját említsem - de nem hagy hidegen minket az sem, ha beázik a kollégiumi szoba, vagy éppen csapnivaló a menzai koszt. Nemcsak rajtunk az olvasón is múlik, hogy miről írunk: szerkesztőségünk mindig nyitva áll azok előtt, akik már nem tudják magukban tartani az éppen őket foglalkoztató témát. Terveink tehát vannak, sőt nagyjából arról is van elképzelésünk, hogyan valósítsuk meg azokat. Talán a tavaszi félév végére már Önök is meggyőződnek arról, hogy kár lenne halálra ítélni ezt az öreg de még megújulásra képes lapot. A szerkesztő 1996. FEBRUÁR 1.