A Jövő Mérnöke, 1996 (43. évfolyam, 1-20. szám)

1996-02-01 / 1. szám

Variációk egy témára Elképzelések az egyetem átalakításáról D­ecemberben fogadta el az egyetem középtávú stratégiai célkitűzéseit az intézményi tanács. A javaslat kidol­gozását nem csupán a gazdasági megszorító intézkedések, a Bokros-csomag hatásai tet­ték szükségessé, hanem a megváltozott tár­sadalmi, gazdasági viszonyok, piaci igények is - állítja Molnár Károly, a Gépészmérnöki Kar dékánja, a tervezet egyik „szülőatyja”. (Rektori felkérésre a tervezetet Molnár Ká­roly, Pap László és Csom Gyula dékánok ké­szítették.) A stratégiai célkitűzések tehát ak­kor is megszülettek volna, ha nincsenek el­bocsátások, ha nem kell drasztikusan össze­húzni az egyetemi nadrágszíjat. Molnár Károly szerint a Budapesti Mű­szaki Egyetem működése gazdaságosabbá tehető, hiszen jelenleg az oktatásban sok a felesleges párhuzamosság, a szükségtelen rivalizáció. Nem kellene például minden kar­nak külön matematika tanszéket fenntartani, hiszen a tantárgy oktatását centralizálni le­hetne, s így anyagi és egyben szellemi forrá­sok szabadulhatnának fel. A felesleges pár­huzamosságok megszüntetésével lehetőség lenne arra, hogy új, korszerű képzéseket, il­letve képzési szinteket vezessenek be. A stratégiai terv kimondja: az intézmény továbbra is műszaki egyetem marad, tehát a profilbővítés nem azt jelenti, hogy a jövőben orvosokat vagy bölcsészeket is képeznének. A BME azonban nyitott arra, hogy műszaki főiskolákat főiskolai karokként „befogad­jon”, illetve több szinten - főiskolai, egyete­mi, doktorandusz- és továbbképzés - oktassa a hallgatókat. Természetesen az egyes szintek közötti átjárhatóságot is lehetővé kell tenni, így a főiskolai képzésben részt vevő tehetsé­ges diák az egyetemi képzésben folytathatná tanulmányait, akinek pedig túl kemény dia az egyetem, a gyakorlatiasabb főiskolai képzés­ben találná meg a helyét, így nyilván keveseb­ben is maradnának ki az egyetemről. Az intézmény - önállóságának megőrzé­sével - a jövőben a Budapesti Egyetemi Szö­vetséggel (BESZ) is kész együttműködni. A BESZ néhány éve alakult, jelenleg négy fel­sőoktatási intézmény a tagja. A BESZ tagin­tézményeivel való együttműködés meg­könnyítené az interdiszciplináris (több irá­nyú felkészültséget adó) képzési formák ki­alakítását is. Emellett az egyetemen belül több kar összefogásával is ki lehet dolgozni ilyen jellegű oktatási módokat. (Néhány kép­zés - például a terméktervezői, orvosbioló­gusi - már elindult.) A stratégiai terv szerint a jövőben az egyes karok nem oktatásra, hanem szakmák­ra szerveződnének. Ez jelentős különbség a mai helyzethez képest, hiszen így az egyes szakmailag tiszta profilú karok csak saját te­rületük szakmai oktatását látnák el. Ez az úgynevezett „mátrix-rendszer”, adott tárgyat a szakmailag illetékes - s így nyilván a terüle­ten legjobb - kar, tanszék, illetve előadó fog tanítani. Ezzel megszűnnek a párhuzamossá­gok, s az oktatás magasabb szinten folyik majd. A stratégiai terv szerint első lépésként a természettudományi kart kell megerősíte­ni, s azon belül létre kell hozni a matematikai intézetet, amely az egész intézmény matema­tika-oktatásáról gondoskodna. Az egyes szakmai területeken belüli átfe­déseket, ismétléseket is el kell kerülni - mondja Molnár Károly. Felesleges egy-egy tanszéknek 40-50 különböző név alatt futó tárgyban oktatni azt, amit tíz tárgyban is meg lehet tanítani, így az oktatók energiájával is takarékoskodnának, hiszen nem kellene, mondjuk, egyazon témát öt különböző cso­portnak ötféleképpen előadniuk. Az egyetem strukturális átalakításakor a nyelvoktatás és a testnevelés helyét is meg kell találni. Erre vonatkozóan még nincse­nek kikristályosodott tervek, annyi azonban bizonyos: a nyelvtanulás és a testedzés lehe­tőségét továbbra is meg kell adni a diákok­nak. Molnár Károly szerint a nyelvoktatás szolgáltatásként működhetne, azaz a hallga­tók az órákért önköltségi árat fizetnének, de a rászorulók a térítési díjat meg is pályázhat­nák. Az egyetem sportlétesítményeit pedig jutányos áron vehetnék igénybe a hallgatók. Mindezek alapján az egyes karok szintjén, illetve egyetemi szinten évente kidolgoznák a tantárgyak, programok jegyzékét, azaz az oktatási választékot. Ha bizonyos feladato­kat - amelyekre egyébként lenne hallgatói igény - nem tud ellátni az intézmény, azt a BESZ-szel együttműködve lehetne pótolni. A stratégiai terv más ésszerűsítési javasla­tokat is tartalmaz: be lehetne vezetni a köz­ponti hallgatói ügyintézést, azaz a jövőben csak egyetlen tanulmányi hivatal működne; a tudományos kutatás nem elaprózva, hanem kutatóintézetek, illetve kutatócsoportok együttműködésével folyna. A stratégiai terv szerint az érettségi utáni szakképzésről (post secondary) is állást kell foglalni. A kidolgozók javaslata az, hogy a továbbképzéshez hasonlóan a post secon­dary képzés is önköltséges tevékenység le­gyen az egyetemen belül. Végül az ipari szfé­rával való szorosabb kapcsolat kialakítását is szükségesnek tartja az egyetem: a vélemény­­cserén és tanácsadáson túl akár az oktatásba is be kell vonni a támogatói kör és a társadal­mi szenátus tagjait vagy az általuk képviselt vállalatok szakembereit. A stratégiai terv végrehajtása - noha so­kakban élnek ilyen félelmek - létszámleépí­tést nem von maga után - állítja Molnár Ká­roly. Az egyetemnek szüksége van a jelenlegi oktatói gárdára, hiszen a stratégiai célkitűzé­sek számos új oktatási feladatot is megjelöl­nek. Persze ehhez az is kell, hogy az oktatók vállalják az új feladatokkal járó többletmun­kát. Udvardi Judit 2 • JAA Néhány szó az Olvasóhoz Új tanév - új lap. Vagyis inkább a régi újság, csak némiképp átala­kítva. A Jövő Mérnöke szerkesztősége - egy egyetemi pályázat kiírása és elbírálása után - új vezetőt kapott e sorok írója, Barabás Katalin szemé­lyében. A helyzet nem egyszerű: adva van egy több mint negyven éves múltra visszatekintő lap, mely az ország második legnagyobb egye­temén jelenik meg - és éppen mostanra vesz­tette el szinte minden anyagi alapját. Munka­társaimmal elhatároztuk, hogy nem adjuk alább az eddigi hagyományoknál - noha ezt néhányan szerették volna -, és továbbra is he­tilapként jelentetjük meg az újságot. Ehhez azonban - ki gondolná? - nem kevés pénzre lesz szükség, melynek nagyobbik részét nekünk kell előteremtenünk Olyan szponzorokat, hir­detőket igyekszünk találni, akiknek bármilyen oknál fogva fontos lehet, hogy lapunkban meg­jelenjenek Számítunk az olvasóra is, aki, ha már egyszer megvette a lapot, ugyancsak hoz­zájárul a a következő szám megjelenéséhez. Nem túl szimpatikus, de annál szükségsze­rűbb lépésként emeltük fel a lap jelképesnek nevezhető árát, még mindig nem a valós érté­ket tükröző összegre. Reméljük hogy ez a 20 forint nem riasztja el az olvasót - hiszen mit le­het ma már kapni ennyi pénzért? - s ha má­sért nem, hát kíváncsiságból belenéz a lapba. Lesz ugyanis miért. Mert arra azért ügyelünk hogy hétről hétre előálljunk oktatót és hallgatót egyaránt foglal­koztató témákkal. Igyekszünk „rajta lenni" a pénzügyeken, az egyetem átalakításából adó­dó nézeteltéréseken - hogy csak az első szám két témáját említsem - de nem hagy hidegen minket az sem, ha beázik a kollégiumi szoba, vagy éppen csapnivaló a menzai koszt. Nem­csak rajtunk az olvasón is múlik, hogy miről írunk: szerkesztőségünk mindig nyitva áll azok előtt, akik már nem tudják magukban tartani az éppen őket foglalkoztató témát. Terveink tehát vannak, sőt nagyjából arról is van elképzelésünk, hogyan valósítsuk meg azokat. Talán a tavaszi félév végére már Önök is meggyőződnek arról, hogy kár lenne halálra ítélni ezt az öreg de még megújulásra képes lapot. A szerkesztő 1996. FEBRUÁR 1.

Next