A Jövő Mérnöke, 2002 (59. évfolyam, 1-11. szám)

2002-02-22 / 1. szám

o Az élet minősége és a műszaki fejlesztés Az emberi életnek szinte valamennyi területét közvetve vagy közvetlenül befolyásolja a mérnöki tevékenység. Ez indokolhatja, hogy az Európai Unió 5. keretprogramjának egyik kiemelt területe az életminőség („Quality of Life") javítását illetve megtartását célzó itatásokat támogatja, és a Műegyetem idei Nyílt Napjának témaválasztását is hasonló gondolatmenet alapján választottuk. A „fenntartható fejlődés” fogalma olyan tö­rekvést takar, amelynek lényege, hogy a­­ műszaki fejlesztés ütemét, a növekvő fogyasztási igények kielégítését egyrészről, a Föld nyersanyagkészleteinek és erőforrásainak fel­­használását másrészről olyan módon kell egyen­súlyban tartani, hogy az emberiség következő ge­nerációinak lehetőségei, életszínvonala ne legye­nek rosszabbak a jelenleginél. A Föld népességé­nek növekedésével a lakhatás, az élelmezés és az egészségügyi ellátás iránti igények kielégítése, az egyéb fogyasztási cikkekkel való ellátás, a közle­kedési és kommunikációs lehetőségek biztosítása mind nagyobb erőfeszítéseket igényel. A véges nyersanyag- és fosszilis energiahordozó készle­tek mellett az említett feladatok megoldására csak rendkívül intenzív műszaki fejlesztés mellett van esély. A növekvő igények kielégítése óhatatlanul káro­sítja a környezetet, ugyanakkor a túlélés elemi feltételei közé tartozik a környezetszennyezés csökkentése. Ennek megoldása szintén műszaki fejlesztésen, az anyagtakarékos technológiák al­kalmazásán, a megújuló energiaforrások haszno­sításán, a hulladékok újrahasznosításán, a kör­nyezetkímélő közlekedésen - szállításon, a víz­készletek védelmén és még sok más műszaki fel­adat megoldásán múlik. A történelem során mindig, de az utóbbi évek­ben - feltételezhetően a környezetkárosító tevé­kenységgel is összefüggésben - mintha a koráb­biaknál gyakrabban, számos természeti kataszt­rófa fenyegette - károsította az embereket. Az emberi tevékenységgel összefüggő kiváltó okok megszüntetése mellett az ezek elleni védekezés szintén műszaki feladat: az árvízvédelem, a föld­mérés, a folyószabályozás régi, mondhatni klasszikus mérnöki tevékenység, de egyebek kö­zött ide tartoznak a veszély előrejelzését szolgáló méréstechnikai és információs rendszerek, a földrengésbiztos építmények, élelmiszerbizton­ság, a hulladékkezelés és -hasznosítás, a tűzvé­delem is. A biztonság más szempontból is a mérnöki munka egyik központi kérdése. A gyártástechno­lógiák fejlesztése, általában a technikai eszközök használata, a közlekedés és szállítás, a motorizá­ció növeli a balesetek kockázatát - az ennek csökkentésére irányuló műszaki fejlesztés a hét­köznapi felfogás szerint is közvetlenül érinti szá­mos ember mindennapi életét. Ugyancsak sokak által megtapasztalható az in­formációs és kommunikációs lehetőségek, a szó­rakoztatóipar és a szabadidő kellemes eltöltését szolgáló eszközök fejlődése, hozzávéve ehhez a távoktatás és a távmunka lehetőségét is. A mezőgazdasági és élelmiszeripari fejleszté­sek fő irányát a mennyiségi igények teljesítésén túl az alapanyagok és a termékek minőségével szemben támasztott fogyasztói követelmények ki­elégítése jelöli ki. Ez a tevékenység a hagyomá­nyos eszközök (pl. agrotechnika, új alapanyagok és technológiák alkalmazása, táplálkozástani és funkcionális vizsgálatok, stb.) mellett növekvő arányban alkalmazza a molekuláris biológiai és biotechnológiai kutatások eredményeit. Ilyen megoldásokkal találkozunk a növénynemesítés­ben (speciális tulajdonságokkal rendelkező növé­nyek előállítása génmanipuláció segítségével), az élelmiszertermelésben (pl. biotechnológiai úton előállított oltóenzimek, fermentált élelmiszerek), az élelmiszerbiztonsági rendszerek működtetésé­nél (pl. DNS-alapú mikrobiológiai, vagy enzimmű­ködésen alapuló kémiai vizsgálati módszerek, gyorstesztek), illetve a hulladékhasznosításban (pl. bioetanol előállítása). A molekuláris biológiai technikák alkalmazása hatékony eszköz lehet számos fejlesztési elképzelés megvalósításában, ugyanakkor szakmai és etikai problémákat is fel­vet, amelyek megoldása a különböző területeken dolgozó szakemberek szoros együttműködését igénylik. Számos olyan terület létezik, ahol a mérnöki munka a legközvetlenebb fiziológiai és pszicholó­giai értelmezésben érinti az emberi élet minősé­gét. A termikus, vizuális és akusztikai környezet mérhetően befolyásolja a komfortérzetet, a mun­kateljesítményt, az egészségi állapotot - a megfe­lelő feltételek biztosítása mind a szokásos hétköz­napi környezetekben, mind egyes különleges munkahelyi körülmények között csak több mér­nöki szakterület sikeres együttműködése révén lehetséges. Az egészség megőrzését, a hatékony gyógyító munkát, illetve tartós betegségek esetén az élet­minőség javítását szinte valamennyi területen a folyamatos műszaki fejlesztés támogatja. A meg­előzést és a gyógyítást közvetlenül szolgálják a csúcstechnológia élvonalába tartozó diagnoszti­kai és/vagy terápiás műszerek és eszközök (pl. multifunkciós automata vér-analizátorok, hordoz­ható gyorstesztek, számítógépvezérelt rehabilitá­ciós robotok, speciális optikai eszközök stb.). Ezen termékek megalkotása integrált tudást, illet­ve a szakterületek (orvostudomány, mikroelektro­nika, információtechnológia, biokémia, analitika, gépszerkezet stb.) integrálását igényli. A gyógyszerek alkalmazása képletesen és való­ságban is a gyógyító és megelőző terápiás keze­lések szerves része. A gyógyszeripari fejlesztések jellemzője a célzott terápiás területek figyelembe­vételével olyan molekulák előállítása, amelyek ha­tásossága a korábbiaknál lényegesen kedvezőbb. A szerves kémiai alapú, hagyományos gyógyszer­­ipari eljárások továbbfejlesztése mellett a biotech­nológiai úton előállított gyógyszeralapanyagok je­lentősége is növekszik. A költségigényes tevé­kenység hatékonyan csak a fejlesztőműhelyek (egyetemek, klinikák, kutatóintézetek) és a gyógyszergyárak szoros együttműködésével való­sítható meg. A fejlődés ellenére számolni kell azzal, hogy a népesség egy - ma 5-7%-ra tehető - hányada va­lamilyen fogyatékkal él, jelentős részének egész­ségi állapota romlik. Ezért látszólagos ellentétként az egészségügyi ellátás és az életszínvonal javu­lása is felelős: a várható élettartam megnöveke­dése okán a demográfiai folyamatok elöregedő társadalmakat jeleznek, ami hosszabb távon szin­tén a gyengébb képességű, segítségre, illetve speciális műszaki megoldásokra utalt személyek számának emelkedésével jár. A számukra is, te­hát mindenki számára akadálymentes épített és tárgyi környezet, közlekedési, munkavállalási, képzési lehetőségek biztosítása számos mérnöki területen átívelő, összetett feladat. Az épített környezet nemcsak műszaki paramé­terekkel jellemezhető, jól vagy kevésbé jól funkci­onáló, egészséges vagy kevésbé egészséges léte­sítményeket jelent, hanem tudatformáló hatása is van. Az épületek, települések esztétikai értékek hordozói, az adott táj, ország arculatának fontos tényezői. A műemlékek és történelmi épületegyüt­tesek a kulturális örökség részeit képezik, megőr­zésük, értelmes hasznosításuk az identitástudatot erősíti. Más oldalról a településtervezés, az urba­nisztika a maga léptékében a termelés, a közleke­dés, a lakás olyan kereteit hozza létre és fejleszti tovább, amelyek közvetlenül visszahatnak mind az ipari tevékenységre, mind pedig az élet minő­ségére. A tudományos megismerés jelenlegi folyama­tát a tudományterületek közeledése és átlapolása jellemzi. A kutató és fejlesztő tevékenység ered­ményeinek mind szélesebb körű alkalmazásához a különböző szakterületek művelőinek folyamatos együttműködése szükséges. Ennek szakmai és technikai alapfeltételei a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen biztosítottak. A szervezeti egységek, illetve kutatócsoportok egy­mással, valamint más - hazai és külföldi - intéze­tekkel, illetve ipari partnerekkel szoros együttmű­ködésben valósítják meg a fejlesztés célkitűzése­ket. A gazdaság szereplőinek, valamint az alap- és alkalmazott tudomány művelőinek közös tevé­kenysége biztosíthatja, hogy a műszaki fejleszté­sek a társadalom igényeit szolgálják, a megszüle­tő mérnöki alkotások pedig valóban az életminő­ségünk javításához járuljanak hozzá. Zöld András - Kalaus György - Tömösközi Sándor

Next