Jövő, 1848. december (1-23. szám)

1848-12-01 / 1. szám

lsö szám. Megjelenik helenkint halszor. Elő­fizetési clij Budapesten december ká­ra, boríték nélkül házliordással i l'or. pp.; januártól kezdve negyedévre házliordássa) bor. n. 3 pfor. 30 kr.; félévre 6 fúr. Vidékre decemb. hóra 1 írt 20 kr. pp. Januártól kezdve fél­évre postán hatszor küldve borítékká 7 Irt ; — kevesebbszer 6 frt 30 kr. pp PEST. Decemberhó J December I-sö. Véres polgárháború dúlja a hazát, s nem­ző li létünket naponkint erösb vészek fenye­getik. Csendes őszi munkazsibaj helyett — ke­mény harczi lárma tölti az országot, s köze- ])clle sötét vérl'ultokkal fedve, harag és bosszú­tól marczongolt arczczal áll a magyar nemzet! Kezében kard — ellenségei számára, sze­mében gyiilölség ügyének árulóira; de szi- vében erős hit, s nemes önbizalom, hogy el­veszni nem fog, sem nyilt ellenségei tőrében, sem az árulók állal számára gonoszul ásott farkasveremben. Minden más csüggesztö, de ez egy elég- teljes vigasztulásunkra. Tekintsünk körül, és csak szomorú dol­gokat látunk. Ellenünk támadt a rácz, horvát, szerb, tót, oláh, és szász. — Ellenünk támadtak feledve a magyar nemzet által velük meg­osztott javakat, a százados barátságot melly egy máshoz fűzött, és épen akkor, midőn e nemzet országának nevén kívül velek min­dent testvérileg megosztott! Illy kábaságra — hogy ember a vele meg­osztott jónak része ellen fegyveres kézzel üt pártot — nem mutat példát a történet irás, s annyira ellenkezik a tiszta természeti ösztönnel, hogy az embertől lelketlennek csúfolt eb nem a kenyeret nyújtó, de a bottal ijesztő kart mar­ja meg. De honnan tehát e természet ellenes vé­tek? Ott van forrása Bécsben, s Olmüezben azon gonoszok lelkében, kik a’ magyar nemzet javát — sőt életét is gyűlölik , s mivel nyíl­tan vele mérkőzni nem mernek, a köztünk la­kó nemzetiségeket mint megannyi orgyilkost állították a nemzet háta megé. — Ott van forrása azon gazlelkli népfőnökök roszaságá- ban, kik hitvány pénzért, istentelen hata­lom s hivatal vágyért visszaélve a nép bizal­mával készek voltak öt vérdijul Austria szol­gaságába adni. És ott van — a századokon át előkészített népbutaságban, melly zsák­mánnyá teszi öt minden gaznak, ki szenvedé­lyeinek hizelg, s elcsábítja egyetlen czifra öltönynyel vagy papírra festett kétfejű sassal! És kik állanak még ellenségkint szem­közt hazánk épségét s éleiét védő serege­inkkel ? — Elül a1 király , s háta megett az osztrák birodalmi zsoldos katonaság. A király! Igen ö V-ik Ferdinánd! Tag­ja azon dynast iának, melly Magyarországnak köszönheti hogy első rangú hatalmasság Eu­rópában, kinek ősei századokon keresztül tor­Ezen politikai napi lap , fölvesz mindenféle hirdetéseket egy ha­sábsorát 2 kr. pengővel. Bérmentlen leveleket csak isme­rős kezekből fogad el a szerkesz­tőség. Vidéki tudósításokat örömmel fogad mindenkitől, csak tisztán s kime- ritöleg legyenek irva. kig érő bőséggel hizlalták hatalmukat s gaz­dagságukat e nemzet véréből —- hogy a test nyomorékká törpül vala miattuk. 0 ki 14 éves uralkodása alatt atyai szeretetet színlelt hoz­zánk, s 4 országgyűlésen négyszer esküdött meg a most ezer oldalról megtámadott alkot­mány föntartására. Vagy nem ellenségünk e midőn Jella­sicsot, ki a magyar faj kiirtására, s a magyar szabadság szélrombolására indult ki Zágrábból, — kod v e snek mondja , öt személye képvi­selőjévé teszi, s fölemelt hóhérbárdja alá parancsolja feküdni a magyarságot? ki Lam- berget Magyarország alkotmányának eltörlé­sével bízta meg,—^Vindischgrátzet uj Caraífá- nak küldi hozzánk. Eltörli egy vonássala nem­zet 1000 éves alkotmányos életét. Titokban szétküldött szózatokban arra lázitja a hon la­kosait, hogy ne védjék utósó csepvérig nem­zeti létöket. Es honárulónak lázitóuak nyilvá­nítja Kossuthot, ki éltető vére, szentlelki ereje szabadságharezunknak ? !! Vagy talán nem is tud ö semmit e gyalá­zatosságukról, csak neve áll ott parancsain, — s ö maga betegeskedik? — De akkor a gyengesség szintolly vétkessé válik mint maga az erős akarat. Vagy nem ellenség e olly király, kinek nevében ezer meg ezer ártatlan polgár vére ontatik, — s ö nem tud róla semmit! Vérszomjas seregek rohanják meg nevében a szegény hazát — s ö meggátolni nem tudja. És egész nemzet er­kölcsi testi s alkotmányos életét akarják szét— tiprani — s ö nincs róla értesítve! Ha illyen a királyok gyengesége — minő lehet rosszaságuk ! És im ! köriiltekintván a hazán , vérsötét fóliákat látunk a földön, kietlen pusztaságot a gazdag bánsági vidéken, s falurál kolduló ma­gyarokat, kiket az ellen kiperzselt lakhelyeik­ből, és ínséget itt. nyomorúságot amott. — Ez mind a király nevében követteteti el, — ennyi átoknak sulyját mikép bírhatja meg a király gyengesége ! Hogyan fog ennyi vész elmúlni fejükről ? s ki menti meg elpusztulása torkából e sze­gény hazát ? A magyarság. Igen — ö hivatva van má­sodszor is pontról pontra meghóditni, vissza foglalni ősei hazáját azoktól, kik ötét álnokúl megakarták fosztani örökségétől. Ezt tenni van erő a magyar fajban, csak akaratja légyen olly szilárd, mint nagy hatal­ma. — S nem is fog egyedül állani küzdelmei­ben. Segítene!i öt a német elein azon része, k1 korán átlátta, hogy a dynastia előtt kedves!) a szláv szolgaság, mint a német szabadságérzet, s katonai zsarnokság lesz jövőben az alkot­mányos élet;— segitetnifog a naponként észre térő ráczok s horvátók, és az eddig csendesen maradt tótság állal. Csak rajta minden erővel — se haza mentve lesz királya nélkül, sőt ha kell annak daczára is. Félre most minden mással mi a haza megmentését legközelbről nem érdekli. A pap télen ál tanítsa a népet, hogy a haza életének védelme szenteld) a királyi parancs iránti engedelmességnél. Tavaszra pedig ha öreg, ragadjon keresztet, ha fiatal kardot s kisérje táborba híveit. A népszabadság — mint a megváltó koporsója — pogányok kezébe jutott, s szent száborúl kell kezdeni megszabadításá­ért. — Az iparosak készítsenek fegyvert s ágyút. — A földműves adja át szomszédának gazdaságát s fogjon fegyvert. — Az irók vilá­gosítsák föl a szegény népet igaz javáról. A fiatalság esküdjék zászló alá. S a kormány kövessen el mindent eleget tenni az idő nagy szükségeinek, s a buzgó polgárok óhajtásának. így, ha mindnyájan hicsiny és nagy, gyen­ge és erős megteszünk mindent mit isten és haza kötelességünkké tettek; mit őseink em­léke, saját becsületünk, s egyermekeink java megkíván : — győzni fogunk győznünk kell!! És e győzelemnek más bére nem lehet: — mint széttépése minden idegen járomnak, s Magyarország teljes függetlensége!! Rendőrségről. I. Pest 1848. Nov. 29. Tehát rendőrséget organisálnak. Du kommst spät, aber du kommst doch ! Belháborúban sinlödö ország, rendőrség nélkül, annyi, mint kórház orvosi kar nélkül. Magyarország eddigi rendőrségével oly- lyan, mint egy országos kórház, egy felcserrel, két borbélylyal, két bábával, és nyólez pióczá- zóval. Kapitányi hivatalnak sem jó biz az, nem hogy országos rendőrségnek járná meg. Vásznat, vagy posztót vásárolni, országos rendőrség nélkül is lehet; és az úti levelek kiadása sem ollyan nagy dolog, hogy azért érdemes lenne megzavarni nyugalmát a szelíd servitáknak, kiknek quardiánja olly pompás diák levelet tudott írni. De félre a tréfával. Ne bántsuk e két szelíd intézetet, miknek az a hibájok, hogy az egyiknek tízszer annyi jövedelme van, mint mennyit megemészthet; a másiknak százszor

Next

/
Thumbnails
Contents